Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-24 / 52. szám

52. szám.

Ш. évfolyam.

Kun-Halas, 1899. deczember 24.

Előfizetési ár:

Egész évre — 5 írt, — kr Fél évre — '2 „ 50 „ Wegyedévro — 1 , “5 „

Egyes szám ára 10 kr.

Közgazdaság*! és társadalmi hetilap.

Hirdetések dija:

I hasábos petitsor *16ft*e- tőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr.

Nyilttér:

!m fustlies pititser 10 ír.

S*erkes»tŐ8ég és kiadóhivatal;

Fő-utcza 1254.

Karácsony.

A szabadságok és szabadosságok századában utoljára üli meg’ a világ Megváltója születésének ün-í, népét, mely ugyan egy a szeretet; ünnepével. Vele, ki születésével a századok elejét jelzé. az ő ne-1 vével ajkán, az ő erényei után való törekvéssel szivünkben üljük meg ennek a karácsonynak ünnepét. Ki tudja száz év múlva; fognak-e ünnepelni, fognak-e még j tudni ünnepelni utódaink.

De félre kétség! Félre a jövő elől való rettegéssel. Múlhatnak évek és évszázadok, de nem fog elmúlni Jézus tisztelete, mert ő vezette a tévelygő „emberiséget a tövises mesgyére. 0 tanított meg bennünket az élet magasabb egáljainak megismerésére : a szeretetre. Neki kellett jönni, hogy megértsük ezt, neki kellett meghalni, hogy kövessük ezt.

Bűnösek vagyunk mi, mindennapi emberek. Soha sem volt oly szilaj az élet mint most, és mi készséggel vetjük magunkat az áradathoz. Se kedvünk se erőnk ellene küzdeni. Mert hisz a világ forradalmának kellene elkövetkeznie, hogy útját állja ennek az árnak. Erkölcseinkben megfogy a t?a, lelki erélyűnkben meggyöngülve, érzékeink által zsarnoki rabigába hajtva élünk és dolgozunk a nap alatt, mely látta a Megváltó születését és halálát... S mégis, mikor eljösz te, hagyományok hagyománya által megszentelt ünnep, gyönyörű Karácsony : boldognak érezzük ma-1 gunkat, jóknak, az Ur kegyébe' érdemeseknek. Hibáink és gyön- geségeink tudata daczára át és áthat bennünket az a meggyőződés, hogy szivünk mélyén nem vagyunk mi olyan romlottak, mint ahogyan cselekszünk az élet kényszere alatt ős hogy sorsunkat a magasabb hatalom kormányozza bölcsen és jó indulattal. Nem lehet ez másképen, mert hiszen te megváltottál bennünket, Jézus ...

. . . Hideg van, tél van. Ezer és ezer hajlékban Ínség és szomorúság tanyázik. A nyomor, mely egy idős az emberiséggel, aránytalanul növekedik az évek növekvő számával. De nagy az ő számuk, kiknek szomorú karácsonya van! S midőn magunkba szál lünk és örvendezünk a világ megváltójának születése fölött, gondoljunk azokra, akik sötét indulatokkal eltelve járják a Golgotha t, a nyomor széles országútiját.

Gondoljunk a nyomorra, melynek óriási hivatása van a jövő század történetének megcsinálá- sában Mert el fog jönni az idő, hogy a nyomor kivívja a maga jogait ... De ne legyen most szó erről, hisz szent és tiszta ünnepet ülünk, melynek fényét csakis az emberszeretet gyakorlásával enyhíthetjük. Adjunk a szegényeknek ; a Megváltó is szegény vala.

. . . Üdvözölve légy utolsó Karácsonya ennek a századnak, mely három századra való történetét rejt méhében. Vajha te volnál az első, melyet megnyugvással ülhet meg az emberiség. Holott uj har- czot, uj küzködések előtt állunk, vajúdnak a szivek és lelkek, uj ! eszmék uj lobogók alá toboroznak bennünket, akik tízszer olyan j nagy gyorsasággal rohanunk végig a siralom völgyén, mint a régi emberek és még csak sejtelmünk sincs arról hová jutunk e vad rohanással, dűlőre visszük-e 1 az emberiség ügyét ? . .

De te: oázis a mi sivatagunkban ; olajág a mi folyton csattogó fegyvereinken; pacsirta dal a mindennapi élet tomboló zajában ; gyönyörű Karácsony, légy üdvö- izölve I

A „KUN-HALAS" tárczája. BabA mro'v •****<*&>■

Mikor deczember első napján Babó Károly hazahozta azt a 45 forintoeskát, me- : lyet imoki minőségben kap a várostól,

Megszületett !

Megszületett! oh, örvendezz világ,

Büszke zsolozsma keljen ajkadon -- Szálljon a tömjén, fakadjon, virág,

Bár hóval födve minden völgy-halom Örvendezzél, mert íme testet ölt Az eszme újra . . . Rajta, rajta hát ! Zengjed szerte — hogy megrenzjea a föld A dicsekvésbe fnlt h all ein j it ! . . .

De ajkad néma s arezod oly rideg,

A csodás eszme Súlya im lenyom — .Parány vagy, aki porba elvegyül S nem tud repülni büszke szárnyakon.

Ki hulló vére szentelt zálogán Megváltani jött tenger vétkedet, Eszmekörödben, amely szűk, silány,

Az Isten eszmét ime retteged !

Megszületett! Mért e halotti csend A bűnök sötét, sívíT éjjelén ?

Az árny tűnik ... És ime ott dereng Az ég ivén új, tiszta égi fény . . . Megszületett! Oh örvendezz világ Zsolozsma zengjen völgyön-halmon át — Szálljon a tömjén, fakadjon virág,

Ajakad fennen mennydörögje hát A dicsekvésbe fűlt halleluját!

PAKOTS JÓZSEF.

összeült az élete párjával s elővette az ironját. — Hát hogy is állunk ezzel a hónappal Erzsikéin ?

A penészszinü vékony szőke asszony olyan félénken pislogott az urára az ő világos kék szemeivel, mint az iskolás leányka a gyóntatójára.

Szinte egy lélegzetből futotta ki a felelet :

— A mészárosnak 5 frorinttal tartozunk, a hentes számla 4 frt, a szénkereskedő 4 frt, fűszeres 4 frt, czipő fejelés és egy pár uj czipő Károlykának 5 frt, kenyér és liszt a péknél 4 frt, a szomszédnénak pedig 3 írttal tartozom.

Babó össze vetette. Szomorú hangon nyögte ki :

— Összesen 29 frt; feneketlen mélyet sóhajtott: marad tehát 16 forintunk^ s ezzel szemben 31 napos hónap.

Volt dolga az irónnak, a mig olyan számokat tudott vele kanyaritni a szegény írnok, a mely osztója lehessen 16 írtnak 31 nap alatt.

— Itt lesznek nemsokára a karácsonyi ünnepek is! sóhajtott, halkan, hogy meg I ne hallja az az öt éves kis portéka, a ki ! a kályha kuczkóban játszadozott holmi fületörött gombokkal. Szegény kis porontyunk, te is ugyan hiába várod a Jézuskát 1

— Édes, jó uram, mennyit is nélkülözöl te miattam!

A férj hallgatott; pedig bizony le kellett volna ezáfolnia ezt az önvádat.

És mert nem tette, következett a többi:

— Miért is nem vetted el a Kalázsy Marist, a kivel ötezer forintot kaptál volna és szabad lakást az apja kis házában !...

Erre aztán fölcsattant Babó Károly :

— Hát ha ennek a világnak összes forintját magával hozta volna az arat testű és lelkű teremtés, oda adnám-e érte a te két szelíd szemedet, arany szivedet! i Elhallgass, Erzsiké, mert ha még egyszer ilyen csúf beszédet hallok tőled, hát komolyan megharagszom. Januárban már 50 frt fizetést kapok ; aztán délutáni foglalkozást is találtam az ügyvédnél, a ki 25 forintot fizet; ez összesen 75 frt. Na hát ennél több apró pénze még magának Rotsehildnak sincs ; mi ?

Elkezdett tréfálni, bolondozni azzal az alaposan megkeserített asszonykával.

Páros önzés a szerelem; de még páros áldozat is, amit egyik hoz a másiknak. A szerelem szívesen föláldoz pár jó falatot, tetszetős öltöny darabot, egy valamivel kényelmesebb s tán jobban fűtött lakást azért, a kit szeret. Csak az fáj, mikor a másiknak is nélkülözni kell mindezt.

Lapunk mai számához egy iv melléklet vau csatolva