Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-05 / 6. szám
III. évfolyam. 6. szám. Kun-Halas, 1899. Február 5. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. leg-jeleii minden vasárnap. ттш\ ts шиш hetilap. Egyes > dm ara ft kr. Előfizetési ár: egész évre évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Nyílttéri 3 hasábos petit sor 10 kr foganatba vehesse. Eleddig tehát e vasút épités ügye eldöntetlen s a megvalósulás utján a czél felé újabb, számba vehető lépéssel nem haladt előbbre, de, ha a jelek nem csalnak, már a legközelebbi jövőben úgy az érdekeltség, mint az építési engedély megadására hivatott fórum előtt döntés alá kerül e fontos kérdés, melynek magukra nézve kedvező eldöntésére a concurrens engedményesek, úgy szólván lázas tevékenységet fejtenek ki. Az érdeklődők előtt ismeretes azon körülmény, hogy az engedményesek közül Gfrerer és Grossmann a halas-rigyi- czai keskenyvágányu, Gerster Béla pedig a halas-bajai rendes nyomtávú helyi érdekű vasútra vonatkozó előmunkálati engedélyt a m. kir. kereskedelemügyi minisztertől megnyerték s az előmunkálatok, a nyomjelzés és építési tervek mindkét vonalra vonatkozólag elkészültek s az érdekeltség megfelelő hozzájárulásának biztosítására mindkét engedményes élénk tevékenységet fejt ki. Ё két irányú törekvés azonban érdek ellentét folytán összeütközésbe jött egymással, annak következtében, hogy mindkét engedményes tervében közös vonal-szakaszt képez, a halas-jankováezi szakasz, melynek kiépítése, természetszerűleg csupán az egyik terv alapján engedélyezhető. Minthogy pedig Janko- váeztól kezdődőleg az érdekek elágaznak s egymást egyáltalán nem alterálják, csupán a halas-jankováezi szakasz kiépítésének biztosítása képezi az ellentétes érdekek küzdelmének tárgyát, mely e küzdelemnek annál méltóbb tárgyául tűnik fel, mert épen e szakaszon van érdekelve mindkét'vonal két legjelentékenyebb pontja, Halas város és Jankovácz község. Városunk képviselő-testülete a maj- sa-halas-jankováczi vasút-vonalra 30.000 frt hozzájárulást megszavazott ugyan, de e hozzájárulást feltételekhez kötötte s fenntartotta jogát, hogy ez összeg keretén belöl a halas-majsai és halas-jan- kováczi vonalszakaszokra a hozzájárulási arányt később belátása szerint állapíthassa meg. Mivel pedig a halas-majsai vonal kiépítése ez idő szerint csupán jámbor óhajt képez és megvalósítása rövid időn belől nem várható, másrészt az említett határozat hozatala alkalmával csupán a rendes nyomtávú majsa-halas- jankovácz-bajai vasut-vonalról volt szó és A lmlas-rigyiczai keskenyvágányu h. é. vasút ügye. Olvasóink előtt a lapunk hasábjain több Ízben megjelent közleményekből ismeretes már e vasút ügyének minden mozzanata, mely általános érdeklődéssel találkozott s találkozik városunk közönségénél s az érdemleges határozat hozatalra hivatott tényezők körében is. Ismeretes azon élénk verseny, mely a két, részben concurrens engedményes, egyrészről Gfrerer és Grossmann, másrészről Gerster Béla ellentétes érdekei folytán e vasút kiépítésének kérdésében keletkezett. E verseny következménye- képen immár hónapok óta tartja ébren az érdekeltség érdeklődését az cnged- fnényesek törekvése: az érdekeltség -támogatását biztosítani a maguk tervének megvalósításához. Eddigelé döntő lépés sem az érdekeltség. sem a felsőbb hatóságok részéről nem történt; egyik engedményes sem volt képes a saját tervének megnyerni az érdekeltséget s ennek hiányában az illetékes hatóságok jóváhagyását ahoz, hogy tervét megvalósítva, az építkezést boldogság: a kétségbeesés és szeretet harcza egymással! Ma a szeretet a győztes, de ki tudja, melyik győz holnap!? Mikor azután a három kebel oda simult egymáshoz, mikor a másik kettő is szabad folyást engedett eddig titkolt könnyeinek, mert most már szabad volt a könnyeknek — a szeretet könnyeinek folyni, akkor állj elő ádáz sors, fenyegesd őket a nyomorral, mond csak nekik, hogy éhezteted őket, mond annak á hajadonnak, hogy szivének soha sem szabad szeretni, mert szegény marad, az apának, hogy jövője hasonló lesz a jelenhez, az anyának, hogy imádott gyermekét meg fogják vetni a nagy világban, mert szegény; nem hallják meg azok, mert annak az édes mosolynak a varázsa, mely — nézd! — most jelenik meg a siró arezokon, elűzi a te álnok munkádnak a sikerét. A te hatalmad kiterjed mindenre —■ csak egygyel nem bírsz, egy daczol mindenható erőddel s ez a tiszta szeretet, melyet, mentői kór- lelhetlenebbül sújtasz, annál jobban erősitsz. De, mondd csak annak az ölelkező háromnak, hogy elveszed tőlük egymás szeretetét, hogy a szivükben lakó tiszta szeretet zomán- czát beleheled gyarló földi szenvedéllyel, ha egyik a másik igazi boldogtalanságát meglátja, meglásd, hogy hull porba egymás után mind a három. ❖ % ❖ A Peredyók házában nagy dologra készülnek. Ma megy Margitka az első bálba. A szegény Peredynek sok nyughatatlan éjt szerzett már az a gondolat, hogy honnan szerzi be Margitka báli ruháját. Fizetését elsején oda adta a jó szivü hitelezőknek, a kik a hónap közben, a jövő hó kontójára, dupla kréta mellett szívesen hiteleznek. Ő pedig becsületes ember, megadja a mit kérnek, azután meg jól esik a kenyér akkor is, ha nincs rá pénz. A szive szakadna meg, ha szegény Margitka nem mehetne bálba. A gondos anya is szorongva gondolt már rá hetek óta, hiszen tudja azt ő, hogy az első bál a boldog leány-élet legboldogabb álma. Ettől is megfoszsza szegényt?! A mentő gondolatot végre megtalálta. Átalakítja Margitkának azt a ruhát, melyet mint boldog menyaszony, szerető édes anyjától kapott. О úgy sem hordja, nincs benne kihez járni, hiszen a szegény ember társaságát kerüli mindenki, nem is ismeri senki a ruháját a városban (ez is nagy bűn a bálokban, ujjal mutogatnának Margitkára, ha megtudnák,) — ráveheti hát Margitka. Most díszíti fel épen az utolsó csokorral. — Jer Margitkám! oltsd fel készen van ! О pedig, a kinek szivocskóje napok óta dobog azoktól az ismeretlen gondolatoktól, melyeket az első bál kilátásban levő élvei keltenek, boldog mosolylyal siet anyjához. Rövid idő múlva ott áll felöltözve. Egy angyal, kinek szépségéről nincs tudata. Fekete fénylő szemei, ízlésesen felbodoritott barna fürtéi, pirosló ajkai; tej fehér areza, melyre a közeli indulás izgalma rózsaszínű rózsákat festenek, karcsú lenge termete, melyre az az egyszerű A ДОТ-HALAS^TARCZAJA. Farsangi történet. Peredy János csak a fele szegény írnok volt egyik harmadrangú vidéki városban, 600 frt évi fizetéssel, a mi épen elég arra, hogy az ember jól lakjék — nem étellel, hanem sanyaruság- gal. Szegény Peredy! ha még csak maga érezte volna a nyomorúságot, talán nem fájt volna neki annyira az élet, de mikoi rá nézett arra a szegény asszonyra, a ki már 20 óv óta osztja meg .vele a keserűséget és arra a 16 éves szépséges leányra, a kitől soha egy zokszót sem hallott, pedig nem viheti a nagyvilág zajába, a hol az ilyen szép leánynak oly könnyen akad szerencséje akkor sokszor megvillantak szemeiben a fájdalom könnyűi. És az a kát szerető lélek úgy megtudta érteni azokat a könnyűket, nem kellett magyarázni, kérdés nélkül is tudta, hogy értük vanvSzeretettel törülte le őket a hű hitves, oda borult az apai kebelre a virágzó hajadon s vigasztalta az egyik: ne csüggedj kedvesem, a jó embereket megsegíti az Isten és a másik: kedves jó apám, ne keseregj miattam, nekem elég boldogság, hogy oly nagyon szerettek engem és ón titeket. Peredy erőt vett magán ilyenkor és a szeretet sugarai az örömkönnyeket varázsiák a fájdalom könnyűi helyébe, átölelte lelkének bál ványait — és olyan boldog volt. Milyen fájdalmas és mégis milyen drága