Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-10 / 50. szám
máat hány atlanak a vidéki városok. Nemcsak anyagilag, erkölcsileg is. Úgy a politika, mint a társadalmi élet és a cultura dolgában nem ők a vezérei a környéknek, a vezérszerepet elvesztették, egyedül a főváros vezet. Nemcsak a vidéki városok nagv kára ez, hanem a vidéké, sőt még a fővárosé is, ahol már minden irányban nyomasztóan nagy a tul- produkczió. Az ország intézőinek nem lehet jobb és hasznosabb politikája, mint az, hogy visszaadják a vidéki városoknak azt, amit önhibájukon kivül elvesztettek : a vidéki központok jellegét, gazdagságát és erejét. fjanügy. Az osztatlan Iskola tanítás-terve. Székfoglaló hoszéd, a Magyar Paedagogiai Társaság ülésén elmondotta 1899. október 21-én Földes Géza. Mélyen tisztelt. Társaság! Az első szó, mely ajkamról e helyen elröppen, legyen a köszönet és a hála szava. Köszönöm, hogy engem a társaság tagjai közé választottak. Köszönöm azért, mert ezzel alkalmat adtak, hogy önöktől tanuljak, hogy lelkesedésükből én is lelkesedést merítsek. Köszönöm azért is, mert e megtiszteltetés után eszméimet, gondolataimat ide hozhatom s innen megtisztulva, az önök tudásával megaczélozva vihetem ki a mindennapi élet piaezára. Ezek után endedjék meg, hogy én is hódoljak ama régi szokásnak, mely az ilyen tudományos társaságok uj tagját székfoglaló beszéd elmondására kötelezi. Tulajdotiképen ez alkalommal programmot kellene mondanom, ezt azonban én feleslegesnek tartom. Életem, munkálkodásom anynyira a nyilvánosságé, hogy a prog- rammom elmondásával csak untatnám önöket. E helyett engedjék meg, hogy a! napi aktuális kérdések közül egyet ragadjak ki és arról itt a legilletékesebb fórum e'őtt mondhassam el véleményemet. Most, mikor az orsz. közoktatásügyi tanács a különböző iskolák számára lázas sietséggel szerkeszti az uj tanitás-terveket, azt hiszem a legfontosabb ezek között az elemi iskoláé, s az elemi iskolák között is az osztatlan elemi iskoláé. Fontosnak jelzem ez? pedig azért, mert a miniszter a nagyobb tanító egyesületekhez vélemény nyilvánítás végett el küldötte az „osztott (hat tanító) elemi iskola tantervét“. S minthogy a különböző tanító egyesületek véleménye egyáltalában nem nyilatkozott arról, hogy az osztott és osztatlan iskola számára a külön tanitás tervet szükségesnek tartják-e, felvetem én ezt a kérdést itt. Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy az én véleményem diadalra jut e, de azt igenis óhajtom, hogy e díszes társaság nyilatkozhassék. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy mutassam be, milyen a törvény szavai szerint, vagyis a papiroson az osztatlan iskola. Az J 868. 38. t.-cz. 27. §-a ugyanis azt rendeli, hogy egy tanteremre 60 tanulónál többet számítani nem iehet. Ez a szám azonban nem a tényleg iskolába járó gyermekek száma, hanem a szabály szavai szerint „a járni kellőtanulók száma. így tehát a 60 tanuló közé oda kell számítani az esetleg testileg fejletlen gyermeket is, de oda kell számítani azokat is, akiket az iskolai óv kezdetén felsőbb iskolába visznek szülei. A törvény szerint tehát a 60-as számnak is a lehető legritkább esetben sikerül öszeverődni. Tegyük fel azonban, hogy az osztatlan iskola népsége 60 tanuló. Ez esetben az egyes évfolyamoknak megfelelő osztályokba 10 10 tanuló tartoznék, de mivel az első osztály növendékei testi és lelki fejlődésben nagyon is különbözők, az arány már az első évben megzavarodik úgy, hogy az első osztály népessége 15-re emelkedik és az 5—6 osztály népessége együtt adja ki a 10-et. Ugyancsak a 68 évi 38 t.-cz- 32. §-a rendeli, hogy az iskolafentartó az összes tanulók számára tehát szegénynek és gazdádnak — az iskolai év megkezdése előtt beszerzi az iskolai könyveket, a tanításhoz és a tanuláshoz szükséges eszközöket, s ezeket a tanitó kiosztja és az az árát a tandíjjal együtt a gondnok szedi be. Tehát a tanuló és a tanitó minden fennakadás nélkül kezdi meg munkját. Rendeli továbbá a törvény 4. §-a, hogy az iskola mulasztó gyermek szülőjét fo~ kukoriczatöréskor a fejembe szállt a vér és azt, akire gyanakodtam, agyonütöttem. Isten nyugtassa mög szögényt nem ő volt a bűnös, ahogy az urak az irásbul kiolvasták, — én mög leszenvedtem a 15 esztendei fogságot, amit az ölésért rám mértek. A szögény kis Gergelyömet fölnevelte az árvaszék, én kiszabadultam, oszt igy éldögélök De a hosszú fogság csúnyául mögbélyegzött. Eszelősnek tartottak. A falu fiatalja csak csúfot űzött belülem, más mög nem törődött velem senki. Még a fiam is kerül, kivált amióta az ü asszonya tötte csúffá, szakasztott olyan cselekedettel, mint hajdan engöm tött szerencsétlenné az a személy ... De tudom, hogy az asszonynóp a maga feje után nem tönne rosszat, ha valaki el nem csavarná a fej it, amiért möglakol mindegyik czudar, akárhol lögyön is, mert az Isten semmit se hágy büntetlenül. Sólyom András húzódozott ott a tépe- lődő öreg kerülő mellett; birizgálta a dohányos zacskóját, szólni is akart, nem is- Bántotta a leikiismerete, de azért csak hallgatott, mert hallott ő már sok effélét, hát miért ütődne meg éppen ezen a histórián. De azért mégis félt az öregtől, mert hát bizony a Julis egykori elcsábítása az ő lelkét nyomta . . Mindketten hallgattak csak a sűrűn hulló eső zizegése hallatszott, meg a', a pocsékolás, ami a lovak patája nyomán kelt, ahogy azok mélyen dagasztották az iszapos agyagos habarcsot. Néha mormogott egyet az ég is, majd alább hagyott az eső. Egyszerre retteneteset villámlott; az utazóién alig ötven lépésnyire lecsapott a mennykő egy évtizedes ákáczfába és ket- téhasilotta annak a hatalmas törzsét, a melyen a szilánkok pörkölődni kezdtek, de a nagy eső eloltotta a kapaszkodó lángnyelveket. Nagyot hőköltek a lovak, á két öreg meg, ahogy a kocsi a síkos utón féloldalt billent, egymásra, bukott. Eközben a Bálint, gazda tüszőjébe dugott revolver elsült és annak rozsdás goh ója belefuródott a Sólyom András testébe. Nagyot ordított az András, inig az öreg a gyeplő után kapott, hogy megállítsa a lovakat. András hörögve terült el a kocsiján, vére csorogva keveredett ös-ze a piszkos esővizzél. Szörnyen megrémült Bálint gazda, nem tudta mihez fogjon Andrással egyedül, aki haláltusájában bevallotta a kerülőnek, hogy —- Isten Ítélete ez, a miért a te Juiisodat elcsábítottam . . az isten bocsásson mög bűnös lelkűmnek ... és ezzel meghalt. Bálint gazda egy kis ideig tétlenül állt, azután hirtelen elhatározással megfordította a lovakat a szekérrel, közibük csapott — hisz azok úgy is ösmerik a járást hazafelé — aztán ő is megfordult és más irányban a kunyhója felé igyekezett. A lovak már jó ideje ott állottak a Sólyomék portája előtt. Mikor aztán hiába várta Julis asszony az ura bejövetelét, kikozatos büntetésekkel kell kötelességének teljesítésére szorítani. S mindezeken kivül köteles az iskolaszék, gondnokság, tan- felügyelő folyton ellenőrizni a tanitó munkáját s ha akármi bajt, hanyagságot, vagy hiányt látnak, tüstént segíteni rajta. Azt hiszem ezekkel a törvény elég szépen biztosította az osztatlan iskola munkálkodásának alapfeltételeit. S hogy ez az iskola valóban áldásosán is működjék, e feltételek mellett kizárólagosan a tanitó lelkes munkájától függ. És ezzel én is elértem a felvetett kérdésemnek a csúcsához : megfelelhet-e a tanitó az eléje szabott feladatoknak ? Nyugodtan felelem rá, hogy meg. És e feleletem után engedjék meg, hogy az elméleti okoskodás teréről léphessek át a gyakorlati életbe. Mint egykori elemi iskolai tanitó magam is tanítottam osztatlan iskolában. Beszélhetek tehát tapasztalataim alapján is. De részint hivatalos, részint magán utón elég alkalmam volt osztatlan iskolában tanító kollegáim munkáját is megfigyelni. Ezeknek az alapján állíthatom, hogy a rendes egy tanitós iskola mindig eltudta végezni azt a munkát, amit elvégzett a hat tanitós iskola. De ne fogadjuk még a tapasztalatot se el feltétlen bizonyítéknak. Próbáljuk meg a matematika segélyével a. bizonyítást: ha hat tanitó egy ev alatt 6-szor 60, vagyis 360 gyermeket oktat, kevesebb-e ez, mintha egy tanitó egy év alatt 60 gyermeket 1a nit ? — Azt hiszem, hogy nem. Azt elismerem, hogy egy teremben 60 gyermeket hat osztályba sorozva tanítani nehezebb, mint az egy osztályból álló 60 gyermeket. De viszont e nehézséggel szemben bizonyos előnyök is vannak. Az osztott iskola tanulója a magasabb osztály tanulni valóiból előzetesen semmit sem hallott, teli t a tanitd a tanításhoz sokkal j nagyobb alapossággal foghat itt, mint az I osztatlan iskolában ; ha a tanitó akárme- I lyik osztálylyal közvetlenül foglalkozik, a I magyarázatára akarva nem akarva vala- j mennyi tanuló figyel mez. Hogy úgynevezett csendes foglalkozást rendelt a mákoknak, ezzel a figyelmet elvonni egészen nem tudja az ő magyarázatától, hisz a csendes foglalkozást ugy előkészítette, hogy ez valami túlságos, megfeszített figyelmet nem kíván. Ez az oka aztán annak, hogy amikor a következő évben az uj ősz tálynak ismét ugyan azt tanítja, tanítványai már ismerik a tárgyat s a tanitó munkája bizonyos fokig az ismétlésre és összefoglalásra süljed. Hát még mennyit ment és ott találta, az urát a kocsi tetejében halva. * Magasan tündökölt a nap az azúrkék égboltozaton. Aranysugarai szétszóródtak a rónaságon és ott játszadoztak, incselkedtek a fűszálak, mezei virágok tetején himbálódó harmatcseppekkel, de megtöredeztek azok a közeledő csendőr őrjárat villogó szuronyain is. Bálint gazda ott kóborolt szokott utján és várta a csendőrök odaérkeztét. Akkor meg tisztelettudóan megemelte a pörge kalapját. A csendőr káplár félvállról oda szól az öreghez: -— No öreg, nem látott-e valamerre gyanús alakokat ? Meglőtték a szomszéd falubeli Sólyom Andrást! Az öreg egy pillanatig elgondolkozott, aztán határozott "hangon szólt : / — Nem láttam én instálom, egy terem- tött leiköt se . — ’szén nem azért csőszködik, hogy még lásson is valakit, szóllak röhögve a csendőrök és odébb álltak keresni a Sólyom András gyilkosát... Polgár Géza.
