Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-12 / 46. szám
Színház. Az elmúlt hétnek az a legnagyobb ese- : nénye, hogy Szabadhegyi Aladár a Zilah, ; íalas és Nagybányai szinkerület igazga- i ,ója, negyven tagból álló társulatával negérkezet városunkba, a színigazgatónak . mk még a közel múltban is méltán irigyelt Eldorádójába. Közönségünk az a része, melynek módjában volt müizlését a fővárosi színházakban fejleszteni s éveken ít ott elégíteni ki, a társulatot örömmel és bár jogos, de nem túlságos igényekkel fogadta. Megalkotván a „Szinpártoló Egyesületet“, bérleteivel eloszlatta — legalább egyelőre — a társulat anyagi gondját, annyi nemes törekvésnek legnagyobb akadályát. Az igazgató a november 4-iki bemutató előadásul az e’őre hirdetett Himfy helyett Bánk-Bánt választotta. A választás nem volt szerencsés. Nemcsak azért, mertBánk- Bán mind ez ideig legkitűnőbb tragédiánk lóvén, olyan melyet csak is jól szabad és kell előadni, hanem azért is, mert a jellemrajzok különfélesége, a tragikum hatalmas ereje és szokatlan formája, kompo- zicziója és szinszerüségénél fogva egyike ama nehéz daraboknak, melyek még a jelesebb társulatokat is kemény próbára teszik. Nem volt szerencsés a választás már сзак azon reális okból sem, hogy a; közönségnek azon része, mely Bánk-bánt sokszor látta, ősszeha onlitást tesz az! előző évek Bánk-báujával s ez az összehasonlítás könnyen lehet nem kedvező, a mi határozottan csak kárára válik a társulatnak. Más részt a közönség azon része,! mely Bánk-bánt most látja először, ha felfokozott kíváncsisága s ebből magya-: rázható következménye kielégítést nem nyer — mint jelen esetben is történt — csalódottan távozik az előadásról s a további darabokat nem szívesen, vagy egy általán nem is nézi meg, a mi — tudjuk — hogy a társulatokra nézve mily reális elemi csapást szokott képezni. A főszerepet Szabadhegyi adta, kit termete sehogy sem qualifikál Bánk szerepének előadására. Az igazi Bánk-bán a férfiasság helyében lévő, erőtől duzzadó impozáns alak, ki az eh gületlenek között való első megjelenésével, még mielőbb ajkát csak fel is nyitná, elárulja, hogy ő az ország „nagy ura'1. Szabadhegyi Bánkja egy elcsigázott, vézna, beteges Bánk-bán volt, ki sem megdöbbenését, sem megrendülését, fájdalmát, keservét, sem a csapás miatti benső megsemmisülését, összeomlását kellő képpen kifejezni nem birja, gyenge fizikumánál fogva. A boszuló, a rettenetes Bánt annál kevésbbé. E helyett egy félénk, remegő és siránkozó Bánk-bán áll előttünk; egy szikár, gyenge alak. A néző szinte fél, hogy a Gertrudísszal való nagy jelenetében ő fogja húzni a rövideb- bet. Hangsúlyozzuk, hogy mindezt Szabadhegyinek csak fizikumára mondjuk, mivel ő különben olyan tehetségnek látszik, ki a neki, illetőleg szervezetének, egyéniségének megfelelő szerepekben még a nagyobb színpadokon is okvetlenül sikert fog aratni. Milyen más Bánk-bán lett volna Egry, ki Petur bánt hatalmas erővel adta, ki alakkal és orgánummal egy aránt rá termett Bánk-bán szerepére. N. Bodroghy Lina Melindájáról csak kedvezőt mondhatunk. Szerepét meglepő drámai erővel játszotta; előadása finom Ízlést és tempera- j nentumot tanúsít, rokonszenves hangjával _ oedig hamar megtalálja az utat a közön- , ség szivéhez, hogy az vele erezzen. ] Legnagyobb elismerés azonban Lukácsy у Aladárt illeti, ki Biberach szerepét ját- } Bzotta, a nagy költők színpadi jellemeinek , épcsőzetén eme mélyen lenn álló alakét; , annyi finom színezéssel s oly, egy általán , ritka közvetlenséggel, hogy a közönség nyílt színen is megtapsolta- Igazán, Isten ellen való vétek, ha az igazgató társulatának e kitűnő tehetségű tagját nagyobb szerepekhez nem juttatja. Igaz, hogy ő — titkár is lévén — mint tapintatos és finom modorú ember nehezen helyettesíthető, de mivel a bérlet csinálás nehézségein már át esett, titkári minősége oly kevés teendővel jár, hogy a mellett mint művész is érvényesülhetne, mert Lukácsy a szó szoros értelmében igazi előadó- művész. Ha megemlítem, hogy Gertrúdot E- Rónai Karola, Tíborczot Liptay Lajos, Mikhál bánt Csige Lajos, a közönség régi jó ismerőse, Solom mestert pedig Imrev adta, ki nem nagy szerepében is elárulta művészi hivatottságát, úgy tudósításomat be is fejezhetném, de a nem megfelelő szerep vállalás miatt bekövetkezett balsikerü előadás daczára is tartozom annak konstatálásával, hogy a társulat egészében derék testület, egyes tagjaiban nem közönséges művész erő nyilvánul, szeroptudása pedig páratlan jó. Ebben az igazgató megy elől jó példával. Hosszú s nyelvezeténél fogva is nehéz szerepében a súgót egyszer sem vette igénybe, a mi ritkaság és elismerésre méltó. Úgyszintén a közönségünk előtt még egy kissé különösnek tetsző, de igazi, korhű maszkirozása is, melynél — úgy látszik — a nagy E. Kovács Gyulát választotta példaképpen. A társulatnak saját rendes zenekara j is van, mely az első előadás balul kiütött sikerét roppant erővel iparkodott még nagyobb szabásúvá tenni. Mert ki hallott már olyant, hogy Bánk-bánt, ezt az igazi nagy és magyar tragédiát valaha val- czerrel nyitották volna meg. Mit neki magyar tragédia, magyar színészet, magyar város magyar közönsége: Wien bleibt Wien és punktum! Csak ugyan ez volt a nyitány; a felvonásköz- jben pedig megint egy valezer, több muzsika egy hang sem. Az ilyen zenekar legjobban úgy fog játszani, ha instrumentumait szépen bepakkolja, maga pedig felmegy a karzatra előadást, nézni. November 5-ikén Jakab Ödönnek Ga- lambodi Sándor a székely kutásó czimű énekes népszínműve került előadásra. Azt hittük, hogy ez is csak olyan székely darab lesz, mint a minő székelyek az utcáinkban gyakorta megjelenő atyafiak, kik székely iparczikkeket árulnak, holott azok Cseh ország valamelyik gyárában készültek, maguk az atyafiak pedig közönséges vándor czigányok. Jakab Ödön népszínműve azonban igazi tőrül metszett székely darab : nyelvezetével, kompozieziójával és (jellem rajzaival egyaránt. Hát az előadás? Remek volt a szó igaz értelmében. Úgy szerettük volna a tegnapi csalódott közönséget öszse csőditeni: hogy ime, lásson egy kerekded, összevágó magas színvonalon álló játékot milyen vidéki színpadainkon ritkaság számba megy. A üfőszerepet Egry Kálmán játszotta, természetesen, valóságos művészi erővel. A vén kutásóét pedig Szabadhegyi Aladár adta, még pedi’ művészettel A raffi- nált vén székelynek, kinél a rossz karakter már tiz lépésre meglátszik furfangos mivoltján, nem csak typusát, de egyéniségét is elénk állította. Szabadhegyiben a Gonosz Pista féle szerepekre oly hatal más művészi erő van, hogy valóságos könynyelműség számba megy tőle, ha ezek helyett a drámai hősök szerepére vállalkozik. November 6-ikán Bérezik Himfy dalai került színre megint kifogástalan előadásban, ha bár itt sem hallgathatjuk el, hogy Kisfaludy Sándor szerepét szívesebben láttuk volna más kezekben; a költő alakját hivebben megközelítő színész kezében. A szereplők közül ki kell emelnünk Liptaynét a remekül deklamáló tisztes korú hölgy szerepében és N. Bodroghy Linát, ki Szegedi Róza szerepét ismét nagy hatással adta. A közönség még mindig a balsikerü bemutató előadás hatása alatt lévén, hogy úgy mondjuk ; egyenként lopőzkodik visz- sza a színházba. Pedig egész őszintén konstatálhatjuk, hogy Szabadhegyi társulata, melyhez hasonló erejű régen fordult meg városunkban, méltán megérdemli a tömeges, sőt a nagyobb szabású pártolást is. Hangsúlyozzuk, hogy a társulat sok jeles erőt bir, játéka most már kifogástalan, jelmezei pedig a vidéki állandó színházak bár melyikével is kiállja a versenyt. — 0. — Uj pénz. Folytatás és rége. I A német birodalmi bank azért volt kénytelen a kamat lábat emelni, mert az utóbbi évek alatt mutatkozott óriási oa. ■ 200 millió márkával fogyasztották meg érczkészletét, mig ezalatt váltótározája 400 millióval emelkedett. Az angol bank ugyancsak órczkóezle- tót védelmezte a magasabb kamattypue- sal, és pedig részben azért, mert féltek a dél-afrikai arany elmaradásától (1898-ban 180 millió forint volt) részben pedig Amerika nagyigényü arany vásárlásait igyekeztek megakadályozni. •I Helytelen tehát az osztrák magyar I bankot támadni a magaskamat lábért- — azt hangoztatva, hogy hiszen a bank még nem készfizető, s igy az agiót csu• pán ürügyül használta, — midőn körü- 1 lőtte a pénzértéke horribilis mértékben ' drágává lett. Ez a következtetés annál • inkább pozitív alapokon nyugszik, mert • hiszen még a kitört transvaal-angol- háború sem okozott már súlyosabb ráz■ kódtatásokat, a mit leginkább igazol az ■ angol tőzsde, mely alig reagált a háború i kitörésének hírére, úgy hogy pl. az an• goi konzolok alig 3/8 °/0-kal hanyat- ' lottak. i A jelenlegi helyzet súlypontja teljesen ’ az angol bank magatartására esik, s válságot csupán e bank ingadozó kamatláb politikája okozhat, föltéve ha a német birodalmi bank meg nem erősödnék. ■ Ez az utóbbi körülmény azonban most már kizáratnak látszik, annyira, hogy a i kamat láb leszállítását tervezik. A pénz-
