Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-12 / 46. szám
hozatalát engedte meg: „az egyháznak jelenleg sem lehet feladata a maga részéről elemi népiskolákat állítani, avagy a községi elemi népiskolákat felekezetiekké átváltoztatni.“ Tartozom azonban az igazság- érdekében ezzel kapcsolatban azt is nyilvánosságra hozni, hogy ugyan az a reform, egyház tanács 1893. febr. 12-én kiadott 72 számú értesítésében akkor, midőn az egyház már nyakig úszott az adósságban, az adóemelés indokolásául egyebek között ezt is mondja: ,,az adóemelés kell arra, hogy előkészíthessük azt az időt, amikor minden igaz református embernek azon buzgó reménye teljesül, amikor a népiskolákat ismét reformátussá tehetjük, hogy igy a nópnevelósben már megnyerjük azt a támaszt, ami felekezetűnknek az idők és viszonyok viharai ellen az egyedüli biztosítékot adja meg.“ Tartózkodom az egyház tanács egymással homlokegyenest ellenkező felfogásának bírálatától, csak azt jegyzem meg, hogy mindkettő ugyanazon pap és főgondnok hi- yataloskodása alatt nyert kifejezést, s mindkettőért erkölcsi felelősséggel Szilády Áron lelkész és Péter Dénes főgondnok urak tartoznak, miután a vezetés őket illeti, mint elnököket, c) A főgymnásiumi 15,000 fitos államsegély ügyben egyházgaz- dasági gyűlés 1898. évben elfogadás feltételeiül kikötötte, hogy a számadás hozzá okmányaival be- terjesztessék, — hozzá az összeg felhasználása előtt az egyház tanács részletes kimutatást térj esz- szén arról, hogy a pénzt mire kívánja fordítani, s hogy részletes vagyoni kimutatás kapcsán 3 hó alatt terjesszen elő tervet az adósságok mikénti kifizetéséről. E feltételeket Szilády Áron lelkész ur „a gazdasági gyűlés által egyhangúlag kijelentett közkívánatnak“ nyilvánítva — azok teljesítését jegyzőkönv vilegis megígérte — azonban nem teljesítette. E háropi esetből kitűnik, hogy Szilády Áron lelkész ur, a közön ség és közvélemény óhajtását semmibe sem szokta venni, és igy nincs joga az általa összekuszált egyházi ügyekben arra hivatkozni, s hibáit nem lehet arra átutalni. Hogy pedig a főgymnásium építésénél tervszerűség nélküli, meggondolatlan eljárás követtetett az egyház elnöksége részéről, s hogy előrelátó és megfontolt intézkedésekkel az egész ügy már végleg lebonyolítható lett volna, sőt hogy a további adókivetést is ki lehetett volna kerülni — az könnyen bebizonyítható az alábbi számítással; ugyanis : Kellett a főgymnasiumra: 1. Az építés elrendelésekor kijelentett összeg 80.000 frt 2. Kerítés költségeire (?) 10.000 frt 3. Tornaterem építésére 5.000 frt összesen 95.000 frt Erre rendelkezésre állt és felhasználtatott : 1. Államsegélyből 50,000 frt — kr. 2. Főiskolai alapból tőkésített összeg 18,000 „ — „ 3. Építési pénztár készlete 6,300 „ — „ 4. Régi temető részlet eladási ára 1,500 „ — „ 5. Leány nevelde eladási ára 2,155 „ — „ 6. Egyesektől beszedett adomány 12,322 „ — „ 7. A 123.000 tégla felajánl t beszállításának értéke 2,460 „ — „ 8. A 207o még ugyan nem törvényes adóból számítás szerint befolyt összeg 17,450 „ 90 ,, 9. xl temető egy részeért 1883. évben fizetett vasúti kártalanítás 2,722 „ 72 ,, összesen 112,910 frt 62 kr. Tehát: a szükséglet volt 95,000 frt a fedezet volt 122,910 frt e szerint a fedezeti többlet 17.910 frt 62 kr. Úgy de nem lévén a fedezet az! építés folyama alatt egész összegben az egyház pénztárában a ki-! segítő pénztárak javára kamatéi-1 számolás eszközöltetett, mi bizo-: nyos mértékig jogosult lévén — ha a 17.910 frt 62 krt kamat czi- men elszámoltatik is, kétségtelen, hogy a főiskola építése miatt okos előrelátással adósságnak lennie nem volt szabad. A kérdés tehát a körül forog, hogy a főgymnásium 80,000 írtért, felépíthető volt-e, vagy sem? Én számítás alapjául a 80,000 frt összeget tartom elfogadandó-! nak, mert az építés elhatározása-! kor ily összegről volt szó a pres-! byterium előtt, továbbá, mert Szí-! lády Áron lelkész ur az egyház! kerületi közgyűlésen, maga is elismerte, hogy 80.000 frt átalány összegért ajánlkozott vállalkozó! a főiskola felépítésére, mert ezl ideig magasabb költségvetésről említés téve nem volt, s ilyenről a presbytereknek tudomása nin-! csen, de még azért is, inert a lel-: kész ur nyilatkozata szerint az építési anyagok egy részét püspök j urnák félárban sikerült megszerezni. tehát a 80.000 frtos előirányzat még mérsékelhető is volt Teljesen jogosult követelése te-; hát a közönségnek az a kívánsága, hogy az egyház gazdasági i gyűlés elé részletes számadás és Vagyoni kimutatás terjesztessék, annál is inkább, mert a főgymna- sium építésére volt a szükséglet az első tervezet szerint 80,000 frt, | — az egyház tanács neve alatt 1893. évben közzétett tájékoztatói szerint 150,838 frt, Szilády Áron lelkész ur által az egyház kerületi közgyűlésen tett nyilatkozat szerint a második költségvetés alapján 114,000 frt; a folyó évben kiosztott Gyemizse Ántal gondnok által aláirt számadás szerint 144,235 frt — az egyházi elnökség által arra vezetett felvilágosítás szerint pedig 149,460 frt 57 kr., illetőleg 137,528 frt 70 kr., tehát oly eltérő összegek és bizonytalanság, melyet köztekintetekből szó nélkül hagyni nem lehet. Áz egyház gazdasági gyűlés határozatából kifolyólag az „elnökség“ aláírással kiadott számadáson olvasható adatok szerint az egyház tartozása 1898 év végén volt 75,751 írt 84 kr, hogy ezért kit terhel a felelősség, annak megállapítása az egyház kerületi küldöttség feladata lóvén erre vonatkozólag nyilatkozni idő előtti lenne, azonban egy megdöbbentő körülményt mégis felemlités nélkül nem hagyhatok, azt nevezetesen, hogy az 1898. évi leltár szerint az alapítványi pénztárakból elköltött összeg 27,649 frt 62 kr., holott az alapítványokat a kezelő egyház sértetlenül fenntartani köteles lett volna, és ón azon véleményben vagyok, hogy az alapítók iránti kötelesség egy részről, s a jövő tekintetei másrészről hangosán követelik, hogy az alapítványi összeg sürgősen visszatéri (tessék, és én részemről — érintetlenül hagyva természetesen a számonkérési jogot és az illetők felelősségét, — legelső feladatnak tekintem, hogy a presbyterium az alapítványi pénztárak követelését kiegyenlítse, annál is inkább, mert erre ha bár csak előlegül, de fedezet áll rendelkezésére. A közölt számadatok igazolják, hogy ha egyház tanácsunk elnöksége ovatos körültekintéssel s csak kis mérvű előrelátással járt volna is el — az áldatlan jelenlegi állapot kikerülhető lett volna, most már azonban egyházához és a főiskolához hü, minden egyház tagnak az kell, hogy képezze a feladatát, miszerint a kibontakozáson tőle telhetőleg munkálkodjék. E törekvés vezérelte az értekezleteket, mely eiplékiatba foglalta a sérelmeket, — ez irányozta a kérvényezők elhatározását, kik az egyház kerületnél a vizsgálatot kérték, és éppen ezért eléggé nem kárhoztatható eljárás az egyház élén álló lelkész úrtól az, hogy szenvedélyeskedós és ráfo- gásokkal iparkodik utját állni a jogos kívánság érvényesülésének; de ne feledje, hogy előbb vagy utóbb — azonban mindenesetre — diadalmaskodni kell az igazságnak, melyet a jog és törvény szabályai is védelmeznek. Dr. Babó Mihály főjegyző.
