Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-29 / 44. szám
44» szám. III. évfolyam. Kun-Halas, 1899. október 29. Előfizetési ár: Egész évre — 5 írt — kr. Fél évre -—2 „ 50 „ Negyedévre — 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 6 kr. Nyilttér : három hasábos petitsor 10 tr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. Szakelőadásokat a népnek. Az idei közepes jó termés után a gazda már a jövő évre gondol. Mindenfelé újra kezdik munkálni a talajt, szántanak, vetnek. Attól fogva, hogy a gazda elveti a magot, az ellenségeknek egész serege lép fel ellene. Ezek között a legveszedelmesebbek: a fagy, a jég, továbbá a kártékony rovar- félék óriási csapata. A jég ellen úgy, ahogy a biztosítással vódekezhetik a gazda. A kártékony rovarok rengeteg faja csaknem minden növényzeten ezek rovására él, és alig van növény, melyre legalább egy-egy rovarfaj ne jutna, sőt elmondhatjuk, hogy legtöbbjét 15—20, de 50 különféle rovarfaj is pusztítja. Ha ezek ellen pusztán az emberi tudomány és szorgalomnak kellene védekezni, úgy ősztől tavaszig és tavasztól őszig minden mordulni képes kart igénybe venne az a munka. A természet maga is segit a kártékony rovarok irtási munkájánál, csak a gazda volna ezért hálás, elismerő, — és segítő társát védené, oltalmazná. A sündisznó, a vakond, a cickányok továbbá az éneklő és kúszó madarak, de a rovarok közül is számosán segítik a gazdát a kártékony rovarok pusztításában. Különösen a fürkószeknek nevezett rovarok tesznek nagy pusztítást a kártékony rovarok között. Megrohanják a legveszedelmesebb hernyókat, megszűrják a testüket, beletojj ák petéiket és a kikelő álezák felfalják az egész hernyót. Sőt a lótetű is vezekel némi kártételéért, mert a növények gyökerein élő álezákra tart haj tó vadászatot. Kérdem, hány gazda figyeli meg mindezt ? Hány gazda fenyiti meg, az éneklő, a kúszó madarak fészkeit kifosztó siliedereket. Kérdem, a tanitók eléggé ajánlják-e a nebulók figyelmébe, hogy valóságos vétek a madárkák fészkeinek kirablása ? Kérdem, fürkészi, kutatja-e a gazda a vetésben előforduló kárt ? Tudja-e, hogy a búza gyökerén pusztít a drótféreg, szárán a szalmadarázs, szipoly, buzalégy, — levelén a kabócza' — virágján, kalászán a cserebüly és hólyagláb. Tudja-e, hogy a rozs a fentieken kívül kitartja a gabona legyet is. És a hesszeni légy? Tudja-e, hogy az árpát még az árpaszipoly is pusztítja. Dehogy is tudja addig, mig egész táblák el nem pusztulnak. Nem kutatja jelentkezésük idejét, nem kémleli hol és miben nyilvánul a baj, mi ellene emberileg a leghelyesebb védekezés. Elveti a magot, a többi a jó Isten dolga, mert ő tartja a példaszót! „Ki mint vet — ngy arat.“ — 6 elvetett, aratásig, zsákkötósig mi gondja rá. De váljon jól vet-e legalább. Tiszta, jó szemet szór-e a földbe? Megválasztja-e a magot ? Pácolja-e a magot, hogy az ezzel elkerülhető némely elősdi csapás ellen védekezzék ? Pedig ezekre ügyelnie kellene a gazdának. És a rovarkárokra is, melyeket kutasson, fürkésszen, tanulmányozzon, kérjen tanácsot a védekezésre és ne csak akkor képezze előtte beszód|stárgyát a rovarkárok milyensége, mennyisége, mikor az esetleges jégkárnál a kárbecslő áll velük elő. Mert az előáll ám, mert az ő gyakorlati szeme meglátja, mérlegeli! Mily baj azután, ha a gazda ilyenkor vagy igaztalan jégkárkövetelést támaszt, vagy teljesen tájékozatlanul áll a becslő előtt. Váljon a társadalmi egyletek, olvasókörök és efajta egyletek mikor látják elérkezettnek az időt, hogy a politika helyett, vagy hát Isten neki, a politika mellett ezeket A „KUN-HALAS“ tarczája. * I. II. III. Magyar nóták. I. Elhagytalak, mint lepke a virágot, Melyre első szerelmében rászállott. Mogesalédott szivedben a szerelem : Méreg’ volt a nyíló virág-kehelyben. Ne hidd azért, hogy valaha feledlek, Hogy még most is oly nagyon nem szeretlek ; Nem hiába, hogy álom a boldogság. Álmaimban visszatérek tehozzád. II. Levelezik a rózsafa, Barna kis lány ül alatta. A rózsafa levelezik; Barna kis lány szivében meg A szerelem ébredezik. Virulj, virulj, te, rózsafa, Te meg, rózsa, nyilj ki rajta : Hogy mire a kis lány szeret : Te szép rózsa, piros rózsa, A keblére tűzhesselek ! III. Peti ozigány, hol tanultad A nótát ? Tán az anyád búbánatot Hagyott rád ? Lásd, énnekem nincs öröklött Bánatom : Reménytelen szerelmemet »Siratom. Húzzál, húzzad, jól esik a Szivemnek, A nótádtól talán előbb Reped meg. ügy sincs nekem mért élnem a Világon : Muzsikaszó temessen el; Nem bánom ! Taksonyi József, A világ. Rados Gáspár tanár urékat otthagyta a régi szobaleányuk. Zsófi épen öt esztendeig lakott a tanáréknál egy folytában. Szép, jó, dolgos lány volt, akire aggodalom nélkül rá lehetett bízni a Dobos-torta készítést és a szappanfőzést egyaránt . . . Egy napon felmondott. Okát sem adta, csak elment. Megunta a szolgálatot. Ép ennek a felmondásnak a történetét beszélte el a kis tanárné a sógorasszonyának, Müllern ének. Müllerné még mindössze egy nap óta van Pesten, de eddig jóformán arra sem ért rá, hogy kissé körülnézzen a városban. A töméntelen izenet, meg az özön pletyka teljesen lefoglalta a két asszony idejét. Radosné egy épen nem rövid, de annál kimerítőbb referáda keretében már elmagyarázta az ángyomasszonynak, hogy kik és mik laknak a házban. Ezek közül ki I nem él az urával ? Ki lakik „csak úgy* ezzel vagy amazzal ? Melyik szomszéd- asszonynak nincs mosóteknője és kik szok- ! ták szomszédból kölcsön kérni a vasalót s a dagasztótálat. í Mikor a két asszony ezeket a tagadhatatlanul nagyfontosságu kérdéseket töviről hegyire megvitatta: végre arra a meglepő I eredményre jutott, hogy minden férj kártyás Ez a férjeket a sárgaföldig lesújtó ítélet különben logikai összefüggésben volt azzal, hogy mig cseléd híján Radosnénak otthon kellett ülni és Gyurkát őrizni, addig a kegyetlen tanár ur valamelyik klubban boldogan verte a blattot. Gyurka ugyan nem szorult az őrizetre. Az anyja szavai szerint ama kevesek közé tartozott, akik soha sem feledkeznek meg gyermeki kötelességeikről. Áldott jó fiú, aki soha nem sir. Nem dúskál az ételben, sőt a levest is megeszi, ami a mai gyermekeknél ritkaság. Ami pedig az észt illeti, ámbár csak négy éves, már is olyan оков, mint egy zsebszótár.
