Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-29 / 5. szám
Január 29. KUN-HALAS. 1899. kedő ügyforgalom maga teszi lehetetlenné a hibátlan ügyvitelt. A milyenkhez hasonló népességű más városokban, tetemesen nagyobb számú közegek látják el az adó ügyet s még ily helyeken is, csak a legnagyobb erőfeszítéssel képesek a munka halmazzal megküzdeni. Amit máshol 5 — 6 személy végez, nálunk 3 embernek a feladata. Hogy azután ezek a hivatalnoki önfeláldozás mintaképei legyenek, joggal nem lehet kívánni. Annál érthetetlenebb tehát, hogy most egyszerre miért borit a képviselő- testület köpönyeget a korábban felismert hibákra s miért nem akarja orvoslását. Nem hisszük, hogy ez is a városunkban hagyományos „maradjon minden a régiben“ szellem kifolyása lenne, mert feltesszük képviselő-testületünkről, hogy a maradiság nyűgei helyett, sokkal emel- kedettebb szellem lengi át. Legujabbi határozata tehát még egyrészről minden izében következetlen, más részről a tényleges és saját maga által is felismert hibák további tűrésére valló szándék. Hiszszük azonban, hogy képvselő- testületünk is be fogja majd végre látni a következményekből, hogy a bajon jobb akkor segíteni, mikor még könnyen orvosolható s nem várja be azt az időt, mikor a baj hatása tűrhetetlenné lesz. Az adó ügy elvégre a közigazgatás egyik legfontosabb ága, melyhez nemcsak az egyeseknek, de főképen magának a városnak is, igen nyomatékos érdekei fűződnek. Ezt az ágat tehát teljesen a maga szánandó állapotára bízni, s ez által a közérdek fenyegetett érdekei felett, egyszerűen szemet hunyni, nem tartjuk a képviselő-testület feladatával össze- egyeztethetőnek, sőt egyenesen a feladattól való kitérésnek tartjuk. A tárgysorozat 5. pontja gyanánt, tárgyalás alá vétetett a városi trachoma orvos alkalmazása tárgyában alkotott közgyűlési határozatra hozott alispáni végzés. E tárgy története az, hogy a képviselő-testület a város területén uralgó egyiptomi szembetegség gyors elfojtása végett trachoma orvosi állás felállítását határozta cl, melyre a választás jogát maga számára tartotta fenn. Ez a határozat fellebbezés folytán az alispán elé kerülvén, az a kérdésben akként döntött, hogy miután a közegézség- ügyi törvények értelmében a trachoma járványos betegség, a járványok elfojtása tekintetében teendő intézkedések pedig a belügyministerim hatáskörébe tartoznak, a trachoma orvosi állás felállítását elvben elfogadta, de a betöltést nem a képviselő-testület hatáskörében utalta, hanem a város polgármesterére ruházta. A képviselő-testület többsége a határozatban a közgyűlés hatáskörének megsértését látva, annak a képviselő-testület nevében leendő megfelebbezését határozta el. 6. tárgy gyanánt olvastatott a mezőőri költségek mikénti fedezése tárgyában hozott megyei közigazgatási bizottsági határozat. A határozatot lapunkban már korábban közöltük. Ennek értelmében a mező-őri költségeket csak az érdekelt földbirtokosok tartoznak viselni s erre nem kötelezhetők a többi városi lakosok. A határozat vita nélkül tüdomásul vétetett. Elénk vitára szolgáltatott okot a tárgysorozat 7-ilc és egyúttal utolsó pontja: A népiskolák államosítása iránt Sándor Imre és társai által beadott indítvány tárgyalása. Az indítvány felolvasása és ismertetése után Dr. Habó főjegyző szólalt fel. Kénytelen — úgy mond — az államosítás ellen, úgy anyagi, mint erkölcsi j tekintetekből, állást foglalni. Mert igaz, hogy a város kiadásai ez által papiroson évenként több, mint 17 ezer forinttal ke- vesbednének, de ez csak papiroson lenne valóságban nem köztudomású, — mondja a szóló — hogy. ha az állam valamely községi intézményt állami kezelés alá vesz át. első sorban is nem a község terheinek kevesbitése végett teszi. A mi iskoláinkat először is, jelen állapotukban az állam át sem venné. Azok túl nagy része általánosságban sem felel meg az oktatásügyi követelményeknek, mielőtt tehát átvenné, legnagyobb részét gyökeresen renoválni, átalakítani, szóval részben újra építeni kellene. Másodszor — miként azt más városok példáival illusztrálja — az állam évenkénti, tetemes készpénzbeli terheket is szokott a községektől követelni, melyek közt a hitoktatási állásnak 1200 írttal való dotátiója is szerepel. A tanyai iskolák felállítását sem eszközölné az állam a nélkül, hogy a várost igénybe nem venné. Félő, hogy egészen újonnan építendő iskolák felállítását is követelné előbb, hogy azután ez nagy mérvű s az eddigieknél terhesebb kiadásokkal lenne egybekötve, szólónak a múltak tapasztalataiból vett alapos aggodalmai vannak. Erkölcsi tekintetben pedig figyelmébe ajánlja a képviselő-testületnek, hogy az a czél, melyre a népiskolák törekszenek, sokkal bensőbb, a helyi vjßzonyok alaposabb ismerete mellett érhető csak el s szerinte sokkal jobb, ha az oktatást legnagyobb részt ide való, a gyermekek egyéni és családi körülményeivel ismerős tanítók látják el s nem az ország távoli vidékeiről ide kinevezett, idegen érzelmű, a helyi viszonyokkal, a nép érzelmeivel ismeretlen tanítók. Utolsó indoknak felhozza szóló, hogy a polgárok erkölcsi érzületének legszebb kifolyása az, hogy legfontosabb ügyeiket önmaguk intézik, az önkormányzat jogát kezükből ki nem adják s hogy szebb kis áldozatot is hozni a jogért, mint kis haszonért, bizonytalanért, arról lemondani. Sándor Imre indítványozó társai nevében is czáfolgatja Dr. Babó érveit s ajánlja az indítvány elvi elfogadását. A nagy többség Dr. Babó indítványát elfogadta, a népiskolák községi kezelésének további fentartását határozta el. Ezzel a közgyűlés véget ért. A legutolsó helyen említett ügyre lapunkban legközelebb vissza térünk s most csak annyit jegyzőink meg általánosságban, hogy minket a felsorolt érvek éppen nem ingattak meg abbeli meggyőződésünkben, hogy városunk érdekeinek sokkal kedvezőbb lett volna, ha a képviselő-testület ellenkező határozatot hoz s a községi elemi iskolák államosítását hatánem tanulják megismerni a haragot, gyűlöletet, irigységet, önzést vagy kópmutatást, úgy aligha bírni fogják e tulajdonságokat. Az anyának erkölcsi befolyása annál hatalmasabb lesz, ha a tökéletesség benyomását bírja előidézni; a gyermeki szem nem fedezi föl az apró hibákat és gyengéket, mert a szeretett verőfónye eloszlat minden árnyékot. Mert habár a évek múltával a tapasztalat és ismeret dús kincsét gyűjtöttük is, az anya képe, szava szent előttünk; a legidősebb emberek is gyakran mondják szokásukról, nézetükről vagy tulajdonságukról: „Ezt anyámtól örököltem !“ Hiában, a szeretet feledhetetlen 1 Majdnem lehetetlen, hogy az anyának érzése, gondolkozás módja ne hagyjon nyomot gyermekein. A gyermekekben kisebb nagyobb mérvben mindig az anyára ismerünk, már csak folytonos jelenléte is lényegesebbé teszi befolyását az apáénál; a természeti hajlamok előmozdításában vagy elfojtásában, az elvek képzésében az apa mindig szárazabb és könnyen csap át az erkölcsi oktatásba, mi a gyermeknek röpke kedélyére kevés benyomással van ; ellenben az anya játékba, mesébe szőheti az erkölcsi elveket, már pedig a tetszetős mezbe burkolt oktatás köny- nyebben hat a gyermekre száraz, fagyos szavaknál. Gyakran ítélünk el meglett embereket, a nélkül, hogy megfontolnánk, mennyit vétkeztek vagy mulasztottak el gyermekkorukban. Mennyi gonosz tulajdont lehetne az erkölcstelen anya gonosz befolyásának tulajdonítani! Mily fájdalmas érzetet szülhet az illetőben, kinek az anyjára való emlékébe szégyen vagy megvetés vegyül 1 De a természet szülte kötelék oly erős, hogy még ilyenkor se szakad el. A ki nem részesül a szerencsében, hogy az anya szorgos keze alatt nevelkedjék, kinek nem volt alkalma, hogy szerető anya keblén örvendjen vagy sírjon, annnak szivében elárvult űr támad, melyet még a szerelem és öröm virágai se képesek teljesen elfödni. Ha az anya befolyása gyermekkorunkban lényeges, boldogító volt, még késő években is viszhangzani fog lelkűnkben. Szellemi hatalommal növekedik, moly tudtunkon kivid van bennünk, mely vezet és melyről akkor se feledkezünk meg, ha a szeretett anya örök álomra szen- derült. Hálás szivünk akkor is elismeri, hogy minden a mit bírunk, a boldogság, erkölcsi tudat, külső és benső javak, minden a jó anya öröké, mert azt szeretetteljes befolyásának köszönhetjük ! TT . . J Hedvig.
