Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-22 / 43. szám
bad azon formaságok védbástyája mögött maradni, melyet maguknak 3 év alatt építettek. Ez a védbástya. most már nem ad védelmet, mert, nemcsak hogy Önmagában gyenge, de különösen gyenge az az egész egyházközség támadása ellen. Rossz jósok szeretnénk lenni, de bizony mondjuk, hogy ezt a várat meg fogják ostromolni a felzajlott kedélyek és ez az ostrom kíméletesen lesz. Csoda számba megy, lia maga a főgymnasium — s tovább megyünk, — ha maga a halasi ref. egyház áldozatává nem lesz. Az egyház kerületnél, az egyház megyénél és az összes feleb b- viteli fórumoknál védelmére kelhetnek ennek a védbástyának az által, hogy fentartják, hogy törvényesnek ismerik el az eddigi tetteket, határozatokat, intézkedéseket, de a inig tökéletes igazságot nem szolgáltatnak, addig Halason nem lesz béke, addig a főgymna- sium — s magának az egyháznak létele, Mohamed koporsójaként, a levegőben fog lebegni. Mi tehát, ^mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, a béke, nyugalom és igazság érdekében kettőt tartunk elodázhatlan szükségesnek, és az általános közhangulatot tekintve, kettőt követelhetünk meg a gyinasium és a ref. egyház érdekében. Az egyik az, hogy az egyház-tanács teljesítése Szilády Áronnak 1898. november hó 30-án tartott egyház gazdasági gyűlésben tett azon Ígéretét, hogy a számadást kinyomatja, az adózó hívek közt szétosztja s okmányaival együtt, közzéteszi; részletes kimutatást ad az egyház vagyonáról, adósságairól, az évi kamatok összegéről, az alapítványok állásáról, s az adósságok törlesztése és kifizetése tárgyában, részletes tervet terjeszt elő. A közhangulatból Ítélve, ez lenne a leghelyesebb és igy lehetne ezt az ügyet békésen mihamarabb megoldani. És bizton mondhatjuk, hogy lsem Dr. Farkas Imrének, sem I panaszos társainak nem jutna soha I eszébe, az építést vezetőket anyagi Ifelelősségre vonni, habáraz építkezések körül túl kiadásokat találnának is, mert az ő tisztakezű- ségükbe senki sem kétkedik : Ha pedig az illetők ezen lépésre nem határoznák el magukat, — elo- dázhatlannak tartjuk másodszor azt, hogy a Dr. Farkas Imre és társai által beadott panasz igazságos elbírálásban részesüljön és I az egyház község autonom jogá- ! ból kifolyólag, megadassák mind- ; az a jog és egyházközségnek, a I mi őt törvény szerint megilleti: I Mert, ha ezek közül egyik, vagy másik meg nem történik, ez a seb az egyház testén tovább termed, a mely utóvégre is léteiét fogja megtámadni. A közel múlt szomorú tapasztalatai ugyanis arról győzhették meg az illetőket, hogy a kiknél lazább az egyház ! iránti szeretet, azoknál könynyű szerrel megy az egyház községből való kilépés, és ha az egyház község hívei közt el fog terjedni a hit, hogy panaszukra orvoslást hiában keresnek; hogy jogaik védelmére hiában keltek; hogy igazságot sehol sem kapnak ; hogy egyházuknak erőssége a százados autonómia, elvetetett tőlük : mind- I inkább tömegesebb lesz a kilépés és ily körülmények közt meglazulhat még a legerősebb vallás iránti szeretet is, a minek szomorú következménye leend az egyház teljes felbomlása. Jövő számunkban a Dr. Farkas Imre és társai által beadott panaszra fogjuk észrevételeinket megtenni. Felhívás. A szinpártolo egyesület választmányának i í. hó 20-án tartott ülésében hozott határozata következtében, értesítem mindazokat, a kik a szinpártolo egyesületbe aláírásukkal tagokul belépnek, hogy I korona tagsági dijat és a 20 előadásra jogosító lő frt bérlet dijat, ez egyesület pénztáránál — Szekér Endre urnái — mához egy hétig, vagyis f. hó 29 ikének déli i"2 órájáig, okvetlen lefizetni szíveskedjenek. Tájékozásul értesítem az egyesület t. tagjait, hogy a bérletek közül alapszabályaink és a választmány következő rendelkezéseket tették ; Köteles minden rendes tag 20 előadásra szóló bérletet váltani, egy bérlettel 2 hely foglalható le. A hely választásánál az egyesületi tagokat elsőbbség illeti. Minden egyesületi tag, saját érdekében, tartozik bejelenteni Szekér Endre pénzrárnoktiál, hogy ineiyik helyre tart igényt. Ha egy hgiyre több egyesületi tag jelentkezik, erről az illetőket a választmány értesíti s ha maguk kozott megegyezni nem tudnának, a jogosultság felett a vá asztmány sorshúzás utján dönt. Tájékozásul közlöm még az egyesületi tagokkal, hogy az alapszabályok értelmében, az első sorokban minden hely után egy korona megváltási dij fizetendő az egyesület pénztárába. Az egyesület tagjainak joga van a bériét szünetes előadásokra helyeiket fentartani, — kötelesek azonban ezt a színházi pénztárnál déli 12 óráig bejelenteni. Azon egyesületi tagok, akik mához egy hétig a bérlet dijakat be nem fizetik, hely választási jogukat elvesztik. A választmány a f. évre a színi évadot november hó 5-töl december hó 10 ig terjedő időre állapította meg. Hetenként egyszer, pénteken, nem tartatik előadás; a keddi napokon pedig, az előadások bérletszünetben tartatnak. A 20 bérletben, a választmány határozata folytán, következő darabok kerülnek színre : 1) operettek; Görög rabszolga, Egyiptom gyöngye, Talmi hercegnő, Unatkozó király, Szép Galathea, Üdvöske, Böregér. 2) operák: Sulamith, Paraszt becsület. 3) vígjátékok; Végrehajtó, Arany kakas, Gyurkovics lányok, Váljunk el. 4) színmüvek ; ürült, vagy szent, Becstelenek, Marianna, Katonák, Himfy dalai. 5 ) Bohózatok. Doktor Szeleburdi, Vigé- czek. Ezek után felkézem az egyesület t. tagjait, hogy lélreértések és az akadályok kiS most nem tud hova lenni a gondolataival. • Egyszerre úgy érzi, hogy egészen egyedül van ebben a haldokló világban. Elhervadt a rózsa, elfonnyadt a fűszál s elszóltak az 6 ábrándjai. Hova szóltak, kova lettek ? ! Hova szálltak el azok az édes kedves ábrándok, melyek tündér képekkel szőtték be leány álmait?! Borús kis fejecskéjében lassanként osztani kezdett a homály; azok az ábrándos képek jöttek vissza sorra, — misztikus ködben, — úgy a hogy megálmodta az első szerelmet. Révedező szemeivel az őszi világot nézte, de gondolatai oda kalandoztak valahol a kis hálókamrában. Emlékszik is már. Olyan igen-igen kedves volt neki ez a hálókamra, j A kis ablak tele volt virággal, majoránna, rezeda, fuxia. S aztán mikor akarta, az ablakra vonta a függönyt s be homályo- sitotta kis fészkét. Milyen kedves ez a félhomály. Istenem milyen kedves. A félhomály az ábrándok világa, a világosság a valóságé. Bele ült egyetlen foteljébe s a sötétség meg elevenedett. Oh nem lehet azt leírni, ki tudná azt leírni ? A nyoszolya sokat tudna regélni, meg a selymes fehér párna. Igen, bizonyára sokat beszélne, könnyes kisírt szemekről, ábrándokról, meg egy aranyos kis bohó gyermekleányról, a ki hallott beszélni a szerelemről, olvasott róla regényekben, — de nem ösmeri. S mikor a kíváncsiság felizgatta minden csepp vérét: elfogta a vágyakozás, meg akarta ismerni, megtudni, megálmodni minden áron. S lázas álmaiba oda szövődött annyi, de annyi rózsás kép. . . . Hulló könnyeit felszántotta a párna- Elnyomta, titkos sóhajtásaira a zizegő szellő felelt s tele bűvös bájjal elfogta a sejtés, — de nem tudta meg még sem, hogy mi a szerelem. Emésztette magát, gyötörte a lelkét, de csak sejteni tudott, tündérregékbe illő meséket sejteni. Remegő ajka mindig azt sóhajtja, égő szemei, lángoló arcza, mindmind azt beszéli, hogy szeretnék szeretni. S most, hogy erre gondol ismét erőt vesz rajta azaz őrületes vágyakozás. Karjai reszketnek, arcza lángol, szeme tűzben van __Nem tud magán uralkodni többé, nem. Föláll a székről s oda vánszorog ahhoz az őszülő kis emberhez s fülébe súgja remegő, elfulladó hangon: — Szeretlek, szeretlek. Csodálkozva tekint föl az írásból az ember, szúró szemeit ráveti az asszonyra. — llát téged mi lelt, mi kell ?! Kérdi, mit akarsz? 8 aztán utána dörmögi,hogy minek ez a játék, hisz nem vagy gyermek. Az asszony elsáppad. Úgy érzi, mintha hideg, fagyos szél csapna forró arczába. Ereiben zsibbad a vér- Igen ez a dér, mely egyszerre lepi meg a fiatal hajtásokat, hogy elfonnyassza. A fiatal asszony egy darabig csak áll, egy helyen, szótlanul, aztán vissza támo- log ismét az ablakhoz. Boldogtalan fejecskéjét ráhajtja két karjára s elkezdett csendesen zokogni. Az az ember pedig megint felvette a tollat, mutató ujj ával megkereste a félbemaradt szót s folytatta az Írást a hol elhagyta, mert nagyon sürgős számadások voltak azok, s okvetlenül elkellett, hogy készítse, ennek a hónapnak végéig. Pásztor Mihály.
