Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-22 / 43. szám

bad azon formaságok védbástyája mögött maradni, melyet maguk­nak 3 év alatt építettek. Ez a védbástya. most már nem ad vé­delmet, mert, nemcsak hogy Ön­magában gyenge, de különösen gyenge az az egész egyházközség támadása ellen. Rossz jósok sze­retnénk lenni, de bizony mond­juk, hogy ezt a várat meg fogják ostromolni a felzajlott kedélyek és ez az ostrom kíméletesen lesz. Csoda számba megy, lia maga a főgymnasium — s tovább me­gyünk, — ha maga a halasi ref. egyház áldozatává nem lesz. Az egyház kerületnél, az egy­ház megyénél és az összes feleb b- viteli fórumoknál védelmére kel­hetnek ennek a védbástyának az által, hogy fentartják, hogy tör­vényesnek ismerik el az eddigi tetteket, határozatokat, intézkedé­seket, de a inig tökéletes igazságot nem szolgáltatnak, addig Halason nem lesz béke, addig a főgymna- sium — s magának az egyház­nak létele, Mohamed koporsója­ként, a levegőben fog lebegni. Mi tehát, ^mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, a béke, nyugalom és igazság érdekében kettőt tar­tunk elodázhatlan szükségesnek, és az általános közhangulatot te­kintve, kettőt követelhetünk meg a gyinasium és a ref. egyház ér­dekében. Az egyik az, hogy az egyház-tanács teljesítése Szilády Áronnak 1898. november hó 30-án tartott egyház gazdasági gyűlés­ben tett azon Ígéretét, hogy a számadást kinyomatja, az adózó hívek közt szétosztja s okmányai­val együtt, közzéteszi; részletes kimutatást ad az egyház vagyoná­ról, adósságairól, az évi kamatok összegéről, az alapítványok állá­sáról, s az adósságok törlesztése és kifizetése tárgyában, részletes tervet terjeszt elő. A közhangulatból Ítélve, ez lenne a leghelyesebb és igy lehetne ezt az ügyet békésen mihamarabb meg­oldani. És bizton mondhatjuk, hogy lsem Dr. Farkas Imrének, sem I panaszos társainak nem jutna soha I eszébe, az építést vezetőket anyagi Ifelelősségre vonni, habáraz épít­kezések körül túl kiadásokat ta­lálnának is, mert az ő tisztakezű- ségükbe senki sem kétkedik : Ha pedig az illetők ezen lépésre nem határoznák el magukat, — elo- dázhatlannak tartjuk másodszor azt, hogy a Dr. Farkas Imre és társai által beadott panasz igaz­ságos elbírálásban részesüljön és I az egyház község autonom jogá- ! ból kifolyólag, megadassák mind- ; az a jog és egyházközségnek, a I mi őt törvény szerint megilleti: I Mert, ha ezek közül egyik, vagy másik meg nem történik, ez a seb az egyház testén tovább ter­med, a mely utóvégre is léteiét fogja megtámadni. A közel múlt szomorú tapasztalatai ugyanis ar­ról győzhették meg az illetőket, hogy a kiknél lazább az egyház ! iránti szeretet, azoknál könynyű szerrel megy az egyház község­ből való kilépés, és ha az egyház község hívei közt el fog terjedni a hit, hogy panaszukra orvoslást hiában keresnek; hogy jogaik védelmére hiában keltek; hogy igazságot sehol sem kapnak ; hogy egyházuknak erőssége a százados autonómia, elvetetett tőlük : mind- I inkább tömegesebb lesz a kilépés és ily körülmények közt megla­zulhat még a legerősebb vallás iránti szeretet is, a minek szo­morú következménye leend az egyház teljes felbomlása. Jövő számunkban a Dr. Farkas Imre és társai által beadott pa­naszra fogjuk észrevételeinket megtenni. Felhívás. A szinpártolo egyesület választmányának i í. hó 20-án tartott ülésében hozott hatá­rozata következtében, értesítem mindazokat, a kik a szinpártolo egyesületbe aláírásukkal tagokul belépnek, hogy I korona tagsági dijat és a 20 előadásra jogosító lő frt bér­let dijat, ez egyesület pénztáránál — Sze­kér Endre urnái — mához egy hétig, va­gyis f. hó 29 ikének déli i"2 órájáig, okvet­len lefizetni szíveskedjenek. Tájékozásul ér­tesítem az egyesület t. tagjait, hogy a bérletek közül alapszabályaink és a választ­mány következő rendelkezéseket tették ; Köteles minden rendes tag 20 előadásra szóló bérletet váltani, egy bérlettel 2 hely foglalható le. A hely választásánál az egye­sületi tagokat elsőbbség illeti. Minden egye­sületi tag, saját érdekében, tartozik beje­lenteni Szekér Endre pénzrárnoktiál, hogy ineiyik helyre tart igényt. Ha egy hgiyre több egyesületi tag jelentkezik, erről az illetőket a választmány értesíti s ha maguk kozott megegyezni nem tudnának, a jogo­sultság felett a vá asztmány sorshúzás utján dönt. Tájékozásul közlöm még az egyesületi tagokkal, hogy az alapszabályok értelmé­ben, az első sorokban minden hely után egy korona megváltási dij fizetendő az egyesület pénztárába. Az egyesület tagjainak joga van a bériét szünetes előadásokra helyeiket fentartani, — kötelesek azonban ezt a színházi pénztárnál déli 12 óráig bejelenteni. Azon egyesületi tagok, akik mához egy hétig a bérlet dijakat be nem fizetik, hely választási jogukat elvesztik. A választmány a f. évre a színi évadot november hó 5-töl december hó 10 ig terjedő időre állapította meg. Hetenként egyszer, pénteken, nem tartatik előadás; a keddi napokon pedig, az előadások bérletszünet­ben tartatnak. A 20 bérletben, a választmány határo­zata folytán, következő darabok kerülnek színre : 1) operettek; Görög rabszolga, Egyiptom gyöngye, Talmi hercegnő, Unatkozó király, Szép Galathea, Üdvöske, Böregér. 2) operák: Sulamith, Paraszt becsület. 3) vígjátékok; Végrehajtó, Arany kakas, Gyurkovics lányok, Váljunk el. 4) színmüvek ; ürült, vagy szent, Becste­lenek, Marianna, Katonák, Himfy dalai. 5 ) Bohózatok. Doktor Szeleburdi, Vigé- czek. Ezek után felkézem az egyesület t. tag­jait, hogy lélreértések és az akadályok ki­S most nem tud hova lenni a gondo­lataival. • Egyszerre úgy érzi, hogy egészen egye­dül van ebben a haldokló világban. El­hervadt a rózsa, elfonnyadt a fűszál s el­szóltak az 6 ábrándjai. Hova szóltak, kova lettek ? ! Hova szálltak el azok az édes kedves ábrándok, melyek tündér képekkel szőtték be leány álmait?! Borús kis fejecskéjében lassanként osz­tani kezdett a homály; azok az ábrándos képek jöttek vissza sorra, — misztikus ködben, — úgy a hogy megálmodta az első szerelmet. Révedező szemeivel az őszi világot nézte, de gondolatai oda kalandoztak valahol a kis hálókamrában. Emlékszik is már. Olyan igen-igen kedves volt neki ez a hálókamra, j A kis ablak tele volt virággal, majoránna, rezeda, fuxia. S aztán mikor akarta, az ablakra vonta a függönyt s be homályo- sitotta kis fészkét. Milyen kedves ez a félhomály. Istenem milyen kedves. A félhomály az ábrándok világa, a világosság a valóságé. Bele ült egyetlen foteljébe s a sötétség meg elevenedett. Oh nem lehet azt leírni, ki tudná azt leírni ? A nyoszolya sokat tudna regélni, meg a selymes fehér párna. Igen, bizo­nyára sokat beszélne, könnyes kisírt sze­mekről, ábrándokról, meg egy aranyos kis bohó gyermekleányról, a ki hallott beszélni a szerelemről, olvasott róla regé­nyekben, — de nem ösmeri. S mikor a kíváncsiság felizgatta minden csepp vérét: elfogta a vágyakozás, meg akarta ismerni, megtudni, megálmodni minden áron. S lázas álmaiba oda szövődött annyi, de annyi rózsás kép. . . . Hulló könnyeit felszántotta a párna- Elnyomta, titkos sóhajtásaira a zizegő szellő felelt s tele bűvös bájjal elfogta a sejtés, — de nem tudta meg még sem, hogy mi a szerelem. Emésztette magát, gyötörte a lelkét, de csak sejteni tudott, tündérregékbe illő meséket sejteni. Remegő ajka mindig azt sóhajtja, égő szemei, lángoló arcza, mind­mind azt beszéli, hogy szeretnék szeretni. S most, hogy erre gondol ismét erőt vesz rajta azaz őrületes vágyakozás. Kar­jai reszketnek, arcza lángol, szeme tűzben van __Nem tud magán uralkodni többé, nem. Föláll a székről s oda vánszorog ahhoz az őszülő kis emberhez s fülébe súgja remegő, elfulladó hangon: — Szeretlek, szeretlek. Csodálkozva tekint föl az írásból az ember, szúró szemeit ráveti az asszonyra. — llát téged mi lelt, mi kell ?! Kérdi, mit akarsz? 8 aztán utána dörmögi,hogy minek ez a játék, hisz nem vagy gyermek. Az asszony elsáppad. Úgy érzi, mintha hideg, fagyos szél csapna forró arczába. Ereiben zsibbad a vér- Igen ez a dér, mely egyszerre lepi meg a fiatal hajtásokat, hogy elfonnyassza. A fiatal asszony egy darabig csak áll, egy helyen, szótlanul, aztán vissza támo- log ismét az ablakhoz. Boldogtalan fejecs­kéjét ráhajtja két karjára s elkezdett csen­desen zokogni. Az az ember pedig megint felvette a tollat, mutató ujj ával megkereste a félbe­maradt szót s folytatta az Írást a hol el­hagyta, mert nagyon sürgős számadások voltak azok, s okvetlenül elkellett, hogy készítse, ennek a hónapnak végéig. Pásztor Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents