Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-08 / 41. szám

és jóváhagyása nélkül egyházunk terhére bármi ezimen és alapon adósság érvényesnek nyilvánittassék s óvást emelve a törvénytelenségek egész sorozata ellen, egyetlen krt sem tekintünk az egyház által kölcsönvett nek, s igy egyházunk híveit annak visszafizetésére kötelezettnek; — fizessék meg azok, akik azt felvenni elég vakmerőek voltak, s az a ki — bár erre joga nem volt — annak felvételét megengedte.

Nagyméltóságu Főgondnok ur I

Ily önkényes, kapkodó, hitközséget semmibe vevő, az illetékes hatóságot kikerülő, s csakis félrevezetésre alkalmas, követke »menyeiben első sorban egész súlyával az önszemélyében rendelkező lelkész urra és hitközségi főgondnokra nehezedő, törvény- és szabályellenes eljárás után könnyen érthető, hogy a hívek bizalma megrendült, s jogos aggodalom szállta meg a; lelkeket és hogy mindenki joggal vetette fel a kérdést, mi lesz ily önkényes és könnyelmű gazdálkodásnak a követkéz* ménye ? 1

De ez sem intette a lelkész urat önura lomra, s uem ébresztette fel a hitközségi tőgondnok kötelesség érzetét és nem serken tette a presbyteriumot a „ne tovább“ kimon dására, hanem folyt az építkezés oly pazar könynyelmttséggel, hogy ahol ezrekre rugó kiadást meglehetett volna is takarítani, vagy későbbre halasztani, azt nem tették, bizonyára akként gondolkodván az intéző férfiak, hogy „most már úgy is mindegy*'.

Ugyde a hitelezők is követelték a magukét, és ekkor kekövetkezett a harmadik könyelmü lépés, amenynyiben ismét az egyházközség megkérdezése nélkül ámbár az 1893. évi az egyházmegye részéről jóváhagyott költség- vetés hiányt nem tűn etett fel 1893. évtől az egyháztanács: számadás, — adósságok ismerete, — és tervezet nélkül tehát vaktában 20 % adókivetését határozta el, az építkezés okozta terhek fedezhetése czéljából úgy, hogy ezt azok fizetik, kiknek állami adója legalább 5 frt.

Az 1893. év tavaszán presbyterium egy része újból választatván, az újonnan választott egyháztanácsosok egyike írásban kidolgozott határozati javaslatot nyújtott be az egyháztauáoshoz, melyben adóügyben leendő határozat hozatalra az egyházközségi gyűlés egybehivását indítványozta s javasolta, hogy a tervszerű kibontakozás érdekében bizottsági tag vétessék számba, s az egyháztanács által állapit) assék meg az egyház vagyona, adóssága, ezek mikénti törlesztésének módozata.

Az egyháztanács a hitközségi gyűlés egybehivását elhatározván az adót illetőleg oly javaslatot terjesztett elő, mely szerint a 20 százalékos adózás már 1 frt állami adónál venné kezdetét, határozati javaslat többi része lelkész ur elleuzése folytán mellőztetett.

A hitközség közgyűlése az adó kivetést leszavazta, s mégis az elnökség az ügyet felterjesztvén az 6 frtos alaptól kezdve a', adózást az egyházmegyei elnökség (de nem közgyűlés) által jóváhagyatta, s az épitkozés folytán kivetett 20 °/0 os összeget egyházi adó czimén végrehajtás utján beszedetni meg kisérelte.

Ez volt a negyedik könnyelmű lépés, mert az adózás kötelezettsége nem a törvény alapján állapíttatván meg, a közönség ellen állt, s igy most már a közbéke is felzavartatott.

Látva az elegédetlenséget lelkész ur, s bensőjében meg lévén győződve eljárása törvénytelen voltáról 1895-ik évben a végrehaj tás megkísérlésének meghiúsulta után az egyháztanács által vagy ennek nevében (a jegyzőkönyvek betekintésére alkalom nem adatván, bizonyosat nem mondhatunk), kérelmezte az egybázmegyénél az adó kivetést törvényesnek kimondani, s ezt egy leány- egyház lelkésze és gondnoka jogosulatlan szavazatával sikerült is a többségtől meg kapnia, de nem az ekkor már érvényben volt: uj, — banem a régi, akkor már hatályát vesztette Debreczeni zsinati törvényre hivatkozással, mely intézkedés az 1895 ápril 3 és 4 napján tartott egyházkerület! közgyü lésben megállapított rendszabályával ellenkezvén önmagában semmis, s jogerőre nem is emelkedett mert kihirdetve, a közönségnek tudomására hozva nem lett.

Excellentiád jogérzete, s igazságszeretete bizonyára felháborodik ezek hallatára, s igazat fog nekünk adni, midőn azt állítjuk, hogy a halasi ev. ref. egyházban jog helyett az önkény, — törvény helyett a törvénytelen, ség, — szelídség helyett a zsarnokság uralkodik s csoda, hogy az egyházközség tagjai gyakorolván a türelem erényét, mindezidáig megőrizték azt a higgadtságot, melynek önérzetes komolysága tiszteletet parancsol.

Kegyelmes Urunk 1

Még továbbra is kénytelenek vagyunk nagybecsű türelmét igénybe venni, s szives figyelmét kikérni a következő nem kevésbé fontos és jelentőségteljes körülményekre, ugyanis:

A halasi főgymnásium építésére a kir. köz. oktatásügyi kormány részéről 15.000 frt államsegély telajánltatván, azt a bizalmát vesztő«, méltán aggódó egyházgazdasági gyűlés el nem fogadta, vissza utasi otta, azért is mert 900 egyén által kérelmezve volt a kir. közoktatásügyi minister urnái, hogy az itteni ev. ref. főgymnásium ot vegye át, a tartsa fenn, mint állami intézetet.

Ekként minden oldalról szorongattatván be kellett látnia Szilády Áron lelkész urnák, hogy az egyházat és főgymnásiumot fenyegető, túlnyomó részben általa és a főgond nők által előidézett veszedelmet önmaga elhárítani képtelen — akarva nem akarva belenyugodott abba, hogy úgy az egyház tanács részéről kért t évi, — valamint a

15,000 frt egy összegű államsegély ügyében a vezetést mások vegyék át, igy történt hogy :

az isko’a évenkénti segélyezése ügyében Dr. Babó Mihály főjegyző, — a 15 000 frtos segély ügyben pedig Vári Szabó István pol gármester által összehívott értekezlet a fő gymnasium ügyét magáévá tette, s utóbbira nézve figyelembe vevén a több egyház gaz dasági gyűlési tag által aláirt indítványt, a közoktatásügyi miniszter urnák 3 •/. alaU mellékelt, 1898. julius hó 3-án kelt leirata folytán earybe hívni kellett egyház-gazdasági gyűlés 1898, október 30 án tartott ülésében a 15.000 frt államsegélyt két szavazat több séggel elfogadta, azonban ide 4 •/. alatt mellékelt jegyzőkönyv szerint Szilá iy Áron lelkész, — és főgondnok Téter Dénes urak, mint elnökség által is nyíltan magukévá tett következő feltételek alatt, hogy az egyház- tanács :

1. a készpénzben 15 000 trt beruházási államsegély felhasználása előtt terjesszen

részletes kimutatást az egyház gazdasági gyű lés elé arról, hogy a jelzett összeget mire kívánja fordítani ; — továbbá :

2. a fögymnásiumi épület építésére vonat kozó számadást kinyomatva az adózó hívek között ossza ki, s azt okmányaival együtt az egyház.tanács határozatával legföllebb 3 hó alatt a gazdasági gyűléssel közölje: —• végre:

3. adjon részletes kimutatást szintén 3 hónap alatt az egyház vagyonairól, adósságai ról, évi kamatok összegéröl, valamint az alapítványok állásáról, s ezekkel kapcsolatban terjeszszen elő tervei az egyházat terhelő adósságok mikénti kiegyenlítése, törlesztése tárgyában.

Az elnökség e feltételek „mint a gazdasá gi gyűlés által egyhangúlag kijelentett közkívánatnak" teljesítését az egyház tanáos nevében ünnepéiyessen megígérte, ezen igé rétét jegyzőkönyvezi ette is.

Minden higgadt gondolkozásu ember azt hiszi, hogy a különben is jogos, okos, az adott körülmények között kikerülhetlek feltételeket Ígéretéhez képest is Szilády Áron lelkész — s Péter Dénes főgondnok urak teljesittetui sietnek; ámde ők, midőn a megsemmisítéssel fenyegető veszély, mások jóakarata munkálkodásából el volt hárítva, — sem a közgyűlés határozatát, sem saját igé retüket, kötelezőnek nem tartották, s megfeledkezve az adott szó szentségéről, a arról, hogy hivatalos kötelességet kellene teljesi* teniők, sem a 15,000 frt államsegély felhasználására nézve kimutatást, sem száma dást, — sem vagyoni és tartozási kimutatást, adósságok törlesztésére tervet a mai napig a gazdasági gyűlésnek elő nem terjesztettek, sőt azt össze sem hívták, a főiskola építési számadását ki nem osztották mmd addig mig erre újabb körülmény által kényszerítve nem voitak, nevezetesen :

Folyó 1899, év tavaszán lejárt a presby- terek s egyházgazdasági gyűlés tagjai egyré- szének megbízatása. Ekkor az 5 ■/. alatt másolatban mellékelt jegyzőkönyv szerint 1879. évben választott, azóta megbízatási idejének lejárta dacára újból választás alá nem bocsájtott, tehát (— még ha a 12 éves szolgálati idő számittatik is —) 1891. évben tenni megszűnt, azóta tehát az állást jogtalanul elfoglalt Péter Dénes főgonduok ur, főgondnoki állását is az egyháztanács válasz* tás utján betölteni elhatározta; s erre rendezett lelkész ur egy bizalmas jellegű törvénytelen választást, úgy látszik azért, hogy tő- gondnokát, kivel az építkezés és adósság csinálás ügyét zavartalanul intézte — újból megválasztathassa és az egyházgazdasági gyűlésnek tett ígéret beváltásának terhe alól szabadulhasson, mert hisz más főgonduok az az elöli kitérés; meg nem engedné.

Czélját annyiban el is érte lelkész ur, hogy a 10 000 lelket számláló egyházközség hívei részéről beadott 140 bői 92 szavazatot kapott Péter Dénes ur, s ezzel meg is választatott íőgondnoknak, csakhogy az egész választás semmis egyebektől eltekintve azon egyetlen oknál fogva is, mert a választásra az 1891—1893. évi zsinat által alkotott egy* házi törvények életbe léptetése tárgyában kiadott egyházkerületi rendszabály értelmében az egyházközségi gyűlés egybe nem hivatott, már pedig úgy a főgondnok, mint a presby.