Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-17 / 38. szám

Ill évfolyam. Kun-Halas, 1899. szeptember 17. 38. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 5 frt — kr. Fél évre .........2 „ 50 „ Negyedévre _ 1 „ 25 „ Egyes szám ára IQ kr. Megjelen minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfize­tőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: három hasábos petltsor 10 kr Szerkesztőség és kiad óh iv atal, Fő-utcza 1254. A hála ünnepe. Folyó hó 9-én ment végbe főgimná­ziumunk nyugalomba vonult érdemdús igazgató tanárának Gaál Endrének ünnepeltetése. Megható volt az ünnepély, a mely­ben az összesereglett tanítványok há­lásokat rótták le a hosszas szolgálat és az igaz szeretet elismeréséül. Az ünnepély egész lefolyása arról a köz­vetlenségről tesz tanúbizonyságot, a mellyel 24 éven át a tanuló sereg Gaál Endre működése és egyénisége iránt viseltetett. — Minden esetre szép és elismerésre méltó dolog az, midőn valakinek érdemei és tanári működése a pálya megszakadtával a tanítványok részéről ily erőteljes méltánylásban ré­szesül. Mi a magunk részéről ez ünnepély­hez sem hozzáadni, sem abból valamit elvenni szükségesnek nem találunk. Távol tartjuk magunkat attól, hogy e nemesen lefolyt ünnepségbe dissonáns hangokat vegyítsünk, a mit annyival kevésbbé tartanánk helyesnek, mert az egész ünnepség családias jellegű volt. De ha kritikát akarnánk is gyakorolni a legnagyobb körültekintéssel bízvást mondhatjuk ez ünnepélyről, hogy min­den részében méltó volt a czélhoz, a melyért megszületett. MindŐn a magunk részéről tehát az ünnepelt és az ünneplők iránt érzett elismerésünknek kifejezést adunk, — azon óhajtásunkat is nyilvánítjuk, bogy vajha e lélekemelő ünnepeltetésen oly magok hintettek volna, s oly gondola­tok fogainzattak volna meg a lelkek­ben, a melyekből főiskolánk részére a várva-várt béke fája hajtana ki s a mely meghozná főiskolánk minél telje­sebb felvirágzását. Ezek előrebocsájtása után a követke­zőkben adjuk az ünnepély lefolyását. * * * Az ünnepély d. e. 11 órakor kezdődött az anyakönyvi épület dísztermében, a melyet a nagyszámmal összegyűlt közönség, nők, férfiak — helybeli és vidéki tanítványok szinültig megtöltötték. Váradl Szabó István polgármester az emel­vényre lépvén, üdvözölvén az egybegyűlteket, körülbelül a következő szónoklattal nyitotta meg az ünnepélyt: „Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Gaál Endre főgimnáziumunk volt érdemdús tanára 42 évi fáradhatlan munkálkodás után meg­érdemelt nyugalomba vonulván, — volt tanit. ványai elhatározták, hogy megragadva ez alkalmat, hálájuk és elismerésük kifejezéséül tiszteletére ünnepélyt rendeznek. Én vagyok a szerencsés, hogy mint e város polgármes tere, e város lakója és a mindnyájunk által szeretett volt tanár egyik régi barátja, — megnyitottam ez ünnepélyt. Mindenekelőtt üdvözlöm az itt egybegyül teket, üdvözlöm szivem melegével a megjelent tanítványokat, mint a kik egy nemes ezéinak, egy nemes iránynak úttörői. Uraira, az emberi természetben rejlő erkölcsi kötelességek, egyik legmagasztosabbika a hálás elismerés (éljenzés.) Most a mai önző és számitó korban a hála és elismerés utolsó szokott lenni, épp ezért kétszeresen üdvözlöm önöket, mint a kik a mai ünnepélyükkel tanuságtételt adtak arról, hogy az érdem jutalmazásával, midőn eljöttek hálás elisme­résük adóját leróni, egy uj és szebb korszak kezdeményezői és megteremtői. Isten hozta önöket, Isten hozta, — az ünnepélyt meg­nyitom és szivem teljes mélyéből üdvözlöm önöket! (Éljenzés, taps.) Uraim 1 és most legelső teendőnk, hogy Gaál Endre urat egy küldöttség a megjele­nésre fölkérje. E küldetésre felkérem Ветку Antal, HlatJ<y Béla, Kozma Dezső, Szekér Károly és Pázsit Pál urakat.* Polgármester által elmondott meleg hangú szónoklat után a küldöttség eltávozott az ünnepeltért, a kivel nehány perez után meg is jelent. A belépő Gaál Endrét az ünneplő közön­ség lelkes és szűnni nem akaró éljenzés közi fogadta, a kihez Vári Szabó István polgár- mester e szavakkal fordult: Édes Barátom 1 A tanári pályáról való lelépésedet hálás tanítványaid alkalrauí ra­gadták meg arra, hogy nyugolomba vonulá­sodkor 42 évig tartó iigybuzgó szolgálatodért, és kitűnő tanári viselkedésedért elismerésük­nek és hálájuknak ezen diszgyftléssel adjanak kifejezést. Bégi tanítványaid közül a távolból is többen jöttek hozzád, bogy felhasználják ez ünnepélyes pillanatot bálás kőszönetük kifejezésére, szeretőtökben ragaszkodásuknak tolmácsolására és elismerésük kifejezésére. Most, hogy nyugalomba vonulásoddal meg szakadt pályád, fogadd és hallgasd meg őket, szeretettel nagyrabeesülésük és szere- tetük tiszta megnyilatkozásában, a mit ezen­nel dr Babö Mihály volt tanítványod fog tolmácsolni. —■ (Ejenzés.) Ezután Dr, Babé Mihály városi főjegyző az tinnepelthez fordulván elmondta az üdvözlő beszédet, a mely körülbelül igj hangzik: Szeretve tisztelt egykori tanárunk 1 Megjelentünk mint volt tanítványai, hogy nyugalomba vonulása alkalmával nyilvánosan is kifejezést adjunk őszinte tiszteletünknek, szeretetünknek és nagyrabecsülésünknek, s annak a hála érzetnek, melylyel mint volt tanárunk iránt viseltetni magunkat kötelezett tekintjük. Kedves bátyánk ! On mint a történelem tanára, hazánk túl nyomó részben vérrel Írott történelméből megtanított minket a hazaszeretetre és be lénk oltotta azt a tudatot, hogy mivel tartó zunk magyar nemzetünknek. Fogadja ezért hálás köszönetünk nyilvánítását azon igére tünk kifejezésével, hogy Önről és arról a fő iskoláról, melyben neveltettünk, megfeledkezni nem fogunk- soha. Szív és lélek szerint ki vánjuk, hogy Ont szeretteivel együtt áldja meg az ég, s hosszú működéséért, a sors esa pás okozta veszteségeiért kárpótolja azon tudat, hogy visszavonulásában volt tanitvá nyainak igaz szeretető kiséri, s ennek kifeje zésével fogadja tőlünk szívesen az ön jóvá hagyása reményében általunk „Gaál Endre alapítvány* ozimen tett 1400 koronás főiskolai alapítványunkra vonatkozó alapítólevelet, mint maradandó biztosítékát az Uh tanári mükö déso iránti hálás elismerésnek. Éljen sokáig boldogan 1 Az éljenzések és a tapsok lecsilapultával dr. Iianz János lugosi ügyvéd üdvözölte az ünnepeltet a vidéki tanítványok nevében. Meghajtok —• úgymond — volt tanárom előtt, lehajtom fejemet és hálát, adok az ég nek, hogy most 25 év múltán ép oly lángoló szemekkel találtam egykori szeretett tanáro mat, mint mikor elhagytam. Hálát adok, hogy e pillanatban is élőképben láthatjuk meg testesülve ezt az eszmét, a mit egykor oly nemes meggyőződéssel hirdetett: a nemes ideálizmust, Megifjoduuk e jelenetben és örökké emlékezetes egy ilyen óra emléke, Adja a mindenható Isten, hogy te kedves tanárunk még sokáig lehess nemes eszméid nek apostola : (Éljenzés, taps). Ezután dr. Babó átadta az alapitó levélnek Dékáni tanár által festett diszesz példányát, amely alapitó levél a következő: Alapitö levél. Mi alölirottak mint a kis kun halasi ref. főgymnasiutn nyugalomba vonu t tanára Gaál Ekdre urnák volt tanítványai tanuló társaink nevében és megbízásából is adjuk tudtára miedenkinek, akit érdekel, bogy egykori ta­nárunk iránt, táplált őszinte bálánk, rokon- szenvünk és tiszteletünk kifejezéséül áldott emlékezetének örök időkre fentartála czéljá* ból nevezett tanár ur volt tanítványainak

Next

/
Thumbnails
Contents