Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-10 / 37. szám

Ill évfolyam.

37. szám

Kun-Halas, 1899. szeptember 10.

Előfizetési ár:

Egész évre ... 5 frt — kr.

Fél évre

......... 2 „ 50 „

Negyedévre ... 1 „25 „

Megjelen minden vasárnap

Közgazdasági és társadalmi hetilap.

Hirdetések dija:

3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr.

NyiIttér :

bárom hasábos petltsor 10 kr

Szerkesztőség és kiad óh iv atal.

Fő-utcza 1254.

Iparfejlesztés,

Azt hisszük, hogy végre valahára helyes útra tértünk ipari viszonyaink szanálásában. Az eddigi helyzet any- nyira zavaros volt, s ezt a zavaros helyzetet az egymás hegyibe hányt törvények, rendeletek és intézkedések annyira összezavarták, hogy lassankint visszaesés állott be ipari fejlődésünk egész vonalán. Gyáriparunk látszólagos tellendülésével szemben áll a kisipar teljes züllése, s az iparos osztály de- generáltságának a számos elszomoritó jele.

Hegedűs Sándornak, az uj kereskedelmi ministernek aligha tellett valami nagy öröme ezekben az állapotokban, midőn alkalma nyillott közelebbről belepillantani a dolgok fo'yásába. De úgy látszik, nem az az ember, aki egyköny- nyen meghátrál a tornyosodó nehézségek elől. Erélyes kézzel nyúlt iparügyeink rendezésébe s úgy látszik még a véletlen is társul szegődik munkájához.

Két nagyfontosságu kongresszust tartanak legközelebb, melyeknek határozatai, úgyis mint erkö'osi testüleA „KUN HALAS“ TÁROZAJA

Szí« f; falé.

Unatkoztak a nyaralóhelyen. Gombos Tiva dar indítványára elhatározták, hogy a Korona szálló nagytermében egy tánczczal egybekötött ezini előadást rendeznek. Lesz tombola, Szerpentin, konfetti, bengáli fény, világposta, regatta verseny s jól fognak mulatni. No meg a mulatság előzményei is úgy lefoglalják valamennyiket, hogy sokáig nem is érnek rá unatkozni,

Gombos mindenhez értett, különösen értett ilyen jótékonyczéiu ünnepélyek rendezéséhez. Szívesen tett, vett, fáradott, szedte össze a szereplőket, járt a fővárosba, hogy ízlésesek legyenek a díszletek, a meghívók s csak azt szokta kikötni, hogy az ő darabjait tanulják be. Dillettáns iró volt, ki bármikor kirázott a kabátja ajjából nehány egyfelvo- itásosat. Es most is elfogadta a vigalmi bízott Ság az ő darabját, melynek czime volt : „Ár viz után“.

Ennek az egyfalvonásos draniolettnek tárgya mindennapi. Arviz pusztította el a falttj, a nép nyomorog s a dúsgazdag földesur ak ként segít a népen, hogy kenyeret, pénzt osztat ki és munkát adat a népnek. Csak Pogány Jóska nem kap segítséget, csak az nem

teké, úgyis mint közvetlenül érdekelt szakemberekké döntőleg folyhatnak be iparügyeink jövendő intézésébe s ezzel miként való alakulásába. A kereskedelmi- és iparkamarák nagyváradi, és az ipartestületek kolozsvári kongresszusát értjük, melyeknek napirendjére az égető fontosságú ipari kérdések egész sorozata van kitűzve. Különösen súlyt kell helyeznünk az ipar testületek kongresszusára, már azért is, mert az évek hosszú során át hozott, de vagy végre nem hajtott, vagy a kereskedelmi minisztériumban heverő határozatok sorsáról alighanem sok szó fog esni. Ugyancsak elhatározó befolyással fog bírni a szövetkezeti ügy felkarolásáról hozandó határozat, annál is inkább, mivel a központi hitelszövetkezet nagyarányú anyagi eszközeivel most már teljes sikerre nyújt kiálitást. Mindenkép kétségtelen, hogy Hegedűs Sándor nagybecsű és igazán gyakorlati útbaigazítást fog nyerni e két kongresszus tanácskozásaiból,

Figyelmünket azonban teljes mértékben alkalmasak lekötni azok a törekkap semmi munkát. A föidesur a szép Го- gáuynére vetette szemét, el eljár hozzájuk s esak akkor hajlandó segítséget adni, ha Pogányáé a szeretője lesz.

Az asszony ellenáll, de a nagy nyomorúság s férje kétségbeesése azután engedékenyebbé teszi. Egy csókot ad a föidesurnak s megígéri, hogy a kastélyba megy. A férje les helyéről mindezt látja és keresztül lövi a távozó földesurat. A nép,, mely minden segélyt a meggyilkolttól kapott, a gyilkosra rohan, megjelennek a törvény emberei, vasra verik Pogányt és elviszik, neje kétségbeesetten csókolja a rab lánczait, mialatt a függő) у legördül.

A férj szerepét Kormos Géza kapta, mig Pogányné szerepe Kormos fiatal feleségének jutott. A földesurat a nyaralóké1/ dédelgetett kedvencze, Kénesy László vállalta el.

A Kormos házaspárról sokat suttogott a vi lág, Azt mondták, hogy az asszony csak ren geteg vagyona miatt ment Kormoshoz és nem szerette urát, ki féltékenyen Őrizte a szép hitvest.

Kormosnó botdog volt, hogy ilyen nagy szerepet kopott és csak akkor sápadt el, mi kor tudtára adták, hogy ki a partnere.

Kénesy László hidegen viselkedett a szép asszonynyal szemben s ki sejthette volna, hogy e két lényt forró, veszedelmes szerel

vések, melyeket az állami beavatkozás vet most egymás után felszínre, s amelyek bárkit is meggyőzhetnek arról, hogy a kormány végre teljes komolysággal és ami fő, czéltudatos eszközökkel dolgozik iparunk intenzív fejlesztésén. Nem is említve Hegedűs Sándor felvidéki útját, melyen közvetlen tapasztalatokat kívánt szerezni az illető vidékek ipari helyzetéről, csupán két intézkedését tesszük szóvá.

Az egyik a nagy iparstatisztikai felvétel, a másik a kereskedelmi muzeum, s ezzel kapcsolatosan a kereskedelmi hírszolgálat rendezésének ügye.

Az iparstatisztikai felvétel munkálatai most folynak országszerte és pedig az e czélra külön kinevezett iparfelügyelők személyes vezetésével s közvetlenül szerzett tapasztalatainak felhasználásával. л felvételnél használt kérdő iveket egy kereskedelmi minisztetium szakférfiaiból és a kereskedelmi és iparkamarák titkáraiból álló értekezlet állapította meg. Az értekezlet tagjai mindannyian elismerték ennek az akcziónak iparfejlesztésükre való fontosságát, s mérhetlen kárnak minősítették azt, hogy

me fűzi össze? Tehát jól osztották ki a szerepeket. Az a csók, mit Pogányné kap a földesúrié!, valóban a fékevesztett szerelem csókja lesz . . ,

Gyorsan múltak a napok. A főpróba reme* kui sikerüli, s mindenki bámulta Pogányné szerepében Korínosnét, ki oly szenvedélyes« séggel játszott, hogy a nagy jelenetnél, mi kor az asszony a kastélyba jövetelét meg» ígéri a csábítónak, a hallgatók összenéztek.

Egy napi szünet után e^kezett az tiune* péiy Dapja. Kormos komolyan sétált a ku lisszák mögött paraszt ruhában, neje paraszt menyecske gyanánt volt öltözve s igézőén nézett ki, mig Kénesy László, a földesur, va dászrühába bujt.

S kezdetét vette az előadás, Kormos ide gesen adta szerepét, melléből hörögve jöttek a szavak. Nejének minden jelenetét taps ju ta’mazta. Most elérkeztek a csók jelene téhez.

A férj ott állt az ablakban s egy fegyverre támaszkodva nézte végig a jelenetet. A esá bitó odahajlik a nőre s ajkára csókot njom. A férj jól látja, hogy e csók igazi, valódi csók, hogy a nő szívesen fogadja, szívesen viszonozza. Azután látja, hogy a nő od&si- múl a csábítóhoz s a)ig tudnak kettészakadni.

Azután mégis csak kettészakadnak. A csábító odasugja az asszonynak;