Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-20 / 34. szám
Ш évfolyam. 34. szám. Kun-Halas, 1899. augusztus 20. Előfizetési ár: Égé«* évre ... 5 frt — kr. Fél étre ... 50 Negyedévre... 1 „ 25 Egyes szám ára 10 Er. KUN-HALAS. Megjeleli minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: három hasábos petitsor 10 kr Szerkesztőség és kiadóhivatal. Fő-utcza 1254. Szent István. Amikor elindul ama menet Budának (lei várából — szerte az országban harangok zúgása közepette milliók szive rezdtil meg az áhítatban. Tudástól elgyötört szivünk úgy áhítozik hit után, miként az űzött szarvas áhítozik a forrás friss vizére. Mert a hit alkotta meg hazánkat, mert a hit tartotta meg és mert a hit fogja megtartani. Lert te belőled, óh örök dicső szimbólum, uj erőt merítünk, mert ismeretlen nagy érzések fakadoznak bennünk Téged látván és Terólad beszélvén. Köznapi szürke világban jól esik a Te fényességéé örök ragyogásod. Mert Te vezérelsz bennünket, bolyongó nemzetedet, a halhatatlanság csillagsugáros utján : soha el nem múló, fenséges Szent Jobb! Augusztusi rerőfény ragyogása aranyozza be a menetet. Magyarország első emberei vannak ott együtt. És ott van a nép. Augusztusi napfény ragyogásában sárguló levelek hullnak a fákról, S az elmúlás, a hervadás diadalmas ellentéte képen ott van a soha el nem múló Szent Jobb kápráztató fényességben, vakító glóriában. És a szent király jobbját köriílhor- dozzák a ország fővárosában. Óh ! nem puszta czeremónia ez. Nem fitogtatása ezredéves dicsőségünknek. A sziveknek hatalmas ünnepe ez, mit lelkünk vá. gyódása teremtett meg. Küzdvén ezer bajjal és ezer ellenséggel, kell, kell, hogy lássa ez a nemzet évenként egyszer áldást hozó szent jobbját annak, aki prófétai ihlettel — csaknem ezred éve immár — kiszabta nemzete pályafutását. Bölcsebben nálánál senki sem szerette nemzetét. Mi hiszünk abban, hogy a magyar nemzetnek hivatása, rendeltetése van. Meg volt Írva, hogy ide jöjjön és Attila hunjainak örökségét visszafoglalja. — Visszafoglalta. És „a porba hullott Európa homlokán tombolt.“ De véres harczok zivataraiban borzasztó veszedelem fenyegette, s a veszedelmet csak a szent király bölcsessége hárította el. Ő meglátta, hogy át kell alakulnia a nemzetnek, hogy ragaszkodnia kell ebhez a földhöz, hogy államot kell alkotnia. És Bolcszló, a lengyel király hiába várta a koronát. Mert Magyarország felé hozták a koronát Szilveszter pápa küldöttei, ahol él egy király, aki valóban méltó az apostoli névre. És amikor István fejére tették a koronát Esztergomban — írva vagyon, hogy a nép örömmel szemlélte ezt. És Magyarország első koronázott királya folytatta megkezdett dicső munkáját. Rövid idő múlva megtérítette egész nemzetét, És a röghöz kötötte, földmivelésre bírta, mert nomád nép államot nem alkothat, És iskolákat állított a szent király és templomokat. És iparosokat hozott be és földművelőket. És megvetette rendithetlen alapját annak a magyar államnak, amely immár kilencz szekulum óta daczol minden viharával keletnek. A bölcsek legbölceebbike volt a szent király. Óh azóta változott már Magyar- ország sokat. Földre sújtotta nem egy vihar, de felkelt újra, mert a szent király teremtette alap erős és rendíthetetlen. Bízhatunk a jövőben is. Az az ország, amely kilenczszáz év viharait A „KUN HALAS“ TÁROZAJA Kossuth futárja Bsmhat’j Folytatás és тёк«. Este lett, mikor Rsdnára érkeztünk, a hol figyelmeztettek, hogy ne menjek az országú ton tovább, mert a közeli hegyvidék tele vau móoeokkal, a kik lesnek ő zsákmányra is, no meg a magyarokra is. Nem sokat teketóriáztam, hanem odaíor- dultam embereimhez: — Hej, fiuk, tudtok e úszni ? — Nem — volt az egyhangú felelet. — No hát akkor szorítsátok neki a marhát a Marosnak és fogódzatok a tarkaikba. Rajta, utánam ! A veszedelem közel lévén, egy kettőre követték parancsomat. A karikások mtlködtek, tervem sikerült. Az éjszaka már a Maros túlsó partján ért bennünket, Az éjjelt egy tanyán töltöttük, a hol ipar kodtunk ruházatunkat valamelyest megszántam. Korán reggel folytattuk Utuukat. Akadálytalanul mentUuk tovább Lúgos irányába, de mindegyre ide oda csatangolva, míg egyezer csak Fuchuer előőrseibe Ütköztünk, А» ,Egyetértés*-bei Tesszük át ez érdek, tároát. Föltartóztattak. Fölmutattam útlevelemet, a melyet kifogástalannak találtak ugyan, de ruházatom és főképen Görgei módjára rövidre nyirt hajam gyanút ébresztett. — Nagyon bőre szabtak a kabátodat, szólott rám nyersen egy tiszt és intett, hogy vezessenek a közeli örtanyára. Úgy éreztem, hogy el vagyok veszve. Ar czoui égett és alig tudjam megőrizni nyugalmamat. Egy őrmester lehúzta kabátomat. Fölfej tette a bélést, Össze vissza kutatt». Szintúgy tettek egyéb ruházatommal. Nem találtak semmit. — Le a csizmával! — szólt hirtelen a hadnagy. Az őrmester az elébe tartott jobb lábszá ramhoz kap és lehúzza a csizmámat. Fölmetszi- nem talál semmit. A hadnagy vizsgáló szemmel folyton en gém fürkészett, agy, hogy merész tettre kellett m&gamat elhatároznom, Feléje tartottam a másik csizmát is és dühösen így szóltam : Ha már az egyiket (Jsszemetéltette, vágja össze ezt is. Számításom nem csalt. Az osztrák az el lenkezőjét tette, mint a mit én akartain. Hég egyszer végigmért és etekkel a szavakkal i — Fort mit der Bagage 1 — szabadon bocsájtott. Tovább bandukoltunk. Itt ott óvatosan kérdezősködve, hol jobbra, hol balra térve, igyekeztem Bein közelébe férkőzni, a kiről nem tudtam biztosan, hogy merre van. Az éjszakát folytonos csatangolásban tői töttUk. Alig pihentünk egy-két órát. Másnap, azaz, aug. nyolezadikán délelőtt, már jóval túl Lúgoson, két kocsi jön velünk szembe. A bentülőket köpenyeikről már távolból megismertem azzal a szándékkal, hogy majd kérdezősködöm az útirány telől. Az első kocsi megáll és magam élőt látom Bem tábornokot, Bemutatkoztam és átadtam a szóbeli dopest megjegyezve, hogy az Írott rendeletté majd alkalmasabb helyeu nyújtom át. Bem végig hallgatott s az ö sajátos ak ozenfusáva osak enyit mondott: — Bon spétI Aztán fölszólított, hogy menjek v lük Lúgosra, a bol megpihentünk és éjjel í ly- tattuk utunkat Temesvár felé. Augusztus 9 én délelőtt tíz óra áj ban érkeztünk Temesvár alá, A csata mi állott, Bem báró Vécsey hadtestéhez siete ., itt adta át Dembiaskinek a kormányzó rendeletét és meghallgatva a volt vezér jelentését, nyom* ban átvette a parancsnokságot engem pedig
