Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-22 / 4. szám
Január 22. KUN-HALAS. 1899. Megér-e a vallása, az erkölcse, a lelkiismerete évenként 2—3 irtot, vagy nem ? Felteszi a kérdést és bizonyára azt találja magában, hogy ennyit nem ér — és kilép vallása kötelékéből. Azután el- ténfereg a nagy - világba vallás nélkül, templomba nem jár, jó szót nem hall, csak a magához hasonló tág lelkiismeretű egyénekkel érintkezik s lesz belőle csak az anyagiakért, a garasokért lelkesedő indi- _vidítom, a ki, mivel az erkölcsöt, a vallást eltaszitotta magától, nem akarja elismerni, hogy.az anyagiak szerzésének is megvannak a maga határai, melyen túl a vallás kiált „eddig és ne tovább“-ot. De ő neki ilyen intője nincs, mert becserélte garasokra, eladta ezüst pénzért, mi itt .Tudás az emberiség megváltóját! Es ha ma a vallás elkelt garasokon, holnap miért ne kelne el a becsület ? Egy forma áruezikk mind a kettő. A ki azután rá lépett a lejtőre, bukik lejebb-lejebb, inig végre oda ér, a honnan lejebb esni már nem lehet. Azoknak, a kik nem ritkán 2 — 3 frt évi adó alóli szabadulás czéljából, lesznek hite' hagyottak, figyelmükbe ajánljuk, hogy az embernek, hacsak a különbséget fen .akarja tartani közte és a lelketlen egyedek közt. el kell ismernie, hogy vannak olyan első rendű .szükségletei, melyeknek áldozatott hozni, m i nde- nek előtt kötelessége, — a mely áldozatok előtt tehát gyáván elbújni, az emberi mivolt megtagadása. Ezek közt pedig a legelsők közt a legelső a vallás. A vallás által nyújtott előnyöket s az érté hozott áldozatokat nem szabad tehát garas számra becsülni, és ha terhes is anyagi tekintetben ez az áldozat, meg Miután pedig Polixéna kisasszony e fölött csodálkozását fejezte ki, bájos tanítványa, azzal mentve magát, hogy csakugyan láza van s a miatt nem lát, összeszedte az emberkinzó kottákat, karjaira öltötte kis táskáját s gyors léptekkel kiment áz utczára. Béla éppen akkor ment el a kapu ' előtt 68-adszor, a csaknem szaladó kislány nem is sejtve ott létet, épen neki szaladt. — Bocsánatot kérek — rebegé, de a mint Bélát megismerte, valami ismeretlen érzés megállította siettóben. Annak az érzésnek haragnak kell lenni, hiszen Béla az, a ki mindég csúfolja, most is az az oka, hogy olyan piros és nem ment a gelajfigkeit. Mit csináljon Bélával ’/Megszidja'? Itt az utczán nem lehet, mit szólnának hozzá a járó kelők. De hátha meg sem érdemli, maga' sem tudja megmondani. — Hol volt a világ legszebb Iduskája? kérdi Béla. — Mi köze hozzá ! és különben kikérem magamnak, hogy az utczán kisérgessen, mit szól hozzá a világ, ha egy olyan nagy kamasz, mint maga, egy nagy lányt kisérget! —■ De junói Iduska, ón nem vagyok kamasz, hanem 5 öd éves orvos növendék, a kinek jövő ilyenkor már zsebében lesz a diplomája, magáeska pedig egy rövid ruhás kis lány, a kinek én elvégre is az unoka testvére vagyok. E szavak után Béla tekintete rá esett .Iduska.parányi czipőiresezután arra a tenyérnyi helyre, mely a czipő és a ruha között ógszin kéket mutatott s a mely hasonlókról némi poétáink egész kötet verseket szektának Írni. Iduska észrevette a tekintetét s most már zavarában azt sem tudta mi történik körülötte. Hiába sorolta fel Béla a hajdani mitholo- giai alakokat, kiknek szépségét maga a vén Zeus kell gondolni első sorban azt, hogy ez az áldozat nem másért, hanem az áldozatott hozóért van, másod sorban pedig azt, hogy becsületes ember előtt mindég legelső a lelkiismeret s csak azután jön a garas. Talán jó lesz a hite hagyás előtt e félékről is gondolkozni. Fogyasztási és értékesitési községi szövetkezetek. A megyei gazdasági egyesület folyó őszi közgyűlése működési programjába vette fél a községi fogyasztási és értékesitési szövetkezetek, egyesületek létesítését. Nagy fontosságú akcziö ez, mely éppen a kisgazdák érdekében inditatott meg, de hasznát vehetik ennek nemcsak a kis-, de a nagygazdák 18. Arról van szó ugyanis, hogy egyes vidéki, vagy községi gazdák összeálljanak, hogy termel- vényeiket együttesen, tehát magasabb áron értékesíthessék s szükségleteiket együttesen, tehát olcsóbb áron szerezhessék be. Sokan azt hiszik, — mit, az a pár kraj- czár, azért nem érdemes bíbelődni — az ilyenek igen csalódnak, mert krajczárokból lesz a forint s egy óv alatt már csak egy fertályos gazda is tekintélyes kis összeget menthet meg magának s családjának a mellett, hogy az igy közösen beszerzett áru bizonyára jobb is. Minden újítás az érdekelt félek részéről bizonyos kétkedéssel lesz fogadva, de a kétkedőkkel szemben reámutathatunk a már terebélyes fává fejlődött községi hitelszövetkezetekre, melynek csemetéjét ugyancsak egyesületünk ültető el s ugyanazon gondos kezek fogják ezt is ápolni, kiknek vezetése alatt a hitelszövetkezeti eszme diadalra jutott. Egyesületünk közgyűlése azzal is megbízta az elnökséget, hogy a januári megye gyűlés első napjának délutánjára ezen ügyben a vármegyeház nagy termében tartandó értekezletre hívja meg összes tagjainkat s a vármegyei községi hitelszövetkezetek elnökeit, ezen értekezleten lenne meg ezen eszme megvitatva s lennének meg állapítva az életbléptetós módozatai. Gazdáink foglalkozzanak ezen eszmével s különösen azzal, mit és mikéis olyan csodálattal szemlélte, hogy miattuk hol hattyú, hol kecske pásztor, hol liba stb. lett s a kik bizonyára közel sem voltak oly szépek mint .... Ott áltak az Iduskáók lakásának ajtaja előtt. A szobalány ajtót nyitott s tudatta, hogy a nagyságos ur még nem jött haza, a nagysága pedig épen most biciklizett a város liget felé egy szép fiatal úrral. Iduska belépett, niielőtt azonban az ajtót betehette volna, ott volt Béla is, ki belépvén, betette az ajtót. — Látom, hogy haragszik, azért jöttem be, hogy bocsánatát megnyerjem. Megakarom mondani, hogy nem gúny, nem játék, a miket hónapok óta tapasztal. Nem haragot akartam vele kelteni, hanem kimutatni, hogy a szivem szeret, szereti a bálványát — Iduskáját. Azzal térdre vetette magát és nézte a leányt. Iduska arczán a rózsa pirt a halálos sápad- ság váltotta fel, ingadozik, elesnék, ha a nagy székbe nem fogóznók. A harag lassan eltűnik szeméből, nézi a „nagy kamasz“-t a ki előtte térdel, megalázta magát, szerelemről beszól! Őt szereti! . . szivébe valami ismeretlen érzés lopja be magát, a mint nézi . . nézi a folyton térdelőt, egyszerre lehajol hozzá s susogó hangon kérdi: •— Béla igazat beszél? Igazán szeret? — Oly igazán, mint még senki nem szeretett. Nézzen a szemembe, szerető lelkem tükrébe s mondja meg : hazudik-e? Az a bűvös fény, mely a Béla szemeiből kisugárzott, lassanként belopózott az ő szemeibe is, onnan le abba a kis szívbe, melyet a delej hangosan dobogtat. pen lehetne hasonlót saját helyi viszonyaink figyelembe vételével létesíteni, hogy a január havi értekezleten minden tagtársunk nyilváníthassa a helyi gyakorlatnak megfelelő nézeteit, mert uj eszme a gyakorlatnak megfelelően csakis úgy valósítható meg, ha a helyi viszonyokat alaposan ismerő gazdatársak közreműködnek s a közügy érdekében vállvetve valósítják meg ezen eszmét. Arra kérem gazdatársaimat, komolyan foglalkozzanak ezen eszmével s gondolkozzanak azon, hogy abban a községben, hol laknak vagy több községnek együttesen mikép lehetne a dolgot megkezdeni mert tudjuk azt jól, hogy egyik helyen ez, másik helyen amaz az akadálya minden kezdetnek, de azt is tudjuk, hogy egy jó eszmének egy törekvő ember vagy társaság mindig szerezhet híveket; akármily rendszerrel is kezdjük meg a dolgot, fődolog, hogy megkezdjük, a gyakorlat rövid idő alatt úgyis a helyes útra fog vezetni. S e r f ő z ő. HÍREK. — Közgyűlés. A városi képviselő-testület f. évi január hó 26-ik napján Csütörtök d. e. 9 órakor, a városi nagyteremben rendkivüli közgyűlést tart. Tárgyai: 1. A központi választmány tagjainak újbóli választása. 2. Az adóügyi tanácsnoki állás tárgyában alispáni végzés. 3. Tóth István adó jegyző nyugdíjaztatásából folyó intézkedés. 4. Trachoma orvos alkalmazási ügyében megyei határozat. 5. Mező-őri költségek kivetése elleni felebbezósre hozott közigazg. bizottsági határozat. 6. A népiskolák államosítása tárgyában Sándor Imre és társai által beadatott indítvány. — Hymen. Kristóf József főgimnáziumunk tehetséges fiatal tanára f. hó 14-én jegyet váltott Füle Juliska kisasszonynyal. Tartós boldogságot a kötendő frigyhez. — Gyászrovat. Bessenyey Terézia, őzv. Hamar Andrásnó úrnő, f. hó 18-án meghalt. A család a következő gyászjelentést bocsájtóttá ki: „Alulírottak mélyen megszomorodott szivvel tudatják, hogy Nagytiszteletű Hamar András ref. lelkész özvegye született Bessenyey Terézia asszony folyó hó 18-án, életének 91-ik évében elhunyt. Elérte az emberi életkornak, az isteni gondviselés által kimért határát s óhajtozott elköltözni előre ment kedveseihez és megváltó Krisztusához, kihez hű maradt életében és halálában egyaránt. Futását elvégezte, hitét-- Szeretlek — szeretlek én is . . s a következő pillanatban a két szív ott dobog egymás felett. És az első csók? Ki mondja meg, ki tud arról számot adni, hogyan születik az első csók?! Ott dobog a két szerető sziv egymáson, a két pár szem egymás lelkében gyönyörködik, egy az a kétsziv, egy az a két lélek ... az első csók ezt jelenti. Születik mint minden a világon, melyből semminek okát nem tudjuk. Hogyan születik a nap, a csillag, szivárvány, a hajnal, az éj sötétje? Itt a nap, itta csillag, itt a meny * bolt — tündöklenek felettünk, elárasztanak jótékonyságukkal ... itt a földi menyország kapuja is — az első csók, a sezerető lelkek egybeforrása. Az első csók, az igazi csók, Isten adománya, melynek szentségét és titokszei’űsé- gét ember soha meg nem fejti. Ez az első csók meghozta két hót múlva Iduskának a másik boldog csókot is, mikor, mint Béla jegyese, ujjára fűzte a mátka gyűrűt. Meddig tart az első csók varázsa? Ne keressük. A csillagok sem egyenlők. Némelyik ragyogóbban fénylik a többinél s mégis leszáll az égről, a másik halvány, kis kört világit meg fényével, de mig élsz ott látod fejed felett ragyogni, a harmadik észrevétlenül tűnik el ragyogó társai között, de nem tudod megmondani, mikor száll le a föld porába. Lehet, hogy túléli valamennyit. Az üstökös csodálatba ejt tündöklésével s néhány nap múlva mégis meglátod halálát. Az, a ki a csillagoknak adja az életet és halált, az adja az első csóknak a varázsát is. K. Z.
