Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-06 / 32. szám
Ill évfolyam. Кии-Halas, 1899. augusztus 6. 33. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 5 frt — kr. Fél évre.......... 2 50 Negyedévre... I „ 25 Egyes szánt ára Ifi kr. KUN-HALAS. Megjelen minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: bárom hasábos petitsor 10 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. A párbaj. Midiin a budapesti egyetemi ifjúság a iovagias ügyek és becsületkérdések elintézése tekintetében az „Egyetemi kör“ kezdeményezésére állást foglalt, » becsületeiéit felállítását — s eczéibúl országos mozgalom megindítását — vette tervbe, — többen iparkodtak kimutatni, bogy a párbaj, a ^társadalom eme mindezideig gyógyithatatlan betegsége nem mindig — eöt a leggyakoribb esetben sem — pótolja a Becsületbeli ügyek valóban iovagias módon való elintézését. Szivünk elszorul s lelki fajdalom tölti el egesz valónkat, ba a számtalan szerencsetlen páröaj bőseire, azok bánatos családjára, üozzátartozoira gondolunk. Látjuk magunk előtt a szegény özvegyet, ki férjének bűit tetemére borulva zokog, s latjuk a szegény any at, ki jogasz banak ágyánál fojtja vissza záporként buiió könnyeit. A lérjet ba- lantekon találta az elieníel pisztolyának golyója s holtan vitték baza, a but pedik jodö karjan sebesitette meg az elleniéi kardja oly súlyosan, bogy a műtétnél egész jobb karját tűből vágták le az orvosok. S e vértanuság, e borzasztó áldozat mind a legcsekélyebb jelentőségű, a minimumra visszavezethető becsületsértés következménye., Szomorú statisztikája van már Magyarország párbaj krónikájának azokról a szerencsétlenekről, a kik a párbajban estek el, s a párbaj követkézben egész életükre nyomorékká lettek ; s valóságos irodalmat kép merned Magyarországon a pároaj eilen írott könyvek és Uirlapi közlemények ; de mindeme elrettentő példák daczára, s mindeme jóakaró irodalmi törekvések és állami büntető törvényeink ellenére is, a párbajt, Iovagias ügyek fegyveres elintézési módját nem akarja ei liagy- ш a századvég lovagja, — mert a becsülete kívánja igy! 6 eme téves fogalom, eme felszeg gondolkodásmód a rugója és indító oka a számos végzetes s számtalan véres kimeneteld párbajoknak. öot könyv is jeient meg már (And- reanszky Jenötóij, mely a párbaj mel let foglal állást s annak jogosultságát vitatja; de főérve e könyvnek sem az, mert a becsület és a lovagiasság kívánják igy, banem a magyarok történelmi múltja. Igaz, bogy nálunk is megvoltak a törvény által kötelezővé tett u. n. perdöntő párbajok, melyeket a felek bírói ítéletre vívtak egymással, uiidóu a per vitas volt s mely párbajok áltál mintegy isten Ítéletét divtát fel a felek — a döntésre. — De más volt akkor e párbajok módja, alakja és oka; — s mások tettek azóta a viszonyok, a törvények, — s más a nepek czivilisatiója! 6 ámbár nálunk is meg vannak bün- letőcörvéuyeiukneu a parbajra vonatkozó szakaszai (1Ы8. V, t.-cz. 2УЗ — dOO §.), azt a becsületükre érzékeny felek ngyeiemre sem méltatják atkor, midőn becsületükön sértés esett, banem első dolguk az, bogy párbaj segédek után futuat, jegyzótönyveznek es — íoruialis békítési kísérletek után — inegverokszeuek. 6 bogy a büntetőtörvény párbajra vonatkozó sanctiojára oly csekély, — úgyszólván semmi ügyelőmmel sincsenek, annak egyszerű A „KON HALAS“ T AKOZ AJ A Felüli. A „Kun-Halas* eredeti tárcsája. Terólad zengek dalt ma, rólad költő, Te napja a magyar költészetnek. Ainél nagyobbat nem szült emberüllő Ka nem adott az laten e népnek. Dicső fia te a magyar hazának, Kihat hozzád szivemnek hő dala у Nem zug, nem zeng körötted ég karának, S Apostolodnak menydörgö szava У Kezembe veszem költeményeid könyvét, Mi benne van, oly lélekemelő. Kgyszer komoly, víg, lelkesítő, gyengéd S másszor haragtól villámló felhő. S látom János vitézt a bujdosáabau, Az altöld legelésző nyájait, Hallom betyár dalát a vén csárdában, S az őrült bősz kiíakadásait. Midőn az ég e hon fellett sötét lett Ks zsarnok ült a magyarok nyakán, A két szép ország sóhajtott, eseugett, De senki nem mert szólni igazán: Te törtél elő hű bajtársaiddal, Szavatok áthatá a két hazát S a népet dörgő Talpra magyaroddal A szabadságszerzésre buzditád. Mi minden voltál te a busmagyarnak ! Minden voltál, mi szép, szent, nagy, dicső Msjd forgatója zsarnokvéres kardnak, Majd az Istentől ihlet.tt költő. Kgyszer a szent szabadsagot zengetted, Mint a véres szabadság harezosa, Majd ismét a szív húrjait pengetted, Mint az édes szerelem dalnoka. Kizengted lantod ihletett szavával, Hogy a halai a esatasikou ér. Hol a szabadság küzd a zsarnoksággal Ks a szabadsaga lesz a babér . . . Te ott haltál meg, ám győzött a zsarnok, A szabadság és te is elveazéi. Taian azért vesztél el a csatában, Mert a szabadság nélkül nem ólUetéll Ke üstökös valál a magyar égen, Mely a mélyből egyszerre tört elő Ks úgy ragyogtál lelked fenségében, Ahogyan még soha magyar költő. Miként az üstökös, úgy jöttél hozzánk Ks úgy mentél el, mint az üstökös. Nem tudja senki: sirod merre fekszik, Uol alszik a nagy költő és a hős ? Tán itt alszol, a hon szentelt földében, Amelyről olyan szépen zengettél ? Taian Szibéria örök jegében, Ahol még a nap is csak halni kel? l)e légy bár itt honodban eltemetve, Vagy tödjün el a zord észak hava : Te élni fogsz minden magyar szivekbe, S örökkön él költészeted szava. Lantos. Nyári est. Csöndes nyári est van, Harmat a virágon. Mit sirat s kis virág ? Az én holdoságom. Miről dalol a madár, Mit súg a fa lombja ? Boldogtalan vagyok ón Kgyre csak azt mondja. Hej, mióta jó anyám Letették a sirba, Kitöm minden betűje Sötét gyásszal irva, Szamomra egy csillag se Kagyogott az égen, Kgy picziuke kis virág Nem nyilott a réten. « « * Nem tekintek én többet A magas egekbe, Fellőttem a csillagom A te szép szemedbe, Nyiló rózsát találtam Bűbájos orczádon, Enni való cseresznyét Pi-pi-piros szádon. . . . Csöndes nyári esteien Mit súg a fa lombja ? Jaj, de boldog vagyok én — Egyre csak azt mondja. Kicsi madár dalolja Hajladozó ágon : Mondd meg nekem, barna lány, Lennél-e a párom? Mosydy Gyula.
