Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-23 / 30. szám
pénzügyi akadályok mielőbbi megszüntetése felette kívánatos volna. Erdély közvetlen öszzeköttetése a tengerrel, Fiume, a beczézgetett kikötőváros forgalmának emelkedése, a négy közvetlen érdekelt vármegye kereskedelmének felvirágzása olyan elsőrendű és elodázhatlan érdeket képviselnek, hogy ezekért már annyi évű loyalis várakozás után, 6 milliónyi beruházás nagy áldozatot nem képezhet. Hiszen másfelől az államvasutak bevételei ezen útirány kiépülése által kétségtelenül emelkedő irányzatot mutatnának. Két mód kínálkozik a pénzügyi oldal gyors megoldására. Vagy szaporit- tassék az államvasutak már úgyis milliókra rugó felruházási kölcsöne ezen költségek fedezésére, vagy pedig vétessék föl az építés a jövő évi költségvetésbe. Tekintve, hogy a hídépítés és a másodrendű vasútvonalak átalaki tási munkálatai 2—3 évet bizonyára igénybe vesznek, a szükséges 6 milliónyi összeg három részre osztva, három éven át terhelheti a költségvetést. Mindkét esetben a közvetlen érdekelt városok vagyoni hozzájárulása által, az államilag előteremtendő összeg úgyis keveebednék. Bármely utón történik is már most a döntés az anyagi eszközök előállítására nézve, meg vagyunk győződve, hogy a kereskedelmi miniszter, a ki mindeddig a tettek mezején halad, a műszaki előmunkálatok befejezése után haladéktalanul megteszi a realisatióhoz szükséges lépéseket, úgy hogy az építési munkálatok megkezdését legkésőbb, a jövő tavaszra várhatjuk. — i.—r. Felhivó szózat — Gaál Endre volt tanítványaihoz — Halasi ref. főgymnáziumunk Nesztora, évtizedeken át egyik kiváló disze, annyi ifjú nemzedéknek bálványa, a mindnyájunknak oly kedves, szeretett Endre bácsija — most, e tanév végével 43 évi emlékezetes tanári működés után nyugalomba tér. Ne szóljon itt róla s éppen oly fényes, mint hosszú tanári pályájáról apróra a törté net, melynek ő lelkes előadója igen, de tárgya úgy sem szeretett lenni soha. Csak a szív, a hü és hálás tanitványi szív kér az alkalommal megnyilatkozást. Kéri, óhajtja ezt, mert adósnak érzi magát vele. Hozzátok szólunk, százai és ezrei azoknak, kik velünk együtt ott ültek e kedves, szeretőit Gamálielünk lábainál, lesve, hallva ékesen szóló ajakáról az élet legnagyobb tanító mesterének, a történelemnek igéit. Mondjátok meg, mi volt az a varázs, mely a li Mesteriek alakját körülvéve és a melynek ereje titeket oly széttéphe:ellen kötelékkel fűz egybe ővele? — Ugy-eazt kell vallanotok velünk egyetemben, hogy e varázs erő az ő igazán szerető, atyai jó szivéből fakadt ? ! Bizony szive egész melegét, jóságát ön tötte ő tanításaiba, ezt éreztük tanácsaiban, mindnyájunk gondos ueveiósébéu : ennek szivárvány-fénye tükröződött, mintegy vihar multá' jelző engesztelőképpen — még szigorúságában fel- felhangzott dorgáló szavain is. Valóban a legdrágábbat a legédesebbet és legüdvöseboet: a szivét adta ő nekünk ta- nitványainak, iskolában és iskolán kívül egyaránt. Ezért vésődött emléke oly mélyen mindnyájunk leikébe s azért dobbant meg most a hü tanitványi szív a hálatartozás érzetétől. jtí, hálaérzet gyűjtött egybe bennünket. Halason iakó volt tanítványokat értekezletre s indított arra az elhatározásra, hogy egy kori szeretett tanárunk iránt táplált őszinte hálánk, rokonszenvünk és tiszteletünk kifejezéséül s áldott emlékezetének őrök időkre fentartása czéljából az Összes volt tanítványok közadakozásából egy az ő nevét viselendő ösztöodij-alapot*) létesítsünk s az ünnepélyes búcsú vételre bucsulakomát rendezzünk. Az értekezlet által kiküldött végrehajtó bizottság a búcsú ünnepély programmját következőleg állapította meg : a) í. évi szeptember hó 9-én d. e. 10 órakor a városháza dísztermében Üdvözlő beszédek tartása és az alapítványi levél bemutatása s átadása; b) ugyanaznap délben társas ebéd és este tánczvigalom. Mely ünnepélyre minden volt tanítványt ezennel tisztelettel meghívunk. A mily őszinte és nemes érzésből fakadt e törekvésünknek indító oka s a milyen magasztos a czélja: oly bizó reménységgel is bocsátjuk ki e felhívó szózatunkat, bizton számítva arra, hogy kiki tehetségének mértéke szerint hozzájáruland a legszebb, mert legmegfelelőbb emlék, a „monumentum aere perenius“ megalkotásához s az Ünnepély tényének emeléséhez. — Úgy legyen ! Kelt Halason, 1899-ik év junius havában. Dr. Babó Mihály, Bátory Gábor, Berki Antal, Dr. Hofmeister Juda. Sándor Imre, Szekér Pál, Szekér Endre, a végrehajtó bizottság tagjai, ,) Az alapítványra szánt adományok Szekér Endre ur nevére (Halas czimezve küldendők. Hírek. Az ifjúsági könyvtár részére Farkas Kálmán müórás mester ur 2 irtot volt szives adományozni, melyért e helyen is hálás kö- szünetemet nyilvánítom, Szalay Zsigmond közs. isk. igazgató. Hangverseny. Keiler Ferencz a kecskeméti áll. segélyezett városi zeneiskola hegedű tanára és Fekete Oszkár karmester, a vendéglő nagytermében fofyo bó 23 án vasárnap este 8 orakor hangversenyt rendeznek, a melynek műsora a következő: 1. Fekete O. Nyitány. 2. a) Schubert Nocturne, b) Simoaetti Madrigal. 3. Brüil Scherzo. 4, a) Hubay J. Csárdásjeleuetek. b) Wiengawsky H, Le Ménétrier. 5. Székely I. 1-ső ábránd. 6. a) Rubinstein Romáucz. bj Szent-Gály Gy. Böl— Uh oh !. .. — Haj, haj 1. . . — Mondja csak ! óiért nem házasodik meg? — Miért ? Mert nem lehet. — Barátom, mondok egyet: ön unalmas nak találja az életet, én is : szeretne változtatni rajta: ón is Nos.. — Haljunk meg. — Dehogy 1 Vegyen feleségül. Ha gázsinkat összerakjuk, szépen megélhetünk. — Komolyan beszól? — A legkomolyabban. — Uh kisasszony, ha belém látna ! .,, itt a ke.-em, És megtörtént az eljegyzés és megtörtént a kihirdetés és megköttetett a matrimonium tridentium. К. ur az örömtől sugárzó arczczal vezeti ki feleségét; a templomból. Hejh, mégis csak igaz az, hogy, „páros élet a legszebb a világon . . . A fiatal asszonyka lakására mentek és amint „ketecskén“ maradtak, K. ur dekla málni kezdett a szerelemről; majd felbámult a plafonra és egy nagyot sóhajtott. Végül kitárta reszkető karjait és oda szóit hit veséhez: — Jer keblemre tubiczám ! — Az asszonyka kérdőleg bámult férjére és a lehető iegnaivabb hangon kérdezte: — Mit csináljak ón az ön keblén? — Te te, te kis hamis ! — Kérem, ne tegezzen! — Hiszen férjed vagyok. — Nos, ez még fel nem jogosítja önt arrra, hogy tegezzen, vagy hogy a karjai közé vegyen. — Hogyan; ön nem tudná, mi egy ssz- szony kötelessége ? — Ne heveskedjék, kérem. Menjen szépen haza, pihenje ki a mai nap fájdalmait és holnap jöjjön el ismét. Hasztalan volt minden kérés, minden ellenkezés ; a férjnek távoznia kellett, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Másnap az volt az első dolga, hogy meglátogassa a feleségét, aki nagyon közönyösen fogadta. — Kedvesem, nem értelek. — Sajnálom.-- De nem addig van ám! Azért vettelek nőül, hogy az enyém légy. — Ugyan ne legyen olyan tolakodó ! — Talán nem szeretsz ? — Talán ? . . . Bizonyosan. Akkor hát miért jöttél velem az oitár elé? — Mert balga voltam. Tudja, kedves ha rátorn, meggondoltam a dolgot: Mégis csak jobb leánynak maradni. — Merjek a paphoz. — Tessék I —- Bepanaszolom a rendőrségnél. — Tessék! — De édes angyalom: gondolja meg magát. Képzelje rnagat az én helyzetembe. Guaytárg/a leszek a világnak . . . — Bánom is én ! És a szegény, jámbor K. urnák, aki sze- retetreméltóság dolgában első helyen áll a kóristák között, most válnia keli a feleségétől, aki merő szeszélyből esküdött neki örök kűséget. Furcsán esett, de megesett. Vájjon mit szól ehaz az esethez H. püspök ? Mert a válni akaró felek katolikusok, már pedig a Matrimonium Tridentinum értelmében a házasság szentség és ez esetben a házasság — pápai engedély nótküi fel nem bontható. Különben nem érdektelen jogi körülmény, hogy a katholikus házasság csak abban az egy esetben bontható föl. ha „ . . .non con summatum“, amint magyarra lefordítani sem helyen, som okosan nem lehet, de nem is szokás. Gutius,
