Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-09 / 27-28. szám
Melléklet a „Kun-Halas“ 27. és 28. számához Törvénykezés. A szoczialisták bünpöre. Múlt számunkban közöltük a halasi és majsai szoczialisták bünpörében hozott elsöbiróségi ítélet rendelkező részét, — ez alkalommal egész terjedelmében adjuk az Ítéletek indokolását és a felsőbb bíróságok ítéleteit. I. A halasiak büaperébenA kir. törvényszéc Ítéletének indokolása : A vizsgálat és a végtárgyalás folyamán egyrészt Nagy Károly és felsorolt társai (I—26 rendű vádlottak) vallomásából s másrészt Monda Antal, Rébék Lajos, Böröczi Imre, Nagy Gábor, Daczi Imre, ifj. Nagy József, Dobrádi Sándor, Gyessicse István, Hirkó József, Hatbázi Sándor. Csikós Benő, Bábud József, Nagy János, ifj. Kovács János, ifj. Békéi István, Orbán Duczos Mihály. Takács János, Jakab Ferencz, Unoka József, Kovács Antal tanuk előadásából a következő tényállás nyert bebizonyítást: Múlt 1897. julius hó 25 ón vasárnapon, a reggeli órákban, Monda Antal és Rébék Lajos Halason a piacztéren a magukat munkára ajánló napszámosok között munkások félfogadása czéljából megjelenvén, napibér fejében 1 írt 20 krt ajánlottak. A megajánlott bér mellett Daczi Imre, Nagy Gábor, Nagy József és Böröczi Imre munkásokul ajánlkoztak is. Mivel azonban már akkor a mun kások közt eeryes bujtogatók rábeszélésére és ferde irányú támogatására Halason a munkásnép között általános volt a törekvés a munkabér felemelésére s parancsként forgott közszájon, hogy 1 frt 50 kron alul munkába aliaui senkinek nem szabad; a tömeg Daczi Imre és nevezett társai vállalkozására előöb zúgni kezdett, majd egyesek a felfogadok és felfogadottak ellenállást foglaltak, sőt őket lökdösni és tettleg bántál mazni kezdték. Mivel a békétlenség és izgatottság mind nagyobb mérveket öltött a városi rendőrség részéről Dobrádi Sándor, Gyenizse István, Hirkó József, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Bábud József csendőrök a helyszínre mentek s a rendet helyre állítandó közbeléptek. Törekvéstik azonban nem csak sikerhez nem vezetett, de sőt újabb ellenállást keltett, amennyiben most még egyesok a rendőrök ellen forduttak, beavatkozásukat ellenezték, hogy egyeseket a hatóság eié állittatástól megmentsenek, a rendőröket megfogták, in tézkedésükben akadályozták, — visszatartották. Mig nem utóbb SzUzi László rendőr biztos beavatkozására a rendőrök a tömeget odahagyták s az szétoszlott, Harmadnapon lö97: évi julius hó 27 ikén az ugyanazon piacztéren összeserogett munkásnép között a békétlenség újra kitört most olyan irányban, hogy azon munkásokat, akik 1 frt 50 kron alul munkába álltak vagy munkába állanl hajlandósággal bírtak, megfélemlítsék és illetve váltott munkájuk elhagyására bírják. Es mert hírt vettek ar ról, hogy találkoztak egyesek a kik a tilalom ellenére kevesebb munkabérért, Nagy János hoz 1 írtért s Jakab Ferenc/hez 80 krért szőlőmunkálatra napszámba álltak : csapatosan előbb Nagy János szőllejébe kivonultak, az ott foglalkozott munkásokat munkájuk abban hagyására felhívták, kijelentvén, hogy mivel a napszám 1 frt 50 kr, ezeu alul munkába állani nem szabad. A bakételenkedők eme fellépése Nagy János munkásaival szemben czéá ért, atueny- nyiben a munkások közül ketten: Kovács János és Kiss Ferencz a csoport közeledését látva, elszaladtak, a többi pedig a fel szóllitásnak engedve, a munkát oua hagyta a csoport közé vegyült s velük tovább ment. Nem igy azonban Jakab Ferencznél. Itt Jakab Ferenc, Takács János és Unoka József munkásaival a csoportot nyugodtau bevárta S felhívásukra nem hajolva, a munkát abban hagyni megtagadta. Mire utóbb a tömeg fenyegető szavak mellett visszavonult és el távozottt Az első napon — 1897. évi julius hó 25 én a munkába fogadók és inunkéba állani akarók ellen kifejtett erőszakoskodással, Б'о dor István, Locskai János, Nagy Mézes Sándor, Fekete György és Tóth Ferencz terhelhetők. A most nevezett vádlottak tagadják ugyan a cselekményt; bűnösségük bizonyítására azonban Rébék Lajos, Böröczi Imre, Nagy Gábor, Daczi Imre, ifj. Nagy József és Gyenizse István tanuk vallomásából elégséges bizonyíték meríthető. Az ugyanazon napon a megbolygatott rend helyre állítása czéljából közbelépett vá "si rendőrsé? eljárásának akadályozó iban í :y Károly, Nagy Mézes Sándor, Tóth Ferencz, Kis Gábor, Tóth Abonyi Lajos és Rózsa Dániel tekinthetők bűnösöknek. Nagy Mézes Sándor, Kis Gábor, és Rózsa Dániel a cselekményt részben maguk is beismerik s ellenük és megnevezett társaik ellen bizonyítanak, mint tanuk, Dobrádi Sán dór, Gyenizse István, Hirkó József, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Babnd József. A szőllőkbe kivonult csoportokban, Nagy János szőllejében: Szalai Antal, Somogyi Péter, Gyatai István, Mamlecz Is ván, Csatári Sándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Brinkus Sándor, Ükördi Sándor, Futó István, Puskás Sándor, Úri János, Csatári Imre, Paprika József, Tóth (Barauyi) Imre és Locskú Pure — s Jakab Ferencz szőllejében Puskás Sándor, úri János, Csatári Imre, Paprika József, Tóth (Baranyi) Imre és Locskai Imre kivételével, a többi felsoroltak voltak jelen. Hogy jelen voltak a csoportban, azt vád lottak maguk is beismer к ; de még Nagy János, ifj. Kovács János, ifj. Vékái István, Urbán (Duczos) Mihály, Takács János, Jakab Ferencz, Unoka József és Kovács Antal is tanúsítják. Mivel Dobrádi Sándor, Gyessicse István, Kirkó József, Kathóczi Sándor, (jsikós Benő, Bábud József városi rendőrök 1897. évi Ju lius hó 25 én a Halas városi piacztéren egybegyült munkások között a megzavart csend helyreállítása végett jelentek meg, tehát mint hatósági közegek hivatalos eljárást teljesítettek, — mivel ezen hivatalos eljárás sus közben egyesek által tettleg bántalmaz tattak s ily módon törvény által rendelt kötelességük teljesítésében akadályoztattak, és mivel a tettleges bántalmazást többen követték el : a bántalmazásban résztvetteknek bizouyult Nagy K ároly, Nagy (Mózes) Sándor, Tóih Ferencz, Kis Gábor, Tóth (Abonyi) Lajos, Rózsa Dániel bűnössége a btk. 165. §-ba ütköző, s 168. § a szerint büntetendő hatóság elleni erőszak bűntettében volt megállapítandó, — És mert a munkára j olent kezes czéljából szokás szerint egybegyült munkások egyeseit, úgy 1897. évi Julius hó 25 én a halasi piacztéren tanúsított m guk- viseletében, a mely szerint az 1 frt 20 kr. napibér mellett való munkába állást hallván, a felfogadók és munkába állók ellen szitkok ban törtek ki, őket fenyegették, majd meg is lökdösték, — mint szintén harmadnapon — 1897. évi Julius hó 27-én — a mikor tömegesen, előbb Nagy János, majd Jakab Ferencz szőllejébe kivonultak, nem mint vallják, pusztán megtudandó, ha váljon igaz e, hogy előbb nevezettnél 1 írtért s utóbbinál 80 krért dolgoznak ; hanem az odavonatkozó tanúvallomásokból kitetszőleg azért, hogy az ott dolgozó munkásokat a munka elhagyására bírják : a munkabér felemelése és nem az a czél vezette, hogy személyeken vagy dolgokon erőszakot kövessenek el; aminthogy ily erőszakot sem a piaczon, sem a szőllök- ben el nem is köveitek és mert ebhez ké pest cselekményeikért csak is maguk az egyesek, saját fényeik miatt, tevékenységük höz képest s nem a csoport, mint ;|ye,, teljes egriében vonható felelősség.e : Fc or Ltván, Locskai János, Nagy (Mészáros) Sáudor, Fekete György, Tóth Ferencz — továbbá Nagy Károly, Szalai Antal. Somogyi Péter, Gyalai István, Mamlacz István, Csatári Sándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Brinkus Sándor, ükördi Lajos, Futó István, Puskás Sándor, Úri János, Csatári Imre, Paprika József Tóth (Baranyi) Imre, Locskai Imre, nem a btk. 174. § ba ütköző, magáno sok elleni erőszak bűntettében, hanem a btk. 177. § ban meghatározott magánosok elleni erőszak vétségében — ezen vétségnek vonatkozólag bizonyított eseteiben voltak bűnösöknek felismerhetők. Mindezek alapján Nagy Károlyt egy a btk. 165. §.ba ütköző s 168. §-a szerint büntetendő hatóság elleni erőszak bttnteté- ben — a kettő a btk. 177. §-ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségében, — Nagy (Mézes) Sáudort és Tóth Forenczet egy a btk. 165. §-ba ütköző s 168. §-a szerint bunteteudő hatóság elleni erőszak bűntettében s egy a btk. 177. § ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségében, — Kiss Gábort, Tóth Abonyi Lajost, és Rózsa Dánielt egy a btk. 165. §.ba ütköző s 168. § a szerint büntetendő hatóság elleni erőszak bűntettében, Fodor Istvánt, Locskai Jánost és Fekete Györgyöt egy a btk. 177. § ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségében, — Szalai Antalt, Somogyi Pétert, Gyulai Istvánt, Mamlecz Istvánt, Csatári Sándort, Musa Istvánt, Árvái Györgyöt, Mig G. Ven dőlt, Brinkus Sándort, ükördi Sándort és Futó Istvánt kettő a btk. 177. § ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségében — s Puskás Jánost, Úri Jánost, Usatári Imrét, Paprika Józsefet, Tóth Baranyi Imrét és Locskai Imrét egy a btk, 177. §-ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségeben bűnösöknek kimondani s min ilyeneket bűnösségük mérve aranyáhan megbüntetni kellett. A büntetések kiszabásánál figyelembe vétett : enyhitő körülményül F^dor István, Locskai Janos, Nagy Mézes Sáudor, Tóth Aüonyi Lajos, Rózsa Daniel, Szalai Antal, Csatári Sándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Puskás Sáudor, ükördi Sándor, Futó István, Úri János, Paprika József, Tóth Baranyi Imre, Locsuai Imre irányában hogy előzőleg még büntetve nem voltak, — viszont súlyosító körülményül Fekete György Nagy Karoly, Kis Gabor, Somogyi Péter Gyulai István, Brinkus Sándor és Csatári Imre íranyában, hogy mar előzőleg büntetet vén, rovott előéletnek s azon felül Locskai János, Fekete György és Szalai Antal irá nyabaii, hogy a bizonyító adatok szerint a terhűi rótt cselekmények kivitelében mint vezetők szerepeltek. A felmerült és illetve utóbb felmerülendő bűnügyi költségekben való egyidejű elma- rasztalas a bűnösség kimondásának törvényszerű folyamánya. Erdélyi Béni és Sándor Imre halasi lakó sok ellen arra nézve, hogy a bűnvádi eljá rás eiöbb nevezett ellen a btk. 176. §*ába ü köző magánosok elleni erőszak büntette és btk. 177. § ba ütköző magánosok elleni erőszak vétségé miatt s utóbb nevezett ellen a btk. 176. §-ba ütköző magánosok elleni erőszak büntette miatti elreude,tessétí ügye lembe vehem elégséges adat tel nem ineriu vén, a királyi ügyész ez irányban előter j esztett indítványát mellőzni kellett. Ezen ítélet nyomban kihirdettetvón, az el len az összes 1—26 rendű vádlottak és va íamennyi vádlott terhére, ugv is a bűnvádi eljárásnak Erdélyi Béni és Sándor Imre irá nyabani kiterjesztése kérdését illetőleg a kir. ügyész felebbezést jelentettek be. Mihez ké pest a kir. törvényszék az iratokat nyolcz (8) napig nyilvántartani elrendelte. Kalocsán, 1898. évi április hó 20 au a kir. tszék mint büntető bíróság. Bohemias Lórdy elnök. jegyző. Ezen ítélet rendelkező részébe, annak utolsó bekezdéseképen a következők : „Nagy Karoly, Kis Gábor, Tóth Abonyi Lajos, Ró
