Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-09 / 27-28. szám
nézve a fejlődés, a haladás kutforrása lehet, másrészt a közjogi hatáskörnek a congressus által kilátásba helyezett módosítása könnyen az állameszme ellen irányulhatna. Ép ezért helyesebb volna a szervezést a közjogi kérdésektől függetlenül tisztán kulturális és gazdasági irányba terelni. És mivel az ilyen szervezkedés, mint tisztán önérdektársulás államellenes tendencziát nem rejt magában, eleve biztosítva lehet, hogy a kormányhatóság részéről nem esik kifogás alá, sőt tekintve a magas czélt, melyet az egyesülés szolgálni hivatva lesz, hisszük, hogy a szervezkedés kezdetbeli nehézségeinek leküzdésére annak hathatós támogatásában fog részesülni. Uj korszakot jelöl a vidéki városok érdekében megindult ezen áramlat, mely már eddig magával sodorta városaink túlnyomó és számol tevő részét, igy Szeged, Temesvár, Debreczen stb. városokat. Csupán Halas városa helyezkedik tartózkodó álláspontra. De ne habozzék soká, hanem sorakozzék mielőbb, a győriek zászlója alá! Győr városánál van a kezdeményezés érdeme, Győr városát illeti elisme rés az eszme megteremtéséért, annak megvalósítása körül nyújtsanak már most segédkezet a vidéki városok kivétel nélkül. Küzdjenek együttes erővel saját jól felfogott érdekükben, küzdjenek odaadással egy szebb jövő reményében, s ha kitartásuk cserben nem hagyja, úgy nemsokára megtörik az a Magyaror- országban még mindig élő axioma, hogy „minden ut Rómába vezessen“. —i. —r. A tanév végén. Egy elmúlt tanév eredményeire tekinthet neb viszsza ismét a szülők. Ez az eredmény többé kevésbé kielégítő. Iskoláink niveau-ja folytonosan emelkedik, s ehhez képest javul az az értelmi fok is, melylyel gyermekeink azokból kikerülnek, űz pedig nagyon fontos. A megélhetés gondjai mindig súlyosbodnak, s igy csak természetes, sőt észszerű, ha az iskola már eleve az életre neveli a gyermekeket. A lefolyt vizsgálatok arról az örvendetes körülményről győzhetnek meg bárkit is, hogy a gyakorlati élet követelményei mind szélesebb medret vájnak maguknak oktatási rendszerünkben. Reform reformra következik, melyeknek úgyszólván kivétel nélkül az az irányzatuk, hogy ezt a czélt a megvalósuláshoz közelebb vigyék. Az elemi és közép iskolák, a kereskedelmi- és egyéb szakiskolák tantervének, beosztásának és általános tanítási rendjének az eddigi alapoktól eltérő megállapítása, illetőleg megváltoztatása csakis ebből az okból történik. A középiskolák immáron inkáb az életnek kezdik nevelni ma a gyermekeket, mint az előtt. Még nem is olyan régen szent és sért hetetleneknek tartott u. n. paedagógiai elvek romokban hevernek, s ezekből támadt fel diadalmas Phönix madárként a gyakorlati oktatás elve. Szemlátomást az a törekvés hatja át közoktatásügyünk lelkes bajnokai' és vezérlő férfiait, hogy az iskola ne csupán elvont tudományok ismeretére tanítson, ha nem hogy igazi előkészítője legyen a való életnek, s a mi legfőbb, hogy tetemesen meg könnyítse a pályaválasztás nehéz feladatát. A pályaválasztás ! Évről évre megújuló súlyos feladat és kötelesség, mely gyötrően nehezedik az aggódó és a yermekük jövő jén töprenkedő szülők lelkére. Ezt a gondot teljes egészében át bírjuk érezni, s ez ma gya rázza meg egyúttal azt is. hogy ily körül tekintő gondossággal írunk e kérdésről. Azt mondhatnók, hogy most aránylag könnyű a helyzeti Publicistikai feladatunk ugyanis azt teszi kötelességünkké, hogy a pályaválasztás kérdését is magasabb szempontokból, hogy úgy inoadjuk a korszellem irányitó hatása ból kiindulva tárgaljuk. Az anyag elviség korát éljük. Mindenütt és mindenben a reális, kézzelfogható érték ma a döntő tényező. Ideális törekvéseknek a korszellem semmikép se kedvez, s azt hisz szűk, nem csalódunk, ha kimondjuk, hogy a gyakorlati pályáé a jövő. A tudományos pá lyák értéke mintha aláhanyatlott volna, ami ben valószínűleg sok része van annak is, hogy oda nem való, tehetségtelen, vagy épen a könnyű életet hajszoló elemek léptek nagy számmal e pályákra. A mig tehát egyrészt az látjuk, hogy a gyakorlati pályákon levők tekintélye örveu detesen gyarapodik, addig másrészt a tudó mányos pályákra való özönlés is kisebb mó retüvé kezd válni. Ez egyelőre a változás és bízvást mondhatjuk, a visszahatás ered ménye. űs ezt nemcsak a társadalom életé ben, hanem a hivatalos oktatási körök mun kálkodásában is megfigyelhetjük. Az élet gya korlati czéljait van hivatva szolgálni a slöjd, vagyis kézügyességi oktatás behozatala isko Iáinkban, nemkülönben a testedzés, a torná zás hatékonyabb felkarolása. Hogy mekkora sulylyal eshet a jövő uem zedék fejlődési folyamatába a gyakorlati ok tatás és a testedzés fokozatosan keresztül vitt kultiválása, arra bizonyság lehet báró Atzél Bélának a fővárosban már megvalósulás előtt álló gyönyörű tervezete, mely szintén az uj nevelési iránynak egyik hatalmas jelző oszlopa, s megerősitöje annak az okos és be — fel kellett kelnem és rendetlenül öltözve nenekültem a szabadba. Végig jártam az utczákat, bolyongtam a Jgetben,.fáüadtan, kimerültenültem.egy padra, i mint valami hosszú, sikertelen harcz után, lyugalmat kívántam. Már hajnalodott, az utcza élénkült, mikor hazaérkeztem és lefeküdtem, hogy aludjam, de agyamban irtózatos rémképek vonuPak végig: csalódott voltam, tanulmányaimat síhanyagoltam, hazulról kitagadtak és sok minden más, amire már nem is emlékezem. Dél volt, mikor felkeltem, Rendbe szedtem magam és étvágytalanul fogyaszttotam el öbédemet. Két órakor már a kávéházban voltam. Mindenkinél tudakozódtam, vájjon nem ismerik-e azt a hölgyet, aki tegnap itt volt ... pinozérektöl, ismerősöktől, még a kasszírnőt sem restellem megérdezni: mindenkitől csak tagadó választ kaptam .... Leültem, végig lapoztam az összes illusztrált és nem illusztrált lapokat, de nem olvas tam: minden egyes ajtónyitáskor nagyot dobbant szivem. Négy óra lett, öt óra, s még mindig nem jöttek. Végre — boldog pillanat — beléptek. Ő még szebb, még elragadóbb volt mint tegnap. Velem szemben ültek le és e pillanattól kezdve szememet róluk le nem vet. tem, figyeltem minden mozdulatukra, hogy nmilrnr tAvnTinalr tyvAvaan Ь’ПС’А+.Ьайагп Л1га1 Ma is ép úgy mint tegnap, néha néha rám tekintett és mosolygott, én pedig folyton pirultam. Félhétkor fizettek, én felkeltem és mege- lőztem távoztukat, hogy a vendégek előtt feltűnő ne legyen : odakünn megvártam őket. A leány rögtön észrevett és egy hálás mosolylyal köszönte meg érdeklődésemet. Követtem őket; majd egy kirakat előtt álltak meg, valami utczai látványosság előtt, s a leány minden alkalmat felhasznált hogy élénk szemeivel felém tekintsen és mindannyi szór reám mosolygott. Egyszerre megállnak, hosszasan beszélgetnek, a matróna befordul egy házba, mig a leány kissé gyorsabb lépésekkel tovább halad. Szivem hevesen dobogott, minden vér a fejembe szállt-s egy merész határozással mellette teremtem. Ezer bocsánat, nagysád, engedje meg hogy bemutassam magam, X. szigorló orvos vagyok megengedi talán, hogy elkísérjem ? — Oh kérem örömmel. Boldogabb nem lehettem volna, mint e pillanatban. Együtt mentünk, én csak úgy szívtam be édes szavait. Csevegett közuapiae dologról mondott sok szépet, jót is, én meg folyton Lókoltam, mint egy ügyetlen, szórakozott udvarló, s azalatt folyton tűnődtem, hogyan lehetne az ismeretséget állandóvá Megállt egy földszintes ház előtt. — Bocsánat uram itt lakom, igen köszö nőm fáradságát. — Kegyetlenség, nagysád; de ha esedez ném, csak nyújt alkalmat, hogy társaságát máskor is élvezhessem. — Hát ón nem bánom, szívesen látom, ha meglátogat, mikor nagynéném is otthon van, délután öt óráig, mert azután elmegyünk. A vis zonlátásra 1 — Megengedi nagysád, hogy iná holnap meglátogassam 7 — Kérem szívesen. — Oh kezét csókolom, a viszonlátásra 1 ügy hétnek vagy hónapnak tünt-e fel e rövid nap, nem tudom annyi azonbau bizo nyos, hogy nehezen érkezett el a három óra, mikorra látogatásomat terveztem. Bekopogtattam. Nagynénje fogadott. Nagyon háziasán volt öltözve és miután üdvözölt, tudomásomra adta, hogy valamivel későbbre várta látogatásomat; azután becsá natot kéri, hogy toilette váltás miatt egy pár perczig távolmaradhasson és az ajtót mutatta, hol Aranka, az én bájos angyalom tartózkodott. Beléptem. Aranka elém jött és viszont üdvözölt. Beszélgettünk aztán sok közömbös dolog ról, mentegetödztem merész lépésemért és ő mosolyogva megbocsátott. Kitártam egész 1H A Q1 í C IaI Iri xrilórvAmof . Л namin' orrónnlmoa
