Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-19 / 25. szám

Junius 19.

KUN-HALAS.

1898.

óhajtok, mert az intézménynek 4 évi fennállása után az eredményt teljes joggal várhatom.

A kereskedelemügyi miniszternek 74962— 1897. számú rendeletét — kapcsolatban az ösz- szefórhetlenség kérdésével — ismertettem. Ezen rendelet egy korábbi — 6993—1897. számú —• rendeletre is hivatkozik, amely ekként hangzik:

Kereskedelemügyi m. kir. Minister. 6993—VI. sz. Valamennyi Il-od fokú iparhatóságnak. Felmerült eset alkalmából arról értesültem, hogy egy első fokú iparhatóság a betegsegélyző pénztártól felügyeleti és ellenőrzési teendői fejében tisztelet-dijat fogadott el. Tekintettel arra, miszerint, az 1891. évi XIV. t.-cz. 79. §. értelmében a betegsegélyző pénztárak a székhely szerint illetékes első fokú iparhatóság felügyelete és ellenőrzése alatt állónak, a pénztárak feletti felügyeleti és ellenőrzési jog gyakorlása tehát a fentidézett törvényszakasz értelmében az első fokú iparhatóságnak törvényszerű hivatalos kötelességét képezi, mely ténykedéséért a betegsegélyző pénztáraktól semmi nemii díjazást el- fogadniok nem szabad, ennek következtében tehát az illető iparhatóságnak felemlített eljárása egyrészt az 1878. évi V. t.-cz. 465. §-ába ütközik, másrészt pedig világos ellentétben áll az 1891. évi XIV. t.-cz. 19. §-ának azon rendelkezésével, mely szerint a pénztári tagok után befizetett járulékok más czélra, mint az idézett törvény 7. illetve 8. §-ában, meghatározott segélyezésre, valamint a pénztár kezelési költségeinek fedezésére nem foroithatók; az idézett törvény szakasz tehát taxativ felsorolással kizárja azt, hogy betegsegélyző pénztárak jövedelmei bármi más, a törvényben meg ne ni említett czélra fordittassanak. Hasonló esetek megismétlődésének elkerülése végett szükségesnek tartom az iparhatóságot felhívni, hogy a fennebb emlitettekről a hatósága alá tartozó első fokú iparhatóságokat, miheztartás végett megfelelő módon értesítse, megjegyezvén, hogy azon esetre, ha cziinnék tudomására jutna, hogy valamely elsőfokú iparhatóság hasonló eljárást követett volna, ezen törvény- ellenes eljárásnak megtorlása s a jogtalanul felvett felügyeleti dijak visszafizetése iránt saját hatáskörében megfelelő módon haladéktalanul intézkedjék. Budapest, 1897. márczius hó 7-én. A miniszter helyett, Vörös s. k. államtitkár.

Ezen rendelet a törvénynek érvényt kivan szerezni, annak czélját akarja biztosítani, határozottan kijelentvén, hogy a törvény taxativ felsorolással kizárja azt, hogy a betegsegélyző pénztárak jövedelmei bármi más, a törvényben meg nem említett czélra fordittassanak.

A most egész terjedelmében közölt rendelet 7. 8. 14. §§-ai részletesen határozzák meg, minő mérvben, hogyan, kinek, mikor, meddig kell a segélyt kiszolgáltatni, de mert nem czó- lom ezúttal ezen részletek bírálatába bocsátkozni, nem is szükséges a §§-okat szószerint idézni. Csupán a 19. §-ról kívánok néhány megjegyzést tenni. Ezen §. a) pontja szerint a járulékok a tulajdonkópeni segélyezésre, b) pontja szerint a tartalékalap gyűjtésére, c) pontja szerint a pénztár kezelési költségeinek fedezésére fordítandó, a törvény és rendelet kizárja tehát hogy a jövedelem bármi más, mint a törvényben meg nem említve czélra fordittassók.

Mit értünk a pénztár kezelési költségei alatt? Pénztári könyveket, naplókat, irodai szereket, szóval olyan kiadásokat, amelyek szükségesek, hogy a járulékok beszedessenek, elköny- veltessenek, segélyképpen kiosztassanak és annak az egyénnek, ki ezzel foglalkozik, mérsékelt diját.

Tudvalevő, hogy amikor ezen pénztár alakult, a bevétel 24000 forintban irányoztatott elő és ahhoz képest állapíttatott meg azon egyén dija, aki a pénztár kezelésével megbízva lett. És mit látunk ma ? Az 1897. évi számadási kimutatás szerint a kötelezett tagok és munkaadóktól a bevételi rovat két tétele szerint mindössze 3204 frt 80 kr. jött be, tehát majdnem egynyolczadrésze annak, amit az akkori intéző férfiak gondoltak. Ehhez a 24000 forint bevételhez képest szavazták tehát meg önmaguknak dijait, amelyhez úgy látszik most is ragaszkodnak, miáltal az eredmény az, amint e lapokban már keserű szemrehányással felhozva lett: a tulajdonképeni segélyezésre nevetségesen csekély összeg jut.

Visszatérve a 6693. számú rendeletre, méltó megütközéssel kell constatálni, hogy a titkár, mindvégig törvényellenesen húzta fizetését. Ez a rendelet a múlt évi márczius 7-én kel', a titkár mint a tanács, tehát az iparhatóság tagja ezen rendeletről jól tudott, mégis ha az 1897. évi deczember 15-iki rendelet nem jön, még ma sem mondott volna le. Ezen utóbbi és 1898. januárban érkezett szigorúbb rendelet vétele után is még 1898. márczius 22-ig volt bátorsága a lemondást hallogatni, pedig a márcziusi rendelet, a büntető törvénykönyv 465. §-át is felhozta.

No de hát ezen túl vagyunk; ha a polgár- mester, vagy a pénztár, vagy a tanács, darázsfészekbe nyúlni nem akar és a történetekben megnyugosznak, az az ő dolguk, azonban feltételezem róluk, hogy a titkári állást betölteni nem fogják, miért? mert arra szükség nem volt. nem is lesz és ezzel megszabadulta pénztár tekintélyes évi kiadástól, meg egyébtől is, a volt titkárról pedig feltételezem, ha az 1897. márczius 7-től visszafelé számított időre élvezett tiszteletdijat vissza nem téríti is, de visszatéríti ezen időtől nyert diját, illetve díjhátralékára igényt nem tart.

Hasonlóképen semmi szükség sincs az ellenőrre, az Írnokra, akkor amikor három-négyezer forint mindössze az évi forgalom. Egyáltalán szükség nincs a vidéki megbízottakra, akiknek 15°/0 van felszámítva a behajtott tagdíjakból és a számadási kimutatásban tekintélyes 358 frt 13 krral szerepel, (tulajdonkópeni segélyezés pedig, t. i. a táppénz csak 220 frt kiadást igényelt.) Annál kevésbé van szükség e kiadásra és az törlendő, mert a járulék-hátralékok közigazgatási utón, a közadók módjára hajtandók be.

A pénztárnoknak a behajtással mi dolga sincs, elvégzik helyette a közigazgatási hatóságok, fizetése felónyire is redukálható. Ha egyik iparos csekélyebb összegért nem teszi, megteszi a másik. Addig takarózzunk, ameddig a paplan ér.

Arra törekedjünk, hogy ezen intézmény czélját elérje és a panaszos hangulat méltánylá- saképen el is várja a közönség, sőt saját érdekében követelhetik maguk az érdekeltek, hogy a pénztár vessen magával számot, a luxus kiadásokkal hagyjon fel, szükséges alkalmazottai javadalmát szorítsa meg, a szükségtelen hivatalnokoknak mondjon fel, czáfolja meg azt a meggyőződést, hogy a betegsegélyző pénztár egyes emberek zsebéért van, igyekezzék azt a jókora ellenszenvet, mely épen a tagok körében van kifejlődve, nemcsak enyhíteni, de az érdeklődést és rokonszenvet megnyerni.

Én pedig bocsánatot kérek, hogy a darázsfészekbe belenyúlni bátorkodtam — de én csak a heréket zümmögtetem. G a i u s.

HÍREK.

— Valószínűleg a Mi folyamán érkezik városunka a főispán, alispán, pénzügyigazgató, anyakönyvi felügyelő, vármegyei árvaszéki elnök és főszámvevő, továbbá a főispáni titkár, hogy közigazgatásunknál a rendes évi általános vizsgálatot megejtsék.

— Évzáró ünnepély. A főgymnasium ifjúsága f. hó 12-ón tartotta meg évzáró ünnepélyét, a melyen díszes közönség jelent meg. ltjaink úgy a szellemi téren, mint a testgyakorlatban nagyon előnyösen mutatták be magukat, — üdvözöljük őket s kívánjuk, hogy ambiezió ügyszeretet, szorgalom, a jövőben is hű kísérőjük legyen.

— A községi iskolai évzáró vizsgák

e héten folytak le. Egy küzdelmes iskolai óv eredményét mutatták be a tanítók és növendékek. Örömmel mondhatjuk meg, hogy szép haladást mutattak be. A sok-sok türelmet, szerete- tet és szorgalmat igénylő munkáért a vizsga- vezető elnökök és a szép számmal megjelent szülők nem is késtek meleg elismerésüket és köszönetüket nyilvánítani a tanítóknak. — A leányok vizsgályával egyidejűleg női kézimunka kiállítás is volt, melynek gazdagsága a tanítónő nagy szorgalmát, -— az egyes kézimunkák ízléses és finom kivitele a tanítónő szakképzettségéről tesz bizonyságot.

— A halasi önképző-egylct f hó 29-ik napján saját helyiségében zártkörű tánczvigal- mat rendez.

— Helyreigazítás. Múlt számunkban 1493/1898. tjkvi szám allatt közölt árverési hirdetményben e kifejezést „Gáspár ezúttal,“ — „Gáspár Antal“-ra helyesbitjük.

— Az ifjúsági könyvtárra a szives adományok szépen folynak. Eddig a következők adakoztak : Halasi gazdasági bank 3 frt, Kolozsvári Kiss István, Önsegélyző szövetkezet 2—2 frt. Szekér Pál, Kuti Szabó Imre 50—50 kr. Babó Mihály, dr. Stimákovies István, Babó János, Hofmeister Juda dr., Bobozy István dr., Berki Antal, Török István. Tóth János, id. Hofmeister Ignácz, dr. Farkas Imre, özv. Sass Elemérné, Kolozsvári Kiss Sándor, Török Elek, Sz. A. 1 — 1 frt. Összesen 22 frt Ez összeg a gazdasági bankba helyeztetett el addig, inig a könyvtár felállítása lehető lesz.

— Forró savóban összeégett kis fiú.

Megrendítő szerencsétlenség történt a múlt szombaton Miskei Czifra Sándor zsanai bérelt tanyáján: leánya ugyanis férjezett Benke M. Pálnó, ki vele egy tanyán lakik, túrókészitós végett a tanya udvaián levő szabad tűzhelyen este 9 órakor egy nagy bogrács savót melegített, mely kellőleg felforrván, a bográcsot a konyhába vitte, s a mint a konyha közepére a bográcsot letette, a szoba küszöbén ülő másfél éves kis Sándor fia felkelt s anyja felé indult s e pillanntban a konyhába betóduló légáramlat a falon függő petroleum lámpást eloltotta, a kis fiú a sötétben belebotlott a bográcsba, azt meglökte, s a bogrács visszabillenvón, mintegy 4—5 liternyi forró savó a kis fiúra ömlött, ami oly égési sebeket ejtett, hogy másnap szegény kicsi meghalt.

— Népesedési mozgalom a elmúlt két hétről: Születés: 18. Házasság: 2. Halálozás: 20. Elhaltak: Özv. Fehér Mihálynó Szombat Zsuzsánna 74 éves, gutaütésben. Bencsik Patai József 3 hónapos, bélhurutban. Molnár Juliánná 11 éves, haskérlobban. Szalai Benjamin 2 hónapos, tüdőhurutban. Nagy Kolozsvári Imrónó Turzó Judith 72 éves, vizkórban. Özv. Farkas Sándornó Thorma Sára 84 éves, aggkórban. N. Tyukos Benő 7 hónap, gyermekhasrákban. Molnár Imre 4 éves difteritisben. Harnovai Kálmán 1 hónapos, veleszületett gyengeségben. Vájná Juliánná 3 hónapos, tüdőhurut. Józsa Zsuzsánna 8 hónapos, tüdőhurutban. Biró Judit Molnár Sándornó 61 éves, szivszélhüdósben. Nemes István 42 éves, gerinczagybénulásban. Vincze Anna Nagy Apáti Imrónó 84 éves, aggkorban. Urfi halvaszülött. Hajós Zsuzsánna Musa Józsefnó 49 éves, tüdőlobban. Benke Mokher Sándor 1 éves, leforráztatott. Tóth Verona özv. Szól An- talnó 70 éves, aggkorban. Özv. Juhász Pálnó Horváth Anna 61 éves, gyomorrákban. Gál Ma- tild 3 hetes, veleszületett gyengeségben.

— A ,,Cornelia“ betegsegélyző- és temetkezési egylet, fenállásának 20-ik évfordulója alkalmából, f. évi julius hó 3-án vasárnap, az egylet uj helyiségében, VIII. Nap-utcza 13. (Szczepanovszky vendéglője, „Dianna“ kerthe- lyisóg,) az egyleti árvák segély-pénztára javára dijtekedobás, tombola, világ-posta és tánczczal egybekötött ünnepélyt rendez. Az ünnepély kedvezőtlen idő esetén következő vasárnap, julius

10-én tartatik meg.

— Pellagra betegség megállapítása tárgyában beliigyminiszeri rendeletet leküldi.

— Takonykor szóthurczolásának megakadályozása tárgyában földmivelésiigyi miniszter rendeletét küldi.

— Grósz fogorvos ur még csak e héten marad városunkban, felhívjuk tehát a szenvedők figyelmét ezen tehetséges fogspeczi- álistára, igyekezzenek a kedvező alkalmat megragadni annyival is inkább, mert a fogorvos ur a múltban produkált sikerült műtétéi révén, városunk széles köreiben előnyösen ismertette meg magát.

* Foglalkozások.

— Mi a bátyja?

— Allamköltséges.

— Honvéd? . . . Közös? . . .

— Nem. Fogházban van.

*

Három kis fiú beszélget a jövőről.

— Én pék szeretnék lenni, szól az egyik, igy legalább mindig volna kenyerem . .

— Én szabó leszek — mondja a másik — akkor mindig lesz ruhám . . .

— En milliomos akarok lenni — jegyzi meg a harmadik — akkor mindig lesz pénzem . . .