Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
Január 16. KUN- HALAS. 1898. ért eredmény nem egészen felel meg várakozásunknak és a hozott áldozatoknak, — kit terhel vájjon mulasztás vagy felelősség ? Alig csalódunk, midőn kijelentjük, hogy az eredményhiány egyedüli oka a rendszerben, vagyis helyesebben tarond- szertelenségben keresendő. Minden öntudatos vezetés, minden tervszerű ellenőrzés hijján, csak úgy ötletszerűen, úgyszólván rapszodikusan vezetik az iskolaügyet. Nincs, aki irányt adna és aki rendszeres ellenőrzéstgyakorolna ezen életbevágó kérdés körül; aki ügyszeretettel, buzgalommal és szakértelemmel vezetné az egész tanügyet; aki vigyázna rá, hogy lehetőleg egyöntetűen végezzék, és hogy egyáltalában végezzék a tanítók a rájuk bízott fontos és nemes feladatot; aki időnként ellenőrizné a tanítókat; aki a tantervét egy-egy tekintetre, méltatná; aki a taneszközökről, a tantermekről, a tanítók bajairól, óhajtásairól tudomást szerezne; aki az ügy előmozdítása és fejlesztése. érdekében a szükséges intézkedéseket megtenné, vagy azok megtételét a hatóságnál közvetítené, — egyszóval aki a tanügyet tervszerűen és öntudatosan vezetné. А к i r. t a n f о 1 ü g у с 1 ő t, kinek mint a kormány expoziturájánnk feladatához tartoznék a legfelsőbb felügyelet, vajmi ritkán van szerencsénk körünkben üdvözölhetni. Es ha két-három évben egyszer megtisztel is becses látogatásával, az itt töltött egy napból a hivatalos fogadtatás, üdvözlések, tisztelgések, bankett és egyéb czeremóniák kevés időt engednek neki a behatóbb vizsgálatra. Az iskolaszék, mely autonom hatáskörrel intézi az iskolaügyet, már szervezeténél és tagjai nagy számánál fogva sem gyakorolhatja a. vezetést és ellenőrzést; erre egy sok tagú és a leg- lieterogénebb elemekből álló testület egyáltalában nem alkalmas. Az i g a z g a tó. ki azonkívül osz- tálytanitást is végez, a rábízott rubrikás munkákkal annyira el van halmozva, hogy csak a legkisebb mértékben és csak saját teendői mellőzésével gyakorolhat felügyeletet kollegái fölött. De különben is az ügynek szellemi és anyagi vezetése, az önálló konczepczió, és az irányítás az ő hatásköréhez nem tartozik. A p о 1 g á r ni e s t о r t túlságosan elfoglalják és igénybe veszik a napról- napra szaporodó általános közigazgatási teendők; úgy. hogy fizikai képtelenség volna az adminisztráczió egyik, bár kétségtelenül a legfontosabbak közé tartozó ágának annyi időt szentelni, amennyit az itt csak főbb vonásaiban vázolt teendők megkívánnak. És igy nem marad más hátra-, mini az iskolaügy vezetését egy emberkezébe összpontosítani, direkt erre a czélra egy t a n ü g у i t a n á c s n о к i á 11 á s t s z e r- vezni, vagy pedig a városi — oszlopos — tisztviselők munkakörét, úgy szabályozni, hogy a tanügy ellátása valamelyik főtiszt- viselőre bízassák, ki az ahoz tartozó kérdésekben teljesen önálló hatáskörrel intézkednék. és a fontosabb momentumokról a városi tanácsnak referálna, attól kapná a felhatalmazást, és az utasításokat. Azért tartjuk az utóbbi megoldási módot viszonyainkhoz mérten megfelelőbbnek, mert ez aránytalanul kevesebb költséggel jár; a hivatali teendők helyesebb beosztása és csoportosítása mellett ugyanis van rá kilátás, hogy a városi tisztviselők között lesz olyan, ki képes lesz cs csekély dÍjazásért bizonyára hajlandó is lesz a tanügyi tanácsnok, iskolagondnok és péiiztárnok teendőit elvégezni. és ez a városi közigazgatás gépezetének semminemű fennakadását maga után nem vonja. Igaz, hogy mai pénzügyi helyzetünk a- legszigorúbb takarékosságot feltétlen kötelességünkké teszi. De ott ahol múlhatatlanul szükséges kiadásokról.van szó, fukarkodnunk nem szabad, mert ez meg- boszulja magát. Már pedig adhatunk-e sze,utóbb és nemesebb czélra, mint a jövő genöráczió nevelésén1. — és képzelhotő-c. szükségesebb kiadás, mint az. a- melyet gyermekeink szellemi képességének fokozására adunk!? — r—a. Felhívás az ember barátokhoz. Dr. II e r c z e g Mihály a tudomány-egyetem rektora a szegény egyetemi hallgatók segélyezésére felállítandó „Országos Egyetemi-alap érdekében meleg hangú felhívást intézett a magyar társadalomhoz. A felhivás a következő: Az intelligens ifjúság nyomora a legveszedelmesebb hazára, nemzetre, vallásra, erkölcsre és társadalomra. Már eddigelé is 463-an jelentkeztek nálam az egyetemi tanulók köréből ezen szomorú, szenvedő és szánandó alakok, kik féltudósok maradnak. életpályájuk, tanulmányuk végén elziilletiek, proletárok lesznek, lia idejekorán nem segít-? tetnek. Olyan tény ez, melyet első sorban a v a- g у о n о s osztálynak kell tudomásul venni. Ezek részéről a segélynyújtás nem jócselekedet csupán, hanem közpolgári kötelesség. N oblesse oblige. Az a szívtelen elv, hogy éljen mindenki úgy, a mint tud, nem válik be. Áz erősnek a gyöngét, a gazdagnak a szegényt támogatni, védelmezni kell. Hazánk érdeke, nemzetünk java, az emberi és'felobaráti szeretet kívánja, hogy érdeklődjünk, bajlódjunk, gondoskodjunk az éhező egyetemi Lakatos koma felajánlotta az állomásig a kocsiját. El fogadtatott. Másnap 10 órakor jelenleg voltunk mindannyian. Lakatos Kari szemmel láthatólag sze- pegett.. . . Észrevettem. Azt mondja busán : „Mi lesz a négy sárkánylóval ? ? Mert megjegyzendő, volt neki két macska lova. meg egy könnyű kocsija. Bagatell ! mondok, nem azért, mintha 50 írton alól volna, segítek ón azon is, hisz a hintót Szabadkán reparálják, a lovakat pedig Feri bátyánk kúrálja a vegetáriánussal. Rögtön helyre jött a kedve az én barátomnak, különösen mikor a két macskuiesz oda állt a házjelébe a mi kopott bérkocsink mellé s szemrehányást tettem 0 előtte Karinak, hogy : Látod ! Ugy-o a konyhalovakat keli befogni, a szép dereseket pedig patikás szerrel gyó-~ gyótani ?“ Ha jól emlékszem Erzsikétől is feddést kapott, hogy : vigyázzon magára, meg a lovaira, mert az nagy kár.“ Elbúcsúztunk 1 . . . Erzsiké haza ment Bácskába. Villogó szeme nyájasan nézett Lakatos barátomra . . . Es mindezt én fundáltam Hl. Hanem azért tőle az ígért sokból ma sem kaptam semmit, pedig a jövő farsangra Erzsiké 20,000 írtját megkaptadári, habár csak... kosár értékben.* *) H. Gy. *) Melyhez hasonló lyókat kívánok önnek is. Szedő. birtokából azt a csücsköt, vagy 200 holdat, a i mi nem vág hozzá — holdankint 20 írtért drágábban adta el, a mint reméllette. Közben Lakatos komát mindig pocskondiáztam. Most azután lestem a hatást. Miként a napraforgó a nap feló, úgy fordult az imádott arczulata, kellemesen mosolyogva Lakatos barátom felé. Oh ! mily kellemes lehet annak a napraforgónak jót jelentő fordulata, melynek leszállítójának 20,000 irtot hoz a bátorság ! Beszélhetett azután Udvahelyi akármit, szikráztathatta ólczeit, nem ért mind semmit. Lakatos lett a kedves ember. Ha jól emlékezem, virágot is kapott, az 6 saját 20,000 frtos kezeivel leszakítva és feltfizve, tőlünk pedig kereken mögt tagadta, még, ha egy elhervadt spenótlevele- kórtűnk volna is. Nesze neked Udvarhelyi ! . . . Ekkor kezdettünk azután a búfele.jtőhöz fordulni segítségért, mely cserben soh’sem hagy,*) melyhez azonban többet ért nekem a kárőrvendés, és Lakatos Kari hálás szempillantása.**) De azért abból az Ígért sokból még most sem adott semmit. H a j n a l_b a n háza m e n tü n к. ***) Lakatos komám annyira boldog volt, hogy nekem esett s kellő mennyiségű agyonütések fenyegetése mellett követelte tőlem, hogy neki czigányt kerítsek éjjeli zene eráut. Könnyű Károly vendéglőjében rá is akadtunk az első bandára Megindultunk a csikorgó hidegben . . . *) Igazán mondja V Szedő. **) Hiszi a piczi. Szedő. ***) Hát a pikkoló hol maradt У Szedő A bőgősezigány azt kérdezte, hogy „Hát a ezimbalmot ki viszi ?“ . „Hát a ezimbalmds“mondok reá könnyedén. „Úgy ám ! de tizennégy éves az istenadta, nem bírja, a czim balom hordónk pedig bolt részeg IV''” Hát Lakatos koma ezen is segített. Felkapta a nehéz ezimbalmot és vinni kezdette. Húsz lépésre megállt. Átvettem én. Húsz lépésre én is megálltam. • Átvette Udvarhelyi. Ennek éjjeli zenés eljárni ása annyiban különbözik a mienktől, hogy tiz lépés múlva eljutott a promonád magaslatának szélére, a meredek domboldalon leült és czimbalmostól mindenestől szánkózást rögtönzött. Itt a zwikkerje elveszett, kerestük, közbe. összegázoltuk. Szundi bácsi megtalálta, ezzel rendbe volt minden. Udvarhelyi koma azonban kijelentette, hogy ő tovább nem viszi, nincs a világon az a 20,000 forint, a miért tovább vigye, kiválL ha nincs is kilátás a 20,000-re. Viszi Lakatos, őa boldogított; — Lakatos rám apellált, hogy vigyem én, elég széles vállára van ; a meg nekem nem tetszett.*) Hisz ón sem voltam favorit. Végre egy tiilköst, a ki ekkor volt először ott. a hol lenni kell. előkeritettem. a ezimbalmot a nyakába parancsoltam s megindultunk. (Életemben ekkor egyszer vettem hasznát a dudásnak. — Különben Lakatostól öt hatost kapott.) Á zene után meghívtak bennünket bucsu- pálinkára, mert hogy 0 utazik. *) De a vadkerti tetszett ugy-e ? Tessék csak vinni! Szedő.
