Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

Május 29. KUN-HÁLÁS. 1898. Plató, ki két nagy világrésznek felfogá­sát egyesíti, — legszebb müvében, Phae- donban csak magát csalja, de nem tudja fellebbenteni az örök rejtvény fátyolét. . . És Jézus ? . . . Ám, erre a názáretbeli halvány képű ifjúra tekintsetek. Az isten-ihlet ragyog tekintetén. Nem keresi a misztériumokat; szeme nem fürkészi a rejtett titkokat. De elveszi a halál borzalmait. Meg­édesíti az élet kínjait. Megkönnyíti a küzdés terheit. Behegeszti az égő sebeit. Szerte jár és mindenütt tanít. Keblére öleli a nyomorultakat; magához öleli a szenvedőket. Tanítása oly isteni egyszerű : „Testvérek vagytok, szeressétek egymást. “ És ismét: „A halál, imé, nem fáj“ — és le­száll a sír éjjelébe . . . Ma — Pünkösd napján elküldted a te szent lelkedet hozzánk Te — Isten­ember, — óh, mikor fognak téged meg­érteni az emberek? .... Talán soha! Dr. Herrn á n Feró n c. S e n a t u s consultum Eellnerianum. Naponként olvashatni a lapokból, hogy ez, vagy amaz a katonatiszt, hivatalnok stb. elkezdve 10 évtől 50—60 esztendőig terjedő idő lefolyta miatt, jubileumot tartott, vagy mások jubilálták meg. Megjubilálták még Vasco de Gamát is, igaz hogy nem utolsó ember volt. Egy koronás király a mikor ötven esztendeig népe boldogsá­gán fáradozik, bizony csak megérdemli a lelkes ovációkat. Deák Ferencznek is alkalma volt jó barátai körében egyszer-máskor poharazni szü­letési évfordulók vagy névnapok alkalmából. Deák Ferenez is rászolgált erre. Mindezek a jubéliumok azonban némi nyil­vánossággal szoktak járni , a mint a dolog ter­mészete hozza magával. Es ha egyik vagy má­később Konstantinápolyba került, honnan Dan- dolo, a hóditó dogé hozta el s állíttatta föl mos­tani helyére. Ezek a lovak a nagy napóleonnak is megtetszettek hóditó hadjárata alkalmával, azokat Parisba vitette s csak a campoformoi béke után kerültek ismét vissza Velenczébe eredeti helyükre. A teret a galambok ezrei lepik el. Kezére, vállára szállnak az ott sétálóknak, hogy ne feled­kezzenek meg róluk sem. Itt ezeknek a galam­boknak is történeti muljuk van, mely szinte egyidős a velenczei köztársaságéval. Az igazi velenczei nagy kegyelettel is van irántuk. Be­szélik-, hogy e század elején egy fraczia főur megvesztegetett egy lazzarónit, hogy egy párt szerezzen meg neki, a galambokból. A fogás sikerült, s a lazzaróni az est Iróniájában a fő- urral együtt mar-már a gondolába szállott, hogy az induló hajót elérhessék, a midőn az utczai tömegből valaki a tolvajoknak nyomára jött, s csak rendőrség hirtelen közbelépése akadályozta meg, hogy vakmerőségükért a tömeg bosszújá­nak áldozatul nem estek. A Szent Márkus templomtól mintegy öt­ven lépésnyire emelkedik ki szabadon a térből 98 méter magasan a Campanile, — a Szent Márkus templom harangtornya, melynek kényel­mes feljáróján Napoleon egykor lóháton sétált fel s igy tekintett szót gazdag hadi zsákmányán. A külön épített óra torony csúcsán az oda erő­sített szabadon álló harangra századok óta két óriási érez alak, — a gigantes — ütik a kezeik­ben levő kalapácsokkal az órák számát. Időnk rövid volt ahhoz, hogy a Bédekker­ből nézzünk mindennek utána. Szólitásunkra fürgén csatlakozik hozzánk a német ciceróne (magyar, fájdalom nincsen) s olaszos gyorsaság­gal magyarázza az egyes nevezetesebb szobrok, képek szerzőjét és eredetét. sik előkelő emberünk,csupa szerénységből csen­des családi körben esik túl az ilyen zökkenőn, annak is hire megy. Városunkban néni is tudják még, minő nagy esemény történt majus 17-én. Igenis jube- lium volt, még pedig nem csendes családi kör­ben, hanem a városházánál. Igen csen­desen, titokzatosan esett meg és annál érde­kesebb. Kellner Samu városi írnoknak 25 éves hivataloskodása alkalmával a városi tanács meg­szavazott 100 forint extra jutalmat. Csak akkor ment hire a dolognak, a midőn a 100 forint már biztosítva volt. Közügyről lóvén szó, nehány észrevételt ón is koczkáztatok. Mindenütt úgy van és úgy is kell lenni, hogy jutalmat az kapjon, a ki hosszabb ideig tartó kötelességszerii szolgálaton kívül a ju­talmat m á s к ó n t is kiérdemelte. Hogy jubi­lánsunk miként érdemelte ki ezen jutalmat, elkép­zelni másként nem lehet, hogy, mint egyik- tisztviselőnk magánügyvédi irodájának vezetője, ezen a téren bokros érdemeket szerzett. Ismeretes, hogy a jubiláns mellékjöve­delme többre megy, mint a földszinten elhelye­zett akármely három tiszti rangban lévőnek ösz- szes fizetése és ezen mellékjövedelmet mint ezen magánirodának vezetője vagy havi fix fizetés, vagy a főnöke jövedelmének egy bizonyos per czenfje fejében rakja zsebre. Ismeretes az is, hogy egy sereg dijnok mint másoló működik a város jóvoltáért, a kik a hivatalos órák alatt a szerződéseket, örökségkeresők egyezségeit, köl­csönre szorulók adósleveleit stb. másolgatják. Kötve hiszem azonban, hogy ezeknek a szegény fiuknak extra honorárium adassák, mert azok­nak mindegy, akár hivatalos, akár nem hivata­los iratot másolgatnak. A fenti érdemekért vájjon az a száz forint jutalom inokolta-e? Felvetem a kérdést., mert közügyről van szó, beleszólása van az utolsó adó­fizető polgárnak is, beleszólása van különösen a képviselő-testületnek, a tanács határozata 15 nap alatt, tehát július 1-ig a képviselő-testülethez fellebbezhető lévén. A titokzatosan létrejött tanácsi határozat méltó megbotránkozást keltett sokak előtt. *), Én magam részéről sem helyén valónak, sem indokoltnak nem .tartom a tanács eljárását, épen azért menteni sem tudom, ha csak azt nem fo­gadom el, mentségül, hogy egyik vagy másik tanácstag nagy aprehenzióval kijelentette, hogy: „megszavaztatták velünk, mit csináljunk.“ *) Mi ugyan nem hallottunk róla semmit. Szerk. A Szent Álárkus templomba lépve, sajátos kép tárul elénk. A főoltár körül bíboros főpapok végzik ájtatosságukat, a világ minden részéből ide sereglett művészek, festők másolják a szé­kesegyháznak remek szobor csoportozatait mo­zaik fecskéit. Idegenek különböző csoportokban mohó kíváncsisággal lesik a ciceróne ajkáról a szót s följegy zik a nevezetesebbeket. Közben iskolai növendékek érkeznek, s végzik reggeli imájukat. Az alkalmas ^pillanatot egyik idegen felhasználva, a vállára akasztott géppel lefény­képezi a bájos jelenetet. Ez alatt a ciceróne hal­kan magyaráz. Ott a Madonna kép két oldalán éjjel századok óta két gyertya ég. Ennek szo­morú a története. A tizek tanácsa fékezhetetlen hatalmával hallatlan kegyetlenségeket miveit a XV. és XVI. századokban. Egy velenczei pék­legény, a kora reggeli szürkületben szokott útját végezvén, holttestestben botlott meg. Lehajol s rémülten látja, hogy a tizek tanácsának egyik tagta fekszik előtte. Melette drága mivű tőr, melyet fölvesz, hogy megnézze. Lépéseket hall, ijedten futásnak ered. A rendőrség elfogja s mint tetten ért gyilkost a tizek tanácsa elé ál­lítja . . . Másnap a szerencsétlen kinpadon le­helte ki lelkét. Nehány napra reá, megkerült az igazi gonosztevő s kiderült, hogy ártatlant végeztek ki. Az ártatlan emlékét ekként kívánta a tizek tanácsa megbecsülni, hogy állami alapítványt tett örök időkre, melynek kamataiból a szűz Mária kép két oldalán a szegény pók legény lelki üdvéért éjjeleukint állandóan két gyertya égetendő. A kép alá pedig e feliratot vésették: „Bieordatevi del povero fornarettő.“ Em­lékezetek a szegény .péklegónyre. (Folyt, követk.) A dolognak fontos következményei van­nak. Vannak ott a városházánál több tisztviselők is, a kik nem tegnap óta húzzák az igát, sze­rény fizetésükből biz azoknak nem jut 10 kros szivarra. Ha következetesek akarunk lenni, jutal­maztassanak azok is, vagy indokolatlan kivétel ne történjék.**) Nem hiszem ugyan, hogy á pol­gármester vagy a főjegyző megreszkiroznák egy pár száz forintért népszerűségüket, de nem is vagyok abban a véleményben, hogy minden hi­vatalos órájukat a közigazgatás terhes hivatásá­nak szenteljék, de ott vannak a többi szegény fizetésű tisztviselők. Tessék válogatni közöttük, egy-egy jó szót már csak megérdemelnének azok a tisztviselők, a kiknek egy-egy kis leltározás sem jut, ellenben szigorú fegyelem és ellenőr­zés alatt állanak és minden évben tett hivatalos jelentésből kitűnik, hogy a zugirászat a tisztviselőknél nőm divatos. A nagy közönség elbírálása alá bocsátom az esetet, — keresve az igazságot, azt az igaz­ságot, a mely nem egyeseket szolgál, hanem a város közjavát, a nagy közönség érdekeit mérlegeli. G a i u s. H I R E K. ' — Lapunk tisztelt előfizetőinek és barátainak boldog ünnepeket kívánunk! — Hymen. Hofmeister Ignácz ur junius hó 14-én tartja Debreczenben Taub Hermina urhölgygyel egybekelési ünnepélyét. — Helyreigazítás. Lapunk múlt szá­mában két ominózus sajtó hiba csúszott be, me­lyek értelemzavarók s kellemetlenek lóvén, ezennel helyreigazítjuk. „Még egy szó az ipar­ügyhöz.“ czimü közleményünkben az ipartestü­leti elöljáróság végzése e szavakkal vógeztett: Hitelesítik: Kovács Károly jegyző, Kiss István elnök stb. Holott Kovács Károly ur az értekezlet jegyzője levőn, ő a hitelesítésben részt nem vett, hanem csupán a nekünk közlés végett beküldött jegyzőkönyvi kivonatot hitelesítette az eredetiről. — A másik sajtóhiba (melynek azonban nem mi, hanem a beküldő az oka), a halasi takarék- pénztár részvénytőke befizetésére való felhívá­sába csúszott be, a hol is annak kellene állni, hogy a nevezett takarékpénztár a 100.000 fit részvénytőke teljes befizetését s nem 100.00 fi t befizetését határozta el. — Még egyszer a szőlők közötti gyil­kosságról. Múlt számunkban közöltük, hogy Ferencsik Lászlót meggyilkolta egy szolgáló; az akkori nyomozás — csak annyit derített ki, hogy a leány néhány forintért követte el a bűnt. — A rendőrség azonban, daczára a teljes beis­merő vallomásnak, egyáltalán nem nyugodott meg a vallomásban és tovább nyomozott, mert lehetetlennek tartotta a pár forintért való gyil­kosságot. — Jól is vélekedett, a mennyiben két napi további nyomozás után letartóztatott két szabadkai csavargó piaczi legyet,, s meglehetős hosszas vallatás után azt derítette ki, hogy Ka­lapos Borbála volt a gyilkosság tervezője, a két bűnrészes pedig: Takács Józef 20 éves és Dra- gics Mirkó 19 éves szolgálaton kívüli cselédek. Ezekkel tervezte a szolgáló Баку Gedeon kirab­lását, ellenállás esetében pedig, nejével együtt meggyilkolták volna őt; — Ferencsik Lászlót azért ölték meg előre, mert féltek, hogy a rab­lásban őket akadályozza. Баку Gedoon kirablását, esetleg nejével együtt való meggyilkolását csa­kis azért hagyták abban, mert midőn Ferencsikkel végeztek, azalatt a belső szobában Баку Gede­onná lámpát gyújtott, mivel férjével együtt rosz- szul érezték magokat; a lámpavilágra természete- tesen a betörőknek elment a kedvük, mert attól féltek, hogy odabent fegyverrel várják őket. -— Most mindhárom tettes a kir. járásbíróságnál teljes beismerésben várják büntetésüket. — üj albiró. A legközelebb múltban el­hunyt Dr. Szabó Aladár helyébe járásbirósá gunkhoz albirónak Patay István egri kir. tör­vényszéki aljegyző neveztett ki. — Az iparos ifjúság ma vasárnap Pün­kösd első napján a halasi ipartestület javára zártkörű tánczvigalmat rendez. **) ügy tudjuk, hogy Németh Gyula, árva- széki iruok több, mint 25 éve szolgál a városnál, szorga­lommal, becsülettel, ugyancsak 25 évnél több időt töltött városi szolgálatban a szerencsétlenül járt Göncz végre­hajtó, — de, tudomásunk szerint, egyikök se részesült semminemű jutalomban. E példa vajon beszél-e? Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents