Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
II. évfolyam. 21. szám. Kun-Halas, 1898. Május 22. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. A közs. isk. tanulók ünnepélye. Egy nagyon egyszerű és mégis lélekemelő ünnepély folyt le május 14-én. in napon ünnepelte a községi népiskolák tanítói kara növendékeivel együtt, az 1848-iki törvények szentesítésének félszázados évfordulóját. Valami megkapó, lélekemelő nyilatkozik abban: azzal az 1000 főből álló gyermek csapattal ünnepelni a magyar nemzeti vívmányok egyik legfényesebb csillagának feltűntet, melynek fontosságát, jelentőségét a kicsiny felfogni nem képes s a kinek ajkai mégis oly örömmel és meghatottsággal éneklik a „hymnus“ és „szózat“ hazafias dallamait. így*tanulja a gyermek a hazaszeretetei s mert derék tanító testületünk ünnepélyének ez a czélja, üdvözöljük nemes fáradozásaiért. A hazaszeretet magasztos eszméje, épen úgy, mint a később évszázadokkal daczoló fa, kis magból kell ki, azt is, ezt is, akkor kell gondozni, mikor zsenge, mely még nem izmosodott; a május 14-iki ünnepély ily szép és nemes ápoló munka volt. Az ünnepély műsora a következő volt: A „KUN-HALAS“ TAKSÁJA. Kedves gyermekeim! — Szalay Zsigmondnak a gyemrek-i'mnepélyeu elmondott beszéde. — Magyarok vagyunk mindnyájan ! E nevezetre bárki büszke lehet, mert a föld kerekségén nemzet aligha küzdött, áldozott hazájáért, szabadságáért annyit, mint a magyar. — Emberi gyarlóságunkban gyökerezik az a megbocsáthat- lan vétek, hogy sokan szeretnek létező állapotok miatt elégedetlenkedni, pedig csak ha e század elején való állapotát nemzetünknek ismerjük, bizony-bizony nem adhatunk elég hálát a magyarok Istenének, hogy most igy vagyunk. Ma majdnem hihetlennek tűnik fel az, hogy az 1825-ik évben Pozsonyban tartott országgyűlésen elhatározták, hogy magyar hazánk iskoláiban a magyar nyelvet is kell tanítani. —- Hogyan? — Magyar nyelvet? kérdezhetitek méltán tőlem! Igen kedves gyermekeim, mert akkor magyar hazánkban latin és német nyelv volt a hivatalos nyelv. Akkor úgy nevezték a földmivelő embereket, hogy jobbágyok, vagy parasztok, hogy ezeknek terhei miből álltak, hosszú volna elbeszélni, de hogy könnyebben megértsétek, csak annyit mondok, hogy az akkori adózás 3—4 akkora volt, mint a mai. Megmondom azt is, hogy az akkori magyar emberek oly nemtelen, sokszor igazságtan bánásmódban részesültek, hogy erre csak gondolni is elszomorító dolog, mert akkor a földes ur volt jobbágyaink bírája, A műsorozat megkezdése előtt, В a- logh László zenetanár adott elő általánosan elismert szép játékával az orgonán egy előjátékot. Majd Z о 1 d о s Lajos köztanitó vezetése alatt elénekelte a közel 1000 főből álló kisgyermekhad a Hymnust. Ez után S z a 1 а у Z s i g m о n d igazgató a gyermekek értelmében mélyen ható, tartalmas, szép — beszédet, melyet teljes szövegében a vonal alatt közlünk. — Gyenizse V. Sándor VI. oszt tanuló elszavalta Petőfi „Talpra magyar,,-ját, lelkesen, messze csengő hangon. A műsorozat 4-ik pontjául, mintegy 100 gyermek elénekelte Balogh L. gymn. zenetanár Petőfi „Tied vagyok, tied hazám“ kezdetű költeményéből szerzett énekszámát, melyet Tóth I m r e közs. tanító vezetése alatt énekelt el a kis had. Oly szép akkordok csendültek meg az énekben, hogy a hallgatóság meghatva hallgatta mindvégig. Ezután F i g u r a Anna VI. o. szavalta Pósa „márczius 15“ czimű költeményét finom hangsúlyozással. Majd ismét Zsoldos Lajos vezetése alatt énekelt az ünneplő kis sereg. Zsoldos ur megmutatta, hogy szép érzéke s kiváló türelme van a gyermekek énektanítása terén. Végül Vári Szabó István polgármester, iskolaszéki elnök intézett szép üdvözlő beszédet a megjelent közönséghez s az ünneplő gyermeksereghez, majd pedig köszönetét mondott az ünnepélyt rendezett tanítói karnak. Az ünnepély délutánjára volt kitűzve a gyermekek szokásos évi iskolai majálisa, mely azonban a közbejött kellemetlen idő miatt, a gyermekek nem kis bánatára hétfőre halasztatott. Erről a jövő számunkban emlékezünk meg. Még egy szó az ipar ügyhöz. Vettük a következő jegyzőkönyvi kivonatot, melyet az ipartestület elöljárósága küldött be hozzánk közlés végett. Jegyzőkönyvi kivonat. Felvétetett Halason 1898. május hó 18-ik napán, az ipartestület elöljárósága által tartott ülés lefolyásáról. Jelenvoltak : Kis István elnök, Kaszás Károly, Valuska Pál, Bóth Péter, Piacz Imre, Gyugel Kálmán, Bóbók Lajos, Tihy Gusztáv, Tallér Mihály, Tóth Kálmán, Heisler Samu, Horváth József, Hajnal József és Koács Károly jegyző. 64/1898. szám. Kis István elnök mindeneket megelőzőleg előterjeszti, hogy jegyzőnek hivatalos iigybeni távolléte folytán az ülést mai napra egyedül hívta ezybe .és pedig a czólból, hogy megadja az alkalmat a testület elöljáróságának, miszerint ha indokoltnak és szükségesnek látja nyilatkozzék a „Kun-Halas“ czimű hazánknak, hogy adót nem mindenki fizetett, tehát azt is úgy intézték el, hogy e hazának minden fia vagyonához képest adjon azokhoz a költségekhez annyit, amennyire épen szüksége van, mert hiszen tudnotok kell kedves gyermekeim, hogy a mi adót óvenkint fizetünk, annak legnagyobb részét mi reánk költik, a mi hasznunkra szolgálnak azok a sok mindenféle vasutak, iskolák, bíróságok, kórházak, árvaházak . . . és még ki tudná mi mindenféle jóban részesíti édes hazánk hű fiait. Nem lehet azon nagyszerű áldozatot sem elhallgatni, mit a nemesek, földesurak hoztak. A jobbágyoknak megengedték, hogy szabad urai legyenek birtokaiknak. Furcsa dolog volt abban az időben az, hogy ha valaki valamit kiakart nyomatni újságban, vagy könyvben, lett légyen az a legszebb imádság is, hát először megkellet mutatni egy erre a czólra rendelt hivatalnoknak, ez a bíráló ur aztán azt hagyta meg belőle, ami neki tetszett. — Hát azt nem tartjátok mulatságosnak, hogy akkor csak nemes ember lehetett hivatalnok, mintha bizony a jóságos Isten úgy osztogatta volna az észt, hogy kit milyen bölcsőben ringattak! Az sem közönséges fájdalma volt a magyar édes apának és édes anyának, hogy szeretett fiát elvitték messze-messze országokba katonáskodni, 8—10 sőt több évre is, nálunk pedig olyan idegen nemzetiségű katonák voltak, hogy azt sem értettük, mikor beszéltek, hogy melyik országból szalasztották ide. íme kedves gyermekeim! csak röviden mondhattam el most szép hazánk szomorú állapotát, ezért készítették azt a jobbnál-jobb hasza földes ur aztán engedetlenség, vagy más kihá- sok miatt testi büntetést is szabott jobbágyainkra és hogy sokszor, nagyon sokszor, nagyon sokáig, a szegény parasztot az állattal tartották egyenrangúnak, azt a történelem és még élő emberek is megdönthetlenül igazolják. Ily szomorú helyzetben volt akkor édes hazánk; ugyde támasztott Isten oly nemesen érző, nagy tudományu magyar embereket, mint Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Széchóni István gróf és sok más, a kik nem tűrhették tovább e drága haza népeinek siralmas helyzetét, romba döntötték azt a szomorú korszakot, kivitték az akkor uralkodó V-ik Ferdidánd királynál, hogy Magyarország lakosainak nagy bajai meggyógyíthassanak ; 50 évvel ezelőtt szentesítette tehát V-ik Ferdinánd magyar király azokat a törvé- törvényeket, melyeknek köszönhetjük mai szabadságunkat és imádott hazán felvirágzását. Akkor mondta ki az országgyűlés, hogy az ország dolgait független, magyar emberekből álló kormány végezze. — Kicsiny elmétek még most nem értheti azt a nagyszerű törvényeket, a mit akkor hozott a magyar országgyűlés, azért most csak nehányat hozok fel. — Szorgalmas tanulás, olvasgatás által majd megtudjátok ti is nagyobb korotokban. Van a mi kedves hazánknak egy szépséges testvére, tudom, hallottátok is már úgy említeni, hogy Erdélyország, ez abban az időben kűlíin ország volt, e kedves országgal, mint jó testvérrel kezet fogunk, hogy egymást erőssé és boldoggá tehessük. Az is nagy baja volt akkor egyetlen jó
