Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
II. évfolyam. 18. szám. Kun-Halas, 1898. Május 1. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Pő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALII HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kv. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. t. . ______ Előfizetési ár: egész érre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 írt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr. Még egy kis iparügy. Mindig szeretettel foglalkozunk e lapok hasábjain iparosaink érdekeiről, helybeli iparunk föllendülésének szükségességéről, és annak módjairól. A törvényhozás is alaposan meg hánytvetett törvényeivel, a kormány az ő rendeletéivel a provincziális városok ipáid és kereskedelmi érdekeit lehetőleg támogatni, mint kulturális tényezőt, az ipart virágzóvá tenni igyekezik ; a részleteket illetőleg a hatóságokat 'bízta meg ti felügyelettel, ellenőrködéssel és e tekintetben a hatóságokat jogokkal ruházta fel, másrészt kötelességeket rótt azokra. Hogy a hatóságok e jogot és kötelességet gyakorolják, igen helyes és üdvös, különösen ott, a hol egy kissé mesterséges eszközöket kell igénybe venni, mert a hol az ipar természetszerűleg fejlődik, ott a hatóságoknak vajmi kevés a teendőjük és ott van legkevésbbé helye a túlságos gyámkodásnak, amely csak ronthat; elnyomja egyesek energiáját, felejteti a közmondást, hogy .,segíts magadon, az Isten is megsegít“ — a hátóságra bízza legcsekélyebb ügyeit, a hatóságot okozza, ha nem megy rendén minden úgy, amint önzetlenül érezve kellene menni. Városunkban ebben a részben elég A „KUN-HALAS“ TAKCZÁJA. Az édes anya. Hat hét óta ott virraszt súlyos beteg gyermeke ágyánál. Az orvosok és jó barátok kérik, hogy ne gyötörje magát, hiszen aggodalomra nincs ok, a baj nem életveszélyes, nehány nap múlva átesik a beteg a krízisen szerencsésen s bizton felgyógyul. Kímélje magát az izgalmaktól, ha fia jobban lesz, újra beteggé teszi a tudat, hogy édes anyja ő miatta lett beteg. Oh ! mintha az anyai szívnek lehetne parancsolni, mintha az anyai szivet tévútra lehetne vezetni! Beszélhetnek annak az orvosok, vigasztalhatják őt a jó barátok, tudja az anyai szív, megsúgja neki valaki az égből, ha szerette veszélyben van. És ha ezt tudja, mást tudni nem akar. Nem tudja, hogy 6 hót óta nem hunyta le szemeit nyugalomra, melyek pedig a 6 heti sírástól és álmatlanságtól alig látnak. Elég azoknak, ha azt látják, hogy a haláltól féltett felveti néha megtört szemeit s oda fordul velők önkéntelenül a mellette őrködőhöz, a megtört szemek s az álmatlan, kisirt szemek találkoznak. Mily rettenetes és mégis mily vigasztaló találkozás! Hogy ne örülne mindkettő, mikor érzi, hogy ez a pár pillanat távol tartja a leselkedő halált, hogy ez a pár pillanat a remény és öröm fénysugara a sok szenvedés közepette. kívánni való van. Az 1884, évi XVII. tör- vényezikk értelmében megalakítottuk a z i p a r t e s t ü 1 e t e t, gy ülésezünk mindig, gyakorolván magunkat az ékesszo- lásban, hanem hogy ezen törvény 141-ik §-a követelményeiként békéltető b i- z о 11 s á g о t alakítottunk volna, erről teljesen megfeledkeztünk, pedig felteszszük iparosainkról, hogy ezen intézményt helyesnek tartják, a törvény is világosan parancsolólag Írja elő. Valóban csodálnunk kell-, hogy ez a békéltető bizottság meg nem alakultakkor, amikor jól tudjuk, hogy igen sok perpatvarnak veszszük azzal elejét, amikor ezzel azon czél felé teszünk egy nagy lépést, hogy a saját lábunkon járjunk. A békéltető bizottság — mint a törvény mondja — minden ipartestület kebelében ni e g a 1 а к i t a n d ó az iparosok és tanonezok vagy segédek között felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézése végett; ez a bizottság iparosok és segédekből áll, határozatait az iparhatóság hajtja végre; a határozattal meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől 8 nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. Az eljárás módját a bizottság külön alapszabályai állapítják meg. Hogy az ipar természetes fejlődését — Jobban vagy? kérdi az aggódó anya s^ félve tekint a szenvedő szemeibe. — Igen — válaszol megtört hangon a beteg s kinyújtja kezeit az édes anyáé után s magához vonja. Mogakarja csókolni, talán utoljára azt a jótevő kezet, mely most is a hűsítőt szolgáltatja égő lázának, de ereje elhagyja, szemei újra becsukódnak s kezdődik a félbe maradt barcz a beteg és a halál között s a küzdők közt ott az édes anya,' kinek ajkai fuldokló könnyek közt imát mondanak: vajha az ő féltett kincse lenne győztes a borzasztó küzdelemben. A beteg pedig most is édes anyjával beszél azzal a túl világi víziókkal telitett lázas álmokban, melyekben újra átéli gyermek és ifjú korát. Újra kis gyermek, a ki édes anyja ezernyi gyengédségét érzi, megköszöni neki, a miért gyengéden simogatja arczát s elnevezi őt kedves, jó fiának. Majd, mint ifjú, örömmel siet a szünidőkre édesanyja szerető karjai közé, kitárja szive legrejtétebb vágyait s mikor újra átéli képzeletben a régen mult szép időket, mosolyog borzasztó lázában. Az a szelíd, aggodé arcz pedig, melyen a fájdalom könnyei szünetlenül peregnek, sir és mégis örvendve hajol a szenvedő, mosolygó fő fölé, hallgatja a múlt emlékeit, szive örül, mert ő is ott van most emlékezetben a régi időkben. Elhallgat a beteg. Eltűnik a mosoly arczárói s a fájdalmak kinyomata ül az arczára. Az édes ős hatóságok túlságos gyámkodásának megszorítását maga a kormány is akarja, erre nézve elég garantia a kereskedelmi miniszternek 74962. VI. A. 1897. számú reudeleto, amelyben szigorúan fegyelmi- vizsgálat és elmozdítás terhe alatt rn e g- tiltja minden tisztviselőnek, hogy az ipar testületek né I, beteg segély ző egyesületeknél bármiféle fizetéses állást elfogadjanak és m e g- h a g у j a, hogy amennyiben ilyen állást egyik, vagy másik tisztviselő már visel, azonnal mond j on le. Összefér- hetlennek tartja tehát a tisztviselői állást amazokkal, indokolván azzal, hogy a tisztviselőnek épen a felügyelet és ellenőrzés a kötelessége, ha fizetéses állása van, kizárva van annak gyakorlása is. Es e részben a rendelet kivételt nem tesz. íme csak két körülményt említettünk, melyek iparunk fejlesztését előmozdítani hivatvák. A rendelet még a múlt évi, a törvény meg épen 18 éves. Ha későn ébredünk, a mi bajunk, és a hatóságot a gyámkodással ok nélkül vádoljuk. Ha a törvényadta eszközöket kellőleg felhasználjuk, és rendezett ipari viszonyokat teremtünk, az a heti 9 kr. bizony-bianya emlékéből is eltűnnek a most újra átélt szép idők s feleszmél a borzasztó valóra. Vissza ül arra a helyre, honnan anyai szeretete már 6 hót óta küzd a fiát tőle elrabolni készülő halállal. Lesi szótlanul a beteg minden mozdulatát. Most nyugodtan alszik az, úgy látszik, hogy a veszély nincs oly közel, de az anyai szívnek valami azt súgja, hogy a veszély soha sem volt közelebb, mint most, ma kell őrködnie s ha ma sikerrel küzd, övé a győzelem. .... A természet is követeli a magáét s elszunynyad ülő helyében. Kezei imára kulcsolva, mivel csak az imént kérte, ki tudja hányadik ezerszer a 6 hót óta, a Mindenhatót a gyógyulásért. Álmában a halál jelenik meg, közeledik ahoz, ki neki mindene, kinyújtja érte fagyos kezeit, már-már megragadja, de ő rémülve közé- bük áll, megragadja a halál karjait s eltávolítja azokat kincsétől. .... Rémülve ijed fel rövid álmából, felugrik s oda tekint a betegre. Nincs annak semmi baja, nyugodtan alszik, arcza szelíd vonásokat öltött. Örvendve hajol föléje, hogy megcsókolja őt, kit vissza vívott a haláltól, .... de velőt rázó sikoltással rogy az ágy elé, .... ajkai hideg főt érintettek .... az álom hazudott, nem ő, hanem az a borzasztó fekete ember lett győztes. Többre nem emlékszik. A szeretett pedig szelíden mosolyog álmában..................melyből ezen a világon nines felébredés.
