Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
Már ez i us 6. KUN-HALAS. 1898 Ezek után az elnök polgármester bemutatja az 1898. 11-ik törvényczikket, mely a munka-adók és munkások közötti jogviszonyról rendelkezik, s melyet a végrehajtósi rendelettel együtt Dr. Babó Mihály főjegyző részletesen ismertetett. A közgyűlés tudomásul vetle, hogy az igazolvány-könyvek kiállításával a rendőr- kapitány bízatott meg, a munka-vállalati szerződések kiállításával képviselőtestület Dr. Babó Mihály fő- és Kovács Károly al jegyzőt bízta meg, — az ítélkezésre s általában a (hatósági teendő teljesítésére a hivatott polgármester által a megye alispánja utján a földmivelésügyi miniszterhez a czélból telt felterjesztését illetőleg, hogy ítélkező hatóságul a rendőr- kapitányt jelölhesse maga helyett. — Kolozsváry Kiss István, id. Gál Lajos. Dr. Hoflmeister Juda tiszti ügyész oly értelmű felszólalása után, hogy a polgár- mester a megbeszélés tárgyát képező törvény alapján teendő hatósági intézkedéssel maga helyett mást meg nem bizhat — utasította a polgármestert, hogy a vonatkozó felterjesztésre veendő felsőbb hatósági választ azonnal terjessze a képviselő-testület elé. Előterjesztette az elnök polgármester a munkás-képző egylet folyamodását a napszám megállapítás tárgyában, s közölte, hogy az összehívott értekezletnek eredménye nem volt. Miután az 1898.11. t. ez. életbelépett a tárgytalanná lett folyamodás felett a közgyűlés napirendre tért. A düllő-utak megállapítása, hozzá- * * relmünket fogja irigyelni. Mondjátok ezt meg neki édes kis ibolyácskáim, mondjátok meg. — Most pedig Isten veletek, ne sirassatok; nem hagylak el titeket, vissza jövök közétek, ;— ő vele.“ És ezzel ott hagyta kis virágait. Az ibolyák és a gyöngyvirágok fehór- gyűszűs fejecskéjükkel bél ingattak, mintegy azt súgva utána: „Isten veled! ... Jó éjszakát! . . . Jó éjszakát!“ * # „Csitt! Csitt!_. . . Lassan járjatok! . . . Ne beszélgessetek! üt várom, hadd halljam már messziről is lépteinek neszét. Nyissátok ki hamar az ajtót! Ö jön.“ Kinyílt az ajtó. — Az én kis beteg nővérkém kiterjesztette lesoványodott karjait, de visszarogyott fekhelyére és kilehelte sokat szenvedett lelkét. Az ajtón csendesen, halkan belépett az . . . orvos. — Nem az jött, kit várt és ez utolsó csalódás megölte. Eltemettük szegénykét szép, virágos sírba. Társai : a liliom, az ibolya ott vannak, a csendes, néma alkonyon elsuttogják a virágok nyelvén a földi boldogság regéit a sirok felett, talán meghallja ő is, ki az életben csak álmodék s a szép, boldog álomból e földön fel nem ébredt: elfeledte az ő szent sírját az, kiért a legtisztább szív meghasadt, a sir álmait őrző kis virágok nem suttoghatják örvendve a kis szuny- nyadónak, hogy „itt volt ő, letérdelt közébünk, láttuk keservét utánad. Az a valaki, kit a kis virágok is Inában várnak, a napokban a falu legszebb leányánál kereste fel az elvesztett boldogságot. A virágok pedig erről nem beszélnek, csak őrzik a siri álmokat s elsuttogják a lent porladónak esténként: „jó éjszakát, jó éjszakát!“ R ú t h L á s z 1 ó. járulási aránya tárgyában kelt alispánt végzések, külrendőrségre vonatkozó szabályrendeletet jóváhagyó megyei határozat s bérletekre vonatkozó tanácsi intézkedések tudomásul vétettek. Vita fejlődött ki a „gazdasági i s- m é 11 ő - i s к о I a ügyében, melyre nézve a közgyűlés azon véleményének adott к Helyezést., hogy azt szükségesnek nem tartja. M é s z ö J у I s t v á n nta- sitfatni kéri a tanácsot, bogy a közbirtokosság és Péter Zsigmond által a gazdasági-iskolára tett már kamatokkal legalább 70.000 írtra rugó alapítványt a a halasi ref. egyháztól kérje számon. D г. В a b ó M i h á 1 у főjegyző ellenzi'Mészöly István indítványát, mert a felekezeti alapítvány kezelésébe a város nem avatkozhat, az alapítványokat csakis az alapitf) birtokosság, vagy Péter Zsig- inoiid örökösei kérhetik számon a kezelő ref. egyháztól, vagy pedig az alapítványi ügyészség illetőleg a vallás- és kö/.okta- tásügyiminisfér. a városi tanács csupán annyit tehet, hogyha, hozzá panasz tétetik. azt illetékes helyre juttatja. D r. Hofmeister J u d a tiszti- ügyész főjegyzővel ellenkező felfogásban van. szerinte a város polgármestere őrködik a törvények végrehajtása felett, tehát kötelessége felügyelni arra is. hogy az alapítványok rendeltetésük ózdijaira fordiltassanak és híven kezeltessenek. i d. Gál L aj о s miután tisztán felekezeti alapítványról van szó, a főjegyző felfogását tartja helyesnek. D г. В a b ó M i h á I у még csak azt jegyzi meg. hogy az cgyháztanács mint felelős kezelő hatóság, könnyen tájékozhatja a közönséget, ha ez nem tesz semmit, a városi elöljáróság illetéktelen a beavatkozásra, miután nem a városi hatóság kezelése alatt álló alapítványról van szó s álláspontja igazolására felolvassa a községi törvény 146 és 147. §-ait, melyben a város felügyeleti joga csakis a község kezelése alatt álló alapítványokra vonatkozólag van fentartva, s csakis azon jótékony és közművelődési intézetek igazgatására ügyelhet melyek a a község által tartatnak fenn, s miután szerinte az önkormányzati joggal bíró ref. egyházzal szemben sikerrel fellépni nem lehetne, kifogást tesz, hogy a városi tanácsnak meg nem valósítható utasítás adassák. A közgyűlés Mészöly István indítványát mellőzte. A m a j s a i v a s ú t ügyben kelt megyei határozat folytán előmunkálati engedélyessel egyezkedés rendeltetett, utasittatván a tanács, bogy annak megtörténte után 15 nappal előbb közgyűlés egy beli i vasáról gondoskodjék. A műüt által elvett területek kártalanítása, helypénz-szedési tariffa, járda kiépítés folytatása és utczák elnevezésére vonatkozó tanácsi javaslat, vita nélkül elfogadtatott. Alapítvány és felügyeleti jog. i. Nem egészen találó a czim. melyet czik- kemnek adtam, mert löbbet ígér, mint amennyit beváltani akar. Eszme-futtatásomat egy, a legutóbbi képviseleti közgyűlésen tett alkalmi megjegyzésem szülte, melyet az a meg ;iem érdemelt dicsőség ért, hogy a közgyűlési terem oroszlánjai a g у о n n e v e 11 ó к. Ne is tessék tőlem ez alkalommal (a hangzatos czim daczára!) egyebet várni, mint a minap megkoczkáztatott amaz állításom bizonyítását, hogy a polgármesternek jogában és kötelességében áll figyelő ra m e I к i s ó r n i. h a v a j jón a város t er ü I e- t é n létező összes, b ú i" in i 1 у jellegű és bármily eredetű alapítványok rendeltetésüknek megfelelően kezeltetnek és Ii a s z n á Itat n a k-e fel? Hogy a kérdéssel tisztába jöhessünk, legelőbben is az alapítvány fogalmát kell meghatároznunk. A tudomány által elfogadott deíini- czió szerint az alapit v á n у egy b i z o- n у о s vagyonnak meghatározott (rendszerint közhasznú vagy ájtatos) czélra való kire n délé s e. A czél valamely társadalmi érdek állandó kielégítése, például egyházi-ügy, nevelés-ügy, betegápolás stb.; — maga az alapítvány kirendelése pedig a társadalmi autonómiának olyan teremtő cselekménye, mely a magánjogi értelemben vett rendelkezési jogot messze túlhaladja. Az észjog szerint az egyén a halállal megszűnvén, a vagyona tárgyai felett való rendelkezés joga halálán túl terjedő időre nincs; törvényeink szerint azonban a halál esetére való intézkedés joga megvan az egyénnek, — de rendszerint csak a halála utáni első, —kivételes esetekben a második — generáczióig. Az, ennél tovább terjedő időre való rendelkezéshez (családi liitbizoinány alapításához) az államhatalom hozzájárulása szükséges, mely hozzájárulás nélkül az ab ovo semmis és érvénytelen. De az is szükséges, és törvényeink gondoskodnak is róla, hogy az államhatalom a családi liitbizományoknak miként való kezelését figyelemmel kisérje. Ép igy az alapítványoknál is, melyek szintén az egyénnek halála után messze időre, véges emberi számítás szerint örökre való rendelkezéséből teremtődnek, kell. hogy egyfelől a rendelkezés jogi hatálya az állam jóváhagyásától legyen feltételezve, másfelől pedig az alapítványi vagyon kezelése az állam főfelügyelete alatt álljon. Sőt sokkal fotosabb érdekek fűződnek az az államban ahhoz, hogy a kulturális vagy karitativ, egyszóval humanitárius czélokat szolgáló alapítványok, — hogyis mondjam csak? ... el ne kallódjanak, mint a hit-bizonyitványok fennmaradásához. Mert utóbbiak végre is csak egyes főúri családok érdekében létesittetnek; ha fennmaradnak jó, ha megszűnnek, még jobb. Legalább nem kötik meg mesterségesen a szabad forgalmat. Holott az alapítványok fenntartása és az eredeti czélnak megfelelő felhasználása köz- gazdasági, filantropikus és nemzetpolitikai szempontból kimondhatatlan fontosságú. És most elértünk a kérdés lényegéhez. Azt kérdem immár minden gondolkodni tudó embertől, lehetségesnek tartja-e, hogy az állam minden közigazgatási hatósági felügyelet ! nélkül hagyhatná annak a sok millióra menő köz- és magánalapítványnak a kezelését és liovaforditását, melynek rendeltetésszerű felhasználásához egész társadalmi osztályok legvitáli- sabb érdeke fűződik! ? Ha pedig az állam főfeliigyeleti joga kiterjed, amint liogy kétségtelenül kiterjed, az az államban létesült összes alapítványokra, okvetlenül kell, hogy egy olyan szerv létezzék, mely által e jogot gyakorolja. Az államhatalomnak három szerve, vagy, amint a közjogi tankönyvek mondják, bárom irányú működési köre van :a törvényhozó, a b i r ó i és avégrehajtó hatalom köre. Az alapítványokra való felügyeleti jogát, a „jus supremae inspectionis“-t az állam végrehajtó hatalmánál fogva és végrehajtó hatalma utján gyakorolja. A végrehajtó hatalom Magyarországon egyedül a törvények értelmében és egyedül a
