Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-20 / 8. szám
II. évfolyam. 8. szám Kun-Halas, 1898. Február 20. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSáDáLII HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegillelékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, (él évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. NyiIttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Az erkölcsök hanyatlása, „Minden államnak támasza, talpköve, a tiszta erkölcs, mely, ha elvesz. « Róma ledől s rabigába görnyed.“ Ezzé) a szép jelmondattal kezdte halhatatlan Börzsöny ink egyik örökbecsű költeményét. Ezt az örök igazságot kelleiie átérteni a mai kornak is, átérteni, átérezni és követni. Nem csupán hitvány anyagi javak szerzésére fordítani eszét, idejét, erejét, mindenét. — mely mellett, ha elvesz az erkölcs, elvesz a becsület, az mindegy, csak vagyon legyen. Hajdan a jel-mondat volt: „veszszen minden, csak a becsület maradjon meg,“ ma pedig: „veszszen minden, csak vagyon legyen." A történelem pedig, mely az élet mestere, keserű példákat mutat fel. Isten keservesen büntette választott népét, mikor az erkölcs, a vallás útjáról letérve, az „arany borjú“-t kezdte imádni;, feltárja a világbiró Róma történetének ragyogó lapjait, mutatja a boldogságát népének, rohamos haladását, utólérhetlen gyors fejlődését, mig polgárainak lelki fáklyái valának: vallás, erkölcs és hazaszeretet, mutatja a sötét, szomorú képet is, mikor polgárai tiszta lelkét az anyagiak utáni futkosás vakitá el, mikor az erkölcs többé nem lelkesítő, eszménye 1 „КОТ-HALAS“ TÁKCZÁjT A gyermek évek. Az iskolában tanultam, hogy Californiában temérdek aranyat találnak. Elhatároztam magamban, hogy felcsapok aranyásónak, Ha annyi aranyat gyiijthetek, hogy a Jutkát feleségül vehetem, hát rögtön meg- teendem. Szerelmes voltam ugyanis Jutkába fülig, sőt még azontúl is. Nekem nem volt semmim ; csak négy jeles, két jó és egy középszerű classification!, na meg egy szekundám a fejtörés-tanból. Jutkának még annyija sem volt, mert ő iskolába még annyit sem járt, njint én, aki pedig nagyon ritkán alkal- t matlankodtam tanáraimnál. De volt olyanja, a milyenem nekem nem volt; több büszkeség volt benne, mint egy spanyol grandban. Ilyenem nem volt nekem. Mindig négyes fogatról álmodott. Hát ezt a csekélységet csak előkeritem neki. Különben magyarázatul elárulhatom, hogy az apja fuvaros volt, s régi tapasztalatom, hogy a fuvarosok mind büszkék, s lenézik a gyalog embert, mert ők kocsin járnak. Jutka volt 16 éves, én 12 éves, szerintem egészen összeillettünk. — A felajánlót egybekelésbe beleegyezett. Tehát fel! . . . aranyterületet keresni! . . . Kutatásaim közben néha a város alatti tavon csónakáztam; néhány ily kirándulás köztöbbé néni Villa: barbár népek rabigájába dőlt. A inai kor nem akar a történelemből tanulni, maga akarja a történelmet csinálni. Olyan balga törekvés, mintha valaki napot, holdat, vagy csillagokat akarna, gyártani. — Azt hiszi, hogy meglehet élni erkölcs nélkül, nem kell vallás, nem hazaszeretet, csak egy kell a boldogsághoz : pénz, és pedig mentői több. Az erkölcsről had Írjon a bölcsész, a vallásról prédikáljon a pap, a hazát szeresse az, a kinek egyéb dolga nincs, ő okosabb mindezeknél, mert azoknak felkopik az álluk, ő pedig boldogul. Jlt áll az ember váza, melyből hiányzik a lélek, hiányzik az ember.'Üres mint váz, mely a kártékony madarak elriasztására kiakasztatott s melyet a balga madarak embernek tartva, ilyen gyanánt félnek, nevetséges, mint a gyermek által emberi fejre formált üres tök, melynek szeme van. szája van, világit, és melytől félve szaladnak azok, kik fel nem ismerik, de kinevetnek, kik megismerik. Ilyen a mai kor gyermeke, a ki visszatér az arany borjú imádásáboz s egyedüli eszméje: a hírvágy, melynél egyéb eszmét ismerni nem tud s nem akar. ben találtam egy pár szárcsa és vadkacsa fészket; a kiszedett tojásokat hazavittem. A zsákmány láttára anyám azon komoly kijelentést tette, hogy darabonkint megveszi E krért. — Volt vagy 30 darab, s miután utolsó garasomat is csónak-bérletbe fektettem, hamar meg lett az alku. — A 30 krczárt Jutkához vittem. Útközben vettem neki két garhsórt czuk- rot; hadd lássa, hogy kivel van dolga. Jól fogadott. — Az eperfa tetején ült,, lopott aszalt szilvát majszolva. Lovagi kötelességemet tudtam, rögtön másztam fel utánija, s égy közös ágra letelepedvén, igaz keresményemből szerzett ajándékomat neki átadtam. . О megfelezte velem az aszalt-szilvát. Nagyon dicsért, hogy önálló üzletetet nyitottam, s biztatott, csak folytassam, nagyobbsz.erű siker esetén egy csacsival is megelégszik. Mondtam neki, hogy van a mi iskolánkban elég csacsi, pénz sem kell érette; de ő felvilágosított, hogy négylábú csacsi kell neki, felkantározva. Ilyen csacsi nem volt az iskolába. Kénytelen voltain tehát annál nagyobb energiával hozzáfogni az „Önálló“ pénzkereséshez, annyival is inkább, mivel az „osztrák-magyar bank többszöri sürgetéseim daczára se mutatkozott hajlandónak a „közös“ banknótákból néhány darabot folyósítani. Elhatároztam ennél fogva, hogy a nádasból és a tojásokból csinálok aranybányát. Hej! Jutka! Jutka! De sokszor bezártak az iskolába miattad! . . . Ő nem éri be azzal a helylyel, mit a társadalom neki ad és adhat s mely értékének, képességének megfelelő, nem tud elégedett lenni azzal, hogy abban egyénisége, képessége, ügyessége, összes jó tulajdonai szabadon, korlátok nélkül érvényesülhetnek, hogy a törvény mindenkiével egyenlően oltalmazza egyéni és társadalmai jogait. Neki több kell, sokkal több, mint a mennyit a társadalom adhat, mert neki vagyon kell. És, mert nem képes megérteni, hogy a társadalom sem mindenható, ő sem adhat többet, mint a mennyit ki-ki megérdemel, hát ellenségének tekinti a társadalmat, mely az ő nagy rátörő terveinek útját állja. Ha pedig a társadalomban ellenségét látja, lesz ő is a társadalom ellensége, lesz belőle anarchista, socialista, nihilista, felekezet' nélküli. Többé neüi érzi önmagában az e m b e r t, nem akarja a jó erkölcsöt, nem a vallást, megtagad minden nemes érzelmet- és emberit önmagában, ellensége lesz mindenkinek, ki az ő agyrémét nem helyesli: hogy fel kell fogatni a társadalmat, mely neki ellensége mer ■ lenni, mely nem ad, a mit nem adhat, nem juttatja annyi javakhoz, mint a mennyit ő szeretne. Mert nemcsak'a szabad szerda és szombat délutánokat csónakáztam el, hanem más napokon is az iskolába indultam hazulról, de a csónakhoz jutottam, tojást arany bányászni. Mert hát már akkor erősen ki volt bennem fejlődve a kenyér-kereseti ösztön, na meg a szerelem Jutka iránt. Egyszer professzoraim reá jöttek a-turpisz- ságra, megbüntettek, bezártak. — És még azután tudja Isten hányszor reá jöttek és hányszor bezártak. —- De engem ez nem igen bántott, mert fogságom alatt Jutkához irtain verseket, a melyek igen jók lehettek, miután a poózist akkor még nem verték a fejemhez. A sok esónakázás közben valóságos pirata lettem. — Ugyanis vasárnaponkint a szigetre kivándorló közönség verptlegolása végett a kellő mennyiségű pereezczel és kiflivel kicsónakázó pek-inast meglestem a nádas mellől, megrohantam. s ha ellen akart állni, (eldörditeltem kalózmódra az elző lövést. — Állt pedig ez abból, hogy a csónaktoló rúddal — mert mindig ru- daztain — rézentosan a viz felszínére sederin- tetteni ellenkező irányból, úgy hogy a péknek szeme-szája tele lett vízzel. - A pók ugyan nem ettől rökönyödött meg, hanem süteményeinek veszedelmétől és jövendő sorsától. Ez volt az oka. hogy rövid diplomatini jegyzék-váltás nlán a béke hirtelen megköttetett, — különben mint a török-görög háborúban. S a hadisarcz mindig nehány kifli vagy perocz volt. Ezt is mind megosztottam Jutkával. — Hadd élvezze a hősi bátorság jutalmát.
