Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
II. évfolyam. 7. szám Kun-Halas, 1898. Február 13. KUN-HALAS SZERKESZTŐSIG ES KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Meg-jeleii minden vasáru«]). TÁRSADÁLII hetilap. / HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész év re 5 IV t, lél évre 2 fit 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. A socialis kérdéshez. Napjainkban alig van gyorsabb és kielégítő megoldást igénylő kérdés, mint a socializmus kérdése. Érzi mindenki, bogy e kérdés fedett nem lehet egyszerűen napirendre térni, meg kell oldani, fel kell törni a diót, bár kemény, igen kemény. Mentői tovább késünk vele, annál rosszabb, olyan, mint a seb, melynek felvágását nap-nap után halogatjuk, attól való féltünkben, hogy fájdalmat fog okozni, noha jól tudjuk, hogy meg kell nyitni, eltávolítani a vérfertöző anyagot, mert különben megöli első sorban a részt, melyen támad, később pedig az egész szervezetet. Ilyen seb a társadalom testén a socializmus. Régóta rágódik rajta, hely- lyel-közzel nagy fájdalmakat okozva. A társadalom tett kísérleteket a baj elhárítására, humánus intézményekkel iparkodik a baj elszomorító jelenségét: a tömeg — nyomort enyhíteni, népkonyhákat állít fel, melyben a társadalom elzüllöít- jeit legalább az éhenhalástól megmenti, ingyen melegedő helyeket, hol a tél fagya ellen megóvja azokat, kik különben a hideg áldozatai lennének, a baj locális enyhítését nyújtja a napirenden levő segély gyűjtések által, ingyenes betegA дтшЖш“ tárczájT Füstbe ment reményem. A számos-menti kastélyok arról nevezetesek, hogy pinezéikben és egyáltalán minden részükben a legszebb példány patkányok találtatnak. Ha egyszer a bolond Yankeenek ott Amerikában eszébe jutna, hogy patkány-kiállitást rendezzen, hát aszamosvölgyi küldemény (partié) példányai nyernék meg az első dijat. Ezek a patkányok rontották el az ón egész életemet. Verje meg az Isten mind, valahány patkány van az egész világon 1 De hát elölről kezdem az ón jerómiá- doinat. A számos-mentén volt egy kastély, obiigát kastélyi kisassszonyával, rácsos kapujával, és átkozott patkányaival. Eddig rokonszenveztem a francziákkal, de mikor olvastam, hogy Paris körülzárolása alkalmával a franeziák ezekből e fertelmes állatokból diniroztak, azóta megszakítottam velük a diplo- matiai összeköttetést: Tisztelem a gusztusukat, mert ha talán szósszal van is elkészítve az a betyár jószág, csak patkány marad az. Én nagyon sűrűn megfordultam a kastélyban. a kapu-őrnek a barátságát a félévenkint küldött jókora mennyiségű pálinkával biztosítottam magamnak. ápolást nyújt az erre szorulóknak, tél idején, munka adása által kenyeret ad az éhezőknek. Legutóbb törvény által szabályozta a. mezei munkások munka-bér ügyét, mely legtöbb panasz tárgyát képezte ez ideig. Mind tagadhatlanul megható szép nyilvánulásai a társadalmat együtt tartó felebaráti szeretetnek, de — fajdaléin — elégtelennek bizonyulnak a baj orvoslására ... a nyomor napról- napra ijesztőbb mérveket ölt, az elégület- lcnség rohamosan fokozódik. Igen! mert a sebet csak külsőleg gyógyítja, forrását pedig nem érinti. Jobb a bajt megelőzni, mint tűrni s ha meg nem előztük, jobb orvosolni, mint tűrni. Ezt tanácsolja az emberi, ezt a társadalmi eszély is. Ha tehát a bajt gyökeresen orvosolni kívánjuk, a baj lmtforrásának kell útját állani. A social is kérdés megoldásában nem szabad a társadalomnak az államot segély nélkül hagyni, mert а к é r d é s t a t á r s a d a 1 o m n a k. társadalmi ú t о n к с 11 és lehet csak helyesen megoldani. A társadalomnak kell helyes nevelési eszközökkel arról gondoskodni, hogy tagjaiban az erkölcsi épség fentartásával, egyszersmind a társadalmi érzületet éb- _________________________________ Az inassal mindég angolul kezdettem dis- kurálni.— Tudtam, hogy nem tud; az igaz, hogy ón sem tudok, de azt a nehány szót, a melyet időnkint bemagoltam, olyan pofával mondottam neki, hogy a három sziget' királyságának egy lordja sem. — Folytatni természetesen nem folytattam magam sem, hanem mintha szórakozottságomban tettem volna, kis zavart színlelve, magyarul értekeztem. . A nálam idősebb szobaleányt húgomnak tituláltam, a szakácsnénak mindég a főztjót dicsértem. Papa nem volt. Az özvegy mama előtt mindig a szomszéd kastólyokbelieket és legjobb barátnőit kár- páltam. így vettem én be a kastélyt a legelső őrszemtől a legfőbb parancsnokig. És végre! ... Az imádót Szeveriana . . . No ő neki nem anzagoltam semmit. De nem is lehetett, mert az igazasidi módon szerelmes ember az imádottjával szemben mindig tökéletlen.... Szerelmes voltam júnói alakjába, gyöngysor fogába, meg mindenébe, a, mit csak a poéták szoktak ilyenkor emlegetni, de ón elfeledtem már diák-korom óta a poémát, a melylye! különben diák-koromban is oly bizalmas lábon álltam, mint Petőfi, t. i, abból rendesen szekundát fogtam. Végül legszerehnesebb voltam a kastély körül fekvő kétezer hold fekete földbe s annak aranyszínű ringó kalászaiba. A „tökéletlen“ poéták ezt sohasem haureszsze, fen tartsa és tökéletesítse, hogy ekként ne engedje munkabíró tagjait szédelgő apostolok profán, lelketlen tanaival eltéríteni a helyes útról, ne engedje, hogy minduntalan áldozatokat követeljenek a lelketlen izgatok még lelketlenebb munkái. Elégedetlen elemek voltak és lesznek is mindég, mindaddig, mig az ember sorsa a küzdés lesz, ez pedig az emberi lét örök követelménye. De ez nem annak bizonysága, hogy a fenálló társadalmi rend elnyomná tagjait s nem engedné az egyéniség érvényesülését. A társadalom maga is az emberi örök küzdés eredménye, az érdekek harcza mindenkor kiséri a társadalom alakulatait, de ennek a küzdésnek nemes alapjának a közérdek küzdelmének kell lennie. Ha azonban a társadalom kebelében oly acut jellegű és irányú küzdelem előjelei mutatkoznak, mint a milyen a socializmus elfajult kérdése, az annak a jele, hogy a társadalom betog, és pedig annál betegebb, minél el faj ultabb alakban nyilvánul. A fenálló társadalmi rend ellen azt a vádat hozzák fel a socializmus hívei, hogy benne á munka nem veszi el igaz jutalmát és értékét, mert a tőke hatalma elnyomja. N goztatják, pedig ebben van a legtöbb poéma, a természet fenséges harmóniája. Hej! azok az átkozott patkányok! . . . Legközelebb társaságot fogok alakítani. „Patkány-kiiró-rószvénytársaság“-ot 1.000,000 korona alaptőkével, a melylyel az alakuló közgyűlés előtt kilépek Amerikába. A magam pénzén úgy sem juthatnék oda soha, mert a kutya- fejű hitetlen chandsi-k (korcsmárosok) mind elszedik tőlem. De hát folytatom az ón — ennél is busább — esetemet. Az imádott hölgy meglehetősen tűrt maga mellett; nehány évig szinte beleszokott abba a gondolatba, hogy a feleségein legyen.' — Sőt néha nemcsak czólozgatásokkal, de világos kijelentéssel adta tudtomra, hogy ha majd .... hát jól viseljem ám magamat, és a pesti bálokba is elvigyem. A mama egyszer azt mondta: — „Édes Gulahó ur, jól tudom, bogy ön ezelőtt nagy lump volt, azonban nehány év óta ön ennek az ellenkezőjét mutatta, halsten is úgy akarja, én nem mondok ellene, de élőre megmondom, hogy egyetlen leányom a szemem fénye, s ha valamikor megbántaná, hát engem a si rba v i end.“ No hát kell-e ennél több? A szivem majd kiugrott örömömben. Fenséges tudat! Egy meg- bántással képes vagyok anyósomat eltávolítani oda, a honnan emberi száipitás szerint még az anyósok se tudnak visszajönni. Legalább a világtörténelemben erre még nem volt példa. Ezek után az inassal már nem tetszettem barátkozni; a kapusnak meg egyáltalán nem
