Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
Február 6. KUN-HALA S. 1898. zunk. megcsinálja más. mi csak fizessünk de miből! A sok kicsi sokra megy s minél kevesebb vagyona-van valakinek, annál hamarabb végett ér. Azt súgja folyton az emberek fülébe, ne tűrj, ne várj. nem érdemes, csak te termelj, szánts, vess. add ide a mit termelsz és mi neked földolgozzuk. olcsón átadjuk vissza. Vissza adják, de bizony megveszik a munka árát és mi nem tettunk semmit, elsuhant, kihasználás nélkül az- idő s csak későn tudjuk meg. hogy minden krajczárért érdemes fáradni s a mit csak lehet, magunknak kellene feldolgozni s a mi magunknak kell, azt a magunk hasznára fordítsuk, a többit pedig úgy adják el földolgozva. Ezt követeli az átmeneti korszak. Mikor ezeket igy általánosságban elmondtam, rátérek a részletekre. Mennyi pénzt ád ki a kisbirtokos zsákokra ponyvákra, a mik néikülözhet- lenek a gazdaságnál? Kérdezem miért veszi őket? Azt feleli, oly olcsó, hogy nem érdemes vele vesződni, nem érdemes a kendert termelni. Hát miért nem érdemes, azt kérdem, talán más hasznosabb dolgokkal töltik el az időt? Dehogy-dehogy, a kender termelést beszüntették, de helyette mást nem hoztak be a kisgazdák. Elhagyták, mert biz azzal van vc- sződség és ezt a háziasszonyok megunták A vihar újult erővel tör ki x a sivitó szól behatol az ablak deszkáin, felébreszti a lánykát kábultságából, mintegy figyelmeztetve, hogy csak tovább olvasson. „Ha Ön azt akarja, bogy“ . . . Ön? mond a lány s továbbolvas: „eltávozzam e vidékről? Ám legyen. Eltagadom, hogy a Balatont valaha láttam s kegyedet, a Balaton szőke tündérét“ . . Most már nem lát a lányka semmit, szemei előtt forog a szoba. Tudja mit jintenek a szavak. Az ifjú érette megtagadja szülőföldlét, a Balatont, melynek locsesanásai egy-egy regét képeznek. Kétségbe esve fut a másik szobába, hol a varróasztal mellett édes anyja ül s zokogva rejti arczát ölébe. — Az Istenért Ilma, mi lelt? kérdi az anya kétségbeesve. — Meghalok anyám, meghalok! felel fuldokolva a lányka. / De hát mi a bajod? Az anya tekintete ráesett a levélre. Gyorsan átfutja a levelet s azután igy szól: ügy kell, magad szerezted magadnak. Bánom anyám, bánom! kiált a lányka. — De ezt nem elég bánni, hanem jóvá is kell tenni. Feleli az anya. — Nem lobet már, nem lehet! — De hogy nem lehet, hát ez mit jelent itt? — Felveszi az asztalra tett levelet s tovább olvassa: „Ha az Eg megadná, hogy az ón drága Ilmám nőm űzne engem el s tovább is szeret s boldoggá akarja tenni a világon most a legszerencsétlenebb embert csak egy szót Írjon, igen! — Es akkor a legboldogabb ember ott terem, hogy bajuszát, és haját a inogczi hálásra felajánlhassa “. A vikar lecsöndesült s a derült tiszta eget szivárvány öleli át. — Görcsösen sikolt fel a lányka, kiragadja a levelet anyja kezéből s mi alatt végigolvassa, csókokkal árasztja el s örömtől fuldokolva igy suttog magában : Írja meg anyáin, hogy igen . . . igen . . . igen . . . S z e n t p é t e г у József. és mit tesznek télen, már 7 órakor lefe- kúsznék. reggel pedig csak világoson kelnek fél. Es ez a kényelemszeretet évente egy kisgazdánál is 20 forintot felemészt. Menjünk csak tovább, alontermelést is beszüntették és most mindent úgy vesznek pénzen, még pedig olcsót koresve estik silányak hamar elpusztulót vesznek. Ez a kényelemszeretet is néhány forintot visz el a háztól. Tóniidnek kukoriezát árpát, rábeszélik a gazdát, hogy vigye a piaczra. milyen jó ára van. Es a gazda hallgat a szóra, eladja, sokszor olcsón. Mennyivel többet kapott volna érte, ha azt hússá feldolgozza hizlalás által és úgy adja el. Ma sok helyt alig hizlalnak annyit a kisgazdák, hogy házi szükségletükre (‘lég legyen. Itt is azt suttogják, nem érdemes. Eladják a sovány disznót meg a ku- koriczát, aztán úgy vesznek hízott disznót. Es igy aztán szegényedünk, pusztulunk. De talán a nagyobb birtokosok helyesebben tesznek? Bizony-bizony ott is sok a hiba. A feldolgozásra nem fordítanak gondot, ők is nyers termelők, igy aztán nem foglalkoztatnak annyi munkást, amennyit az a föld melyen gazdálkodnak, elbírna. A gazdaság főága a magtermelés és valami állattenyésztés ami által közel sincs kihasználva a munkaerő. A nagy gazdaságokat gazdasági iparral kell összekötni, mely azonban nem egyedül a szeszgyártásban van, hanem egyéb nyers termények feldolgozásában. A nagybirtokosok tehetik, hogy az átmeneti korszak minél kellemesebben csontosodjék meg Magyarországon, náluk van az anyagi erő arra, hogy a gazdasági gyáripar meg legyen teremtve. Es ezt meg kell tenni gyorsan, mept másként az elégedetlenség erősen fog terjedni és a mezőgazdaság elveszti állandó és becsületes munkásait. Az átmeneti korszak ikertestvérévé teszi a mezőgazdaságnak a gazdasági ipart. Megköveteli arányosan itt az áldozatot minden gazdától. Halljuk inog a kor parancsoló szavát, tegyünk eleget kívánságának, mely minket boldogítani fog. -Következő pontokban összegezzük a kisbortokosok hivatását. 1. A kisbirtokos földjét a legnagyobb szorgalommal növelje, gazdagon trágyázza és ne a magtermelésre fordítsa a főfigyelmet. hanem a kerti, iparkereskedelmi terményekre, p. o. mák, borsó, lencse, kender, len. továbbá olajnövényekro. 2. A mit termel, azt mind feldolgozva adja el. Búzáját, ha lehet kenyér.- vagy sütemény alakjában. Kukoriczájával, árpájával hizlaljon. Zabjával csikót neveljen. 3.. Nem szabad állatot, baromfit, sovány állapotban eladni, hanem azt'kihizott állapotban adja a piaczra eiárusitás végett. 4. A mit a gazda, gazd,asszony maguk megtudnak készíteni, azt nem szabad venni. Akármilyen csekély értékű legyen, azért pénzt kiadni nem szabad. 5. Az állal tartás a legnagyobb mérvben fel kell karolni, ezért nem szabad a földet a takarmánytól sajnálni. 6. A tejgazdaságot és baromfitartást folyton szaporítani kell. 7. Helyes munkabeosztással a család mindenik tagját foglalkoztatni kell. Ezen 7 pontban foglalt elvek mellett a gazda nem fogja érezni az átmeneti kornak nehézségeit, de azt látja hogy sorsa jobb és kényelmesebb lett. De hát végre mondjuk meg, mit is értünk mi az átmeneti korszak alatt? Magyarán mondva azt. hogy felhagyva a paraszt életmóddal, urakar leírnia gazda. Ez a törekvés nem rossz, ha megteremti hozzá a kellő jövedelmet is. Es arra megvan a mód és alkalom, ha okosan, élelmesen azt kihasználjuk. Pénzt lehet árulni mindenből, és ezáltal lakásunkat, ruházatunkat szebbé tehetjük, táplálkozásunkat is jobbá. De ez igy ingyen nem jön meg. erős szorgalom, szigorú takarékosság, mindent megfigyelő élelmesség keli. bogy valaki ur lehessen. Most a tél idejét használja fel hát minden gazda arra, hogy az átmeneti korszaknak megfelelő gazdasági tervet készítsen, ez a terv terjedjen ki mindenre, hogy a sokoldalú gazdaság a jövedelmet biztosítsa. A föhjet. az időt, az erőt használjuk, ne legyen henye, dologtalan senki, de mindenki végezze el kötelességét, akkor közöltünk virágzó és hő jövedelmet adó gazdaság él cs uralkodik. Vasad i Balogh Lajos. H I R E K. — T. vidéki előfizetőinket felkérjük, hogy hátralékos előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedjenek. — Necrolog. Városunk katholikus gazdáinak egyik legrégibb alakját, id. Molnár Imrét, városi közgyámunk szeretett édes apját kísértük az örök nyugvó helyre e hó 1-én, nagy számú közönség részvétele mellett. A megboldogult, ki polgártársai előtt közszeretetben részesült, 83 éves korában hunyta le szemeit az örök álomra. 11 élő gyermeket, 57 élő unokát, 38 élő dédunokát, hagyott maga után. Nejét, kivel'boldog házasságban 57 évet töltött el, fél év előtt vesztette el, 19 év előtt .elhalt édes atyja, ritka kort: 102 évet élt meg. S most ott pihennek együtt az örök életben, kik közel egy évszázad küzdelmeinek tanúi voltak s végre egyesültek ismét, kiket a halál elválasztott, ott, hol por és hamu vagyunk. Áldás és béke lengjen porai felett! — TJtezai harcz volt múlt kedden a gabona piaczon, — Darabos Anna leányzó nagyon haragudott Paprika ’Sándorra, mert Ígérete daczára nem vette feleségül, hanem véletlenül mást választott s az esküvő óta él is vele boldogan. — Ezért akart bosszút állni Darabos Anna, s az említett piaczon megleste Paprika Sándort és egy hatalmas ütést mért a szemére; a fiatal ember sem volt rest, elkapta a merénylő kezét és kezdte alaposan megdorgálni, mi közben a vászonynóp a földre is esett, a mely azonban
