Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
Deczember 18. KUN-HALAS. 1898. hogy e félénkséget a mult tapasztalatai i g a z о j á к, s ha bántó is, de i g a z a hang. Im-é, a tükör, amely mutatja, hogy apolgárok bizalmatlanok önmagukban, bizalmatlanok egymásban, bizalmatlanok az egészpártban, bátortalanok és a köz ügyi ránt közösek. így van ez a másik részen is . . . íme a tükör, hogy nemes eszmék, szép i d e á 1 ó k, immáron nem lelkesítnek senkit. Mi, politikai tekintetben nem foglalkozunk e kérdéssel, nem világíthatjuk meg a szomorú valóságot egész teljességében, mert nem vagyunk politikai lap. De azokat a reflexeket, a melyeket e szomorú körülmények városunk társadalmára, közügyeinkre és egész közigazgatásunkra vetnek, jogunk van egy gyűjtő lencsében felfogni, mert midőn ezt össze gyűjtve megmutatjuk, mint a helyi sajtó képviselője, kötelességünket teljesítjük és czélunk felé törekszünk. Tiszta dolog, hogy a ki bizalmatlan a másik iránt politikai tekintetben, bizalmatlan az aziránt minden tekintetben. Tiszta dolog, hogy a ki megvesztegethető és megvesztegethetőnek tartja a másikat politikai tekintetben, az megvesztegethető és megvesztegethetőnek tartja a másikat minden tekintetben. Tiszta dolog, hogy a ki elvesztette bizalmát a politikai életben — a mely pedig a magyar ember lelkének nagyobb felét foglalja el — az elvesztette a közügyhöz s a társadalmi élet tisztaságához való bizalmát is. Tény az, hogy a legutóbbi két év, főként pedig a legközelebbi év á 1 d a t- 1 a n küzdelmei megmételyezték a társas életet is. Elenyésztek az „együtt élés kellemetességei.“ Es ezen szomorú valóságot leginkább igazolják, a polgári к ö- r ö k. ahol az eddig pezsgő élet helyébe, a kihaltság lépett s a régi kedélyt, elűzte — az a lelki betegség, amit talán helyesen nevezünk к e- d é 1 у t e1e n közönynek! A társulati életen, a körökön kívül talán még összejön egy két haragvó polgár, akik sajnálják, az eszméknek, az önzetlenségnek, a politikai tisztességnek, a teljes bizalommal, az együvé tartozandó- ság érzetének s más nemes ideáknak szomorú bukását, de ezek is csakhamar belátják hogy nem érdemes most már — haragudni sem. Megy mindenki haza, otthon van mindenki, végzi saját dolgát, mint ahogy a patkány gyűjti a megélhetési eszközeit kamrájába és holmi bamba dolgokra : mint а к ö z j ó, a p о 1 g á r i kötelességek teljesítése, rá se he- derit. Mondván, hogy ezekből eddig sem volt h asznom — eztán sem lesz! Vagy nem igazolja a csötörtöki választás, ezt a kétségbeejtő körülményt? Halason van körülbelül 1000 választó s ebből csak 113 szavazó-lap, adatott be. A szavazóknak tehát 1/9 részét nem érdekelte az, hogy kiket küldjön fel a város közönsége ' a megyéhez, az oda felkerülő magán és városi ügyek védelmére. Ebben a tükörben, megláthatja mindenki a saját képmását és ezek az összegyűjtött reflexek, mint a Iföntgen sugarak, behatolnak társadalmi és politikai életünk egész szerkezetébe. Ezek a sugarak azt mutatják nekünk, hogy ebből a szervezetből nem hiányzik más, csak a szív és a szeplőtlen gondolkozás. A szív tiszta érzelme, a mely szeplőtelenné teszi az agy gondolatait, hiányzik közéletünkből, nincs tehát oly rugó, a mely nemes tettekre ösztökélné az embereket. Ez a tükör megmutatja minékünk, hogy miért jutott a haladás zátonyra; — azért — mert hiányzanak a haladás feltételei. A közönség túlnyomó része n e m tölti be hi vatását és nem tel-, j esi ti kötelességét, a kisebb rész pedig elmerül a közöny tengerébe s onnan egykedvűen nézi, az idő folyását . . . Egy rész — és nagyon, nagyon kicsiny — elkedvetlenedve vonul vissza, mig a küzdtéren maradt e g у e- dek a nepotizmus és önzés szolgálatába szegődve csak haszonlesésből „dolgoznak“ a jobb sorsra méltó közjóért . . . HIRE k.-iiy men. Ifj. Pataticb Pál eljegyezte R о u c s e к József és neje Szuper Katalin bájos és kedves leányát: N e 1 1 i к é t. Tartós boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez. — A központi választmány tagjait e hó 17-én tartott közgyűlésén választotta meg a képviselő-testület. A beadott 75 szavazat közül 38 a központi választmány régi tagjaira esett, 35 a szabadelvű párt jelöltjeire, 2 pedig I)r. Babó Mihály főjegyzőre, ki egyébként a régi központi választmánynak is tagja volt. ügy halljuk, hogy a szabadelvű párt a választást megfellebbezi. — Tagok: Vatamányi Sándor, Dr. Babó Mihály, Nagy Pál, Kolozsváry Kis István, Biró Mihály, id. Mészöly István, Halász I). Fe- rencz, Gyulai István, id. Tóth János, Kuti Sz. Imre, Szalay László és id. Gál Lajos. — Megyeibizottsági tagul megválasztattak: I. kerületben id.Gaál Lajos, Dr. Dobozy István, H a 1 á s z D. Ferenc, a II. kerületben id. T о t h János, Mészöly István. Török István és Dr. Hermán Ferenc. — A megyei legtöbb adót fizetők névjegyzéke szerint, a f. évre legtöbb adót fizet Csúszka György kalocsai érsek, 90542 frt 62 kr. összeggel és a legkevesebbet Böhm Mátyás, aki 637 frt 42 kr. adót fizet. Városunkból virilisták: Dr. Farkas Imre 1871 frt 64 krral, (adója kétszeresen számítva), Hofmeiszter József 1285 frt 29 krral és Kolozsváry Kis István 912 frt 90 krral. — A városi piaezi és vásári helypénz- szabályzatot a megye-gyűlés jóváhagyta. A helybeli kereskedőknek és iparosoknak a régebben érvényben állott árszabályzattal szemben adott azon kedvezményt, hogy országos vásárokon az általuk elfoglalt tér négyszög méterje után is csak 8 krt tartoznak fizetni, jóváhagyta. Ellenben a halasi kovácsmesterekre ezen kedvezményt ki nem terjesztette, mivel ők már igy is kedvezményben vannak részesítve. miként lesz meg a lap önmagától, hanem azt a boldog állapotot kívánom leírni, mikor a czikkek már szedésre készen vannak. Hogy ä czikk szerzőjét Péternek, Pálnak, Gyulának — vagy éppen Ollónak hivják-e, az mellékes. Tehát a kéziratok szerdán már együtt vannak. A szerkesztő ur boldog mosolylyal siet a nyomdába, melynek ajtajában Präger ur kaján mosolylyal várja a czikkeket. (Az ő üzlete előtt különben szerdától szombat délutánig, a laphoz tartozó személyeknek, kézirat nélkül elmenni, köz- és önveszólyü cselekmény.) Präger ur még boldogabb mosolylyal átveszi a kéziratokat. 0 azután azokat a czikkeket, melyeknek szedése a legnagyobb gondosságot igényli, átadja kiszedés végett a legkisebb tanonczának, a gazdasági czikket a tanultabbnak, a népesedési magáimat pedig a segédjének. így aztán sikerül neki azt is elrontatni, a mi esetleg jó is lehetett volna. Es most kezdődik a szedés. Elővesz ki-ki egy „sorzót“, azzal oda áll a betű-szekrény elé, elkezd derekával jobbra-balra imbolyogni, a jobb kezével — gyorsabban, mint a lególelmesebb tyúk — hol ide, hol oda, előre, hátra, jobbra, balra, belekapkod a betűkbe, azokat kit fejjel lefelé, kit fölfelé, egymás mellé teszi s kész — a kefe-levonat. Mivel pedig a „Kun-Halas“ egy-egy oldalán 288 sor van, a négy oldalon tehát összesen 1152 sor; ebben az 1152 sorban összesen 43776 betűs mivel a jó szedő minden betű kiszedéséhez kétszer hajlik oldalt, a legrosszabb kefe-levonathoz is 87552 jobbra-balra mozgás kivántatik meg. Ne kicsinyeljük tehát a kefe-levonatot. Pedig milyen borzasztó egy kefe-levonat! Némelyik betű oldalt rátámaszkodik a szomszédja vállára, a másik meg éppen a szomszédja fejetetejére ült. Megint a másik fejjel lefelé tótágast áll, az ötödik meg ki sem jött a szekrényből s a szomszédjai, kik mellé kerülnie kellene, illő helyet tartanak fenn maguk közt a számára. Most azután ebben a felfordult világban rendet kell csinálni a korrektúrának. Mire á korrektúra kész, úgy néz ki, mint a jól megmákozott mákos esik, a melyre elfelejtettek czukrot hinteni. Csakhogy a korrektúrában a mákot az az ezerféle jel képezi, mely a helyes betűket mutatja. Van ebben a mákos korrektúrában alphától ómegáig, a-tól z-ig minden betű, 1-től 100-ig minden szám. Azonkívül kutágas, bakter, szegedi virsli-féle alak, háromszög, négyzet, ökör, iga, a zeneirodalomból violin és bassz kulcs, czimbalomverő és háromlábú asztal. Mikor azután mindezek be vannak Írva a korrektúra szélére, akkor be kell fejezni, mert kifogy az ember a jelekből s visszaadja a nyomdába. Ott azután elolvassák ezt a furcsa Írást, a sorból kilépett betűket beállítják a glédába, a melyik a fején tánczolt, észre téritik és a lábára állítják, a másikat czipelő betűről leveszik a felesleges terhet s mivel rakonczátlankodott, visz- sza dobják a szekrénybe, javulni, a lukakat betömik illetékes utón. Mikor azután igy helyre állt a rend, összeszedik valamennyit egy vaslemezre (hajóra) s hogy többé egymás nyakára ne menjenek, se fejjel lefelé ne forduljanak, kö- zóbök tesznek vas vonalzókat (hasáblénia), kócz madzaggal körös-körül kötik őket s nagy sietve oda teszik a gép platnijára ahol bezárják. A gép azután jól rendbe szedi a sok rakonczátlan betűt, valami csúnya fekete festékkel mázolja be a fejüket, amitől azok trüszkölnek s mikor a túlsó oldalán a közébük tett papirost kiereszti magából, készen van a „Kun-Halas“ első száma. Mire a gép négyszázat zökken, készen van és megjelent a „Kun-Halas.“ Ha valaki kérdezné, hogy mi köze mindezekhez az olvasóknak, alighanem adós maradnék a felelettel. „ „
