Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-04 / 49. szám
Deczember 4. KUN-HALAS. 1898. hirdeti, akként a megdicsöült Királyné nevében ültetett emlékfáknak milliója legyen őrizője s hirdetője e nemzet hálás kegyeletének is. Hazafiui üdvözlettel Budapesten, 1898. évi november hó 19-én. Darányi Ignácz Akinek lelkében megfogamzik e szép eszme, s emlékfákat ültet, — az jelentse be a polgármesteri hivatalnál, hogy az — örök emlékezetül leendő közzététel végett — a fölmivelósi minisztérium tudomására hozhassa. Egyesült erővel. Vasadi Balogh Lajos, a „Magyar földrai- ves“ szerkesztője, egyik kiváló munkatársunk felhívást küldött szerkesztőségünkbe, a melylyel szép szavakban mondja el, hogy a mezőgazda- sági érdek minél hathatósabb védelmére országos jelleggel „Mezőgazdasági újságírók társaságát“ óhajtana szervezni. Midőn felhívását egész terjedelmében közreadjuk, egyben felhívjuk munkatársainkat, hogy az eszmére vonatkozó észrevételeiket tegyék meg, s jelentsék, ha a tervezett társaságba belépni és közreműködni óhajtanak. A felhívás ingy hangzik: Tekintetes Szerkesztő "ur! Sokat gondolkoztam azon, hogy a mi mezőgazdaságunk ügye a nagy szorgalom s mondhatom nagy jó akarat mellett is, nem tud fejlődni. Mert a nyers termelésnél való maradás, legfőbb bizonyítéka annak, hogy gazdászafunk nem fejlődött. Szebb lett, rendesebb, valamivel tágabb körben mozgó, de azért mindig ugyan azon határok között mozog. És ennek az lett a szomorú eredménye, hogy egy vakmerő támadás életerőt támadja meg, s lótele vergődés, oly eszközökhöz kénytelen nyúlni, mely óriás áldozatot kíván. Munkásait nem tudja magához csatolni, mert nem tudja jól fizetni. Hitelt saját maga részére teremteni nem tud, mert nincs semmi társadalmi szervezete. Terményének értékesítésénél passiv a szerepe, mert szótdaraboltságánál fogva nyomást a vevőkre nem tud gyakorolni. A mezőgazdasági ipar meghonosítására képtelen, mert a társulati szellemre szükséges bizalmat nem táplálja keblében. És még hányjó ügy, eszme, vállalkozás lett kora halott. És ezt a szomorú állapotot tovább fejtegethetném, de azt feleslegesnek tartom, mert azt Tekintetes szerkesztő úr! ki velem együtt a gazdászatnak őrállója, jól ismeri. Az is teljes igazság, hogy mig a mező- gazdaság ügyében, egy munkás, tevékeny közvélemény nem lesz teremtve s az helyes irányba nem lesz vezetvetve, addig e válságos helyzet jobbá nem lesz, hanem rosszabbá fejlődik s vége sok hű magyar családnak elpusztulása, idegen elemnek beindulása és hazánk magyar nemzeti jellegének megrázkódása lesz. És vájjon kik teremthetik meg a közvéleményt, kik mozdítják ki százados tespedósből a mezőgazdaságot, kik vihetik a fejlődés útjára gazdászatunkat? Ez a kérdés, a melylyel ón foglalkozom, őszintén, nem félve attól, hogy rám olvassák a szerénytelenség vádját. Bonczolgatom, úgy amint elém nyomu1 a felelet. A kormány tud-e gazdasági közvéleményt teremteni, mely felismerve a közsziiksóget, annak megfelelően tudjon teremteni. Nem, nem, a kormány nem képes közvéleményt teremteni, mert a nagy közönség fatalis természete azt kívánja, hogy kormány tegyen meg mindent. Bizonyítók a most divó szokás, hogy mindenre a kormányt buzdítjuk, mi pedig maradunk tétlenségben. Talán a gazdasági egyletek, körök fogják valahára megteremteni az oly rég óhajtott fárad- hatlan közvéleményt? Nem, nem, mert ezeket sem a közszükség hozta létre, hanem a szokás és az elengedhetlen tisztesség. Ezt bizonyítja az évtizedeken át tapasztalt meddő állapot. Munka körük szűk, vállalkozásuk szegény, programmjuk tartalmatlan. Ezért a támogatás is csekély, a részvét a fagyponton áll, az eredmény elenyésző valamicske. Az ón tapasztalatom szerint munkás nagy eredményeket biztositó közvéleményt a mező- gazdasági sajtó képes teremteni. Ma már van magyar mezőgazdasági sajtó, újság elég, meg van a fegyver, a melylyel meglehetne teremteni a szükséges közvéleményt, mely aztán elő állítaná időnként a szükséges dolgokat, melyek gazdaságunkat a természeti gazdagság mellett, gazdagabbá tennék az érte- telem által keresztül vitt intézkedésekkel. Ennek a mezőgazdasági sajtónak is azonban a hatása igen csekély. És ezt abban találom, mert nincs találkozási pontja a sajtómunkásainak. Szót állunk, mindenki teszi azt, a mit jónak lát és sokszor a másik tevékenységét mi figyelemre se méltatja. Közös actiót szervezetlenségük miatt kifejteni nem is tudnak, igy szétálló, portyazó művelettel, nagy vállalkozásra képtelenek. Mezőgazdaságunk ügye nagyon megkívánná, hogy a mezőgazdasági irók egy társasággá alakulva, bizonyos vállalkozásokra nézve közös actiókra határoznák el magukat. Nagyon kívánatos volna, hogy a mezőgazdasági újságírók társaságát alkotónk meg, hol megvitatnánk az eszméket s azok elfogadásával megteremtésén közösen, tervszerűen dolgoznánk, igy lenne a magyar mezőgazdasági sajtó áldásos és teremtő erő lent és fent.' így lehetne egy egységes, egészséges közvéleményt teremteni, azt czólnak megfelelően irányítani és a nagy közönséget áldozatokra^ bírni. így lehetne leszerelni a sok szédelgő vá- lalkozást. és megvalósítani azon üdvös eszméket, melyek elfogadása általános emelkedést szülne. Ezért én azon javaslattal akarok nyilvánosságra lépni, hogy teremtsük meg országos jelleggel „A mezőgazdasági újságírók társaságát“ Mielőtt azonban ezt tenném, felkérem Tekintetes Szerkesztő társaimat, legyenek szívesek erre vonatkozólag becses véleményüket velem tudatni, egyszersmind azt is, jó lenne e erre nézve, egy közös értekezletet tartani, melyből aztán a kivételre szükséges mozgalom megindulna. Azt hiszem, nem fogok süket fülekre találni, 27 évi gazdasági téren kifejtett újságírói jogczimem elég nyomaték arra, hogy szavam meghallgattasók. Ha azonban ezen javaslatom szükségessége Tekintetes Szerkesztő úr által elejtetnók, úgy legyen, az ón javaslatom felett áldás és béke. Szives tudósítást kérve, maradtam Gyúrón, 1898. november hó. Tisztettel Vasadi Balogh Lajos a „Magyar Föidmives“ szerkesztője. A magunk részéről legközelebb elmondjuk véleményünket a felvetett eszmére vonatkozólag. HIRE k. — A császári jubileumi érmekből a régebben szolgálatban állott katonák között leendő kiosztás végett 63 drb , mond : hatvanhárom darab érkezett a polgármesteri hivatalhoz. Az arra igényt tartók jelentkezhetnek az aljegyzői hivatalban. — Apostoli királyunk I-ső Ferencz József ő felsége uralkodásának 50 éves jubileuma alkalmából f. évi deczember hó 2-án pénteken délelőtt 9 órakor, a róni. kath. templomban ünnepélyes hálaadó isteni-tisztelet tartatott. (Beküldetet) — Harkrt-KÖtöny. Az igazságügy minister Harka-Kötöny pusztákat -- melyek közigazgatásilag Tázlárhoz tartoznak törvénykezési tekintetben a halasi járásbíróságtól elvette és a kis-kőrösi járásbírósághoz csatolta. Vajon ezután nem Majsa következik-e ? •— Gyászrovat. S к u 11 ó t у L aj о s n é Vanyur Sarolta Budapesten szivszélhü- désben hirtelen elhalt. Temetése e hó 1-én ment végbe mély részvét mellett. A megboldogultban Skultóty Bertalan r. kath. kántor sógornőjét gyászolja. — Dohány termelők figyelmébe. A folyó évi dohány termések a dohány beváltó hivatalhoz leendő beszállítására határidőül 1899. febr. 6 a kis termelők részére, a nagytermelők részére pedig január 26. febr. 1. 3. 7 és 8. napjai tűzettek ki. — Yörheny ragályos betegségben az elmúlt héten 6 elhalálozás történt, s igy ezen betegségben eddig összesen 64 gyermek halt el. — A gyermek gyilkosok. Meg irtuk lapunkban, hogy a múlt évben Daczi József és neje Babó Juliánná, Mária leányukkal együtt, annak újszülöttét felső kistelek pusztában, a mosdató vízbe fullasztották, — a rendőrség a bűnesetet teljesen kinyomozta, mig a törvényszéki vizsgálat folyt, az alatt Daczi Mária meg- mérgezte magát, s a világi törvényszék ítélete elöl menekült. A kir. Curia mult- héten tartott ülésében Daczi Józsefet szándékos emberölésért 4 évi, feleségét Babó Juliánnát 2 évi fegyházzal büntette. — Lopás. Bodicsi Imrónó malomházából a múlt héten valami éhes ember egy zsák lisztet lopott, a jelentés folytán keresik a lopott tárgyat, meg az éhes embert. — A fóka és az eszkimók. A helybeli bírósági végrehajtói állásra ötven hatan adták be pályázati kérvényüket. Tableau! Kevés a fóka, sok az eszkimó-kok! — Az újságírói sorsjáték főnyereményei. Pár nap óta ritka szép látványosságban gyönyörködhetnek Bpesten a Kossuth Lajos-utczán járó-kelők. Ez az újságírói sorsjáték kezességének kettős kirakata, melyben ki vannak állítva a Budapesti Újságírók Egyesülete által rendezett sorsjáték főnyereménytárgyai. A 100,000 korona értékű főnyeremény pompája, szépsége művészi kompozicziója valósággal meglepte a bizottságot, s a szakértők gondos megvizsgálás után konstatálták, hogy értékére nézve is teljesen megfelel a megszabott föltételeiknek. Ez a főnyeremény egy egész ékszer-garnitúra, mely gyémántokkal és hatalmas drága-gyöngyökkel kirakott diadem- ből, nyakókből, karpereczből, melltűből, fülbevalóból és egy gyűrűből áll. Olyan ékszerek, amiket bármelyik fejedelemnő is büszkén viselhet. A 20,000 koronás főnyeremény egy pompás gyémántokkal kirakott nyakék és fülbevaló. A bizottság arra vonatkozólag is konstatálta, hogy úgy ötvösművészeti szempontból, mint értékére nézve egyformán megfelel a föltételeknek. A bizottság ezen kívül a többi nyeremónytárgyat is gondosan megvizsgálta, s valamennyire nézve a legkedvezőbb véleményt mondotta ki, amit azután a jelenvolt kir. közjegyző jegyzőkönyvbe foglalt. A sorsjáték első húzása már január 4-én megtartatik a vigadó nagytermében, s igy a közönség jól teszi, ha mielőbb ellátja magát sorsjegyekkel, annyival inkább, mert innen-on- nan elfogynak, olyan nagy a kelendőségük. Minden sorsjegy, melynek ára csak 50 kr. mind a hat húzáson játszik, s igy egy sorsjegygyei hat nyereményt is lehet csinálni. A sorsjáték kezelősóge kötelezi magát, hogy a nyereménytárgyakat, ha a nyerő fél kívánja, 20°/0 levonása mellett készpénzzel visszaváltja. KÖZGAZDASÁG. Kisbirtokosok mezőgazdasági tanulmányútja— ívta: Vasadi Balogh Lajos. — Szerencsés gondolat, hatalmas és felette hasznos eszme, melyet Dr. Darányi Ignácz földmi velésiigyi miniszter ur a legnagyobb lelkiismerettel és ügyszeretettel valósított meg. A kisbirtokosok tanulmányutazása egy ki- számithatlan hasznot ád mezőgazdaságunknak, mert a nemzet nagy zömét, melynek válain van a jövő, rá vezette arra az ösvényre, hol szemléltető oktatás által, a rég érzett és fájdalommal, nélkülözött hiányt pótolni képes, könnyűszerrel meg tudta szerezni azt, a mi neki kiválóan szükséges. Nem bírjuk a miniszter ur iránt kifejezni kellően elismerésünket, ezért a gyakorlatilag oly sok haszonnal bevált újításért. Évtizedek mulasztását töltötte be ezzel, s hiszük, hogy gazdászatunkat egy évtizeddel vitte előre. Mi ezt lelkesedetten hirdetjük s tanúságot tehetünk róla, mert mi nem innen az Íróasztal mellől szedegetjük adatainkat, de a végzett kísérletekből vonjuk le az eredményt. Két utat tettünk meg tanulmányozás végett 134. kisbirtokossal. Egyiket junius hóban Kisbéren, a másikat októben hónapban Mezőhegyesen, mind a két utat nemcsak kedves emlékkel gazdagította munkás életünket, de azon
