Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
II. évfolyam. 48. szám. Kun-Halas, 1898. November 27. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utoza 1254, Megjelen minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Az új költségvetés, vili. Hasonló fontosságú a „különfélék“ czime alatt „szegények segélyezésére“ előirányzott 4035 frt 54 kr. kiadási tétel összegénél s tárgyánál fogva is. Városunk közönsége, ha nem is vesszük figyelembe azon körülményt, hogy e czimen a tényleges kiadások az előirányzatokat mindenkor meghaladták, hogy pl.-a f. évben az e czélra megszavazott s költségvetésileg megállapított 2783 frt 84 kr. segélyösszeg már augusztus hóban több mint 300 frt tulki- adással tullépetett, 1894—1899. évekre e czimen kiadott, illetve kiad : 1894. évben 3100 frt 96 kr 1895. „ - 3443 ,, 46 „ 1896. „ 4500 я я 1897. „ 3783 я 84 „ 1898. „ 3954 „ 62 „ 1899. „ 4035 л 54 „ о hat év alatt összesen tehát 22818 frt 42 krt, mi 3803 frt 7 kr. évi átlagnak felel meg. Ezen évi átlag azonban a tényleg e czélra fordított kiadások zárszámadásai- banjelentékenyen magasabb s a 4000 frtot igen megközelíti, sőt tekintve e kiadások jelentékeny növekedését s általános növekedési irányzatát, már a legközelebbi jövőben tetemes összeggel ezen felülemelkedni. is fog. A „KUN-HALAS“ TÁBCZÁJaT Mese a glóbusról. Mikor hetven évvel ezelőtt, elemi iskolás koromban, a földrajzból elmagyarázta Istenben boldogult iskola mesterein, hogy a föld gömbölyű, épen olyan, mint az az alma, melyet a pádszomszédom Gyuri kikészített, hogy a tiz órai csengetés után megegye, elgondoltam magamban, hogy milyen borzasztó a sorsuk azoknak az embereknek, a kik a föld túlsó végén laknak, mert hiszen azok fejjel lefelé járnak. Mert, ha mi fejünk felett látjuk a napot, holdat, csillagokat, azok, a kik alattunk, a globus túlsó oldalán laknak, hacsak nem a fejükön járnak, feltétlenül fejjel lefelé lógnak a nagy mindensógbe. Es milyen csodálatos lehet, hogy le nem potyognak onnan, mint az alma, mert hiszen akár fejjel lefelé és lábbal felfelé, akár lábbal lefelé és fejjel felfelé jának, bizonyos igaz, mint kétszer kettő négy, hogy le kell esniük, mert vagy a fejük, vagy a lábuk felett van az, amin járnak s igy hacsak folyton nem kapaszkodnak a fákba és tornyokba, le kell zuhanniok a lógürbe, honnan az ember, ha megindul csecsemő korában, Metlnizsálem lesz, mikor szárazföldre ér. Közöltlen aggodalmamat az iskolamesteremmel, ki azután megkísérelte a dolgot megHat év alatt e kiadások fokozatosan emelkedve 30 százalékkal növekedtek s ha minden jel nem csal, a jelenlegi anyagias, önző, az összetartozandóság s vérségi kötelékek erkölcsi kötelességeit megtagadó. annak kötelezettségeit ismerni s teljesíteni nem akaró, hálát, elismerést s emberbaráti szánalmat s könyörületes- séget nem érző. semmiben nem ideális, de mindenben könyörületlenül „reális“ kor és nemzedék „áldozatkészsége“ ez emelkedést állandósítva, sőt fokozva, városunk közönségére nézve csakhamar elviselhotlenné fogja tenni. Ez indok vezérelhette a képviselő-testületet is, midőn a súlyos terhekre hivatkozva a törvényhatóság vagy állam segélyét kérni elhatározta. Ez azonban csak momentán segély, melylyel máról-holnapra a rendezés gondját Trilláinkról lerázzuk, nem törődye azzal, mi lesz holnapután ? Pedig ha valami, e kérdés megoldása, a szegényügy rendezése égető szükséggé vált, melyet elodázni, halogatni nem csak a humanizmus, az emberbaráti szeretet és könyörületesség, hanem, a mi talán számosak előtt döntőbb körülményt képez, saját anyagi érdekeink érzékeny kárával jár. Évenként 4000 frtot áldozva talán mégis kevésbé szégyenletes s tökéletesebb módon biztosithatnók szegényeink megélhetését? Talán az ő, egyénileg bár szerény, de együttesen mégis számottevő munká- jok igénybevétele a mellett, hogy anyagi értéke jelentékeny tényezővé válnék a költségek fedezésének kérdésénél, számosak érzékenységét kimélné az által, hogy az alamizsnát megérdemelt munkabérré változtatná, mig éppen ellenkezőleg a munkától irtózó henyékkel szemben az esetleg felpanaszolt állítólagos könyö- rületlenséget teljesen indokolttá tenné s az arra vonatkozó vádat alapjában megsemmisítené. Szegényügyünk rendezése immár első kötelességeink közé tartozik; annak menház felállítása, vagy más okszerű módon való megoldása sürgős intézkedést követel, kétszeresen sürgősét pedig azon okból, mert az erkölcsi kötelességen kivül anyagi tekintetben is súlyossá vált helyzet tisztázása, annyi körülmény figyelembe vétele, oly számos követelés lehető kielégítése módjának megállapítása nagy körültekintést, fokozott figyel met, terhes önzetlen, kitartó munkásságot. fáradhatlan tevékenységet, s mind ehez sok-sok időt igényel, e sok-sok idő pedig körülményeink közt sok-sok pénzt jelent, súlyos terhekkel járó anyagi áldozatot, melyet meghozunk a pillanatnyi szükség kényszere alatt anélkül, hogy a segélyével létesíthető végleges rendezést egyetlen lépéssel is előbbre vinnök. Az előadottakban, bár hézagosán, magyarázni, hogy pl. a föld vonzó ereje tartja vissza a tárgyakat a földhöz kötve, mi, ha nem volna, akkor, ha pl. a Gyurit feldobná a levegőbe, az folyton ott rázná a kóczos üstökét és soha többet le nem érne (hogy örült neki a Gyuri), hogyne képzeljem földünket úgy, mint a Gyuri almáját , mert a föld forog saját tengelye és a nap körül is, de oly lassan, hogy észre nem vesszük, azután meg azok az emberek sem úgy lógnak, mint Gyuri a múltkor, a mikor a kezén a elownt mutatta tanulás helyett s a miért elnás- págolta a glóbuson. Egy év alatt, a föld forgása folytán, mi is arra a helyre jutunk, a hol most a mi ellenlábasaink vannak. Beszélhetett ugyan az öreg, úgy sem hittem, de annak mód nélkül megörültem, hogy egy óv múlva Amerika, Ázsia, vagy Afrikában leszek, mert úgy tudtam, hogy ezek közül kell valamelyiknek a túlsó oldalon lenni. Megkérdeztem az öregtől, hogy ha ón nem megyek, mert itt akarom a harmadik osztályt is kitanulni, nem ülök fel sem vasútra, sem gőzhajóra, ami elvinne a glóbus túlsó oldalára, akkor is oda jutok egy év múlva? — Oda, mondta az öreg ünnepélyesen, az nem tőlünk függ, akár itt maradsz fiam, akár nem, mégis itt maradsz és mégsem maradsz itt s ha itt maradsz is, máshol leszesz. Ez már borzasztó! De én most már bizonyosan itt akarok maradni, nem akarom, hogy jövő ilyenkor mezítelen szerecsen, vagy kakas- taróju és tollú indiánus tanitson a fizikai földrajzra, hiszen ott az emberek egymást eszik s az iskola mester is bizonyosan nem megveri, hanem lenyeli és megeszi a rossz tanulókat és ón ' akkor jövőre már nem is a földön, hanem valamelyik pálma ligettel és struez madarakkal ki- tetovirozott, cseresznye szájú szerecsen gyomrában leszek, ott azután mindegy, akár fejjel lefelé és lábbal felfelé, akár lábbal lefelé és fejjel felfelé. E borzasztó gondolatra sirva fakadtam s a földrajzi óra vége az lett, hogy az öreg ott marasztalt ebédre — papiros galuskára. Ilyen zzerecsenül és szerencsétlenül végződött az első logika. Az öreg jóslata egész évben kinzott, remegve gondoltam az egy évre, amikor az öreg szerint itt leszünk és még sem leszünk itt, egy helyben maradunk és mégis megyünk s eljutunk a glóbus másik oldalára, akár akarjuk, akár nem. Mikor azután az egy év eltelt s ón nem a szerecsen gyomrában, hanem az elemi iskola harmadik osztályában találtam magamat s a különbség csak az volt, hogy tavaly a tornából nem
