Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
Október BÖ. KUN-HALAS. 1898. KÖZGAZDASÁG. Állítsunk közraktárakat. — Irta: Vasadi Balogh Lajos. 1. Gondolkodom tehát vagyok. Ezen alapigazságnál fogva az emberi méltóság, a gondolkodásnál kezdődik. Mig az ész kereke nem mozog, addig az ember csak lézeng a nagy világban, mozgó anyag közönyös minden dolgok iránt, nem ő rendelkezik, hanem ő vele rendelkeznek. Az emberi méltóság és önérzet abban a perczben születik meg, mikor az ember kezd érdeklődni a körülte lévő dolgok iránt, azokat megfigyeli, aztán vizsgálgatja, bírálja, igy nyílik fel előtte az, a tér, hol helyzetét saját maga akarja meghatározni s a felébredt akaratot cselekedetben meg is valósítja. Minden haladásnak, fejlődésnek gyupontja kezdő helye a gondolat, a gondolkodás, melyből származik az akarat, mely szüli a cselekedetet. Az emberek társadalmi életében nagyszerepet visz, hogy alkotó elemei gondolkodjanak s ezt a .szép tehetséget mennél inkább gyakorolják az emberek, annál öntudatosabb a társadalmi jó rend, annál biztosabb az anyagi jó lót és annál erősebb a boldogság. A régi korban azért tudtak a zsarnokok a népek nyakára ülni, mert a nagy tömeg nem gondolkozott, vette a kész dolgot úgy, a mint adták. Az emberek mivelődése mindinkább szükségessé tette, hogy az észt, az értelmet használjuk, úgy saját védelmünkre, mint állapotunk javítására. A külömböző foglalkozások külömböző mértékben igénylik a gondolkodást, a körülmények vizsgálatát. Hosszú ideig az a felfogás uralkodott hogy a földmivelés, a mezőgazdálkodás oly könnyű mesterség, hogy azt tanulni sem ke!!, az megy magától, ne gondolkozz, csak fogd az ostor nyelét s hajtsd az ökröt, lovat. S maguk a gazdák sem törődtek ezzel a felfogással, termett bőven a föld, jutott is, maradt is, nem kellett gondolkodni azon, mint lehetne a jövedelmet szaporítani, kevés voltaszük- sóg, sok volt a jövedelem, vagyis nagy bevétel mellett kevés kiadás. Boldog idők. voltak, arany korszak, hol a gazda.tejbe vajba fürdőit. Hej! de nagyot változott a világsorsa, most már megfordult a koczka nagy kiadásnak kevés bevétel a szomszédja, van szükség és ez a szükség kényszeríti a gazdát, hogy gondolkodjék, hogy újabb és újabb jövedelmi forrást, nyisson meg, és hogy termelvényének értékét emelve, annak mentői jobb értékesítését eszközölje. Meg kell vallanunk, hogy 30 év óta gazdáink értelmi ereje óriást emelkedett, ma már nemcsak arról beszélünk, hogy szántsunk, hogy trágyázzunk, hogy vessünk, hanem arról is gondolkodni kezdünk, hogy a mit nagy fáradsággal, nagy gonddal termelünk, mint adjuk el, azon gondolkodunk, hogy miként emelkedhetnék a gazda a helyzetre, hol számítás alapján 6 szabhatná meg termelvónye árát. Eddig valljuk meg, hogy mi gazdák vajmi keveset gondolkodtunk saját ügyünkről, mindenkinek drága volt ez ideje, csak a gazdáé olcsó, mindenki felszámította erő fogyását, munkadijját, csak u gazda volt az a szerencsétlen, ki ezekről semmit sem tudott. Azt mondták, sőt mondják ma is „adok a búzádért 8 frtot, ha adod jó ha nem adod úgyis jó.“ A gazda kényszer helyzet alatt nyögve adta-adja terményét a hogy veszik nincs ereje védekezni. Hát ez szerencsétlen állapot azt tűrni, azt kitartani a mai korban, már tovább nem lehet. Fel kell ébrednünk az álomból, ki kell emelkedni a zsibbadságból s gondolkodunk szükséges. A gazda ideje, ereje, munkája olyan becses mint a kereskedő-é, az iparos-é, a hivatalnok-ó. Jogos dolog, hogy ezek számításba vételéivel szabja meg termelvónye értékét, csak igy lehet megelégedett, igy adhatja meg a gazdálkodás a tisztességes ólet módot, a jólétet. De hát a gazdák, hogy érhetik el, ezt a nagyon boldogító és hasznos czélt, hogy és miként szerezhetik meg azt a hatalmat, hogy határozó szavuk legyen a termelvóny értékének megszabásánál ? » Ezek kérdések, melyekre erős, alapos gondolkodás után lehet felelni. A jó gazda, mint szokták mondani, egyik szemével mindig a szomszédba néz. azt vizsgálja mi történik ott, hogy aztán a mi jó, azt ő is megtegye s a mi rossz azt kikerülje. Tegyünk igy mi is, tekintsünk csak a szomszédba, a kereskedőhöz, iparosoknál, mi jót látunk ott, mi hasznos elsajátítani való tűnik ott szemünkbe? Azt látjuk, hogy azok közös erővel, szervezett egyesüléssel dolgoznak nagyok a kicsinyekkel karöltve végzik teendőiket végig, szolgálják közös érdekeiket. Es azt látják, hogy úgy tudnak is boldogulni és egymásban feltalálják, a válságos időkben a segedelmet. Ha tehát ez jó, ez hasznos, ha az.egyesülés egyedüli útja a botdogulásnak, miért nem sajátítjuk el, miért nem valósítjuk meg mi is. Bógi jó közmondás, nem azé a nyúl, aki meglátja, hanem azé, aki megfogja. Vagyis nem az a boldog gazda, aki szép búzát, termel, szép lovakat, marhákat nevel, hanem az, aki az ő búzáját, lovát, marháját drága pénzen ad ja el, vagyis oly áron, mely megfelel annak az időnek erőnek és munkának, melyet a gazda elhasznál a termel vény létrehozásánál. Ma azonban az érték megállapításánál a gazdának nincs egyetlen egy szava sem. Ma a véletlen játszik szerepet, számítás nincs, nem is lehet; mert hát ha te. nem adod, adja a másik. Itt van a baj, itt van a terhes állapot súlypontja hogy mi gazdák egymás soorsával nem törődünk semmit, nies közöttünk semmi közösség mindern künk maga akarja átúszni a tengert, s a földgolyóbist maga emeli a vállára, nem gondolván meg, hogy lerogyik a teher alatt. Egyszóval erőnk felett vállalkozunk és vaktában rohanunk. Gondolkodjunk csak ezen a mostani állapoton. A hányán vagyunk annyi felé megyük, szétszórva állunk útjába a szervezett kereskedői halalomnak, én viszem az ón búzámat eladni, a másik is, a harmadik is, semmi összebeszélés, semmi megállapodás nincs, mindegyikünk adja, a hogy veszik. S mit találok a piaczon, a tősdón, azt, hogy egyik kereskedő a másikra nem Ígér, kikoplaltatnak bennünket, egy darabig kötözkö- dűnk, de aztán odaadjuk, csak hogy pénzt lássunk. Azt kérdem, okos dolog ez? Megfelel ez a gazda érdekének? Meg van fizetve az idő, erő, munka? Es most még tegyük fel azt a kérdést, hogy a gazdák ily utón- módon, a mint eddig szolgálják érdekeket., a mint eddig eszközölték termeívéoyeik értékesítését, lehetne-e javulást várni, lehet-e reményiem, hogy a mezőgazdaság be tudja teremteni azt a jövedelmet, a mit a társadalmi ólet az egyház, az állam, általában az élet viszonyai megkövetelnek. Azt hiszem, a ki gondolkodik, azonnal a leghatározottabban rá mondja, hogy nem. Lehetetlenség, hogy egy szótálló, szórványokban vándorló szervezetlen csapat, bármilyen sokaság legyen,letudjon győzni egy összetartó szervezett sereget. Már pedig ha azt nézzük, hogy édes hazánk kiválóan mezőgazdasági állam s a mező- gazdaság adja a főbevótelet, nem lehet közönyös a mezőgazdák sorsa iránt, sőt mindent el kell követnie, hogy a nemzet e nagy zöme erős egészséges és boldog legyen. l>r. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. 61523/1898 tkv. Hirdetmény« Páhi község és az ahhoz tartozó Csengőd, Czebe, Kaskantyu és Tabcii, puszták telekkönyvi betétei az 1886. XXIX. és az 1889. XXXVIII. t. czikkek értelmében elkészíttetvén, és a nyilvánosságnak átadatván, ez azon felszólítással tétetik közzé, hogy 1. mindazok, a kik az 1886. t. czikk 15. és 17. §-ai alapján — ide értve e §-oknak az 1889. XXXVIII. t. ez. 5. és 6. §-aiban foglalt Halas, 1898. Nyomatott Práger Fereneznél. kiegészítéseit is, — valamint az 1889. XXXVIII. t, czikk 7. §-a alapján eszközölt bejegyzések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetüket, azok pedig, a kik valamely tehertétel átvitelének az 1886. XXIX. t. ez. 22. §-a, illetve az 1889. XXXVIII. t. ez. 15. §-a alapján való mellőzését megtámadni kívánjuk, e végből keresetűket hat hónap alatt, vagyis az 1899-évi Április hó 30-ik napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított keresetük annak a harmadik személynek, a ki időközben nyilvánkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat: 2, hogy mindazok, a kik az 1886. XXIX. t. ez. 16. és 18. §-ai eseteiben — ideértve az utóbbi szakasznak az 1889. XXXVIII. t. ez. 5. és. 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is — a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyeztetése ellenében ellentmondással élni kivánnak, írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt, vagyis 1899-évi Április hó 30-ik napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz benyújtsák, mert ezen tneg nem hosszabbítható záros határidő letelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog; 8. hogy mindazok, a kik a fentebbi 1. és 2. pontban körülírt' eseteken kívül a betétek tartalma által előbb nyert nyilvánkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, az e tekintet- beni felszólalásukat tartalmazó kérvényüket a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1899-évi Április hó 30-ik napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen Wg nem hosszabbítható záros határidő elmúlta után, a betétek tartalmát csak a törvény rendes utján, és csak az időközben nyilvánkönyvi jogokat szerzett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, a kik a betétek szerkeztésóre kiküldött bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, — hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak, vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak — az eredetieket a telekkönyvi hatóságnál átvehetik. Kelt Kis-Kőrösön a kir. járásbíróság mint tkvi. hatóságnál 1898. évi október 8-án. 3—2. Dr. Mandel kir. aljbiró. Rendkívüli hatású fogcseppekl Bátorkodom a fogfájásban szenvedők figyelmét felhívni az általam készített kitűnő hatású 30--27 fogcseppekre, melyek még minden esetben a leg- makacsabb fogfájást is, nem perczek vagy órák múlva, hanem rögtön megszüntették. Esi te üveg ára 25 ii a készítő Bencsik Lajos gyógyszerésznél Szegeden. Továbbá Csincsák Béla ín* gyógyszertárában HALASOM.
