Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
Október 30. KUN-HALAS. 1898. lelne a kívánalmaknak, La kedvező arányát nem csökkentené a jövedelmezőség biztosítására nélkölözhetlenül szükséges fentartási költség, melynek íigye- lembe vételével a 7100 frt nyers jövedelem (2000—3250 írt fentartási költséget számítva) folyton csökkenő, 5100 — 3850 frt valódi tiszta jövedelemnek, vagyis 7 — 5 2u/ioo °/o jövedelmezőségnek felel meg. E jövedelem fenntartási költségén kívül felmerülő egyébs s itt számba nem vett kiadások: adó, biztosítási dij, stb., levonása után csupán a különben értékében folyton csökkenő s a jövedelem alapját képező ingatlan megújítását, illetve a befektetett tőke visszatérítését s időközi kamatai biztosítja a nélkül, hogy a jövedelmet nem hajtó épületek értékcsökkenésénél előálló veszteséget ellensúlyozná s számbavehető összeget bocsájtana az ennek folytán az utóbbiaknál évről-évre növekvő fenntartási költségek fedezésére. Felesleges külön bizonyítgatnunk azon tapasztalati tényt, hogy a város ingatlan vagyonának csaknem 2/3 át tevő, 153500 frt értékű középületeink értéke az avulás folytán egyre csökken. Hogy e csökkenés mily mérvű s ennek folytán mily karban vannak s mily értéket képviselhetnek középületeink ma, legyen elég ismét a már részletezett fentartási költségek gyors növekedésére utalni, melyek hat év alatt 4024 frt 66 krról 6570 frt 68 krra emelkedtek s míg 1894- ben a fentartási költség az érték 2í;2/iuo %-ának felelt meg, 1899-ben már 4 28/ioo °/o-ot teend. Kérdjük : okszerű gazdálkodás-e, józan takarékosság-e, mikor másfélszázezer forint értéket -képviselő s biztos és ális őt siratja és siratni fogja míg csak meg nem tér az ő szive is pihenni. És az í\ másik agg? Ott térdel nem messze emettől. Az ő boldogságának a sírját is megtópte az idő. A sir feliratából csak ez olvasható „élt 65 évet“. Szerény papírból font koszorút tesz le a sírra, nem telik szegénynek drágábbra, pedig a kinek hozta megérdemelné a legszebbet, legdrágábbat az egész temetőben. Kopott, fogyatékos az öltözete, didereg szegény, mikor fuldokló zokogással térdre ereszkedik a sir előtt.. Neje nyugossza ott a legigazabb álmait, ki hosszú életpályáján hű kísérője, őrzője, gyámola volt neki. Látta őt gazdagságban, ifjan, boldogan, látta a nélkülözések közt, elaggva s ő mindég ugyanaz maradt. Gyöngéd és szerető, vigasztaló angyala borús életének. Ma van az első halottak napja mióta itt pihen. Tudja, érzi a didergő öreg, hogy jövőre ilyenkor nem lesz már senki, a ki csak ilyen papír koszorúcskát is tegyen a drága sírra, jövő ilyenkor ott lesz már ő is. . . ezt jött ma elmondani a simák, megkérni a sirt, hogy fogadja be őt is mielőbb. Leszáll az alkony. A nap búcsúzó sugarai behintik fényökkel a lángoktól fénylő temetőt. Mély csend, mindenki imára van borulva, mindenki ott van halottaméi. Élnek a sírok, beszélgetnek, testet öltenek a siri álmok, visszajönnek az elmúlt szép idők, feltámasztja őket a kegyelet. Halottak napja! a szív legszebb virágának a kegyeletnek ünnepe, ki látod az élők és holtak együttes ünnepét, ki sejtetted majdani örök életet, a hol majd elválaszthatlanul együtt leszünk s a kik elszakadtak szivünktől. Kozics Zoltán. landó, sőt remélhetőleg növekedő jövedelmi forrást képező középületeinknek csaknem összes jövedelmeit ugyanazok fentartására el is költjük s a jövővel nem gondolva feledjük azt, hogy ezeket idővel fokozatosan újakkal kell helyettesítenünk, uj épületekkel, melyek sok-sok ezerbe ke- rülendnek s melyeknek építési költségeit jövőben majd ismét elő kell teremtenie a nemzedéknek, melynek e bölcs garasoskodó gazdálkodás megfelelő jövedelmi források biztosítása nélkül esek terheket hagyand örökül? Azon összegnek megfelelő tőkével, mely összeget ez idő szerint a fentartási költségek fedezésére fordítunk s mely kiadási összeg teljes fedezetet nyer az épületek jövedelmében, rossz karban levő középületeinket újakkal pótolva, modern berendezésű, szilárd, tatarozást évtizedeken át alig igénylő új középületeinkben jóval dúsabb jövedelmi forrást nyernénk a meglevőnél s a jelenleginél egy fillérrel sem képezne nagyobb terhet ez átalakítás keresztülvitele az évi költségvetésekben. A mostani gazdálkodás mellett évenként, úgy szólván, elpocsékolt ezrek ez esetben jól és biztosan jövedelmező beruházássá válnának, mely e beruházás terhein kiviil, egyéb czélokra is felhasználható feles jövedelmet biztosítana városunknak. Óhajtanok, hogy képviselő testületünk a múltak tapasztalatain okulva, teljesen szakítson a jelenlegi pazarló, a tőkét magát közel pusztulással fenyegető gazdálkodással, s a város méltóságát sértő állapot tarthatatlanságának tudatában bölcs előre látással, a józan, takarékos gazdálkodás elvei alapján tegyen egy újabb lépést a haladás terén s hozza meg az „áldozatot“ mely reánk sem most, sem a jövőben, semmi újabb terhet nem ró, de a jövő nemzedéket sok, igen-igen sok. most még elhárítható tehertől mentené í meg. s a város vagyonát valódi s nem fictiV értékkel bíró ingatlanokkal szaporitandja. — S — Miként telepítsünk uj szol lót. AIielőtt a fenti kérdésre megfelelnénk, első sorban is bonczkós alá kell vennem, a halasi öreg szőllőket, és azok művelését, jövedelmét, és jövőjét kell tárgyalnom. A halasi öreg szőllők művelésére vonatkozva, ki keh jelentenem, általiéban г о s s z és ezen rossz művelés következtében a tőkék annyira elsiijedtek már, miszerint a bakhát nagy mennyiségű homokja teljessen elnyeli, és ennek következtében a tökók nyakán annyira elszaporodtak az úgynevezett szakálgyökerek, miszerint minden tőke kizárólag már csak ezeken táplálkozik, úgy a láb valamint az oldal gyökereket elrúgta maga alól, azok elhaltak, a tőkék ennek következtében egymásután kivesznek, kivesznek pedig azért, mert a szakálgyökerek a tavaszi nyitás következtében a kapa által feiszag- gattatnak, azon gyökerek melyek elvétve még is megmaradnak letapostatnak, mert minden munkás és minden munka teljesítés alkalmával csak is a tőkék közt jár, soha a felhalmozott bakhát gerinezón, továbbá a tőkék sűrűsége következtében a kapával a tőkék közzé lehetetlen hozzájok férni, hogy annak talaja kapállás által fellazittassék, a tőkék körül kő keménységű a talaj, és igy sem a levegő, sem a napsugár benem hatolhat, minek következtében nem is képes kellőleg táplálkozni, és igy elvesz a tőke, vagy sinlődve kevés termést ad évenként. De eltekintve ezen rossz kezelési módtól, mondják meg uraim mit várhatnak egy kiélt talajon sinlődő 100—200 éves szőllőtőkóktől. Isten kisértés ez már, azt óhajtani tőle, hogy teremjen, hiába kisérti azt döntés vagy bujtás által újítani, öreg marad az mindég. Nincs gondolkozni való idő, ne kísérletezzenek tovább ezzel az öreg szőllőkkel, mondják ki felette a halálos Ítéletet, és irgalom és kegyelem nélkül vágjanak ki minden tőkét, és ha olyan a talaj, hogy más mivelési mód mellett is használható, használják arra, ha esetleg másra nem alkalmas, úgy ültessék be finom fajgyümölcsfákkal, tegyünk mi is úgymint Lecskemét, teremtsünk piaczot gyümölcsünknek, termeljünk nagymennyiségben gyümölcsöt, igy okvetlen felfognak bennünket keresni a külkereskedők és jól fogjuk értékesíteni gyümölcseinket, igy nehány év múlva jövedelem tekintetében több lessz, mintha szőllőknek használnák, és kiadásuk nem lesz reá annyi, mint eddig. Halasnak jövője csak akkor lessz, ha ujszőllőket minél többet, és minél előbb kezdenének telepíteni. A statisztika kimulatja miszerint a múlt évben is 38 ezer hold hegyi szőlőnket pusztította el a philoxera, és csak 14 ezer hold szőllő lett telepítve, rézben rekonstsuálva, részben pedig homok területek beültetve, igy a múlt évben is 24 ezer holddal lett magyaror- szágon kevesebb a szőllőterület, igy tehát van kilátás, hogy a kik mielőbb hozzá fognak a szőllőtelepitóshez. azok még jól fogják kezdeni boraikat értékesíteni. Ismerem Halas város határának térképi fekvését, a határnak északi fekvésén terül el úgy a nagybirtokosok, valamint a kisbirtokosok legelő járandóságuk, mely területet rendes egyenes diillő utakkal van ellátva, nyugattól keletre vonulva és igy összekötik a halas-keczeli műutat. Pirtó vasúti megállóval és igy a szőllőtelepités jövője Halasnak egyedül e a részén lehet, már annál is inkább, mivel ezen a területen számos nagy uj szőllőtelepek létesültek és itt lessz alkalma a nagyközönségnek ezen a telepeken elsajátítani a szakmunkálatokat, a mire bizony nagy szüksége is van a halasi szőllőtermelő, nagyközönségnek. Felhívom becses figyelmüket, ez alkalommal a fentiek mielőbb megvalósítására, ne maradjanak .tétlenül egy perczig sem, itt az idő, hogy a munka megkezdessék, ne várják be azt, hogy elölök elszedjók a szőllőtelopitósre alkalmas területeket, mert, mert akkor már késő lessz a bánkódás, nem lesznek képesek többért vissza vásárolni, bármily drága pénzért sem 200 írtnál, a mi bizonyos, úgy is négy év alatt kapunk egy kát. hold szőllőről jövedelmet 496 irtot, ebből vissza fizetjük a vett kölcsön tőkét és ennek négy évi kamatait 256 irtot marad még tiszta jövedelmünk 240 frt. De vegyük figyelembe azt, miszerint telepítés előtt, ez az egy hold föld megért 30 irtot most azonban mint rendes szőllő megér 800 frtot. Nemde okszerű kölcsön befektetés ez és czólhoz vezető? Ha igy fogják fel a halasi polgárok is anyagi érdekeik előmozdítását, úgy nékány év mintha Halas város fel virágzik anyagi küzdelmeiből ki fog bontakozni, a sok szegény munkás nép kenyér keresethez jut. Szentpótery Sándor. S z i n h á z. Szombaton — okt. 22-én — adatott, „Dreyfus kapitány“. A darab közönséges fórcz — munka, a mit nem érdemes előadatni. Az újságokból össze tákolta Deróki иг, és a közönséget untatja, mert az újságokból bizonyára mindenki bőven ismeri e századvégi francia tragicu- mot. A szereplők minden tekintetben igyekeztek hatást elérni, de bizony ez nem igen sikerült. Ki ss János a czim szerepet játszta igen jól, és P о 1 g á r Jeant a komornyik hálás szerepét a tőle megszokot tudással. Szabó, és K. Pá 1 fi
