Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
TI. évfolyam. 4L szám. Kun-Halas, 1898. Október 9. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 -írt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr Az uj költségvetés. i. Városunk háztartásának a jövő 1899-ik évre vonatkozó költségvetése a városi tanács által megállapittatott s közkézen forogva várja a képviselő-testület bírálatát s döntését. Ha a múltak tapasztalataiból következtetnénk s ezek alapjára helyeznék várakozásunkat, bizony kevés megnyugtatót és vigasztalót várhatnánk a küszöbön levő tárgyalás- és döntéstől, mert képviselő-testületünk csak a legközelebbi múltban is oly vétkes közönyt, annyi felületes könnyüvérüséget, szűk látkört és rideg visszautasítást tanúsított a folyó évi költségvetés tárgyalása- és megállapításánál, hogy csak igen-igen csekély biztosítékot látunk ebbeli működésében arra nézve, miszerint ezen elsőrendű fontossággal bíró kérdésben a megkövetelhető érdeklődés-, figyelem-, körültekintés-, előrelátás- s a városügyeit minden téren előmozdítani kész, odaadó buzgalommal találkozzék városunk polgárságának várakozása s nyerjen mindenképen megnyugtató megoldást városunk anyagi ügyeinek hova-tovább létkérdéssé váló rendezése. Képviselő-testületünk azon csekély töredéke, mely az általános közöny — hogy ne mondjuk: rideg fásultság — közepette is kötelességének ismeri a polgártársainak bizalmából, vagy a virilitás jogán nyert mandátummal járó kötelezettségeknek ily alkalommal is megfelelni, mondjuk : még e csekély töredék is könnyen megnyugtatja lelkiismeretét azzal, hogy egyes kiadási tételek indokolatlan csökkentése vagy törlése s nehány — előreláthatólag jirralis — bevételi tétel beiktatása által papiroson megteremti a költségvetés egyensúlyát anélkül, hogy a rettegett pótadó-emeléshez, mint utolsó segédeszközhöz, fordulna. Valóban sajátságos azon mód, mely- lyel képviselő-testületünk tárgyalás helyett, úgy szólván, végig fut a költségvetés tételein s töröl, csökkent, vagy beilleszt egy vagy több tételt, legtöbbször elfogadható indokolás nélkül, csupán azért, hogy biztosítsa az egyensúlyt и papíron s ne kelljen a régi megszokott dolgokon változtatnia, vagy ne kelljen bevallania, hogy a létező állapot tarthatatlan s hogy tévedt, midőn azt remélte, hogy egy fejlődő város polgárságának fokozódó igényeit stagnáló, vagy, a mi már ez idő szerint be is következett, apadóban levő jövedelmi forrásból fedezheti anélkül, hogy azok kielégítésére újabb forrást nyitna, újabb áldozatot hozna. Egyes alkalmakkor futólagosán felvettettek ugyan a képviselő-testület előtt oly indítványok, melyek azt látszottak igazolni, hogy ezen óhajva várt átalakulás és rendszerváltozás csirája megeredt, azonban a törekvés kérész élete, agyon- hallgatása és eltemetése csakhamar be- bizonyitá e törekvés harczosai előtt, hogy habár a változás szüksége már régen be is állott, még nem érkezett megazon pillanat, melyben kézzelfogható bizonyíték győzi meg az ellentábort tévedéséről s a tizenkettedik óra utolsó perczében az anyagi tönk veszélye kényszeritendi azt, elfogultságának s ez által ösztökélt ma- kacs ellenállásának feladására. Ezen időpont jelen van, e bizonyítékot megkaptuk : ez a tagadhatlan veszély immár küszöbön van. Az 1899-ik évi költségvetés előirányzata az 134116 frt 37 kr. szükséglet fedezésére csupán 65529 frt 04 kr. fedezetet mutat ki, fedezetlen hiányul tehát 68587 forint S3 krt — az összes kiadások 5154/iou%-át — állapit meg, — vagyis a számok csalhatatlanságával bizonyítja, hogy városunk vagyonának s egyéb jövedelmi forrásainak összes várható jövedelmei a városi háztartás előre látható kiadásainak felét sem lesznek képesek fedezni s ha a képviselő-testület újabb jövedelmi forrásokat teremteni nem tud, vagy nem akar, ha a meglevőnek okszerűbben, helyesebben, s teljesebben való kihasználását s értékesítését mellőzi, иду a természetszerűleg folyton emelkedő kiadások fedezhetésére s az egyensúly helyreállítására egyedül a községi pót- adó emelése cdland rendelkezésére. Nehéz lesz az elhatározás, hogy e két ut közül melyikre lépjen képviselőtestületünk, de alig hisszük, hogy tévednénk, midőn azt állítjuk, hogy az alternativa felrázva a képviselő-testület tespedtségéből, végre megteremtendi keblében az oly régóta szükséges élénk érdeklődést, s munkás tevékenységet és már a legközelebbi jövőben azon útra vezérlendi, mely nézetünk szerint egyedül helyes, — azon útra, melyen a haladó korral növekvő igények és szükségletek megfelelő áldozat kézségre találnak ugyan, de a józan gazdálkodás is megtalálja módját annak, hogy ez áldozatok anyagi terheinek viselésében mindnyájan igazságos arányban részt vegyünk s hogy e terhek okszerű vagyonkezelés és értékesítés, a rendelkezésre álló szétmos jövedelmi forrás kihasználása s a mellözhetlen kiadásoknak czéltudatos és a czél elérését a lehető legcsekélyebb anyagi áldozattal, de a lehetséges legtökéletesebb módon biztositó felhasználása által, az észszerű lehetőség határáig csökkentessék. Ezek előre bocsájtása után a következőkben nehány oly körülményre kívánjuk felhívni a képviselő-testület figyelmét, melyeket a fentebb vázolt szempontokból városunk érdekében első sorban fontosaknak s méltánylandóknak tartunk. — S. — Tétlenség netovábbja. i. Kun-Halas polgáraira értem, kik tétlenül elhagyják fejük felett surranni az éveket, anélkül, hogy maguknak jól jövedelmező biztos megélhetési módot s gyermekeiknek jövőt szereznének, pedig nagyon reájuk férne az Isten áldása, mert a két évi jégverés, a tavalyi rossz gabona termés, a gazdákat már-már a tönk szélére juttatta, a munkás osztály pedig mindennapi betevő falat kenyerét alig képes a maga, s családja részére megkeresni. Megbocsájthatlan bűne a halasiaknak az, miszerint ősapjuktól átöröklött kulturással vagyis egyedül a gabona termesztéssel valamint ősapjaik által századok előtt szakavat- lanul betelepített szőllők művelésével foglalkoznak, melynek az a nagy hátránya van, miszerint gabona termő földjén rablógazdálkodást végez, s igy jövedelmet sem képes felmutatni, ennek következtében a szegény munkás népnek egyéb munkát sem képes adni, mint azt az egy aratást, mely évi kenyerét sem biztosítja a szegény munkásnak Hol szerezze be még a többi szűk-, ségi etet? 1 Ami a szőllő kultúrát illeti, régi szokás szerint miveli ezt az elvénhedt öreg tőkéket, kapálja azt az istentelen nagy bakhátat egész nyáron, majd eltemeti magát bele és még sem képes azt felhalmozni, mert száraz és ismét befut a sorok közé, a tőkét elnyeli és fáradságos munka után eljő a szüret, de bor nélkül. Mikor már az utolsó szüret is meg volt, vissza pillant a gazda, évi forgalmait összevetni, miből mit adhat el, hogy tőke és kamat fizetésének eleget tehessen, valamint az adóját is kifizethesse. Összevetései után arról győződik meg, miszerint vetőmag, kenyérszükséglet meghagyása után, vajmi kevés jut eladásra és ez igy megy évről-évre, az adósság és az adó évről-évre szaporodik és a halasi polgár a tétlenség bűné-
