Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
II. évfolyam. 5. szám Kun-Halas, 1898. Január 30. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kv. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilleiékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ar: egész övre a írt. fel evre 2 írt ■ni кг., о uora i irt Ад кг. . о íiiisiwus речи OVJJL 1 V l . A halas-majsai vasút. Gerster Béla budapesti lakos építész mérnök, mint előmunkálati engedélyesnek a város által felterjesztéssel és küldöttsé- gileg is támogatott azon kérelmét illetőleg. hogy az általa tervezett Orosháza, Csongrád. Hala s és Baján át a Tisza és Duna áthidalásával létesítendő vasúti fővonalnak a vármegye lerületén fekvő majsa-halas-bajai vonal részéhez, valamint a Majsától-Félogyházáig tervezett szárnyvonalnak kiépítése költségeihezPest megye törvényhatósága törzsrészvények ellenében kilométerenként nyújtandó segélyzés által hozzájáruljon — a megye törvényhatósága múlt évi november 29-én tartott bizottsági közgyűlésén ügy határozott, hogy a kérelemnek helyt nem adott azért, mivel „a tervezett fővonal majsai- halasi. és halas-bajai szakaszai kiépítésének anyagi támogatása iránt az érdekeltség s köztük a leginkább érdekelt Halas r. t. város még nem nyilatkozott, s ennek következtében az építési tőke arányához kibocsájtandó törzs részvények elhelyezése biztosítottnak a törvényhatóság hozzájárulásával sem látszik." A megye törvényhatósága ezen határozatával azon felfogásának adott kifejezést, hogy ha Halas város nyújt a tervezett vasútnak anyagi támogatást — akkor a törvényhatóság folyóvá teszi a szokásos segélyösszeget mely kilométerenként 8.000 írt. Miután e szerint úgy szólván Halastól függ a vasút sorsa, tudatában annak, hogy annak előnyeivel mindenki tisztában van és igy felesleges annak indokolása, hogy mily közérdek legalább a halas- majsai szakasznak létesítése, ezúttal csupán arról kívánjuk felvilágosítani városunk közönségét, hogy a vasút épités segély- zésére megállapítandó összeg városra nem elveszett pénz, s hogy felfogásunk szerint azt a képviselő testület még az esetben is megszavazhatja, ha a város adósságainak okszerűen tervezett konversióját ez időszerűit keresztül nem viszi is, és pedig hogy miként kimutatjuk az alábbiakban. Köztudomású, hogy Félegyháza és Majsa hozzájárulása folytán Majsáig a vasút kiépítése elvégzett dolog, nekünk tehát most csakis a halas-majsai szakaszról kell egyelőre gondoskodnunk, mert halas-jankovácz-bajai vonalra más előmunkálati engedélyes is van és igy most csak arra kell ügyelni, hogy Halas Maj- sát el ne veszítse. A mi a pénzkérdést illeti, mindenek előtt megjegyezzük, hogy az 1888. IV. t.-cz. 7. §-a értelmében a helyi érdekű vasút segélyezését város vagy bizonyos összegű évjáradékkal, vagy ogyszersmin- denkorra befizetendő tőkeösszeggel eszközölheti; a törvény ugyanazon szakasza, értelmében azonban a községnek a nyújtandó segélyösszeg fejében a helyi érdekű vasút a segélyösszegnek megfelelő részvényeket köteles átadni, ha pedig részvénytársaság nem alakittatik, a vasút tiszta jövedelmében a város azon arányban részesítendő, melyben az általa nyújtott segélyösszeg a tényleges épitési költségek többi részéhez viszonylik, vagyis a törvény értelmében kétségtelen igazság, hogy városra a megszavazott segélyösz- szeg nem elveszett pénz. Szerintünk a város a közgyűlés által már felajánlott, város alatt fekvő közlegelőből vasút czéljaira szükséges ingyen területen felül a lakosság újabb terheltetése nélkül felajánlhatja a város által buda- pest—zimonyi vasutépitéséreajánlott hozzájárulás fedezésére 1881, évben a Pest- hazai takarékpénztárból felvett 120,000 frtos kölcsönnek hatósági kezelés alatt álló maradványát, vagy a mi még helyesebb lenne, ennek évi hozamából 1000 irtot járadékul, mely művelet által a város terhe egy krajezárral sem emelkedakkor, a mikor az ajtó mellett levő kis asztalka előtt ülő s valamit jegyezgető „jól táplált“ fiatal in- hiuz tekintetét költött kikerülnöm — már csak azért is, mivel átkozott pechbőf „megint otthon felejtem a tárczámat.“ Végre egy alkalmas pillanatban besurrantam a tánezterembe. A látvány, mely eiibem tárult, kápráztató volt, szemeimre rózsaszínű köd borult, de aztán felragyogtak, arczom kipirult s majd felkiálték meglepetésemben oly izgatott voltam, mint egy ujoncz katona az első ütközet előtt, pedig évek múltak azóta, amióta fenséges uramat először kísértem el egyik hadjáratába. Mennyi bájos ifjú leány s mennyi szép asszony imboiygott a hatalmas arányú terembe a frakkos ifijak karjain ; itt egy szőke, amott egy barna, majd egy fekete szégség oly bújoló, oly kedves valamennyi. Ob fenséges uram, ba láttad volna őket! Szerencsémre a barna fiuk rázendítettek az első csárdásra, mire a bóditó hatásból kissé magamhoz térve nyugodtabban szemlélhetem a világ legelső tánozát, a magyar csárdást. A csárdásnak rég végé’volt már,~ a mikor ábrándozásomból a valezernak első ütemei rezzentelek föl s nehogy a lejtő párok forgatagába kerüljek — hála a kaszinó ügyes tervezőjének — egy csalogató kis fülkébe siettem, honnan zavartalanul élvezhettem a caleidoscopszerü képet. Valczer után az első négyes következett, a melyet, — ha jól tudok számolni — 30 pár tánczolt — és egy A „КТШ-HALAS“ TÁRCZÁJA. Л bál után." Folyó hó 22-én, szombatom délben nyorém a parancsot fenséges uramtól, ez idő szerint dicsőségesen uralkodó Carneval herczegtől, hogy a délutáni gyorsvonattal sietve utazzam az „igen kedvelt“ Halasra, a kunok ősi fészkébe, — inkognito jelenjek-mog a casinó „Remiié“ mulatságán, győződjem meg, váljon számithat-e még mindég kun alattvalóinak őseiktől öröklött kipróbált hűségére ? — és erről fenségének kimentő jelentést tegyek. Fenséges uram e parancsa folytán, — melyet nemcsak kötelességből, hanem „könnyen érthető“ okokból is a legnagyobb örömmel fogadtam-— a délután 125 perczkor induló gyorsvonattal küldetésem helyére 317 perczkor pontosan megérkeztem. Nem először tevém meg hasonló minőségben pár évvel ezelőtt ezen utat, mily nagy volt tehát meglepetésem, midőn a vasúti állomásról a „Grand-Hotel“-be hajtattam, a hol a bál előkészületeinek semmi — de éppen sempii — jelét nem láttam; a nagy „szállá“ ablakai sötétek voltak és az ilyenkor szokásos sürgés-forgásnak nyoma sem volt, bár már oly előre haladt az idő, hogy sietve vonultam kijelölt szobámba a bálra átöltözködni. A talányt megoldandó „kétszer“ csengettem s éppen a tükörbe igazitám fehér nyakkendőm csokrát, midőn az ajtónyilásra visszatekintettem.-—„Ab! kit látok — kiülték fel meglepetésemben — imádott özvegyünk M ácsáról ? ! Talán Nagysád is a „Reunió“ mulatságra jött? — és szobaajtót tévesztett — igy gondolám rögtön utána. De mielőtt a gondolat kérdést öltött volna, imádott özvegyünk alegszeretetreméltóbb- nak gondolt“ mosoly közt biztosított, hogy nagyon tévedek, ő nem Mncsára való, nem özvegy, netnis asszony, hanem még hajadon: ő a „szoba- czicza“ s mivel lehet szolgálatomra ? A szó majd torkomon akadt, de kérdezni kellett, hogy tudjak valamit s hízelgőn igy szóltam hozzá : — „Mondja meg tehát eziezuskám (Ohjé! egy 2 mázsás czicza) valami akadály miatt nem lesz talán megtartva a kaszinó mára kitűzött bálja ?“ — Oh igen! — sipegett a kicsike — meg lesz tartva, de már nem itt, hanem a kaszinó Kossuth-utezai saját épületében. — „Csak ezt akartam - tudni, mondám hidegen, mire a czicza egy bájos pukkedli után „kilebbent.“ Még egy utolsó pillantás a tükörbe s pár pillanat múlva az előállott bérkocsiba vetem magam ; czeruzám kihegyezésével voltam elfoglalva, mialatt kocsim a kaszinó kupolás, pompás kis palotája elé megérkezett. Szigorú utasításom szerint inkognitóbát megőrzendő, észrevétlenül kellett a terembe bejutnom, a mi nem csekély ügyességet igényelt
