Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

Augusztus 14.

KUN-HALAS.

1898.

szűk a jóügy ellenzőinek, hogy tévedésben voltak; hogy elfogta őket a kishitűség ; hogy nem tudták megismerni a dolgok hord erejét stb.

Hanem mindez legyen tanulság a, jövőre! . . . .

Tanulni, okulni pedig a józan-gon- dolkozású embernek к e 11,-mert aki nem tanul, az vagy bolond, vagy ross z- 1 e 1 к ü !

Legközelebb szólni fogunk azokhoz akik meghallgatják a jó szót, az okos dolgokat.

A villam világítás.

Általános szempontokból tekintve, a villam- világitás létesítése egyrészről városunk közönségének ép és helyes érzékét bizonyítaná a kor igényei s a haladás követelményei iránt, más részről saját, jól felfogott érdekében egyik égető közszükségnek a józan gazdálkodás követelményeinek keretén belől leendő kielégítése által oly intézménynyel gazdagítaná ilyenekben épen nem gazdag városunkat, mely azonfelül, hogy saját szükségleteinket a lehető legtökéletesebb módon közmegelégedésre elégítené ki, városunk prestige-ét határainkon kivid is nem csekély mérvben emelné.

Talán felesleges részleteznünk, mennyiben s mi által bizonyítaná ez intézmény létesítése városunk polgárságának a haladó kor követelményeivel e téren is lépést tartani akaró és erre képes érzékét; érzi azt mindenikünk, éreznie kell annak is, ki talán kissé szőkébb látkörrel, szerényebb igényekkel, vagy a régi, megmoho- sodott, önmagukat túlélt intézmények, bár megszokott, de nehezen viselt bókóiból szabadulni nem tudva, kísértené meg e kérdésben ítéletét megalkotni.

A kor halad, igényeink folyton fejlődnek, szaporodnak s finomulnak, vele haladnunk, hozzájuk alkalmazkodnunk, azokat kielégítenünk nem csak általános emberi, de életbe vágó egyéni kötelességünk is, melyek teljesítése elől kitérnünk nem szabad. A haladás életerős fája nem csak a fattyú hajtásokat veti le törzséről, le kell hullania arról a csenevész galyuak, a sárguló levélnek is, hogy fejlődésükben ne gátolják életképes, magasbatörő ágait, ne hozzanak romlást a nemes gyümölcsök közé. Elmaradva a kortól, félre állva a haladás útjáról, satnyulás, pusztulás a sorsa mindennek, mert a nagy mindenA humanus és közművelődési intézmények között, melyek mind az occupatio óta létesültek, kiemelendők : a felsőbb theologiai intézet Sarajevóban és Dvorban, az előbbiben a jogi iskola, a Zenicán levő országos állami fegyház, óriási területtel s olyan modern berendezéssel, mely akár melyik európai országos fegyházzal kiállja a versenyt, a sarajevói katonai növendék iskola, a hol főleg a török és bosnyák fiuk a közös hadsereg számára a katonai pályára készíttetnek elő s a hova a felvilágosodottabb benszii- löttek különös előszeretettel adják gyermekeiket. Azonkívül elemi leány iskolák minden szárn- bavehető faluban, felsőbb leány iskolák pedig a városokban vannak.

A nép, különösen a török része, rendkívül vallásos, fanatikus. Volt alkalmam látni amosché- jukban imádkozni. A moschó, az ő imahelyük, áll egy közönséges, alacsony földszinti épületből, melynek elejére keskeny, kupolás, tetején félholddal és csillaggal ellátott torony van építve, a torony körül keskeny alacsony zöld fából kerítés, melyen reggeli 5 órakor, déli 12 órakor és esti 7 órakor megjelen a nagy fekete szakálu inüezzim, körül-körül járva s bozontos szakállát oldalról mindkét kezével czirogatva, elkiabálja hosszan vontatott hangon a hagyományos „ A Hali! ill Allah “-t. A moschéban nincsenek ülőhelyek, egy a mi fogalmaink szerint oltárféle, ezer és ezer szinti oszlopos, díszes, a moschó tetejéig érő ima hely van, a hol az „imam“, — a papjuk szokott imádkozni, a hívek pedig ki-ki magának, a földön keresztbe tett lábaikon guggolva, némelyik háttal fordulva az imádkozónak, mellét verve, elég hangosan mormolják imáikat s néha-néha felvetik szemeiket, ekkor látni szesógben a természet törvényei fejlődést követelnek mindentől, ha előre nem, úgy visszafelé.

Nem tartunk ugyan attól, hogy józan, értelmes s — a mint nem egy esetben tapasztaltuk — a józan haladás követelményeit megértő s azokat legtöbbször támogatni is kész polgárságunk többsége e kérdésben megtagadná támogatását azoktól, kik a haladás zászlajával kezűkben a köz érdek önzetlen bajnokaiként fáradnak s küzdenek édes mindnyájunk jóvoltáért, városunk felvirágzása és előbbre viteléért, de mert tudjuk azt is, hogy mint minden újításnak, úgy ez intézmény létesítésének is számos s talán erős ellenzéke — nem akarjuk mondani: ellensége — akadhat s valószínűleg akad is, ezekre tekintettel kell néhány körülményt felemlítenünk, remélve, hogy a jobb meggyőződés s a legszigorúbb kritikát is megálló érvek ereje idegenkedésüket legyőzve, e közérdekű ügyben legalább is jóakaratu semlegességüket biztositandja.

Felette kívánatos, hogy ez ügyben, mint minden közügyben, egyetértsiink abban, hogy a jót ne csak akarjuk, hanem erőnkhöz képest biztosítsuk is az üdvösnek ismert czél elérését s ha e czél követeli mindnyájunk közreműködésével elő is teremtsük azt a szilárd alapot, melyre ily közérdekű intézmény létesítésénél kétségtelen szükség van.

Alig hiszszük, hogy akadna városunk polgárai vagy a városunkat felkereső idegenek közt csakegy is, ;ki jelenlegi közvilágositásunkkal szemben minden utó-gondolat vagy sötét háttér nélkül teljes megelégedését nyilvánítaná. A meg- 'szokás rabjai érezni kénytelenek, hogy az újítás czólszerü és kívánatos; a maradiaknak be kell vallaniok, hogy ez az „uj dolog“ nem csak „uj“ de tökéletesebb is a „rógi“-nél, s hogy a féltékenyen őrzött „régi“ iránti kegyelet igen-igen rossz szolgálatot tenne a közérdeknek, ha egész merevségében fentartva győzedelmeskednék az „újítás“ felett; végül a szerényebb igények megelégedett harezosai sem tagadhatják, hogy a változtatás „szerény igényeiket“ fejlesztve, azokat fokozottabb mérvben kielégíteni képes.

Elvben tehát nem is képzelhető, hogy indokolt s komolyságra igényt tartható el lenzésre találjon polgárságunk körében a felvetett eszme s azon dicséretes törekvés, mely városunkate téren is kiemelni óhajtja a homályból, a maradiság sötétségéből. Edison első villamos lámpái, melyek 16 év előtt New-York utczáin kigyullak a múltak homályából, évszázadokra előre vetvén vakító fenyőket, beláthatatlan időkre utat jelöltek e téren az emberiség haladása számára. E haladás rohama ellenálhatatlanul ragad magával, előle kitérnünk oktalan s káros makacsság, ellene küzdelmünk hiú törekvés, ellenálhatlan ereje

meikben a vakbuzgó fanatizmust, mely az imádság alatt erőt vesz rajtuk. Idegeneknek csak protekczióval lehet a masehóba bejutni. A legjobb protekczióval, nehány hatosssal, mit a moschó török szolgájának adtam, bejutottam én is Bosznia és Herczegovina legszebb mosché- jába, a „ Begova I)samia“-ba.

Ez a mosche pazar fénynyel van építve, belsejében a legpazarabb keleti Ízlés uralkodik, melyben uralkodó szin az arany, kék és piros, a hagyományos török sziliek. Azt azonban minden protekezio mellett sem kerülhettem ki, hogy a lábamra ne húzzák azokat a csolnakok- nak beillő fekete bőr papucsokat, melyek nélkül idegen az egyedül üdvözítő helyre be nem léphet s melyekben csak csoszogva lejiet lépni s igyis majd minden lépésnél lemaradnak a lábról, vagy pedig a merészebb lépésnél orra buktatják a bámészkodó „gyaur“-t. En tehát ezekben a papucsokban oda csoszogtam az oltár elé s javában bámultam a valóban csodás pazar fényű templomot, mikor egyszerre azt vettem észre, hogy valaki, vagy valakik gyorsan kirántják csolnakjaim alól a szőnyeget, melyen álltam s Allah úgyse, ha a templom szolgába gyorsan bele nem fogózom, alighanem, nem térdre, hanem orra lettem volna kénytelen borulni. Mikor hátra néztem, dühös taglejtósek között magyarázták a hívek, hogy arra a szent pokróczra gyaurnak lépni nem szabad, hanem csak igaz hívőknek. Tehát ezt is „mög tapasztaltam“ — mint a hogy Göre Gábor biró ur mondja — melyhez hasonló Iyókat kívánok.

(Folyt, követls.)

velünk vagy felettünk viszatarthatlanul tör czélja a tökélyesbiilós felé.

A czélba vett újításnak azonban elvi ellenségein kívül lehetnek s valószínűleg lesznek is ellenzői számosán, kik elismerve előnyeit, czólszerü s kívánatos voltát, a nálunk már igen megszokott „jó volna, ha lehetne“ jelszóval mennek a küzdelembe s elvben elfogadva az újítást, szűkkeblű fukarságukban minden követ megmozgatnak arra nézve, hogy az a gyakorlatban megvalósítható ne legyen. Felesleges leven fejtegetnünk, mily káros a közérdekű intézmények megvalósításánál ez áldatlan törekvés, a következőkben megkísértjük az eszme e legveszélyesebb s legtöbbször íegma- kacsabbnak mutatkozó ellenségeit is meggyőzni állításaik s aggályaik alaptalanságáról s ismertetve az óhajtott újítás előnyeit, azt hisszük, positiv adatokkal sikerülni fog kimutatnunk azt is, hogy az általok szent borzadálylyal félt „nagy anyagi áldozat“ a nyújtandó előnyökkel szemben, oly csekélységgé törpül, mely legkevósbbó sem fogná kritikussá tenni városunknak általuk előszeretettel hangoztatott „súlyos anyagi helyzet“-ét. — S. —

(Folytatjuk)

HÍREK.

— A villain világítás ügyében az első lépések városunk hatósága által már megtétet- tek. Az utczai világítás hálózata a v. mérnöki hivatal által bemutatott terv szerint megállapit- tatott s ennek alapján villam világi tás berendezése terveztetik: a Kossuth utczán, a vasúti pá- lyaháztól a Főutczáig, a Főutczán az Alsó templom-tértől az Óvoda utczáig, az Alsó templomtéren, a Felső templom-téren, az Árpád, Malom, Bethlen, Jósika, Ősz, Csengeri, Dohány, Hírnök, Eötvös, Iskola, Posta, Óvoda utczákon, a mélykúti utón, Felső- és Alsó-nádor utczákon, Kígyó- és Calvin-téren, Petőfi, Alkotmány és Fürdő utczákon és a Szabadkai utón. A remélhető magánfogyasztás mennyiségének megálla- pithatása czéljából az említett vonalokon minden ház tulajdonos, illetve bérlő felhivatott az esetleges fogyasztás bejelentésére a mérnöki hivatal által kibocsájtott felhivással. — Kik tévedésből felhívást nem kaptak s a jelzett vonalakon laknak és a villam világítást lakásaikba vagy üzletükbe bevezetni óhajtják, folyó hó 20-ig jelentkezzenek a városi mérnöki hivatalban, hol is a bejelentések a hivatalos órák alatt elfogadtatnak.

— Az állatorvosi állásra eddig két pályázat adatott be; pályáztak : H о r v á t Jenő bács megyei és F i s c h e r József győr megyei járási állat orvosok.

— Fényesen sikerült házi hangverseny volt városunkban a hót első napján. A családi Genius hozta össze a nagyszámú vig muzsalel- keket, a kiknek sorából előállottak a hegedű s fuvola kíséret mellett elénekelt szebbnél-szebb népdalok s egypár monolog kedélyes és melan- cholikus előadása. Megtestesülve volt ott a Terpsichore istennője is, aki magyar solo tánczának minden ütemével egy-egy poezis sóhajt csalt a bámuló ifjak ajkaira. A négy évszak remek ábrázolása után pedig megkezdődött a társas játékok szakadatlan lánczolata, megédesítve a közbevegyülő tánczczal, mit csak az éjféli órák gyors eljövetele szakított félbe, segítségül hiva a főrendezőnőnek, a „kedves Mari nóni“-nek parancsoló szavát.

— A kis inajsai üt ügyében a városi t. ügyész felebbezósét beadta, érdekkel várjuk a felsőbb hatóság döntését.

— A halasi ev. ref. felsőbb leányiskola volt növendékei által e hó 21-ón rendezendő házi hangverseny műsora: „Tündérek“ „Concert Etude“ Kullák Ferencztől,, Haydin I. Czisz moll szonátája, Sbuhmann „Ábránd“-ja, „Polka de la Rheine“ Baffl.-töl, „Spanyol táncz“ Maszkovszkytól, a „Varázs fuvola“ nyitányja Mozartot 8 kézre, „Schubert dala“ hegedű és zongorára. Közreműködnek Fridrieh Gizella, Brancs Ida és Bergl Aranka urhölgyek s Fridrieh Lajos. Kezdete d. u. 6 órakor. A zene iránt érdeklődők figyelmét felhívjuk e hangversenyre, mely úgy a szereplők ismert tehetsége, mint a hangverseny kiváló műsora szép műélvezetet igér.

— Tűzi áron uj község háza épül, az árlejtés holnap d. e. 9 órakor fog Tázlár község házánál megtartatni.