Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

Julius 3.

KUN-HALAS.

1898.

Kecskemét—Halas.

Mig Halas város képviselőtestülete szűkkeblűi cg, vagy helyesebben : kicsinyhittileg zárkózott el a Majsa-halasi h. ó. vasút segélyezése és lehetővé tétele elől; addig Kecskemét városa a napokban adta példáját annak, hogy mennyire magaslatán áll a reá bízott feladatnak és hogy menyire szivén hordja közvetlenül a város, köz- közvetve az ország közgazdasági érdekeit.

Kecskemét varosa a Tisza-ugh-kun-szent- mártoni vasút kiépítéséhez, — mely pedig Kecskemét város területét nem is érinti és mely csak folytatását képezi a-már üzemben lévő Kecskemét-tisza-ughi vasútnak, a már eddig ezen vonalra megszavazott 10.000 írton ß az 5500 írt értékű tiszai révjogon fölül újabban még 5000 írt hozzájárulást, — tehát a város határát nem is érintő vasútra 20.500 frtot szavazott meg; mig a város belterületén létesítendő közúti vasútra s ezzel összeköttetésben a Kecske- mót-lajosmizsei h. ó. vasútra 170.000 frtot, a városi területek ingyenes átengedését és — minthogy az utóbb említett vonalak villamos erőre rendeztetnek be, a városi villamgyárból az áramnak kedvező feltételek melletti — szolgáltatását szavazta meg.

Ez" utóbbi h. ó. vasútra különösen azért szavazta meg a hozzájárulást, hogy azokon a homok területeken — melyek eddig alig hajtottak valamelyes hasznot — a szőlő és gyümölcs kultúrát s ez állal a megélhetésnek fejlesztését eszközölje. Mint értesítenek bennünket, annak a reményében, hogy a vasút kiépül, már többen olt terület vásárlásokat is tettek, köztük egy soproni nagykereskedő czég, mely szőlő és gyümölcs termelés czóljából 1000 hold homokterületet vett a várostól s száz munkás családot fog letelepíteni ott, hogy az eddig parlagon hagyott terület a kultúrának adassák át.

Hát Halason? ott megnyugosznak a koszorús költőnek a magyar ember egy részét nagyon is jellemző szavain :

„Deák Ferencz möglöszünk mi kod nékű,“

„Óhajtjuk a szabadságot r ö u d n é к ű !“

Bugaczi.

Mértékhitelesitési-ügy.

Mint tudjuk, városunkban a mértékhitele- sitést Tallér Mihály látja el. Azt is tudjuk, hogy a hivatását szakszerűen kezeli és becsületesen betölti, mert Asboth Emil miniszteri tanácsos a folyó óv április elején tartott vizsgálat alkalmával az ügykezelést rendben találta és csak azt követelte, hogy a hitelesítéshez tartozó eszközök fedett helyen legyenek és e czélra a város egy bódét csináltasson, a melyben az eszközök az idő viszontagságaitól védve legyenek. Azt is tudjuk, hogy a városi mázsa szintén Tallér Mihály kezelése alatt van, a melyet a le'gmegbizha- tóbban, a közönség teljes megelégedésére lát el.

A mértékhitelesítő részére 400 frt fizetés lett megállapítva, ezen felül a vizhuzónak 150 frt évi átalány. Azonban még Thorma Kálmán idejében azon szerződésre lépett a város és a mértékhitelesítő, hogy a város sem évi fizetést, sem átalányt nem ad, hanem a mértékhitelesítő átveszi a városi mázsa kezelését is, a hitelesítési és mázsálási dijak pedig Thorma Kálmánt illessék, a ki az igy befolyandó jövedelem 10 °/0-át a városi pénztárba beszolgáltatni fogja. Ugyanezen feltételek mellett lett megválasztva Tallér Mihály is, a ki a várost illető összeget kimutatása alaptán fizeti.

A folyó év elején olyan hangok halatszot- tak, hogy Tallér Mihály nem számolná el hűségesen jövedelmét, a városi tanács nem lenne megelégédve azzal a körülbelül 50 írttal, melyet Tallér Mihály a jövedelem 10 °/0-a fejében beszolgáltatat; olyan hangok és panaszok hallatszottak, mintha Tallér a kezelés tekintetében szabálytalanul járna el, nevezetesen, hogy a nyomtatott bárczák nem lennének összefűzve, csakis számozva, úgy, hogy a tanács a dolgok megvizsgálását tartotta jónak és e czélból egy városi hivatalnokot, — állítólag az ügyészt — küldötte ki.

Hogy az ügyész mit dérit ki, mit nem, majd megválik, de egy tényt, a mi szoros kapcsolatban látszik lenni az elmondottakkal, számításon kívül és bírálat nélkül hagyni nem lehet.

A városgazda ugyanis alig néhány hete mértékhitelesítői vizsgát tett és azt ajánlotta a

tanácsnak, hogy ő elvállalja a mértékhitelesitést és a városi mázsa kezelést fizetés nélkül, sőt ő fizet a városnak évi 200 forintot, igy a város évenként még 150 frtot nyer. Szóval a városgazda legyen a métókhitelesitő és a mázsa kezelő is.

Ha úgy áll a dolog, hogy a városgazda egyszersmind mértékhitelesítő és mázsamester, a közédek szempontjából helytelennek és össze- férhetlennek tartom. A városgazdát, saját hivatalos teendői annyira igénybe veszik, miszerint lehetetlen, hogy egyéb teendőt kifogás nélkül teljesíthessen. Hogy esik az majd, ha a városgazda egy hétig Fehértón van elfoglalva, hogy a város vagyonárjói jól sáfárkodjon, avagy egy hétig dohányfelvételekre van kiküldve és addig a mázsaház zárva legyen ? Hiszen a mázsamesternek minden órában készen kell lenni! —A mértékhitelesitést pedig másra bízni nem lehet, csakis olyan egyén alkalmazható helyettesül, a kinek mértékhitelesítő vizsgája van.

■A mértékhitelesítő Tallér Mihályt csakis fegyelmi eljárás utján lehetne Állásából meg- ugrasztani.

Ott van a városi tanács, azt hiszem lesz benne annyi meggondoltság, hogy az előrelátható bonyodalomba és összeférhetlen állapotba bele nem megy és ott lesz a főjegyző, a kiről feltételezem, hogy „önzés“ nélkül irányítja ez ügyben is elhatározását és meg lesz benne a kellő erély, hogy saját öcscsét ne engedje bele- vinni állásával összeférhetlen állapotba abból a czélból, hogy annak tripla hivatala, tripla jövedelme legyen és hogy ez által rájuk nézve az „együttlét kellemetessége“ fokoztassék.

G a i u s.

HIRE k.

— Személy ihirek. Dr. Kanyurs zky György a budapesti királyi magyar tudományos egyetem tanára, ismerősei látogatására városunkba érkezett. —- Patay István az újonnan kinevezett albiró hivatalát elfoglalván, működését ínegkezdette. Rokonszenves fellépésével ,ugy a jogkereső közönségnek, mint városunk társas köreinek bizalmát egyszerre megnyerte. Nem nehez megjósolnunk, hogy az uj bíróban 'társadalmunk egy hasznos tagot, igazságszolgáltatásunk pedig képzett, részrehajlatlan bírót nyer. — Dr. Z о 1 n а у vármegyei tiszti ügyész a mű- út kiépítéséhez szükséges telekkönyvi kisajátítások felülvizsgálása végett pár napig városunkban tartózkodott.

— Jegyző választás. Lóri ne zy István halasi fiút múlt hó 29-én Ráczkeviben egyhangúlag I-ső jegyzővé választották. Ritka szerencse érte az alig 24 éves fiatal embert, mert bizony vannak nagyon sokan, kik 10 vagy 20 évi jegy- zősködés után sem találják meg az életben azt az állást, a mire őt a polgárok bizalma érdemesítette. Szívből gratulálunk e választáshoz, amely Ráczkevének egy munkaszerető, tehetséges s ambieziótól duzzadó tisztviselőt, a megválasztottnak pedig szép munkakört, s szépen jövedelmező, biztos állást adott.

,— Hymen. Hollander Adolf, Holländer Áron és fia előnyösen ismert czég beltagja, eljegyezte Halbrohr Lajos kedves és szeretetreméltó leányát, Etelkát, Apostagról.

— Vigyázatlanságból történt puskalövés. A műit héten á pusztán Kurgyis Sándor 17 éves cseléd, gazdája parancsából puskával akarta a varjukat elijeszteni, apuska nem sült be, ő pedig egy tűvel a golyókat megpiszkálta, s e közben a 11 éves Baki Sándor a puskacsőt akarta kihúzni, a fegyver elsült, s a szerencsétlen fiú kézfejét keresztül lőtte.

— Verekedés a csillagvárosban. Vörös Lajos haragban volt Hambalkó János és a felesége Csillag Máriával, e haragot múlt hó 26-án kölcsönösen lehűtötték, a mennyiben Hambalkó János egy horgos bottal, Vörös Lajos pedig egy kapával egymást kölcsönösen és szabályszerűén eldöngették, a verésből Csillag Máriának is jutott.

— Tegnap négy honvéd-huszár század érkezett városunkba, a mely körülmény az épen álló piaczra ólénkitőleg hatott. A „kereslet“ emelkedésével a „kínálat“ is karöltve emelkedett, — a piaczi árak hirtelen felszöktek, különösen azért, mert a k-ofák kosaraikat elhagyván, a huszárok élénk bírálatába merültek. A hadfiak ma tovább folytatják útjokat.

— Megvadult tehén. A kis Rumi Jucza legelőről hajtotta be a marhákat, midőn egyik megvadulván valamitől, a kis leányt féllökte, a segítségére siető Suba Istvánnénak pedig a hasát szúrta ki szarvával, s csak Suba István segítségével szabadult ki veszélyes helyzetéből. A szerencsétlen asszonynak, mire a városba behozták, egy méternyi hosszú bele kifordult, s csak a kezelő orvos szerencsés műtétének köszönhető, ha életben marad.

C S A R N О К.

Bagdadi élet.

VI.

4000 gurus.

Az Allah szoretetóben bővelkező В u d i n i al-kediwe nem is olyan régen, egy hosszú pergament küldött gyors futár által Bagdad mézes szavú Kajmakánjához. Annyi volt beleírva, hogy „nem jó lössz az úgy édös Kajmakánom !“

A mézes szavú Kajmakán mintha a hetedik égből potytyant volna Bagdad sehir-ev- jónek (város-ház) dólny ugoti к alom éhe (iroda). Kapta magát és dsemai-ül-akhir, vagyis házi i án (junius) egy napjára összehívta az ő, Allah minden bölcsességével megáldott déván- ját, hogyha úgy nem jó, hát csinálja a déván jobban.

De tudni kell elsőbben is, hogy mi az a déván? Ez az igazhivő muzulmánok választottjaiból összeült medsrisz (gyülekezet), ahol is mindenki úgy ismeri az alkoránt és a kan unii eme-t (törvénykönyv), mintha az újából szopná.

Tudni kell másodszor, hogy mi az, ami nem jó; harmadszor pedig, hogy miért volt arról szó? Szó volt róla azért, mert a mézes szavú i к th i á r (öreg) Kajmakán nyakába a budi ni memleket-m e t s z ü s z-en (pesti országgyűlés) oly dolgot várták, amely sok háborúsággal jár, lévén az az igaz hivő, de szociáliskodó muzulmánok között való igazságtétel. A kherim (kegyes) Kajmakán eddig mindig igazat adott mindenkinek, hogy a háborúságot kikerülje; itt azonban nem tehetvén, le akarta rázni.a nyakáról ezt a keserves sei-t (dolgot). Ez ugyan nem igazság, de azért van a déván, hogy igazságossá tegye.

A „kisebb déván“ (amelynek tagjai az ő bölesesógöket direkt Allah kezéből kapták, csakhogy zártkovertben) meg is hozta ítéletét, hogy azután a rengő kalászok miatt patvarkodó muzulmánok iigyót-baját H á- lim, Bagdad azi z sir-kj ati b-ja (szent főjegyző) végezze (Allah növelje szakái lát két rőf- nyire); haragudjanak ő reá a patvarkodó muzulmánok. Ezért a kis haragért aztán minden 12 hold fordulásra kap 4001) gurus (400 frt) külön czulagot.

Hál i m (akit a bagdadi muzulmánok úgy ismernek, mint önfeláldozó m e ni ü r t (hivatalnok) a ki pénz értsem m i t, de ingyen, jó szívességből mindent megtesz) hosszú és makacs ellenkezés után nagynehezen elfogadta a 4000 gurust s vele a megbízást.

A mézódes szavú Kajmakán tehát örömmel tárogatózta össze a „nagy dévánt“ is, (melynek tagjai Allah kezéből ugyan, de boríték nélkül nyerték a bölcsességet), hogy mit szól Hali m nagylelkűségéhez? A „nagy déván1' irgalmasabb volt, (és ez jobban is illik az Allah hatalmát dicsőítő bagdadi muzulmánhoz) és azt mondta Hátimnak:

„Hál i m, te Bagdad ihletett szoftá-ja, te a muzulmánsziv csavargatója, oh jó Hálim — mivel hogy rosszul esik a te igaz liitü kötelességtudásodnak, ha mi azt akcse-val (pénz)akarjuk meghálálni, hát nem adunk semmit, nem is kényszerítünk a 4000 gurus elfogadására, hanem a nélkül legyél te helyettes Kajmakán a bülbül mélabus dalától rengő titkos berkek és pálma ligetek városában: szent Bagdadban.“

Uczczu, felugrott erre Hálim, az ihletett szófia az ő sárga kerevetjéről s bülbül hangján tragikusan dalolta;

„Allah, billahi, aliomel Kzek után nem fogadom el 1“

Az édes szavú Kajmakán ajkán elakadt a szó

..........és most Mahomed koporsójának sorsát követi: ég és föld között lebeg:

Allah, ill Allah la Kajmakán,

Szelam, Hálim alejküm, nagy kazaráu !