Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-09-19 / 3. szám
К и N - H A L A S. 1897. Szeptember 19. társai kiskun halasi evang. ref. egyházközségi tagok ide benyújtott folyamodványukban a nevezett egy h áztam ács (presbiteriül])) törvénytelen^ eljárása miatt panaszt* emeltek, és a felemelt adó megszüntetését kérték, mivel szerintük az ez ügyben irányadó az 1882. évi zsinati törvények fennebb is idézett 20. és 233. §-ai szerint új adókulcs és magasabb adó behozatala az egyházközség jogai közétartozik, az egyházközség pedig az új adókulcsot és magasabb adót meg- nem szavazta. — Az egyházmegye, valamint a dunamelléki ev. ref. egyházkerület 1895. szeptember 21-én és következő napjain tartott közgyűlésében hozott végzésével az adó emelést helyeselte, s az eljárást törvényesnek mondja. — Tagadhatatlan, hogy úgy az egyik, mint a másik felfogás mellett lehet érveket és indokokat felhozni, és igy a követett eljárás nem olyan természetű, mely a jelen esetben kizárólag alkalmazható régibb zsinati törvény világos és kételyt kizáró rendelkezésébe ütközik, s ha még megfontolás tárgyává tétetik a kiskun halasi ev. ref. egyházközség javát és felvirágzását hathatósan előmozdító azon magas eul túrái is czél — a főgymnázimni építkezés, — melynek számadatai itt helyt megvizsgáltatván, helyeseknek találtattak, és mely végett az egyházi adónak új adókulcs szerint való felemelése szándékoltat!k, az egyházi adónak e czimen leendő emelését indokoltnak kell elismernie még az egyház községnek is, és végtelen kára lenne magának az egyházközségnek, ha a már megtörtént építkezések költségeinek lebonyolitása ellen esetleges formákba ütköző merev kifogásokhoz ragaszkodik, — Miután pedig a magyarországi ev. ref. egyetemes convent, mely mint legfőbb autonom egyházi testület, saját egyházának kebelén belül leginkább hivatott az önkormányzati eljárást felülbírálni, saját egyházi szabályzatait magyarázni, s azokat concrét eseteknél alkalmazni, f. évi ápril hó 8-án 83. szám alatt kelt határo zatával, illetőleg hozzám a halasi adóügyből kifolyólag intézett felterjesztésével, a kérdéses új adókulcs szerinti magasabb adónak behozatala körül az egyházi hatóságok által követett eljárást, a zsinati törvény hivatkozott szakaszai következő pillanatban a Kadisah feje véresen gurul a szökőkút locsogó vizébe. •Felgyújtják a Kadisah palotáját s ennek világa jelzi előttük az utat a köves sivatagon Elabi óáz felé. Elöl száguld Muradó s viszi ölében Leilalit; elviszi az Elabi őserdőbe az ingó levelű pálmafa alá. Tehát ismét ott volt a leány, a hol ezelőtt hónapokkal, de most n e m szedi kelet ezer- szili ű virágait, nem keveredik a buja illatos fii közé, n e m nézi álmodozva a pálma ingó levelét; a fű s e rn -félték e n у m á r s n e ш i '■ i g У • • • , Muradó átöleli Leilaht, mint hónapokkal ezelőtt. — Leilah szeretsz-e? kérdi szenve- délylyel. — Szeretlek. — Leilah eljössz-e velem ? — Megyek! — Allah hoz is? Leilah szorosan Muradó kebléhez simulva arczát megcsókolja s fülébe súgja rezgő hangon: — Veled elmegyek a halálba is! . . . —• Leilah szeretsz-e? — kérdő az ifjú a leány ajkát csókolva. — Sze-ret-lek . . . ... A leány és az ifjú szivéből egy pár vórcsepp jő kebleikre s aztán ... a buja fű összeborult Leilah és Muradó fölött. Katalin Elemér vállaira borulva siratta Leilah tragédiáját. . . . Rövid szünet után elemér védbeszódet igy folytatta: — Es most vonjuk le a eonsequentiát. Kelet jogi fogalmai szerint a nő a férj rabszolgája s mint ilyen jogtárgyát képezi. S a jogi alapján törvényesnek jelenti ki, és a kérdéses adóbehajtását szorgalmazza: ennélfogva tudatában-annak, hogy a kérdéses adóbehajtásáért a “felelősség az ezt szorgalmazó ev. ref. egyetemes con ventre legnagyobb mérvben hárul, és tudatában annak, hogy a kérdéses szakaszok nem zárják ki a convent értelmezésének jogosultságát, eltekintek a legfőbb felügyeleti jogból kifolyólag a nevezett kiskun halasi ev. ref. új adókulcs szerinti magasabb adónak 1893. évben történt behozatala körül eddig követett eljárás törvényességének további taglalásától. — Eltekintek annál is inkább, mert nem tártom czólszerünek az állami erélyesebb beavatkozást autonom testületek oly ügyeiben, midőn a törvény az általuk követett eljárás helyességét kételyt kizáró rendelkezéssel éppen nem zárja/ki, és midőn minden felsőbb anionom fórum, sőt maga a convent is az eljárás teljes törvényességét a hivatkozott szakaszokban megállapítva találja.- — Ezen indokok vezényelnek kapcsolatban az üdvös és nemes culturáíis ezéllal. amidőn kijelentem, hogy az 1895. junius hó 15 én 24886. szám alatt, kelt rendeletemet, mely Ível ez ügyben az 1895. május 6-án 22100. szám alatt kelt rende- letemet egyelőre felfüggesztettem, most már hatályon kívül helyezem. Budapeslen, 1897. évi augusztus hó 9-én. Vlasies, s. k. Könnyű dolguk van a soezialis izgatoknak. A nép Szenvedélyeire támaszkodnak, megmutatják a távolságot, mely ember és ember közt van s a melyet in aga a t e r m eszet, jelölt ki és alkotott; aztán egy kis mézzel bekent madzagot végig rántanak a szegény, munkás nép száján és ezért kapnak — pénzt, a pénzen kenyeret és mindent. A dologtalan megélésnek ezen módjához ma már minél többen fordulnak, — mert itt nem folyik a munka verítéke a homlokon, itt nincs szeretet, tisztelet, becsülés, nincs semmi polgári erény! Nekik nines Isten, nincs haza, nincs törvény, — bennük csak a tömérdek gyűlölet, a rengeteg pónzvágy s a kietlen henyélés — dolgozik! Bennök nincs szeretet a nép iránt; mert nincs ott szeretet, a hol a népet az ő tudatlanságában, az ő vak szenvedélyeiben bűnbe, öriimeggyőződós szempontjából Mehomed Kadisah, midőn a lányt elrabolta, valami főbenjáró bűnt nem követett el. Murádétól erőszakkal elvette az ő „tárgyát“ a keleten még mindig divó „vis major“ jógánál fogva. A büntető codexsei csak annyiban jöhetett volna ellentétbe, a mennyiben Muradón súlyos testi sértést követett el. Szépítve a dolgot, ő kelet jogánál fogva egyoldalú jogügyletet kötött (amelyet később fejével pecsételt meg), amely jogügyletnél (mint foglalásnál), ha az egyik fél, t. i. Maradó tényleges beleegyezése hiányzott is, érvénytelenné nem vált, mert hiszen kelet népe ilyen-formahiányt, mondjuk licentiát mindig megenged egy kadi- sahnak, anélkül, hogy akár morális, akár jogi érzületét sértve érzenó. Es most térjünk vissza nyugatra. Itt a nő á férfival egyenlő rangú s hasonló sorsban osztozik. Itt a nő jogozott és nem jog- tárgv, vannak jogai, de jogtárgyul, a jog főelvé- nek értőimében, úgy. mint keleten felhasználni nem lehet, mert ez sértené nyűgöt morális és jogi érzületét s megtámadná a jogrenden alapuló társadalmi rendet. És mégis! Leilah, sorsában nyugat hölgyeinek 80 százaléka osztozik, természetesen Mehemed Kadisaht pl. Olivér grófnak hívják, s a nőrablás modern formában, az etiketté s a társadalmi szabályok szigorú betartása mellett történik. Olivér gróf elmegy a „papához“ megkérni a leánya kezét, mert a papa a „pater familias“ s ő nála van a „potestás.“ Az apa leányának csak annyit mond: lányom, Olivér gróf megkérte kezedet, én „igen“-t mondtam. S a boldog gróf viszi még boldogabb mátkáját először Velenczébe, aztán pedig a hozományból restaurált grófi kastélyba. Ezt a nő -rablást nevezik aztán ( nálunk modern, vagy érdek- házasságnak! És nem gondol senki arra, hogy letbe, tövénysértésbe kergetik; nincs ott tisztelet, ahol a nyers, állati erő győzedelmeskedni akar az ész hatalmán, a hol az idegenből jött komisz -fráterek a nemzet törvényét meggúnyolják; nincs ott becsülés, ahol mindazt, aki közéjük nem tartozik, megkövezik, mint a zsidók a Messiást! Nincs itt semmi pogári erény, mert nincs Istenük, nincs hazájuk, nincs törvényük, ami nélkül pedig az ember állattá lesz és kietlen leikével nem *kiván semmi mást. csak a — másét! Es az izgatok meg is kapják ezt, mert. zsebre vágják a mukás nép által összehordott fillérek nagy tömegét.. Ők tehát megkapják a „másét,“ de megkapja az általuk félre vezetett nép is a — magáét! A vezér urak a szegény földgépét — pénzéért izgatják; beülnek a súgó-lyukba sei- játszatnak vele „Szocializmus“ czimmel egy ideális komódját, a mely rendesen — tragikusan végződik! A súgó urak rendszerint ép bőrrel elmenekülnek ugyan, de a többi szereplők rajta vesztenek. Es az isteni komódja két helyen fejeződik be, — egyikre a börtönben, másikra valamelyik budapesti mulatóhelyen; vagy a disznó piaezon a cscpű-rágók sátorában ! A munkásokat, akiket a rendőrség összébb' fogdosni. a törvény bünteti, mert megsértették a törvényt és ennek igazságot kell szolgáltatni! — A közönséges szocialista tehát fogházba — „ül“, de a vezérszoczialista nagy hirtelen Pestre zóuázik, és estére kelve már — /'orfeumban „ül“,, fuj tot t borokra és kétes értékű leányokra fecsérelve a szegény néptől — összeharácsolt filléreiket. Oh, de azért ő kegyelme az i d e g c n b ő 1 beriasztott, élvetszerető, de munkát kerülő nátió nem hálátlan, mert a inig koczezingat a leánynyal s ajkairól szedi azt a bizonyos mézet, szíve.-szoretetével gondol a h a 1 a s i n a p s z á m osokr a, s ölében a kaczagó leánynyal lelke fájdalmával érzi a halasi nép hajait, szenvedéseit. — Oh, nem a leánynyal érez együtt ő akkor se. hanem a halasi munkás-kör tagjaival, az ő édes testvéreivel, a testéből való testtel, a véréből való vérrel, a fenséges m a g у a r néppel, a jó kunokkal, akik oly balgatagok, hogy fizetnek azoknak, azokra hallgatnak. akik őket bolondit.ják ! Kun Halason a múlt, óv január havában „szöczializmus“ czimmel egy ilyen isteni komódját a lelketlen izgatok a munkás kör tagjaival is eljátszanak! Emlékezhetünk, — vörös zászlót hordoztak körül a városban, és a „vérszopó bur- zsóá“-ra isten-itólétet dörögtek! itt csak a c z ó g - j e 1 z ó s kettő, de a fi r m a egy. De hát a társadalmi jogérzület (hogy sze- retetről ne is szóljunk) nem törődik azzal, hogy egy jogalany jogtárgyá sülyedt, s hogy a leány érzelmi világát eltiporva kigunyolta? Igenis törődik, mert inig elég szives a jogtárgyat a bevégzett faktum után ismét j о g а I a n у á emelni, addig vastag realizmusa nem ismeri el, hogy „bizonyos“ érzelmi világot eltiport volna. Mossa kezét, mint Pilátus. Es ha e pilátusi kézmosás után is fáj a nőnek a csalódás, a megaláztatás s a szív jogának, a szerelemnek kigúnyolása, még mindig elég leleményes, hogy expedient találjon a veszteség kárpótlására. így vigasztal: hiszen szeretni igy is lehet, igy is szabad, sőt mint a költő a társadalmi úzusból kiindulva mondja, még úgy édesebb a szerelem, „midőn vágyát érzi csak, de nem jogát!“ Azonban, szerintem, a költő ezen mondásában csak az a szép, csak az az igaz, hogy a rákövetkező sorral rímel. Mert a jog adja meg a szerelem tisztaságát, mélységét, állandóságát és ha a jogot, mint eszközt a szerelem elveszti láb alól, akkor ez érzelem s e szenvedély kielégítésének moralitása meginog és mihamarább . összedől! Édes Katalin! Es ezzel befejeztem ródbe- szódemet. Kívánta, hogy védjem a védtelent, megtettem; kívánta, hogy védjem önmagát önmagaellen, megtettem. Em védtem és támadtam a társadalmat, mert kívánta, s vole Olivér grófot; védtem és támadtam a szív világát s vele a szerelmet, mert kívánta; megmondtam, mi a jog s mikor válik jogtalanná a szerelem; védtem azt, aminek elvesztése legjobban fájna é n nekem!
