Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-12 / 15. szám
Első évfolyam. 4/ 15. szám. Kun-Halas, 1897. Deczember 12. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG- ÉS KIADÓHIVATAL: Kossuth-uteza. Megjelen minden vasárun]). TÍBSAMLII HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegillei'ékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 4L fél évre 2 írt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Gazdák szövetsége. Nagyobb, iga/abb öröm alig ébredhet a munkás ember keblében, mint, midőn fáradozásának, szorgalmának hasznos eredményét látja, midőn arról győződik meg, hogy nem hiába küzdött, szenvedett., mert im testet ölt az eszme, megvalósul a gondolat, mely agyában született. A gazda ember megelégedett örömmel nézi, ha vetése jól kikelt, ha az szépen növekedik, fejlődik; ha gazdag az aratása, úgy öröme a hála szárnyain emeli óta mindenség Urához. Láttam a kertész örömét, midőn a vadonczbói hasznos termő gyümölcsfát teremtett. Láttam a szenvedélyes állattenyésztőt, mily lelkesült örömmel szemléli, dicséri saját nevelésű, jól fejlett állatait. De ezek az örömök kicsinyek ahhoz, midőn a toll embere, a szellemi munkás, a közügy napszámosa örül, mikor ez látja hirdetett eszméinek, gondolatainak, javaslatainak megvalósulását. Ah. ez az öröm égi, erős és hatalmas és a méltatlan bánásmód, igaztalan mellőzés vérző sebeit egy pillanat alatt begyógyítja. Keblére ölel barátot, ellenséget, felderül felette a nap, mosolyog rá az ég! smindent, de mindent derült színben lát, igen, mert az ő szellemi gyermekei'hálás elismeréssel hirdetik az atya becsületes munkáját, önzetlen fáradozását, maradandó buzgalmát 1' Az elért eredmény, siker erkölcsi ereje teszi őt boldoggá elannyira, hogy egy pillanatra azt hiszi, őa leggazdagabb, legszerencsésebb ember, pedig . . . hideg a szoba, hol Íróasztala mellett görnyedve irja le, mit szive érez, mit agya teremt. Bizony-bizony, sok keserűséget ád ez a világ, de ne legyünk hálátlanok, ád ez örömöt is. Minket is öröm ért, mert a miben a gazdák szabadulását, boldogulását egyedül láttuk, az most megvalósulás állapotába jutott. Ей év tavaszán felolvasást tartottam az országos gazdasági egyesületben. Ebben megmutattuk, mily szükséges a zilált állapotok megszüntetése, az erők egyesülése, a gazdák tömörülése. Elég jól fogadták a felolvasást, a díszes közönség éljenzése, a remény hajnalát hasította felém a jövőben, hittem, reménylettem, hogy szavam nem hangzik el eredmény nélkül, és a mit reménylettem, im a teljesüléshez közeledik. Jeles harcz-edzett, fényes múlttal, nagy tetterővel biró kitűnő hazafiak vették kezükbe a zászlót, melyre ez van irva „A Gazdák szövetsége“. Ezeknek a zászlóbontó apostoloknak nagysága, munkás múltja kezesség amellett, hogy a mi jót akarnak, a miért lelkesednek, azt megteremtik. azt megvalósítják s a gazdákat kínos, válságos helyzetükből kimentik, szervezve belőlük egy erős tábort, hadsereget, mely ;? vészszel daczol, az ármányt legyőzi s hazánk dicsőségét növeli. Itt is már az ideje, hogy erős karral ragadjuk meg gazdáink élethajójának korrnány-rudját. Viszi erősen a tajtékzó hullám, sziklák között életveszély fenyegeti szüntelen. Jer, óh, jer szabaditó erő: „Gazdák szövetsége“, csendesítsd le hatalmaddal a haragvó hullámokat, parancsolj a viharnak, hogy szárnyát összetakarja, s vidd a munka után megérdemelt megelégedés kikötőjébe a gazdákat. Fáj a szivem, kesereg a lelkem, ha látom, hogy a becsületes gazda jó hisze- müségét, becsületes egyszerűségét, kevéssel megelégedő reménységét hogy szipolyozzák ki a kufárok, uzsorások, csalók, ingyenélők. Mint küzd szegény! de küzdelme vergődés, mint a hálóba került madáré, ő egymaga az ellenséget leverni nem tudja. Szánt, vet, kapálj kaszál, jó időbén, ......................— ........................... ■" 1 1 A^KUMALAS“ TÁECZÁJI^ !Knu-Halas, 1807. decz. 9. Tisztelt szerkesztő Ur! Mikor ön kedden este a gyors vonattal, valami szellő telepítési, vagy villám világítási ügy eránt Budapestre zónázott azzal a szándékkal, hogy csak szombaton este tér haza, tehát akkor, a mikor emberi és prageri számítás szerint, ön a lapba már nem irhát semmit, kell vén ugyanis akkorra a lapnak már teljesen készen lenni: azt mondta nekünk árván hagyott munkatársainak, hogy „lássuk el a lapot legjobb belátásunk szerint s hogy lehetőleg „tárczát“ is hozzunk“. — Siettében, — ön tudja hova sietett — e nehány szóval bizta a „Kun-Halas“ 15-ik számának sorsát kezeinkre. Hát az szép, ha ön szőllő telepítési és vil- lamvilágitási ügyekben utazik és kívánjuk is, hogy mihamarább nehány ezer hektár fillokszeramen- tes, dics szőllőjében billikommal kezünkben emlékezzünk meg a föld színéről kiirtott lilloxcra, peronospora, Colorado s más e fajta csuda bogarakról s hogy 1000 darab villamos iv lámpa ragyogja be Halas városát, melyben ön az emberi kor legvégső határán túl is éljen, de •— az már nem szép, hogy mikor kedden este elment, még egy szó sem volt a lap szombati számára elkészítve. Ezt ugyan item mondta, talán azért, hogy higyjük nehány boldog pillanatig, miszerint, ha a nyomdába elmegyünk, ott csak úgy dúslakod- hatunk a jobbnál-jobb vezér, közép és tárcza- czikkekben. Félóra múlva eltávozása után, azonban megtudtuk a rideg valót: egy szó sincs még a lapból. Tudja mit gondoltunk ekkor önről ? Nem mondom meg egészen, mert az borzasztó. Hogy az első éjen, mit Budapesten tölt, álmodjék peronpsporáról, melynek nem árt, ha minden nap tízszer megfrecskendezik is a legerősebb kék köves oldattal, sőt annál jobban gyarapodik számban és erőben s mely ép oly dúsan tenyészik a hazai, mintáz amerikai alanyokon; álmodjon futó homokról, mely útját állja annak a vasútnak, mely az ön leendő dús termését akarja szállítani a világ négy tája felé, villamos világításról, mely akkor hagyja cserben, mikor legjobban akarna látni. Gondoljon ehhez még borzasztóbbat, melyet csak azért nem Írok ki, nehogy „élet veszélyes fenyegetés“ miatt a büntető törvénynyel jöjjek összeütközésbe. Ezt kívántuk önnek tiszta szívből. Mert az jól állhatott a mesebeli minister elnöknek, a kinek a jövőre nézve az volt prófétai ihlete, hogy „valahogyan majd csak lesz, mert még soha nem volt úgy, hogy valahogyan ne lett volna“ s ezért nem is sokat gondolkodott a jövőről, de önnek — t. szerkesztő ur — higyje einem állt jól, mikor kedden este elment s a lapja számára egy szó sem volt megírva ............ Tehát magamra maradtam. Beültem az árván maradt szerkesztőségi szobába s fejemet kezeimre támasztva álmodozám. Oh! mi kár, hogy az álmok teljesedésbe nem mennek?! Lelki szemeim előtt, láttam már belépni a levél hordót, ki 10 árverési hirdetményt hoz, melyek mindegyikét a. lap legközelebbi számában kérik a beküldők közzé tétetni. Mig büszkén irtani volna a szerkesztői üzenetekben: „Sokaknak. Beküldött tárezáik közül sok bevált. Sajnálatunkra, t ó r s z ti ke miatt, ezúttal nem adhattunk mutatót.“ Tér szűke! te ideálja a csütörtök-szombat esti időknek. Lebegj csak itt előttem 1 Ne játszál csalfa játékot, mint tündér, kit látunk, de elérni nem bírunk. Jövell teljesedésbe s ments meg aggodalmaimtól. Valami megszokott, de kiállhatatlan hang ijeszte fel álmodozásaimból. Hátra tekinték s ki álla mellettem a „tér szűke“ helyett? Egy borzas fej, az ón rémem, ki sebes, daráló hangon, tiszteltetett a nyomdász úrral, a ki kéret kéziratot, mert még-nincs semmi a lapból. —- Fiam! ha azt olyan könnyű volna megcselekedni, mint a milyen könnyen kimondtad, örömömben téged látnálak a legszebben fésült és legmosdottabb küTdöncznek, kit valaha a föld horda hátán, hangodat, mely most sértőbb a leg- repedtebb bakter (müezzim) tülöknél, égi danának képzelném — szólók álmaim kíméletlen megzavartjához — azért édes gyermekem ne siettesd halálomat, hanem hagyj magamra. E szavak után vissza merültem ábrándozásaimba. Közben hallani véltem, a mint a torony óra elütötte a hatot (ha ugyan tudna ütni csak egyet is) . . . tehát nincs árverési hirdetmény . . . Sokat igen sokat kell Írnunk . . . s ön még rá is tizet a lapra t. szerkesztő ur! E gondolatnál — megvallom — egy kis örömet éreztem ,— mert az a szerkesztő, a ki kedden este elutazik s a lapja számára egy betűt sein hagy hátra s mégis csak szombaton este jön haza,
