Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-05 / 14. szám
Deczember 5. К ü N - И A L A S. 1897. kötelezettség teljesítésénél — mely pedig adófizetőinknél ha nem te sporttá, de mindenesetre szívesen felkapod divattá vált — krónikus gyengeséggé fajulna? Ha minden évben a kivetett városi pótadónak körülbelül 20°/»'-a behajthatlan, vagy be- hajtatlan marad s csupán papiroson tesz eleget rendeltetésének, midőn tekintélyes összegével a. bevételeket emeli s papiroson csökkenti, de valójában emeli a pót- adó összegét, mely elvégre is egyedüli igénybe vehető forrás a költségvetésbeli hiány fedezésére? E tárgyban, immár a 12-ik órában, gyökeres s kíméletet nem ismerő intézkedés szükséges, különben a legtetszetősebb költségvetés mellett is kátyúban marad a város háztartásának különben is nehézkesen mozgó szekere. A közérdek fölé rendelt magánérdekek következményeként jelentékeny károsodás én a várost azzal, hogy a vásári és piaczi hely pénz .szedés bérlete tetemesen megcsökkent, mert'a •helybeliek a piaczi hel vpénz fizetésének kötelezettségi* alól felmentettek. — Vájjon méltányos-e ez? — Azok. kik üzleteik, adás-vevéseik színhelyéül a köztulajdont képező közterületet magán érdekeik czéljára igénybe veszik, e használatért ellenszolgáltatással nem tartoznak, ellenben az* összpolgárság adófizető része, ki a méreg-drága piacz- czal a hel vpénzt is busásan megfizeti még a helypénz mentesség folytán támadt bevételi hiányt is kénytelen pót,adójával fedezni. — Oly anyagi viszonyok közt levő városnak mint városunk,• ily fényűzést megengedni. — véleményünk szerint — kissé indokolatlan nagyúri passzió, mely évenként 1400 írtjába kerül az adófizető polgároknak. Hasonlóan kedvezőtlen eredményt mutat fel a gazdálkodás jelenlegi rendszere mellett az erdészet és fehértói kert házi kezelése, mely kerek számban 400 írttal terheli évenként a város közön,ső- gát, 887 írt 16 kr. bevétellel szemben 1253 frt 09 kr. költséget igényelvén. — Nem lehetne-e ezt is más. biztosabb alappal bíró. kevésbbé költséges rendszerrel kezelnünk, illetve értékesítenünk ? — Erdészetünk bevételei 756 frt 29 krt tesznek. kiadásai 870 frt 61 krra rúgnak. — Kérdjük: mily ellenérték kárpótol a túl- kiadásért? — Nem lonne-e fejleszthető, átalakítható ez alap. mely pedig viszonyaink közt nem csekély jövedelmet biztosíthatna, a város háztartása javára ? A kiadások tételei közt egyik legjelentékenyebb tételt képezi a községi és ipariskolai czélokra előirányzott 16.171 frt 87 kr.. vagyis az összkiadás l2'4°/o-a. Ezen tétel s a szegények segélyezésére megállapított 2783 frt 84 кr. öss-zeg megszavazása tanúsága, annak, hogy városunk polgársága képviselő testületé által a korszerű haladás s a valódi szükség nélkülözhetlen kiadásai elől nem zárkózik el szűkkeblűén s ott. hol a népnevelés, mivelőd és. vagv a segély szüksége anyagi áldozatot követel tőle. mindenkor meghozz;!, azt a, kor követelményeinek és embertársainak. Való. hogy a szegényiigy hasonló ! anyagi áldozatokkal helyesebb, megfele- lőbb módon is rendezhető lenne, de ez oly .sok körültekintést igénylő kérdést csupán hosszabb s beható tanulmányozás alapján tartjuk rendezhetőnek mi is. miként a képviselő testület is. mely érezve a rendezés szükségességé*t. a módozatok megállapítására s az ügy tanulmányozásáru a szegényügyi bizottságot utasította is. Csekély figyelemben — nem akarjuk mondani: mellőzésben r— részesült két igen fontos kiadási tétel: a kölcsönök törlesztésének és a világításnak kérdése. — Az elsőnél szóba jött ugyan minden komolyabb méltatás nélkül a conversió kérdési1 s a másikban messze jövő homályából felénk villant a villamos világítás fénye, de amilv határozatlan alakban jelent meg az előbbi, ép oly bizonytalan maradt jövője a másiknak s mindkettő oddigeléjámbor óhajnak tekintendő, mely daczára annak, hogy csak anyagi előnyökkel s nem megterheltetéssel jár. nem tudjuk, nem szenved-e hajótörést a, ma- radiság szikláján, melyen oly nyugalmasán guggol a pislogó mécs mellett a csak mára, gondoló rövidlátóság. De egyszer talán képviselő testületünk is. mint a város közönsége érdekeinek valódi képviselője le fogja vetni a. kárhozatos maradi- ság minden haladást s életet megfojtó nyűgét. 8 a haladás terére lépve megtalálja s követni fogja, az egyedül helyes utat. melyen a józan takarékosság mellett a helyes irányú fejlődés is helyet, találand. Ez- fogja biztosítani v á, r о s u n к n а к s a- j á t er ejé ből és polgára.inak a haladó korral szemben érzett kötelességérzetén alapuló á I d о z a t, к é s z s é g é b ő 1 ige n к ö n n у e n megte r e m t h e t ő f с 1 v i- r ágzását. — s. —n. Utezák és terek. A levegő nagy isten áldása, de mert ingyen kapható, nem nagy becsülete van neki. Különösen minálunk. a hol azt tartja a mondás, hogy széllel nem élhet az ember. Többet ér annál a bús. meg a bor. Ez igaz. De a szélnek és levegőnek még is reszteltfik, ... A kegyelmed nevére . . . nézze kohned mennyire az apjára ütött. Gyömbér gazda ismét gondolkozik . . . . A kettő első csak rendén ment, ... de ezt már egyáltalán nem érti . . Jött aztán újból a magyarázat : Felesége; „Ugyan ! ugyan ! . . . Uram ! . . . legyen eszed! Ilyen bolondot gondolni, hogy ... Kjh! . , . Ejh! . No! . . . A bába: „No de szomszéd uram ! A múltkor az volt a baj, hogy hat hónapra .... No akkor kevés volt. — Most meg hát két esztendőre .. Ennél már többet nem kívánhat . . . Hiszen ez a természet titka . . . Nem lehet azt tudni . „ . mert hát ennek ez a rendi , , . A komendálók : „Megzavarta a nagy boldogság szegénynek a fejét“! . . . Végül jön a gyolcsos tót, Ez már újabb; s hogy igazán beszól, matatja dölyfös taglejtése: „Na jul van ... Hát sag valami!... No ... De ez semmi ahhoz, ami nekünknaknek Van . . . Zegy mindig zegy ... De zenyim Hanka! Az az asszony. Hozd ide '/asszony mindkettő . . . Nékem hozott zasszony zegyszerre kettő . . . Itt van mindkét Idapecz , . , Nem kellett volna zagyon ütni riszeg kocsist, akkor kendnek is lett volna kettii. — Há! — Kend nem nagy leginy ! Gyömbér gazda elgondolkozva ballag a házba, ott karjaiba kapja az uj szülöttet smig annak mosolygó arczocskája őt is nevetésre készteti, elgondolja, hogy a gólya mégis csak szeszélyes madár, úgy visitel a hogy neki tetszik s még csak inog sem kérdi, hogy nem alkalmatlan vendég e? Egyszer aztán az történt, hogy a gólya reá szállott Gyömbérek házára. Ga-zd’ uram kicsit, zavarba jött ... lévén arról némi hiányos fogalma, hogy a mathema- tilen a természetben is uralkodik, melvlyel kiszámította, hogy a szerencsés családi esemény a lakodalom után éppen hat hónapra esett . . . De a komendálók, mindnyájan, komám asszony — nőném asszony példák felhozatalával bebizonyították a boldog apának, bogy a gólyák némelyike nem tart pontos időt. előbb eljön, mint sem a tavasz kinyílik, az ember is téved, hát mó" a gólva. Példák: első: „Ha hét hónapos lehet a gyerek, miért, ne lehetne hat kónapos is?!“ v második: „(Jsntoknó asszonyomnál özvegysége tizenegyedik hónapjára köszöntött be“. harmadik : „Hát, á sikár áruló asszonynak itt a szomszéd községből ? . . . hisz ismeri mindenki! Három hónapra lett az esküvő után snem ütközött, inog rajta senki“. Ily döntő bizonyítékok: szép feleségének nyájas szempillantása, az ép fingyerníek látása teljesen meggyőzte a férjek a dolgok rendes menetéről. — Annálfogva erről szó se legyen több. — Megtartották a dilinyós keresztelői, s Gyömbér uram boldogabb volt mint, valaha. Nem tellett, bele egy év, mikor már a szerető asszony egy gyönyörű leánygyermekkel aján - dékozta meg férjét,. — Most már a dologidejére jövőn, az ex-hadverő majd.szét pukkadt boldogságában. , Történt azonban, hogy egy szomszéd faluból való részeges kocsis, jól íelpáliukázva, az ő udvarába tévedt, kinél minden figyelmeztetés hiába való lévén, a sodrából kijött, s családja nyugalmát, féltő Gyömbér gazda hirtelen kézbe kapott .rúddal úgy fejbe fényitett. .hogy az példa adásnak okáért minden részeg kocsisok számára menten meghalt. A sok enyhítő körülmény és (tisztességes viselkedésének fiskaiis által való bebizonyítása daczára is Gyömbér Mihály ezért teljes két, évet töltött a Tekintetes Törvényszék fogházában. No de ez is elmúlt, ha nehezen is. — Szabadulása előre jelezve volt. várták nagy diriom- dánomra. Meg is érkezett, a vendégek teljes számban jelen voltai;. — Tisztelendő ur gratulált úgy a szabaduláshoz, mint a szerencsés családi eseményhez. , A hazatért nem érti az utóbbit . . Ereszszék liát a feleségéhez ! . . .- Mindjárt-, mindjárt, gazd’ uram. hisz' most jöttünk a templomból, — mondja az ott settenkedő bába. — Hát ott mit csináltak? •— Kereszteltünk, édes Gyömbér uram,— kereszteltünk.-— Kereszteltek?! . . . Kinek?! . . . — Kegyelmednek, édes uram, kegyelmednek, vagy ha jobban tetszik, a feleségének, no mdst már bejöhet. — Nézze milyen enni való, aranyos! A betáinolygó Gyömbért oda löki egyik komendáló asszony a felesége ágyához, hol két forrón ölelő kar kedves meleget idéz elő szivében, egy szenvedélyesen csókoló ajk pedig a menyei boldogságról sugdos, inig a bába egy gyönyörű újszülöttet, mutat: Miska, édes Gyömbér uram, Miskára ke-
