Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-11-07 / 10. szám
November 7. K IJ N - H A L A S. 1897. kétség nem fér, — csak idő kérdése, | bogy mikor? Érdekes itt tudni, hogy az egyház- tanács a felügyeleti mulasztással a plébános elnököt, ez pedig az egyháztanácsot vádolja : de azt, hogy ki a tulajdon- képcni bűnös — megállapítani nem lehet. Látni való tehát, hogy hitközségünkben a baj is. s a viszásság is nagy. — Mit még jobban növel az a körülmény, hogy az igazgató-tanács némely tagja azt, hogy ő a népet illetéktelenül képviseli, s hogy ügyeit illetéktelenül intézi. — belátni nem akarja. S különösen pedig a viszásságot az növeli, hogy az egyházi felsőbbség az egyháztanács felfüggesztésével, a nép százados jogát nyirbálta meg. mivel hallgatást parancsolni nem tudott neki. Egy darabig czélt is ért, De ne feledjük, hogy a nép olyan volt addig, mint az alvó oroszlán, mely ha felébred, annál nagyobb erővel küzd ketreczében •*— elveszett jogáért. Nem elég figyelmes az egyházi fel- söbbség s nem gondol arra. hogy a jog elvonást a kötelesség megtagadása követheti. S nem jut eszébe az, hogy actió reaetiót szül. Minél tovább megy a jog fosztogatásban, a nép annál jobban követeli elveszett jogát. Azt hiszi, — s ez őseitől öröklött tulajdonság. — hogy a nép van az egyházi hivatalnokokért, s nem az egyházi hivatalnokoka népért! Azt hiszi, hogy a néppel úgy lehet bánni, a hogy neki tetszik, s annyi jogot vesz cl tőle, a mennyit akar? Ohó! — a mai felvirágosodás korában már ez nem megy! — A nép ma már nagyon is jól tudja, hogy mi az egyháziaké, s mi az övé! illeti az éneket hegedűn kísért urakat, kik szép öss/játókukkal a sikert nagyban előmozdították. 8-ik szám. A vén czigány. Melodráma, hegedű kísérettel, előadja Dr. Hennán Ferenc. Bocsánatot kérek kedves Melanie, erről nem számolhatok be, mert patyolat barátommal ezen idő alatt czellengoriáztuk lefelé a harmadik spriczezert s mikor az ispriccer végére értünk, akkor a műsor ezen száma is véget ért. 4. Magyar népdalok. Ozimbalmon játszta: Bohoska Etelka k. a. Ismerve a kedves kisasszony művészi ezimbalom játékát, még is meglepett az a bátor, szép és hibátlan játék, melylyel gyönyörködtetett, melyen kiviil elismerésünket kell a kedves kisasszonynak nyilvánítani azért a szerencsés választásért, melyet az előadott darabok megválasztásában tapasztaltunk. A művészi előadás méltó osztályosai voltak a hegedűn kísérő Balogh László, ifj. Balogh László, Di'. Hodossy Géza és Stóger Ferencz urak.- Kedves Melanie iszonyúan táj a fogam s fájt akkor is, mikor ezt a kritikát a szerkesztő úr felhívására papírra tettem. De . . . — Ne folytassa kérem, meglátszik a kritika pongyolaságán, hogy fogfájás kíséretében íratott. — Ne legyen kíméletlen kedves Melanie! S hogy megmutassam, miszerint javithatlan vagyok, szives engedelmóvel leszek bátor referálni a közelgő farsang élveiről, akkor talán majd jobban sikerül a kritika. — Tehát a viszontlátásra! ___ * * Ne zaklassuk felnit a népet, s ne nyirbáljuk annak természetes jogait. E helyett inkább tartsuk szem előtt s alkalmazkodjunk ezen közmondáshoz, hogy: „Adjuk meg. a mi az Istené, sadjuk meg. a mi a népé ! “ S ha ez igy lesz. akkor tudom, hogy a feje a nép miatt senkinek sem fog megfájdulni. — r. —y. S z i n h á z. A színi saison harmadik hetéről mást, mint szépet és jót a szigorú kritika sem mondhat.. — Jóllehet a műsor újdonságokban meglehetősen szegény volt, de midőn kifogástalan kerekdedségfi, összevágó előadásban oly színműveket látunk színre hozva mint a „Sárga csikó.“ „Otthon“ és „Czigánybáró“, a kedves régi ismerősök könnyen nólkülözhetővé teszik az újdonságokat. — A társulat tagjai is egyenként s öaszesen egyre jobban összetanulnak, mind jobb és jobb előadásokat, nemes umbitióra valló, fárasztó szolgalommal «dolgozott kifogástalan alakításokat nyújtanak közönségünknek, mely — úgy látszik — az érdem elismeréséül olykor-olykor nagyobli pártolásban is részesíti a derék színtársulatot. A hót színi története egyébként a következő: S zóm b a ton — okt. 80-án — a helybeli jótékony nőegylet által rendezett estélyre való tekintettel, színi előadás, nem volt.-— Ez alkalommal a nőegylet fáradozott a legteljesebb sikerrel azon, hogy az estét hosszú időre a legkedvesebb emlékűvé tegyék számunkra. V a s á r nap — okt. 31-ón — Csopreghy „Sárga csikó“ ez. népszínműve, e régi jó ismerős gyönyörködtette a szép számú közönséget. — A darab drámai és zenei szépségei hatásukat soha sem tévesztik el a közönségre, nem különösen akkor, ha a szépségek oly kedves tolmácsra lelnek, mint Fenyő Rózsik a volt Erzsiké szerepében. — A bájos régi dalok, az ő ajkain hallva, sokszorta kedvesebben, meg- ragadóbban nyíltak meg emlékezetünkben, játéka, pajkos csintalansága, bájos naivsága előtt pedig a legteljesebb elismerésseljmll adóznunk. A nagyobb szerepek személyesitői közül első sorban Csinesák József urat kell említenünk, ki mint műkedvelő Csorba Márton szerepét adta. Jó alakítása már ismeretes színházlátogató közönségünk előtt s igy bővebb méltatásra nem szorul. — Igen jó alakítást nyújtott Laczi szerepében Balogh, ki ez estén igaz érzéssel játszott s énekelt. — A kisebb szerepek is jó kezekben voltak, s Keresztessyné, Kovács Béla, Farkas, Hidassy igen jó keretet képeztek. Hétfőn — nov. 1-ón — mint újdonságot, Márkus-Szabados „Biká“-ját mutatta be a társulat, teljesen korrekt, összevágó előadásban, melyen a kellő készültség minden tekintetben meglátszott. — Bika szerepében Fenyő Bózsika igazán szép és kedves czigány leány volt, dalai s játéka osztatlan s méltó elismerésben részesültek s minden szám és jelenés után tapsot arattak a bájos művésznőnek. —Lorándy „Laczi“ szerepében alakításával a szerep zenei részeit is művészileg adta elő, s szereplésén kiviil külön elismerést érdemel mint rendező a darab minden tekintetben kifogástalan kiállítása, gördülékeny, kerekded előadásáért. — Farkas Béla kissé bátortalan „Leopárd“, Keresztessyné impozáns „Zebra“ volt, kik kiviil „Gazella“ termetével kis szerepében kifogástalanul arsistált Zöldy Herrn in. — Dulich Mariska, a kis Leonjdasz, mint mindig igep kedves volt, bár tehetsége számára e szerepben igen csekély tér nyílt. — Kardos mint polgármester, Hidasy mint Bops kifogástalanok, olykor kaczagtatóan jók voltak. —• A „népség“, „katonaság“ és „apró szentek“ szintén kifogástalanul játszottak közre a siker vívásában, ha leszámítjuk egyes kardaloknál a hölgyek „vélemény különbségeit“ melyek bizony kissé zavarólag hatottak, de kedvesen — és nem borzasztóan — „ósszhang- talan“-ok voltak. Kedden — nov. 2-án — Sudermami „0 11 h о n“-ja került szinre, a színtársulat kedves igazgatónője, Veszprémynó Ágh Ilona felléptével, ki a nehéz főszerepet kifogástalanul játszatta meg. Elég jó volt minden jelenetében, s tanulmány látszott megjátszott szerepében. Hidassy igen kifejezően személyesítette a gyámságra utalt Miksát. Keresztessyné jó Auguszta, Farkas Béla jó Hefterdink volt, de kissé több melegséget szívesen láttunk volna. — Kardos, mint Dr. Keller, Zöldy Hennin, mint Yend- lovszky FYancziska szerepükhöz híven kellően ellenszenvesek voltak, mig Keller és Erdős még maszkjaikban is gyengék voltak. A keretben jól eső ügyetlenkedést és zavarodottságot tapasztaltunk Rácz Ida és Kovács Ilonát részéről, mig B. Homoky Anna a szobaleány szerepében egészen megfelelő volt. — Sudermann sötét, borús és a mindennapi élet nyomasztó ködével terhes levegőjén mint jótékony, deritő napsugár hatott keresztül ama vígjáték, melyet a lámpák előtt lefolyó drámával párhuzamosan a színfalak megett nehány vigkedólyü szereplő rögtönözött s kissé „hossz“-adalmas. de kedves „éles“-ségi'i „nyelv“-ezettel s megfelelő kézmozdulatokkal élénkített mozgalmassággal mint élő tagadást mutatott be a kellemesen meghatott szerencsés szemlélőknek. — Valóban ellentét még ritkán volt ily kirívóan egymás mellé állítva, mint ez estén a lámpák előtti dráma és a színfalak mögötti bohózat! (Ezért a tudósítót t e r beli a felelősség. Szerk.) Térszüke miatt a többi a jövő számra marad. Ébredj tettre Kun-magyar! Hozzád szólok. Kedves Kunom, bár nem mint véred, de mint rokon küldöm üdvözletemet a távolból. Rövid néhány napig voltam nálad Halason ; megösmertom egész lényedet, felébreszted bennem rokonszen vemet. Lelked tiszta, szived nemes, becsületed mocsoktalan. Halgass meg. sok mondani valóm van hozzád. Isten szeret, mert határod nagy. több mint a mennyit megművelni bírsz; határod homok és könnyén műveled, homokod televénves, jól táplál: homokodban kincses bánya rejlik; de,te azt még nem ösmerted fel. Pedig úgy van. Ne elégedj meg rozs-vetéseddel, búzával és árpával. Ne elégedj meg tengerivel. répával, bár ezen növények há- ladatosak irántad s meg hálálják a rcájok fordított mnnkát mennyisége és minősége szerint, Mind ezzel ne elégedj meg. mert már ez nem elég a fokozódó igények fedezésére. Eddigi gazdálkodási rendszered csak tengődés a megélhetésre. de nem ád alapot gyarapodásra, vagyonosodásra, boldogulásra. Ha ezen renszered mellett maradsz, vissza esel a romlás szélére s kénytelen leszesz elhagyni azt a rögöt, melyet apáid szereztek, kénytelen leszesz helyet engedni más rendszernek, mely a boldoguláshoz vezet, csakhogy ez személy változással is fog járni; idegeneknek csinálsz helyet. Ragaszkodásod a régi rendszerhez: visszaesést jelent. — Haladás a korral: ez a jelszó! Erre ébredj kedves Kunmagyarom ! Az uj művelési ágak nem ösmeret- lenek előtted, csak az a baj, hogy nem alkalmazod. Mérföldekre menő homok határod kincses bányája, mely megtenni a folyékony nedűt, ha szőlőt telepitessz. A phylloszera csapás, mely hazánkat érte ujjmutatás, mely tettre hiv és mintegy arra kényszerít, hogy a homokban ültess szőlőt, mely fáradságod gyümölcsét százszorosán adja meg. Nagyon jól ösmered hullámos határod azon helyeit, melyek más termelésre nem alkalmasak, csak gyümöcsfa ülte-
