Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-09-05 / 1. szám
Szeptember 5. KUN-HALAS. 1897. iram által e nemes város szellemi és anyagi gyarapodására közrehassunk, felébresszük a közszellemet, minden iránt, a mi csak a haladásnak, a jólétnek bázisát képezi ; buzdítsunk, lelkesítsünk minden iránt, amit hasznosnak és üdvösnek tartunk ! E czél elérhetésére óhajtjuk, hogy mindazok, akik önzetlen szeretettel vannak e város sorsa iránt, akik tudásuk, eszük és szivük erejével a közreműködésre képesek e lap hasábjain feltalálják a к űzd teret, a hol a társadalmi, helyi vitális kérdések felett a gondolat s az eszmék fegyverével önzetlen, haragtalan harczra kelhessenek — a közjóért ! Kérjük is őket arra. hogy ha majd egy-két szám után meggyőződnek e lap irányáról, a kitűzött czélra való önzetlen törekvésünkről, közreműködésükkel e lapot támogatni szíveskedjenek, mert az igaz ügy szeretetétől áthatott munkatársak nélkül lap nem állhat fenn! E nemes városnak *egy ő n á I I ó lapra pedig szüksége van. ez tény : annyival is inkább, mert a „Halas és Kis Kőrös" ez. hetilap augusztus végével megszűnt; — és mi nemes f e 1 a d a t u n к n а к taiájuk a nagy közönség kezébe egy oly lapot adni. a melyre az igényt tarthat s a mely közszükségletet fog pótolni. Szolgálni fogjuk a közjót, önzetlenül, becsülettel. — semmi mást! А к a r j u k, hogy lapunk, mint embertestben a szív. telve legyen lüktető, tiszta vérrel! E nehéz, de szép feladat tudatában bocsájtjuk útnak „Kun-Hal a s“-t és kérjük a nagyközönséget, hogy minket vázlatunkban támogatni szíveskedjék, mert gyengeségünk tudatában ebből mentünk bátorságot és kitartást a munkához. a melylyel nemes ezélunkat, és törekvésünket megvalósíthatni hiszszük. és reményijük. Ám, végszóul fogadjuk mindannyian lelkűnkbe a volt turini agg eme buzdító szavait: „nékem csak akaratom nagy; tehetségeim csekélyek s ha valamit életemben eszközöltem, vegyék azt. kik utánam következnek, például arra. hogy erős akarat még a, csekély tehetséget is hasznossá teheti a nemzetnek!" Hazafias üdvözlettel: . Dr. Hermán Ferenc ügyvéd, a „Kun-Halas“ felelős ssrrhesgtője éh tulajdonosa. I) ú c s ú z t a t ó. L lap hasábjain tartom legillőbbnok a „Halas és Kiskőrös“ -t a „Kun-Halas“ most már boldogult elődjét kegyes olvasó közönségünktől elbúcsúztatok Ezen említett lap elhunyténak okai egyedül magán viszonyaimnak aként való alakulásában keresendők. a melyek nem engedik meg azt, hogy továbbra is a vezetésem alatt álló „Halas és Kis-Kőrös“-nek élén lehessek. Ezen új lap kiadó tulajdouásávai történt megállapodásunk szerint, azok. kiknek előfizetése lapomra még nem járt le, a lejáratig ,,Kun- Halas“-1 díjfizetés nélkül kapják. Ezek után midőn о lapot az eddigi t. elo- fizetőknek a legmelegebben ajánlom, nem mulaszthatom el mindazoknak a kik a „Halas és Kiskőrös“-!, fenáílásában és működésében bálin iképen támogatták, ez utón a leghálásabb köszönetemet nyilvánítani. Hók á ii i A r p a d. A rendőrség újjászervezése. Két szabályrendelet tervezetet mutatott be a rendőrkapitány a városi tanácsnak. Az egyik a .. Külrendőrségről,“ a másik a ..Rendészetről“ szól. Sokkal fontosabb és Halas város fejlődésére sokkal nagyobb kihatású a rendőri szervezet ügye, semhogy a vele való foglalkozás elöl a nyilvánosság orgánuma kitérhetne. A részletek tüzetes megbirálása kivid esik egy ujságezikk keretén, s igy csak az általános irányelv szempontjából tárgyaljuk a tervezeteket.. El kell ismernünk, hogy a kapitány a két tervezet elkészítésével derék munkát végzett, és hogy az alkotandó szabályrendelet egész modern Alszik édesen s álmodik mosolygó ajakkal, hurik között fentjár a hetedik égben. Arabia forró napja a láthatár felé siet, midőn az erdőmélyón lódobogás hangzik fel. Egv arab ifjú bontakozik ki a lombok közül s midőn a csapáshoz ér, meglassítja szilaj, tajtékzó vas deres lovát. Merőn néz a pálmafa felé, éles szeme megszokta a távolságot, mint a kőszáli sasé. Keble mind gyorsabban emelkedik, villogó szeme a fatörzsóre tapad s . * . . a buja fű Lei la h fölött ^ mindinkább összehord . . . (Még a fű is irigy és féltékeny, hát az ember hogyne lenne az!) A csapás közepén leszáll lováról, s a nyereg kápájára támaszkodva, szomorúan nézi azt a két szót, amelyre oly régen várja a boldogító választ. — Leilah s'zcivtsz-ó? — kérdi csendesen, mintegy magához beszélve. Szerotsz-é, — de hogyan szeretnél, hiszen még soha nem beszéltem veled, csak álmaimban, midőn napkeletnek, Allah fényes orczája felé fordulva megjelentél előttem. S midőn igy kérdeztem tőled : Leilah szeret,sz-o, elpirultál s elfutottál én tőlem. De hogyan várhatom a választ, hiszen nincs oda Írva, ki esdokel Leilah szerelméért. Megindul hát a pálmafa felé s a buja fű Leilah fölött egészen összeborul. A hányat lép az ifjú. a fii mindig egyet szisszent, mint az üldözött kigyó. vagy a féltékeny kedves, midőn vetélytársát közeledni látja. A pálma fától pár lépésre megáll, pedig úgy vonza, mint a delej, úgy csábítja valami, hogy csak menjen oda s Írja e két szó alá. ezt az egyszót: Murado. Nem megy. Ha szereti a lány, majd kitalálja, ha nem szereti, úgy is hiába. (Milyen önhittek a szerelmesek !) Vissza megy lovához, felsóhajtva felpattan a nyeregbe s pillanat alatt elnyeli az őserdő sűrűje. Alkonyodik. Leilah, mint _aki ■ egy édes álomból tér ébredésre, felsóhajt. Álmaiban megjelent az ifjú s kérte szerelmét. О keblére borulva, zokogva mondta, hogy „szeretlek.“ Kígyózó hajfürtéit csókjaival halmozta el, — óh, hogy miért kell felébredni, miért nem tartott ez álom örökké. . . . Lelkét ismét a köves sivatagra kényszerítené, de az nem megy, hiszen szive most már n cm ke r e s i. hanem v á r j a azt a „valakit,“ várja Muradót. Várja sokáig, sokáig, várja s minden neszre megrezzen, elpirul. Hátha . . . Majd esüggetegen felemelkedik ültéből, széthullt haját összetűzi s elindul. Nem tud megválni e helytől. Soha nem fájt úgy a búcsú e két szótól, soha nem vágyott úgy a vallomás után, mint most, küzd magával, küzd a szivével, keble hevesen piheg s végre is fiilehegyéig elpirulva visszafut s remegő kézzel karczol egy szót a pálmafa sima törzsére, oda a másik kettő alá. Murádét is visszahúzta szive. Csendesen oda lopódzik a lány mögé. — Megvan — sóhajt a leány s arczát forró lehellet érintő* — Muradó! — sikolt a leány s aléltan az ifjú keblére hanyatlik. — Leilah, szeret,sz.-óV — kérdi az ifjú reszkető ajakkal s lelke, mint az örvénybe dobott kő, elmerül a leányka égő szemében. — Leilah, szeretsz-ó? ismétli szerelmesen. A pálmafa sima törzsére imént karczolták oda e szót/„szeretlek.“ alapra fekteti a rendőrségi ügyet. Es ez annyival inkább érdeme a szerzőnek, mert úgyszólván járatlan utón haladt; ha állt is minta a rendelkezésére, de azt (a helyi viszonyokhoz kellett alkalmazni és megfelelően át kellett alakítani. Úgy látjuk, hogy némely intózkezóst a s e I m e c z I) á ii у a i rendőrségi szabályrendeletből. nohányat a csendőrségi szolgálati utasításból vett át. de sok fontos rendelkezést saját, hosszú időn át szerzett tapasztalatai tárházából használt fel a kapitány ur. Különösen fontos újítást képez a f e gy v о r- h a s z n á I a t jogának megadása, mely ez idő szerint a hel}i rendőrségeknél egyedül áll az országiéin. A rendészeti szabályrendelet-tervezet 38. §-a megmondja, hogy mely esetek azok, mikor a rendőr jogosítva van fegyverét használni. Ezek az esetek: a) ha a rendőr téttleg megtámadtálik, b) ha életét vagy testi épségét komolyan veszélyeztető megtámadással fénye- get.tetik, e) ha szolgálat közben* tettleges ellenszegülésre talál, melynek legyőzésére minden eszköz sikertelen volt, d) ha a fegyver használata életükben vagy testi épségükben megtámadott harmadik személyek megmentésére vagy megvédésére feltétlenül szükséges. А о4 — 37. szakaszok a garancziákat tartalmazzák arra nézve, hogy a rendőrségnek azokon a korlátokon túllépni nem szabad, melyeket a közrend és közbiztonság fenntartásának érdeke eléje szab. így megmondja a 36. §.. hogy engedetlenség vagy passzív magatartás ellenszegülést nem képez: a 37. §. szerint a fegyver használata előtt, minden szelidebb eszköz kimerítendő, és a fegyver csak addig a mértékig használható, a meddig az a megtámadás visszautasítására, vagy az ellenszegülés legyőzésére, illetőleg a megvédés biztosítására szükséges. Lőfegyver c s а к i s a z élet v a íg у testi épség j о g о s védői m e esetéi) e n h a s z- II á 1 h a t ó. További biztosíték a hivatalos hatalommal való visszaélés, és a hivatali hatáskör áthágása ollen (a büntető törvényen kívül) a szigorú fogy о 1 m i szabályzat, melyről a 14. §. intézkedik. Itt föl kell említenünk a fegyelmi büntetés egy nemét, mely tudtunkkal csak az államII. N Y-U Ü OT S Z E R ELI E. — Katalin, imádom magát! E szóval rontott be Olivér gróf imádottja salonjába. Az x-i járásbíróság telekkönyvi osztályából rohant s felidézve lelkében a 1 5 4-ik számit telekjegyzőkönyv B. lapját, meggyő- z ő d é s t ő I remegő hangon ismétli: „Kátéira imádom, magát, ossza meg velem.egy élet boldogságát.“ Katalin Olivér grófra nézett, leikébe akart látni s rövid tanulmány után, hidegen csak annyit mondott : — Oh kérem, — beszéljen a papával. Ezzel leült a zongora elé s Beethoventől egy szonáta bevezető akkordjain szaladt végig. A gróf rohant tovább a papához, mintha a tatárok elől menekülne; a leányka pedig tovább játszadozott a zongora billentyűin s lelke messze elszállt kelet misztériumába, elvándorolt ahhoz a sima pálmafához, melyre e két szó van Írva: „Leilah szeretsz-e'?“ Tőle még ezt soha nem kérdezte az ő Muradója. Leborul a zongorára, fáj neki a küzdelem, mit a szív s az ész ví egymással. Szive szenvedélyes vágya küzd az elismertetésért, kiakarja küzdeni a hideg, számitó, a nagyravágyó észszel szemben ez egy s z ó nak jogát: szeretlek. Ha ő is rákarczolhatná egy pálmafára, mint Leilah, ha ő érte is eljönne az a szegény, az a komoly ifjú, mint Leilaliért Muradó. (Folyt, követi;)
