Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-03-14 / 11. szám
í! szám 1807. vasárnap, március 14. II évfolyam. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár: Egész évre .................................8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 hóra ......................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Bájbó-félc házban, ______ Sí I S 1 2 S HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petU—orert . 8 kr. Kincstári illeték uiiu-en hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések dija 1—100 szói?, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral szám'ttatik Március 15. Évek jönnek, évek szállnak; minden kopik, minden múlik. Történelmünk egén azon csillag marad legszebb legnagyobb, teljes fényében tündöklő, a melyen e két szó lángol örökkön örökké. Csak ez nem múlik csak ez nem homályosul, mert a megadhatók legnagyobbikát ad:a ; láncnak hullását, népeknek szabadságát. A mai kor alig tudja fölfogni e két szó jelentőségét. Ünnepel, lelkesül, éljenez, de nem érzi azt a mit az a. nehány, már nagyon is megszámlálható agg érez, a kik csuklói- kon érzik a bilincs szorítását, a kik megjelenni látták a nemzei géniuszát tiltakozó magosra emelt jobbjával, s a kik a szolgaság pusztulása után közvetlenül érezték a szabadság má- m őri te melegét Pusztulnak ezek is, soraik napról napra ritkulnak, de a két szó ragyogón vakitóip csillog örökkön ö- rökké. Uj idő uj nemzedéket hozott létre, mely a szabadság virágos mezején nőtt fel ; szabadon lánc nélkül fölemelt fővel halad azon utón, a melyet a most már aggok nyitót ak számukra ; szabadon, nem ismerve a legnagyobb keresztet, a melyet nemzetek, népek viselhetnek : a szolgaságot, rabságot. A mai kor csak azt érzi a mit ők kivívtak, de azt nem, a mit e győzelemért szenvedtük. Az ő vérük gőze lelkesíti örök hozsánára a mi ajkainkat. begyen nevük áldott örökkön örökké ! . . . . A halasi ev. ref. főgimnázium ifj. „Önképzőkör“ e 1848. márczius 15-é- nek emlékezetét hazafias kegyelettel az idén is meg fogja ünnepelni. Minthogy a fögiinnáziumi diszterem az e- lőbbi években szűknek bizonyult arra, hogy á közönséget s a tanuló ifjúságot egyszerre magába fogadja: az i- gazgatóság akként intézkedett, hogy két ünnep rendeztessék; egyik az ifjú ság, másik a közönség számára. Az ifjúság ünnepe déleiéit 9 órakor tar- tatik, a vendégeké délután 3 órakor. Ez ünnepre Halas város érdemes közönségét hazafias tisztelettel ez utón is meghívja a főgimn. ifjúság. A délelőtti ünnep programmja : Megnyitó. Szózat, énekli az ifj énekkar. Ezredik év, Lampert G-től ; ezav. Bürgner Arthur Kossuth dal, énekli az ifj. énekkar. Az ifjusághez, Rud- nyánszky Gy-tól; szav. Megyercsi Béla. Dalok, előadja az ifjus. zenekar. Pályanyert, müvek jutalmazása Hym- nusz, énekli az ifj. énekkar. Főjegyzői záróbeszéd, tartja Kiss Tamás. A déiutánni ünnep műsora: Megnyitó. Szózat, énekii az ifj. énekkar. Talpra magyar, Petőfitől ; szav. Me- gyercsy Béla. Rendűiét’énül, Aranytól ; Bürgner Arthur. Kossuth dal, e- lőadja az ifj. énekkar. Petőfi visszatér, Váradi A.-tól; szav. Kiss Tamás. Dalok, előadja az ifj. zenekar. Hym- nusz, énekli az ifj. énekkar. Alelnöki záróbeszéd, tartja Mosgay Gyula. r A “Halas és Kiskoros“ r szére irt költemény. Rákóczy szent .hamvát sötét sír takarja, Gyászos idők jöttek a szegény magyarra; Babbá lett nemzetünk . . csak a nóta zengte: Szabad nép lakott itt régente . . régente ! . . . Sok, sok idő múltán, nem is olyan régen. Fényes csoda-csillag jelent meg az éger. ; Sugara szétzúzta börtönök kilincsét, Karddá olvasztotta nemzetünk bilincsét. . . Kárpátok bércein, a hol a nap feljő, Onnan gomoiyodott egy fekete felhő, Egy labszoiga nemzet (hitvány, gonosz horda !) A mit építettünk, ledönté a porba, . . De a beteg nemzet lábbadoz sobébül, A romba dőlt templom emelkedik, épül, Benne szabad nemzet szívből fakadt dalja. Szabadság istenét áldja, magasztalja. * . . . Csendes temetőbe’ megmozdul egy sírbolt, Kossuth ragy szelleme ím’ kilép a sírból, Remegő ajakán biztató szó fakad : „Szabad lesz e nemzet, mindörökre — szabad ! “ Zsi hói hi) Kálmán. A halál nyomában élet fakadt újra, Nem szólt már szomorún a hegedű húrja, Tárogató harsant, a lobogó lengett : Síkra szállt ügyéért a feltámadt nemzet. Bákóczy, Bercsényi hős kurucok lelke, Az lobogott ismét a magyar kebelbe’, Dicsőség ragyogott honvédek kardjára : Szabad és boldog lett a magyar hazája.— Kép a nagy időkből. N A „Halas és Kis-Kőriis“ eredeti tárcája. Gyorsabban lüktet erem, arcomat szent érzelem tüze világítja meg, kezem i- degei remegnek, pedig csak ezeket a számokat kellene egymás mellé Írnom : 1, . . 8, . . 4, . . 8 . — Nem írom egymás mellé, bocsássatofí meg . . . nem tudom. Pedig dicsőséges számok ezek, örök emlékezetű évnek számai. Akkor voltak azok a nagy idők, akkor éltek azok a nagy emberek, akkor volt az az egy évig tartó ünnep. Ünnepelt a föld s vele az ég is. Ünnepelt a föld, ünnepelte régen eltávozott isteni vendégének, a szabadságnak megérkezését. Ünnepelt az ég, ünnepelte egy nemzet háromszázados álmából történt felébredését. Újra feltámadt a reges hajdankor; pusztán állottak a kérésztyéuség oltárai: nem igen volt, ki látogassa a templomokat. Őrtüzek égtek szerteszét a hazában, mint ezer év előtt az áldozati tüzek a szittya nagy sikon. Nem, nem őrtüzek voltak azok . . . valóságos áldozati tüzek:-hisz’ szivet, vért áldozott a magyar létéért, * * * Elhangzott a „Talpra magyar!“ Megértette minden :gaz honfi. Lelkesedés szállt minden kebelbe, szent fogadás hangzott minden ajkról:
