Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-17 / 3. szám
II. évfolyam. 3. szám. 1897. vasárnap, január 17. . ___ 1 !1 I.w Л111" . 1 _ . " " 'I,-111_____jJL Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. яя шавшивзт 1 ■ ■■—■п———ш» Előfizetési ár: jCgész évre .................................8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 hóra ......................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó -tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Babó-félo házban. \ ■ HIRDETÉSI DIJAK: E Három hasábos pet,ú-4orért . 8 kr. ! Kincstári illeték uiin-en hirdetés után 30 kr : Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóiir, kincs i tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. I 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik Kiskörös kaszinói. Nem hisszük, hogy olvasóink ne látták volna, bármilyen gazdasági udvarban azon nevetséges, bohókás jelenetet, midőn két fejletlen csibe kakas szembe áll és valóságos, elfogadható ok nélkül derűre- boriira szembe száll, csipkedi egymást viaskodik egymással. Ilyen fejletlen két csibéhez hasonló községünk két kaszinója. Tol- latlan, ruhátlan, mert hiányzik mindkettőnél a nyíltság, őszinteség, barátság, tesiet szivet melegítő selyem bársony szövete. Fejletlen, tökéletlen, mert mindkettőből hiányzik a másik, a tökéletessé kiegészítő rész. És mit tesznek ? . . . . Nézik egymást mereven, várja mindenik a másiktól a közeledő lépést s azon közben a hol csak lehet, utón útfélén megcsipdesik egymást. Nem tanácsos az olyan multat megbolygatni, melynek utóize még most is fölémelyiti társadalmunk gyomrát, de nyíltan megmondani az igaz valót, még pedig részlehajlás nélkül, férfias kötelesség, annál is inkább, mert a két kaszinó minél előbbi e- gyesitése, mindkét kaszinóra nézve nem csak szükséges, hanem mindkettő részéről moralis kötelesség. Kötelesség községünk iránt, kötelesség nagyon is megbetegedett s most lábbadozó társadalmi életünk i- ránt. A régi kaszinóból. — mint általánosan ismert dolog — azon áldatlan háborúban, mit emlegetni is kellemetlen, kivált egy rész és megalkotta az újat. Hogy mi volt e kiválás valódi oka, azt minden kiskőrösi ember nagyon jól tudja. A valódi okkal nem hozakodunk elő, csak azokkal, a melyek nem valódiak, e a melyeket nyilvánosan valódi okoknak kor- poltálnak. Egyik kaszinó azt mondja ugyanis, hogy a társaságban nagyon sok műveletlen zsidó van. Ezt valódi oknak nem fogadhatjuk el, mert müveit, XIX-ik században, ily kis községben élő emberről nem tételezhetjük föl azt, hogy ő társadalmi állásánál, műveltségi fölényénél fogva ne érezze magában azon társadalmi kötelességét, melynek segélyével ö magához emelje a kevésbé müveit, de jámbor, szorgalmas munkás, becsületes polgártársát, a ki a hazának, községnek s a társadalomnak a maga körében, erejéhez, képességeihez mérten épen olyan hasznos tagja, mint bár ki más. Vagy talán azért vált külön, mert zsidó ?!.... Pfuj . . . szégyen ilyet még föl is tételezni bárkiről. A másik részeu azt hangoztatják nehányan : — nem lehet velük egyesülni, mert köztük van dr. Borsay, az pedig ilyen meg amolyan összeférhetetlen ember. — Csodálatos naivság ! . . . Ha a két kaszinó fuzionál, a tagok száma az egyesült kaszinóban legkevesebb 100-ra szaporodik. Mutassanak ezen urak a kiknek dr. Borsay ellen van kifogások, az egész világon egyetlen egy kaszinót, egyletet, társaskört, a hol a tagok mind Meggyúladna, porrá égne Az isten világa 1 Hartmann János. TÁRGZA. Keményít dalaiból. I. Mért nincs neked olyan szived, Amilyen az enyém ? Miért olyan hideg kihalt . . . Miért olyan kemény ? Mórt nincs nekem olyan szemem, Amilyen a tied ? — Melengetném, olvasztanám Vele szived jegét . . . II. Hogyha a te szép szemedet Éöltennék az égre . . . És az isten két ragyogó Szép csillagot adna le a Szemedért cserébe: — Csillagoktól az ón szívem Nem lobbana lángra . , . Pe a te két éjszemedtől Hova lett a Mibaj zsidó cégére? A „Halas és Kis-Kőrös“ eredeti tárcája. Máig se tudják elgondolni a Tószögön : mit akarhat az a furcsa kalapú úr a Mibaj zsidó cégerével, hogy nem átalt érte messziről idetörekedni. A termetes Kucor- né is valahányszor pálinkát hoz az urának (no meg magának) Mibajtól, mindig evvel a kérdéssel nyit ajtót szomjazó élete párjára. S a jámbor asszonynak nem hiába okoz ilyen fejtörést az a festett deszka. Fél utca kiállott a csudájára, mikor a Kerék Dani fiákere ott állt meg a bolt előtt s az a köcsögkalapú úr úgy megnézegette azt az ócska cégért; s azután mikor az öreg Mibajjal megegyezet, — ha nem látta volna az ember, el se hinné, — öt forintott adott neki érte ! Hiába járt utána Kucornó; se Kerék Dani, se Mibaj ijem tudták megmondani, hogy mire kell hát az a cégér. Az öreg Mibaj ugyan azt mondogatja, hogy az az úr boltos Pesten s a boltajtajára teszi majd ; de ez nein hinni való. Aztán ha valami szép volna, még csak hagyján ; de mikor nincs rajta egyóbb, mint egy fekete hajú s még hozzá pipacsvörös képű leány, a ki fontot tart kezében s alá meg az van Írva: „Kereskedés az igaz mérleghez.“ Már olyat csak tudnak fösteni Pesten is, nem kell érte Tószögre jönni. Hiszen, ha Balog asztalos nekigyürködzik, bizony különbet főst ő annál. Utoljára is arra végezték az emberek a kovácsműhelyben, bogy hátha Gáspár takács megkérdezné Balázs professzor úrtól — hiszen beszédes vele ö kelme, s az majd csak tud valamit , a dologban De bizony az még csak nem is hallott róla. így enyiben maradt a dolog-. Csak Kucornó emlegette mindig, valahányszor a pálinka révén eszébe jutott a Mibaj boltja; s Kucor gazda nem is késett ilyenkor rá- mordúlni. — Ugyan mikor unod már el! Budapesten, a Hungáriában nagy lakoma áll. "ff ...............: " iir.rmalikZs?-
