Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-05-16 / 20. szám

ilii nélkül nem más az mint erőlte­tett, kínosan vergődő bohózat, mely­nek jutalma hagymakoszorú a záp­tojás-. Baj nős mi nálunk épen ezen ál topotok az uralkodók. A viszony, mely a nagy közönség és azon osztály egyénei között léte­zik. melynek tagjai részben közhiva­talnokok, részben oly állást foglalók, kik hivatva vannak a közönség élet és szellemi szükségletét irányítani, tökéletesen fordit, tjaaz egészségesnek annak, a milyennek tényleg lenni kel­leje. És ezen állapotok megteremté­sének talán a közönség az- oka? Vagy egyes vezető férfiak? . . . Oh nem! Ham rn okai azok, a kik mindennemű egyenes utat nem ismerő módon igyek­szenek a társadalomi saját önző cél­jaikat előtérbe tolva minden képen aláásni, kárára mindenkinek s külö­nös sen ázókhak a kik teljes biza­lomra érdemesek. Á közönség jóléte,, békéje, egészsége, tisztessége mind mellékes akkor, midőn kapzsi haszon­lesés, kenyéririgység, nagyravágyás, pletyka, ütőn útfélen való píszkoíó dás működik közre az ego előtérbe folásában,- nem is sejtve é mérgekben a mételyt, á mely ütolf útfélen elhull, rátapad mindenkire в szilíi a gyanú, kólségeskedés undok férgeit, melyek dieg emésztik a bizalmat, a hitét s ve­le a társadalmi tisztességet. Y. Á halasi szőlők felújításáról. Mindenki arra törekszik, hogy be vételei emelkedjenek, kiadásai apadjanak. Az iparos,. kereskedő, gyáros, föld- mives mind — mind erre törekszik. — S- hogy érik el ezen céljukat? Ha jövedelmük egy részét iparuk, — illetve gazdaságuk folytonos fejlesztésére, javítására, alkalmas kézi eszközök és gé­pek beszerzésére fordítják. Szükséges még ebhez a -szakértelem és szorgalom. Mindegyiknek különös sulyr, kell fek­tetni a keresettebb kelendőbb áruk, ter­mények knogáOalan előállítására. Az Utóbbi tíz év alatt, a földbirto­ják fel, más helyen nagy teijedelmű ho­mok területeket, telepítenek be. S mind ezen munkákat, telepítéseket- szakemberek vezetik, — épp oly kívánatos leven a szakképzett egyén itt is, mint a házépí­tés, vagy hajó kormányzásnál. Halason is folyamatban van mind­két munka, bár ném oly arányban, mint ezt a sok homoki eiiiíéslet bíró lakosság- érdekei, s a szőlő, bor és gyümölcs ke­resettsége, jó ára -kivánuák. Nagy hátrány: a város lakásaira, hogy ezen — más c"drar< alig-al'ig használha­tó — kincses bányáikat- szőlő és gyü­mölcsösökkel — melyek oly keresettek — :be- nem telepi tik. A halast régi- Szőlők felújítása és uj szőlőtelepek célszerű, hasznos beállítá­sa körüli teendőkre óhajtottam az érdek­lődők ügyeimét felhívni, s e helyi lap­ban, hosszas gyakorlat és tapasztalásból merített, következő nézeteimet közzé tenni: Miként ujitsuk fel régi szőlleinket ? A halasi szőlőket — kevés kivétellel — három kategóriába sorozhatjuk: sű­rűk, ritkák és rosszak. /í sűrű szőlőket, ha a fajok jók, s a tőkék is életképesek, c-ak ritkítani kell. Minden második tőkét ősszel kidobjuk, úgy, hogy a tőketávolság 7Ö-8D cm. le­gyen. Egyik sorban az első, másikban a 'másodikon kezdjük a riikitást. A páros és páratlan sorok, ezen eljárás mellett, keresztben is sort képeznek. Ha fán va- limelyik tőke kirívóiig el állana a sor­tól, ezt csekély döntési igazítással— a szimetrja kedvéért is — helyére nyomjuk. Jól tudom én azt, hogy sokan in­kább az ép fogukat hagynák kihúzni, mint egy-egy jó erőben és termésben le­vő tőkét kidobni;, nem is kötök vérmes reményeket althoz,, hogy tanácsom után azonnal neki ront -bárki is tőkéinek — s kiriikitja: de próbát — mely item sok áldozatot kivan — tehet 2-4 Q-öl terü­leten is. Mérjen ki 6 szel egy bizonyos kis próba területet s azt ritkítsa ki, Szüret­kor pedig mérjen ki mellette egy ugyan akkora sűrű területet, mérje meg, hogy melyik területnek a termése nyom többet s az legyen az irjmy adója. Én tudom, hogy a ritkított terület lesz a győztes! — Ä termés anyagában is óriási kü­lönbség lesz. A ritkított nagy.-zemű édes kos és munkásoknak legkeresettebb ter­ményeik ‘voltak í a gyümölcs szülő és bor. Fel is karolta az egész ország a szőlő művelést. Év.iZedek h-utyag-ágait és a fii 1 xera pusztításait igyekeznek mindenfelé helyre pótolni: szorgalommal, szakérte­lemmel, s az újabb időben —- a. szőlő kulturáltan — eléri sikeres javítási mó­dok és célszerű eszközök igénybe vételé­vel. Egyik helyen a régi szőlőket ujit­i fürtöket, a sűrű apróbb sávanykássat ad. A ritkított két- héttel előbb érik emennél Ha ennyi előny mellett : édes szőlő, több I és jobb bor — még a tőke fdytonos e- ! rösbbödését, fokozódó termését, hosszabb I életét és telényire apasztott munkát, szép, 'rendezett, sorokat, Ab. is tekintetbe vesz- szük: akkor Iá juk és ismerjük meg iga . zán a kíriikitásn tk határtalan előnyeit.— (Folytatása köv.) u TER E-FER E, , jő'/ "J'Ojl Alábbi bon-rnöt olyan, á mely hat- nem is való, de nem is* igaz egyszó­val Áábtes forrásból erődé: » hogy azt nem a mi fejünk, hanem Bessenyeii István agyafúrt feje fúrta azon csak mi sajnálkozhatunk leginkább. A hiteles történet a következő : A város kis- [юнг. lovat vett bi- tangsú'gba s Őrizte addig: rag a tör­vény szabta idő megengedi a. Ennek elteltével annak rendje és módja sze­rint ellicitálta. A lovat a társaság é- gyik legelőkelőbbje vette meg a kí­méli nagy érdemei, vaimsak a főgim­názium palotájának léirebozásában. Ha­za is vezetette a lovacskát nagy gyö­nyörűségére- kis unokájának a ki ök­römmel kiálltolt fölt — Bátyó ez komédiás ló !-— Az ám kicsim, észre sem vet­tem. — feleié az öreg űr. Váljon tud-e valamit? — fol-y-’ tatá az unoka. — Hogyne, számo-lni biztosan tűd !• Mond csak lovacskám tuds-z-e számolni'? A ló hűségesen igent intett fejével. — Azt mond meg — hány évem vagy ? A ló 32-öt vágott patájával al­földre, — Jól van lovacskám, látom, hogy okos vagy. De most azt mond meg ; mibe került a gimnázium?!1 A ló gondolkozott egy darabig S azután hevesen megrázta fejét jelez­! j ve, hogy nem képes megmondani. Az öreg úr bámulva néz és to­vább kérdez: —- Hát mond meg kis lovacskám ki tudná megmondani? A ló megint gondolkozott s azu­tán kis fejét magosra emelve okos szemeit az égre irányította. Milyennek képzeljük a kis-körösi Petőfi em'éket. Egyszerű kérést intézünk -ol­vasóinkhoz. Abban a reményben, hogy kérésünk nem utasítják vissza elér­jük vele azt, hogy a létesítendő em­lékről olvasó közönségünk véíeroé- ményét ki nyerjük s természetesen ve­le az érdeklődés mellett a közönség Ízléséről is tájékozódunk, továbbá né­mileg ha csak tervben is körvonalozva látjuk a határt, a keretet melyben az emléknek létesülni kell. Kérésünk ez • Röviden szíveskedjenek leírni azt, hogy milyennek képzelik a létesíten­dő emlék müvet, A leírást kegyeskedjenek szér- j kesztőségünkbe he küldeni, mi azt be-

Next

/
Thumbnails
Contents