Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-04-04 / 14. szám
II évfolyam. 14 szám. 1897. vasárnap, április 4. »■ - 1.1 .ilüügüE ■ / ЖГ I я Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délbsn Előfizetési ár: EgM« évre .................................8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 kora ......................................2 „ Egyeg szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő ésl kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . 8 kr. kincstári illeték minden hir.letés útin 3) kr Hivatalos liinletések díja 1—100 SKÓier, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral «zániittatik T -----------— --------------------------Önkcrmányzat és a fiakerosok. Halas 1897 ápril hó Zendülés történt! Azt hiszük hogy a nyáron már csak gyalog járunk. Fel lázadtak a fiákkerosok -—- nem ugyan a közönség ellen, hanem önmaguk ellen. Igen, valóságos harc folyik közöttük a fiäkkerosi állásért. Be akarják hozni önmaguk, önmaguk ellen a Numerus elaueulust. Esemény számba megy a dolog, és nem is olyan csekélység, ahogy az ember első tekintetre veszi. Mert az hogy csak öt bérkocsi legyen Halason, és hogy ezentúl gyalog járunk Sóstóra, fehértóra, vasútra meg Majsára, az még magában véve megjárná, de it' nem ez a fö, hanem az amint alább következik. Minden újságnak aa a fölavatása, hogy a közérdekű eseményeket tárgyilagosan adja elő, azok következményit vegye bírálat alá, és adjon alkalmat a további fejtegetésekre, inig azt más aktuális esemény ki nem szorítja. Mi is úgy adjuk elő, és vonjuk le a tanulságot. Az öreg fiákkerosok azon panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni, mert ámbár van házuk, földjük némelyiknek, de tiszteséges kenyér- kereset nem szégyen, hát dolgoznak, ámde nagyon csékély a kereset, összesúgtak, városházáskodnak, küldöttségeknek befolyásos embereknél annak kivitele céljából, hogy csak öten lehessenek azok, akiket a bérkocsis törvényes cime illet. Ebben az az őt ugyan egyetértene, csak az a kérdés kik legyenek a kilencz közül az ötök ? Mert hogy mtndegyik benne legyen, az képtelenség. Hadd menjen az ügy a város képviselő testületé elé, amely a szorgalmat és tehetséget lelkiismeretesen megvizsgálván és politikai jogát nemesen gyakorolván, adja szavazatát arra a- ki a fentemlitett állásnak megfelel. Repülnek a bérkocsik tehát e- gyik fontos arcú képviselő házától a másikig, hangzik akapacitalis : mert mi öten fizetünk a városnak kétszáz forintot ha öten leszünk ; ki hinné, hogy ebből a marakodásból a város évenként annyi rengeteg jövedelmet csinál ; mert elég is kigyelmeteknek öt fiakker, a vigécek járjanak gyalog ; reményiem rám szavaz. — — Már hogyne szavaznák de azt megmutatom, hegy a Modok Jóskát kicsapatom, mert a képviselő választáskor az ostorával a nyakam közé csapott. Mi lesz ebből a ribillióból, mit hoz a jövendő, nem tudni, csak sejteni, hogy a kérvény, melyet a küldöttség benyújtott, kiadatik a kapitánynak, ügyésznek közgyámnak, állatorvosnak, mérnöknek véleményes jelentéstétel végett, azután kisül, hogy egyetlenegy rebelisnek sincs iparigazolványa ; kisül, hogy mindezt az abnormis állapotot maguknak a bérkocsisoknak az érdekében néztek el, hadd éljenek hadd boldoguljanak. De kisül az is, hogy miután az 1884. évi XVII, törvénycikk 10 §-a V Elzához. A “Ha'as és Kiskőrös“ részére irt л : Fekete Gyula. Es én szemem rád vetni merészelem ! . . . S incselgve A szott még a leméay velem ! De mért vakitál eL te engem, Isteni Ián у ka, te földi angyal ? . . . Minden, de minden gondolatom te vagy, S hiába! Oh, hisz te soha sem szeretsz. Bú férge rágja szivemet s nincs Perce se, melybe ne fájna érted. Azért repülnek a magas égriil a Szép angyalok hát ily alacsonyra le, Hogy meggyötörvén minket, égbe Szánjanak újra, dicsérni istent? Nőm! . . . Oh, bocsáss meg, szőke leányka, hogy Téged s az istent vádlani mertelek — Vérző szivemből tör ki a szó, S könnyek erőszakosan szememből . . . Ifjúkoromtól fogva szerelmemet Csakis te bírtad. S érted epedtem én. S ha tán szerettem mást is, ott is Téged imádtalak: ideálom. S te most, midőn a célt közel erezem, Szivem most zúznád össze kegyetlenül ? Irgalmat esdek, légy kegyelmes, — S életem áldozom én te néked. A Jogász bálról. (Báli tudósítás i8g7. április 11 én.) Igen . . . Igen ez jó lesz, hisz a hivatalos cim oly hosszú és annyira hivatalos, hogy majdnem úgy vagyunk vele, mint a hires debreczeni csizmadia a maga titulusával. Hogy hogy volt a debreczeni hires csizmadia a titulusával azt mindenki tudja, mióta Nagy-Kőrös képviselője az országgyűlésen elmesélte. Tehát maradjunk ennél: „jogász bál“ annál is inkább, mert nem igen nevezik már másként itt Halason a „Budapesten fenálló Kis- Kun-Halasi-Kőr által 1897. évi április hó 10-én a nagyvendéglő tánctermében tartandó táncmulatságot. De tovább . . . tovább ? Mit írjak én erről a mulatságról 0- lyas valamit, a mi se sok ne legyen, se kevés ; — mert jól tessék ügyelni a dátumra „április 11.“ — „a jogász bál után“ Tehát megelőzzük az öreg Kronoszt egy egész héttel. Háládatlan mesterség ugyan manapság profétáskodni, midőn Pithia művészetében a naptár készítők, a kitanult papagájok, meg a fehér egerek kontárkodnak, — én ez egyszer mégis válalkozom e szerepre és megjósolom, milyen lesz a báli tudósítás az ápril 10-iki jogász bálról. Annál is inkább tehetem ezt, mert ez tulajdonkép nem is prófécia, ez „több mint bi- zonyo; ság“ .... Én tehát most benne ülök Pithia három lábú jós székében. Megnyílt előttem a jövő. Jósolhatok. Kérdezzenek ............ ?....? Hallom kérem, hallom ! Hát ugy-e ana kiv i'ncsii k, hegy miként fog sikeiűl- ui a szombati jogász bál.?
