Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-02-28 / 9. szám
II évfolyam. 8 szám. 1807. vasárnap, február 28. JA _!JJL ______" L JUJ ■ 11' ! ■ L« ÜÍÜLLi Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben Előfizetési ár: Egéez évre .................................8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 hóra ......................................2 „. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFARY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Bahó-féle házban. TT™ mi"II Mi ■■ -ITT- Í I ~ HIRDETÉSI DIJAK: i Három hasábos petit ^orói-t . 8 kr. f Kincstári illeték inin,.en hirdetés után 80 kr : Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóia:, kincs I tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. ! 100 szón felül minden tzó 1 krrul száinittatik oka pedig a résavétlenség, a melylyel bizonyos körök úgy az egylet, mint az intézet iránt viseltetnek. Az egylet fö null hatásának ingadozása váljon miiöl függ. Első és főkellék az anyagi biztosíték s ez az egész dolog Akhilles sarka, mert mihelyt az egylet illetőleg az iskola financiális ekzisztenci- ája biztosítva van, képes az bár minő körülmények között is létezni s hivatásának kellőleg megfelelni. Az egylet tagjai kizárólag az intelligenciából s a kereskedő osztályból kerülnek ki. E két osztály együtt véve nem képez akkora tömeget, hogy maga tökéletesen megfeleljen a csak is az ő vállaira nehezülő tehernek. Egyátalában nem látjuk az egyleti névsorban az iparos osztály úgy a vagyonos gazda közönség nevét, s egyátalán a nevelő intézetből is ez osztályok gyermekei teljesen hiányzanak. Talán az iparos lányának nincs szüksége nevelésre ? Vagy annak a gazdalánynak a kinek meg van a módja, hogy a vagyonához illő műveltséget elsajátítsa nem áll e jól, vagy nem illeti-e meg azon miveltségi fok a melyet az intelligensebb osztály lányai alsajátitanak ? Menjünk más a mienkhez hasonló városokba ; Kalocsán, Halason vagy lejebb Szabadkán az i- lyen felsőbb intézetbe, a kinek módjába van az mindenki járatja lányait sőt sokan a legnagyobb megerőltetéssel is megszerzik leány gyermeküknek azon műveltségi fokot, melylyel későbben biztos kenyeret nyújthatnak a folyton nehezülő viszonyok között. Úgy a községnek, mint egész társadalmának az ilyen iskola, nem csak szükséges, hanem azt okvetlenül fon is kell tartani. Váljon a község segélyezi-e valamivel ? Vagy az egyházak? Tudjuk jól, hogy mindnyájának elég gondja baja van s különösen sok terhe, de váljon nem volna-e helyesebb például az ev. egyház vezetése alatti elemi iskolákat községivé illetőleg államivá átalakítani s e helyett az ev. egyház A kiskőrösi közművelődési egylet. A lehető legszerényebb viszonyok között, zaj és lárma nélkül a- lakult meg Kiskőrösön a Közművelődési egylet, a mely a legszebbet a legnemesebbet tűzte ki feladatául. E feladat nem más mint a nőnevelés. Az egylet, mint azt jeleztük is egy másikból, szerényebb igényűből alakult át, s hogy a metamorfózis hasznára vált azt bizonyltja a tagok folytonos gyarapodása és száma, mely a 60-on fölül van. Nagy szerencséje az egyesületnek, hogy vezetésére megnyerhette Beöthy Miklósné úrnőt, a ki ritka tapintattal, szorgalom és kitartással vezeti úgy az egylet, mint az egylet fönhatósága alatti nevelőintézet ü- gyeit. Az egylet alapszabályai fölterjesz- tetiek a belügyminiszter elé jóváhagyás végett; áll két szakértő tanárnő vezetése alatt az intézet is és mégis ha elgondoljuk a jelen viszonyok között ez imézet alig föntartható. Ennek T Á 1 G Á. A „Halas és Kis-Kőrö,“ részére irta Somodi Rozi No mondja csak mit is szóltak magának Mikor engem kiválasztott párjának. Azt is mondták : szép se vagyok ; Azt is mondták ; jó se vagyok Magának. Mit bánom, én, hogy mit mondtak galambom Csak azt az egyet még most is jól tudom, Mikor engem csókolgattál, Másokra is kacsingattál Galambom. Kellemetlen utazás. A Halas éa Ris-Kőriis számára irta Z. J. Tavaly télen történt. Sürgönyt kaptam hazulról, melyben szüleim tudtomra adták, hogy rögtön utazzam haza, ha jót akarok. Mit tehettem?! Bepakkoltam útitáskámba a legszükségesebbeket; oda rendeltem a fiakkert s hajtattam az állomáshoz. Kényelmesen akarva utazni I. osztályú jegyet váltottam. Kilépek a perronra s megkérdem az épen ott ácsorgó kalauzt, hogy mikor indul Budapest felé a gyorsvonat? — Talán a szemétől nem lát az úr ? — volt a válasz. Hisz épen most indult el! . Mintha gyökeret vertek volna, lábaim, úgy állottam a perronon. A méregtől szólni se tudtam. Szemeim révedezve tekintettek a zakatoló vonat irtán. Még a hideglelés is kerülgetett. És hogy közelebbi érintkezésbe nem lépett velem, az nem is annyira tőlem, mint inkább tőle magától függött. Öt teljes órát kellett várnom, mig a legközelebbi vonat megérkezett. A kupék mind tömve voltak. Helyet talán száz aranyért se kaphattam volna Hidegtől megdermedt tagokkal, szinte kétségbe esve futkostam egyik kupéból a másikba. Hiába! Üreg helynek a legkisebb nyomát se láttam. Végre a legutolsó kupé legutolsó fülkéjébe nyitottam be. Ittvolt hely. Mindössze ketten ültek a fülkében, azok is hölgyek voltak ... Az egyik hat- van-lietven esztendő körüli tisztes mationa, hatalmas tokával s ijesztő pápaszemmel; a másik — amint következtettem — húsz-huszonöt tavaszt élhetett át. Szörnyű kövér volt mindabettő. Szemben ültek egymással, de igy is alig fértek eh . . . Belépve fülkéjükbe tiszteletteljesen köszöntöttem őket, s aztán helyet foglaltam. Mindjárt feltűnt, hogy a fülke ablakai mindkét oldalon nyitva voltak, daczára a húszfokos hidognek. Udvarias akartam lenni, hát nem tettem ellenvetést. Erősen beburkolóztam bundámba s aztán rágyújtottam egy regalitasra. Csak ezt várták az én hölgyeim! Már előbb is ajk biggyesztve fogadták letelepülésemet, most, meg épen mérgelődni kezdtek. — Jegyezze meg urasé,god, hogy ez női szakasz ; itt nem szokás dohányozni! — sipitotta a mama. — Udvariatlan — csicseregte a leány.
