Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-02-21 / 8. szám

II évfolyam. 1807. vas?'map, február 21. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár: Egész évre .................................8 kor. Félévre ........ 4 „ 8 héóra ......................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér, ииишиа^гл— éj ■ i--- " — ......■ Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÄRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó .hivatal HALASON, ______Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos péti1-«őrért . . 8 kr. Kincstári illeték uiiii..en hirietés után 31 kr : Hivatalos biriletések díja 1 —100 széig, kincs tári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón léiül minden szó 1- krral szántttatik Országos intézmény a vidéki élelemáruk előnyős értékesítésére. A budapesti vásárcsarnokok nagy ünnepségek mellett e hó 15-én adat­tak át a közforgalomnak, mely csar­nokokban nemzetünk gazdasági éle­tére messze kiható intézmény létesült. A gyakorlat mihamarabb meg fog­ja mutatni, bogy a vásárcsarnok-intéz mény, mely a székes főváros nyílt piaczait van hivatva helyettesíteni, úgy a főváros közönségére, mint a vidék termelő gazdáira és kereskedő­ire nézve megbecsülhetetlen értékű. Az ország távol vidékei mindezi- deig csak csekély mérvben küldték fel áruikat Budapestre és pedig főleg azért, mert nem kapták meg áruikén a fővárosi magas áraka*, ol­csón meg otthon is megveszik a jó árút. És nem kapta meg a vidéki a jó fő­városi árakat, akár kereskedőnek adta el árúját, akár pedig valamely pesti bi­zományosnak küldte fel azt eladásra, mert úgy a fővárosi kereskedő, mint a bizományos a hasznot maga iparko dott elnyerni. Bácskai emlék. A „Halas és „Kis-Kőrés részeié irta Keményfi. Magam vagyok, elszéledt már Mind a cimbora Mindenkinek a pohárba’ Maradt a bora. Magam vagyok. Körülöttem Teli üvegek . . . Nem isznak itt, olyan furcsa Emberek ezek ! Ha Bácskába vón’ e kocsma, Eogadni merek : Nem a szoba volna üres — De az üvegek. Kolozsvár i8g6. Ily mostoha állapotok között a legtöbb termelőnek utolsó gondját képezte az, hogy élelmi-áruját a fő­városba küldje eladásra. A világvárossá fejlődőit Budapest­nek azonban minden vidék élelmi á- rújára szüksége van, s módját kellett ejteni annak, hogy ezen árúk u. m. tej, vaj, tojás, hús, hal, vad, baromfi élő és leölt állapotban, továbbá gyümölcs, zöldség, fözeléknemű stb. a kellő mennyiségben kerüljön a fővárosban eladásra. Ezernyi volt a panasz, hogy a főváros ellátása hiányos, mert a kö­zel környék elegendő mennyiségű jó élelmiárút felhozni nem képes, silány árúra pedig sEükség nincsen. A vidéki áruk felhozatala érde­kében sok millió költséggel felépítet­ték a fővárosi vásárcsarnokokat, egy­szersmind úgy a kormány, mint a fő­város jelentős kedvezményeket nyújt mindazoknak, kik a fővárosba élelmi árukat küldeni akarnak. Hogy pedig a termelő munkája egész gyámölesét élvezhesse, a vásár- csarnok hatósági közvetítőjében oly közeg áll a vidéki közönség rendel­Az a két könny. A „Halas ás Kis-Kőrös“ ereJeti tárcája. Vizsga utáni nap volt. Sürgött — for­gott a sok diák, rakosgatta könyveit, még pedig mindenik nagyobb gonddal azokat, melyekből jobb osztályzatot kapott. — Egy meglehetős tágas szobában a ta­nulási időt Öt tanuló lakta át, még pedig, egypár csillag rugtatást és „fütyülj egyet“ kivéve a legszebb barátságban, a legna­gyobb egyetértésben. Mind az öten egy városból valók vol­tak, a mely város a főiskolától 112 kiló­méternyire feküdt. Az öt deák közül négynek szülői gaz­dagok — jómódúak voltak —■ az ötödik-é, kit S. Palinak hívtak egy szegény özvegy asszony vala iuinden gyámola. A négy jómódú fiúnak szülei megfő- j gadtuk egy jámbor parasztot fuvarosnak, hogy menjen fiaikért s hozza őket haza a szünetekre. kezésére, aki az elért teljes főváro­si árat, egy igen csekély jutalék le­vonásával, eladás után azonnal meg­küldi az árutulajdonosnak. A vásárcsarnokok csínnal megé­pített, terjedelmes épületek. A fővá­ros minden nagyobb kerületében van egy ilyen csarnok, és a Duna mellett emelkedik a méreteiben hatalmas, négy uiczára nyíló „Közpomi Vásár- csarnok,“ mely méltósággal emelke­dik ki a környék palotasorából A kerületi csarnokokban, csak kicsinyben lehet árusítani, mig a nagybani árusításra, a Központi Vá­sárcsarnok van fentartva, mely egy­szersmind a vidékről beérkező áruk felvételére is szolgál. A nagy kiterjedésű földszinten és a vasszerkezetű széles karzatokon történik az árusítás,mig a hűtőkkel és más kitűnő berendezésekkel ellátott pinezékben az áruraktárok vannak. Tiz nagy vibaingép állandóan szálitja az árukat a pinczéből a földszintre és ismét az emeletekre. A vásárlók hatalmas tömegét uyolez vaskapu bocsátja e csarnokba, hol az árusítás hajnaltól este 6 óráig A szegény özvogy asszony is elment a megfogadott kocsishoz s kérte; legyen szives megmondani kedves, jó Pali fiának, miszerint most beteges és súlyos körülmé­nyek közt leven, nem küldhet neki úti költ­séget, miéi t is jöjjön gyalog haza, a legszük­ségesebbek fedezésére átadás végett oda nyújtotta utolsó forintját. E tette után elfordult a szegény nő s két nagy könny hullott alá arczán bá­gyadt szeméből. Minek is van szegény ember a világon ? E két könny a paraszt fuvarosnak a szivéig hatott. „Jól van“ mondja a fuvaros „eljárok kigye lined megbízásában híven“ s elindult még azon nap a fiukért. Ezek már messziről megismerték az ö k. János báesijokat; mert hát nem első m- [ ben volt ő most oda értök. О vitte, ő hoz­ta már többször őket. A mint meglátták, úgy megörültek neki, úgy elkérdezősködtek egyet-mást tőle. Hogy vannak odahaza ? — Nem beteg senkisem ? — Mikor indulunk haza ? s. t. b.

Next

/
Thumbnails
Contents