Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-01-24 / 4. szám

lyével megválasztott tisztviselőnek ellen is. Az eleven Strolimanok ez a faja tehát nálunk nemcsak nem szükséges, de káros is. Milyen önérzettel működik az a tiszt­viselő, akinek bárki szemére vetheti, hogy csak Strohmanok segélyével választatott meg, vagy maradt állásában! Sohasem volt Halason erre eset, nálunk az erőszakoság- fortélynak ilyen módja sohasem divatozott, amint eddig nem volt reá szükség, ezután sem lesz. Ott a bizonyság erre, megpróbál­ták a tisztujitás kérdését pártkérdéssé ten­ni, de nem sikerült sem. egyik, sem másik részen, de nem is lenne tanácsos pártszem­pontból vetni föl a kérdést, hiszen az egyik párton akárhány egyénnel találkoznak, aki a másik pártbeli jelöltbe helyezi bizalmát és ha ennek kifejezést ad, magát a párt egységet gyöngiti, összevesznek, viaskodnak, utóvégro is belátják, hogy mindnyájunk jó­léte, tisztessége nem azon fordul meg, hogy minő pártbelit választunk, hanem igenis a- zon, hogy az, akik közül választunk, meg­felel-e annak a hivatásnak, alkalmas-e azon állás betöltésére. Mert az illető tisztviselő­től, akit mekválasztunk ezt joggal követel­hetjük, és követeljük is, és na nem vá­lik be, magát érdemtelenné teszi, van mód a megtorlásra, Ne éljünk tehát vissza a Strohmanok kétélű intézményével, a mely nálunk csak árthat. G. A városi tisztújitás (Vége.) Baj volna az ha a város e- löljárosága egy párthoz tartozó egyének­ből állna, mert igy az ellen párt által foly­tán a részre hajlás gjmnujával illettetnék ml bénítaná a hivatalos tevékenységet és éppen ezért nem szabad a tisztújitást párt szempontból vezetni, ő úgy fogja fel az ügyet hogy : Miután a létező tisztikart a képvise­lőtestület annak idejében a közügyek ve­zetésére elhívta — mindenek előtt azt kell bírálni, hogy a jelenlegi elöljáró megfelel- e a közkívánatomnak, s ha alapos lei- fogás alá nem vehető akkor nem volna sem jogos, sem okos dolog ha az illető j helyett mást választanánk csupán azért, ' mert más politikai párthoz tartozik ,mint , mi, mert hiszen az utolsó polgár is szaba- \ dón választja az ő pártállását, s igy józa- tnul e tekintetbeni szabad elhatározástól j az elöljárót megfosztani akarni nem lehet, I s amint mi megköveteljük, hogy politikai j meggyőződésünk tiszteletben tartassák ne­künk sem szabad mások véleménye felett pálcát törni. Ügy a felsorolt, mint egyébb közte­kinteteknél fogva is kéri az értekezletet, hogy mondja ki miszerint: a városi tiszt­újitást nem párt szempontból kívánja meg- ejtetni; mutassa meg — jigy fejezi be — a függetlenségi párt, hogy bár az egész vonalon övé lett a győzelem, nem vezeti párt tekintet, s elhatároz áránál egyedül városunk és közönségének érdekét tekinti irányadónak, s ezt tartva szem előtt a vá­ros élére oly elöljáróságot oliajt működ­tetni, moly nem egy pártnak, hanem a vá­lasztásra jogosult közönség akaratának ki­folyása, meg lévén győződve arról, hogy városunkon és közügyeinken más, mint sa­ját magunk lendíteni nem fog, de hogy ezt sikerrel tehessük nem szabad a pol:ti- kai feladatot képező országgyűlési képvi­selő választásnál okadatolt párt szempontot vinni be a küzdelembe, s meg van győződ­ve hogy elfogulatlan észjárással biztosítja a párt magának a szabadelvű párthoz tarto­zó polgárok jóakaró bizalmát is. én is az vagyok egyik szegény pedig a másiknak nem vájja ki a szemét, én csupán szívességből teszem — válaszol a végrehajtó. Csuma Peti meg akarta csókolni a végrehajtó száraz csontos kezét, de az sze­rényen vonta vissza s nem engedte meg­csókolni mondva „kötelességünk felebará­tainkon segíteni.“ A szegény együgyű boldogan, áldást rebegő ajakkal hála telt szívvel hagyta oda a végrehajtó irodáját. Nyúzó uram pedig kezeit dörzsölve mint a kinek a terve si­kerül, jár fel s alá irodájában s dörmögi magában :E z is hoz valamit a konyhára, bárcsak sok ilyen ember volna világon. A végrehajtó meg tartotta a szavát, értesítette Csuma Petit, már valami tízszer hogy megy foglalni. A tehenet persze so­ha sem találta, mint hogy más lefoglalni való nem volt, üres kézzel távozott mindig. Egyszer azonban, mikor nem is sejtet­te Csuma Peti, két város embere toppan be udvarába. Az egyik kötelet vet a kérőd­ző Siska nyakába, a másik meg mogyorófa botjával érzékenyen nógatta az indulásra. A ház ajtajában álló gazdához nem is szól­tak. Ez bosaantotta Csuma Petit. Felkapott egy vasvillát oda állt a kis ajtó elé s el­keseredetten kiáltott a város embereinek, hogy: Ö inkább meghal mint sem a Siskát elvigyék. Pedig mégis elvitték s ő még sem halt meg, A két város embere, meg a bá- mész csőcselék lefülelték, a vasvillát kivet­ték a kezéből a tehenet meg behajtották a község házába elárverezni: Ötven irtot adtak érte, abból tiz frtot a lelegeltetett krumpliért, 36 frtot meg végrehajtási költ­ségekért fogtak le, a többi négy frtot visz- sza adták neki avval a megjegyzéssel, hogy ha nem hajtotta volna el a tehenet végre­hajtó orra elől legfeljeb 12 írtjába kerül. Csuma Peti ezt halva kikelt arccal vérbe- borult szemmel, mint egy őrült rohant ki a hivatalból egyenesen Nyúzó uram házá­hoz, ki éppen békésen lakmározott egy tál túrós galuskából, a mint a tükörből meg­látta a dühöngő Csuma Petit, ki egy ha­talmas husánggal kezében — melyet az udvaron kapott fel — toppant be a szo­bába. — Fizetők ne mond, hogy adósod marattam a jó tanácsér — kiállt Csuma Pe­ti s azzal végig" húz a husánggal az ök- lendező végrehajtó fején, ki szó nélkül te­rült el a földön — mi után elrohant. Harmadnap találták meg lógva kün az erdőn, a mint nadrág szíjánál fogva ma­gát fölakasztotta. Karlovici B. HÍREK. Helyreigazítás. Mull számunkban „A halasi Kaszinó közgyűlése“ című hírünk­ből a választmányi tagok névsorából Vá­ri Szabó István, id. Toth János és Tö­rök Elek nevei tévedésből kimaradtak. Egyutal megemlítjük, hogy a választ­mány a ház vétel ügyében dicséretes gyorsasággal és buzgóságal járt el Ugyan­is a ma délutáni rendkívüli közgyűlés elé terjeszti a ház vétel jóváhagyását. Jelöltek. Halason a 28-ik tisztujitás- ra lapunk zártáig következő pályázatok érkeztek be : Polgármesterire : Vári Sza­bó István, Vörös Miklós, Szűcs József. Városi ügyészségre : dr. Hodossy Géza, dr. Hermann Ferenc, Szűcs József. Ar- vaügyi előadói állásra : Musa Benő. Szűcs József Közgyámira : Bernát Károly, Mol­nár Mihály. Árvaszéki könyvelőire : Ko­vács János Adó szedőire : Szentpéteri Ferenc, Hirhager Károly ; mérnökire iíj. Kozics István ; nyilvántartói állásra Fad- gyas Sándor. Mulatságok. A keceli polgári olvasó kör által 1. hó 16-án rendezett táncestély minden tekintetben reményen fejül sikerült a miről tanúskodik hogy a ropogost még reggel 6 órakor is járták, mi után a mu­latságot a társaság egyes családoknál reggel 9 óráig folytatta. Jelen voltak : Bauer Ignácné, Bergl Jakab né (Kiskörösről), Borbényi László­im, Bigler Józsefné, Gzunterste* n Ármin né, Kusza Istvánná, Ungár Benőné, Z műi­ben Józsefné, Schwartz Sándorne, Weisz Hennamié, Schwartz Vilmosné, Fischer Mónié, Kőim Ignácné, Értékes Lajosné, Gcrspán Antalné, Gurics Ferencné, Té- nyi Sándorné, Frankenberger Ferencné úrhölgyek. Bauer Berta és Malvin, Czun- tersfeiu Paula, Krieg Lenke, Fügt Ma­riska (Bajáról), Zseniben Latira és Ró­zsa, Bergl Linka Regina és Paula (Kis- kö rösről), Fischer Mariska (Csornáról), Reiner Ilonka (Bojáról), Krammer Sári­ka (Izsákról), Paíkovics Mariska (Buda­pestről), Búzás Jolánka (Soltról), Gers pán Erzsi, Frei Anna stb. kisasszonyok. Az első négyest 58 pár táncolta. A halasi iparos műkedvelők ma es­te tartják meg műkedvelő előadással ősz- szeköiöit táncestélyüket, mint a jelek mutatják teljes sikerrel. Ugyancsak ma van Kiskőrösön az iparos olvasó egylet táncmulatsága, mely régi kedélyességében és fényében fog le­zajlani. A halasi kaszinó is szétkiildte meg­hívóit, mely szerint három estélyt fog rendezni, u. m. január 30-án, február 27-én és Hu svét második napján április UJ-én.

Next

/
Thumbnails
Contents