Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-08-29 / 35. szám

szölőtelepitő szövetkezet a szőlő eladási árából a fuvardíj és esetleges vám be nem foglalásával csakis kezelési költségét vonja le.

Látható ebbői, hogy a szövetkezet a termelőt a fogyasztóval igyekszik összehozni s azon nyereséget, melyet különben a közvetítő seper be, a termelőnek juttaja.

Kérjük ezért, hogy a szövetkezet szolgálatait igénybe venni, csemegeszőlő készletét a bejelentő lapon bejelenteni s egyidejűleg a szövetkezet tagjai közé belépni szíveskedjék.

Budapesten, 1897. évi junius hó 15-én. Az országos szölőtelepitő szövetkezet igazgatósága :

Földváry László s. k. Nagy György s. k.

cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, kir. tanácsos, szölőtelep-tulajdonos és földbirtokos.

Maurer János s. k. VasadiB. Lajos s. k. LuppaPéter s. k.

a „Szőlészeti és kora- a „Magyar Földmives“ országyülési képvi- szati Lapok“ Bzerk. szerkesztője. selő, nagybirtoko s.

Ifj. Horváth Mihály a. k. Dr. Horváth Jenő s. k.

nagybirtokos. ügyvéd, szőlőtep-tulajdonos.

Útmutatás a sertés vészben megbetegedett sertések busának megvizsgálásában.

Hasznos szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn a íöldmivelési miniszter által kiadott ez „utasítást“ lapunkban közöljük :

* *

*

Két esztendő élőt a sertések között olyan betegség lépett föl, a milyenre még a legöregebb emberek sem emlékeznek. A betegség az egész országban, vármegyéről vármegyére, községről községre gyorsan elterjedt. A bo! kiütött, kivált a malac- és sül döfalkában, óriási pusztítást okozott. Ezernyi ezer disznó hullott el; sok millió forintra rúg a kár, a mit a betegség pusztítása folytán a sertéstenyésztő gazdák szenvedtek.

Azt a veszteséget, a melyet a gazda sertéseinek elhullásából szenvedett, még tetőzte az, hogy ott, a hol a sertésvész föllépett, a községeket lezárták, a városokat betiltották. E miatt aztán nemcsak az a gazda vallott kárt, a kinek disznai elhullottak, hanem kárt szenvedett az is, a kinek tálkáját a vész elkerülte. Mert nem lévén vásár : az egészséges disznót sem tudta értékesíteni; kényszerűségében úgy adta, a hogyan kérték.

Bebizonyosodott, hogy sok esetben maguknak a sertéstartó gazdáknak hibájából és vigyázatlanságából terjedt tovább a pusztító vész. A mint ugyanis ez a veszedelmes betegség valamely falkában mutatkozott: a gazda megijedt, étvágytalan szomorkodó disz- nait hamarosan leszuratta, hogy — a mint mondani szokták, — a veszett fejszének legalább a nyelét megmenthesse, vagyis: hogy kisebb legyen a kára, a beteg disznónak legalább a busát akarta felhasználni.

Értsük meg egymást: nem ebben volt a hiba, hisz a kármentő szándék csak dicséretes lehet, Sőt a beteg disznó gyors leölése, a kár csökkentésén kiviil, a Írni elővigyázók voltak, még haszonnal is járt, mert minél előbb szúrták le, annál rövidebb ideig terjesztette a beleg sertés azt a ragályozó anya got, a mely ezt a veszedelmes betegséget okozza. Hanem abban rejlett a hiba, hogy sok helyütt a betegeskedő disznót nem vették ki a falkából, ott szúrták le a többi disznó között, a hol éppen állott vagy feküdt. Evvel a könnyelmű eljárással terjesztették tovább a betegséget.

Mindjárt kiderül, hogy mikép terjedhet ilyen utón a betegség.

A tudósok kimutatták, hogy mint egyéb

ragadós állati betegséget, azonkép a rertés- vészt is olyan parányi gomba okozza, a melyet csakis erősen nagyitó üveggel lehet észrevenni. Ez a ragályozó anyag (a mit baktériumnak hívnak), millió, meg millió számban van benne a beteg disznó vérében és avval a tulajdonsággal bir, ha egy mák- szemnyi rész kerül is az egészséges disznóba, ennek a testében rövid idő alatt olyan nagy mértékben elszaporodik, hogy megbetegiti, sőt a legtöbb esetben megöli a disznót.

Már most, ha az ilyen ragályozó vér, szúrás közben kifolyik: beszennyezheti és megfertőztetnoti az eleséget, az ivóvizet, a fiirösztőt, a szállásnak, az akolinak a földjét is. Az eleséggel és vízzel a ragályozó anyagot az egészséges sertések felvehetik, megfertőztetek önmagukat és megfertöztetnek más sertéseket is.

A sertéstartó gazdák nem csupán a leölésnél követtek el vigyázatlanul nagy hibát, hanem a beteg sertés húsának kezelésénél és fölhasználásánál is. Gondatlanul jártakéi a hussai, melyben szintén benne van a ragályozó anyag ; máskor olyan bust és szalonnát használtak étkezésre, a melyet a betegség megrontott, -sőt az emberek egészségűre is károssá lett.

Szükségesnek mutatkozik ennélfogva, hogy a sertéstartó közönség a helyes eljárásra kitanittasék és mindarról tudomással bírjon, a mivel baj esetén, nagyobb Ír jóknak elejét veheti.

1. A beteg sertés leölése és a szurokéig tisztogatása.

A beteg sertés Beszúrásánál a legnagyobb vigyázatot arra kell fordítani, hogy a leölt sertés vérével és hulladékaival a ragályozó anyag ne terjesztessék.

A leölésre szánt disznót a tálkából ki kell szedni és olyan helyen leszúrni, a hová som disznó, sem egyéb állat nem térhet. Különösen kerülni kell az olyan helyeket, a melyeken trágya, szalma, szemét, forgács, vagy egyébb hulladék vau. Lehetőleg tiszta és kemény helyet keli választani, a melyet köny- nyen és jól lebet azután tisztítani. De ha az a hely mégis szemetes lett volna, legjobb lesz a szemetet összegyűjteni egy teknőben vagy dézsában, miből semmi sem hull ki, alkalmas helyre vinni és ott elégetni, vagy mély gödörbe elásni. Nagyobb biztonság okáért a kifolyó vért, úgy szintén az állat felbontásakor eleső részeket (a ganéjt, hulladékokat) külön edényekbe kell felfogni és gondosan eltávolítani, nehogy az egészséges jószág magát avval befertőzt^sse.

Miután pedig a legnagyobb vigyázat mellett is megtörténik, hegy a szuróhelyet akár a vér, akár a ganéj beszenyezte: a sertés testrészeinek eltávolítása után a szuróhelyet gondosan meg keli tisztogatni.

Ha az ölési olyan helyen teljesítettük, a mely nincsen téglával vagy padlóval burkolva: akkor ott a földet két-három ujjnyi vastagságban lekaparjak, a lekapart földet félannyi oltatlan mésszel jól összekeverjük és a trágyagödörbe elássuk, annak idején a trágyával a szántóföldre kiszállítjuk és gondosan alászántjuk. Ellenben, ha a leszúró hely kővel vagy padlóval van burkolva, akkor a burkolatot forró lúggal erősen lesuroíjuk és súrolás után jól kiszáradni hagyjuk.

2. A beteg sertés húsának kezelése.

Tapasztalásból mondjuk, hogy a sertésvész úgy terjedt el egy-két udvarból az egész községre, a községből meg a szomszédos falvakra, h így a beteg disznó busát a szomszédok meg az atyafiak megvették, ki-ki a falujába hazavitte, odahaza az asszony meg mosta és a mosóvizet, már amint az szokás, a moslékba öntötte, azután a saját disznajával megitatta.

Hát bizony ezt nem szabad tenni. Föntebb már említettük, hogy a sertésvészes disznó vérében millió meg millió számra van meg a betegség csirája, vagyis az a ragályozó anyag, amiről az előbb beszéltünk. Már most. ha a húst megmossuk, ebből a csirából sok kerül a vízbe. Világos, hogy ha az ilyen fertőzött vizet az egészséges disznó megissza, a sertésvésznek csiráját is magába veszi, attól nemcsak maga betegszik meg és pusztulhat el, de a betegséget más disznókra is tovább terjesztheti.

Különösen figyelmeztetjük az olvasót arra, bogy itt nemcsak olyan disznóról beszélünk, a melyet a gazda maga szúr le, hanem olyanról is, a melynek húsát a mészárszékben vagy a hentesboltban árulják. A székben árult hús sem származik mindig egészséges állattól; ha nem vagyunk elővigyázatosak, bizony abból is átragadhat a baj más disznóra.

az elővigyázat sok bajtól óvja meg a szegény embert. Legyünk tehát óvatosak, elővigyázók ! Azt a vizet, a melyben a disznó- húst öblögettük : soha ne öntsük a moslékba és ne itassuk meg a disznóval; elönteni is csak akkor szabad, ha előbb jó sok oltott meszet keverünk abba. Az oltatlan mész még jobb, abból kevesebb is kell.

(Folyt, köv.)

HiREK— Érdujhelyi Menyhértet, a volt kiskőrösi kath. lelkészt, kit a múlt hóban választottak meg a zentai második plébánia lelkészénél^ — mint a „Kalocsai Néplap“ írja — hívei szokatlan lelkesedéssel fogadták f. hó 8-án. A zentai pályaudvarban a városi tanács élén a helyettes polgármesterrel, üdvözölte a város népszerű s tudós fiát, s most már egyik plébánosát. Vagy 3 ezer ember vett részt a menetben, mely zeneszóval kisérte Eidujhelyit a plébániáig a fellobogózott utcákon keresztül. Ott meghatva mondott köszönetét az uj plébános a nem remélt impozáns fogadtatásért s hívei tüntető ragaszkodásáért.

— A kaszinói könyvtár nagyobb és célszerűbb helyiséget kapott a (Jsontó-féle házban, a hova szerdán el is hurcolkodott, az elrendezés és egyéb intézkedések miatt a könyvtár e héten zárva lesz, miért is könyv ki- és bevételek egyáltalán nem eszközöl- hetők.

— Főispán ur ő méltósága 27-en este városunkba érkezett, másnap a hivatalokat megvizsgálta. Természetesen mindent a legnagyobb rendben talált.

— A tanév kezdete A kis-kőrösi ág. evangélikus iskolákban a beiratások szeptember 1 tői 15-ig történnek. Az előadások 16-án veszik kezdetüket.

— Rácz György, kulai földbirtokos, egy ivre terjedő röpiratot küldött be szerkesztőségünkbe „Az arató munkások sztrájkja és némely további teendőka eim alatt. A gyakorlati iránya s helyes felfogással irt röpiratot jövő számunkban bővebben ismertetjük.-— Változások a főgymn. tanári karában. A Zámbó F. és Kis L. nyugdíjazásának megürült helyekre megválasztattak: Vass Árpád, Kristóf József és Bátori Gábor. — Schmidt Fülöp Nagy-Enyedre választatott meg. — A nyugdíjazott tanár uraknak szi-