Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-18 / 29. szám
küzdelmekről, melyeket szerte e hazában — a katholikus papság vivott a kötelező polgári házasság híveivel. És e küzdelmekben a mi lelkészünknek semmi része sem volt. Erdujhelyi Menyhért tudta, hogy az izgatás a felekezetek közötti jó egyetértés szempontjából nemcsak, hogy nem kívánatos, de egyenesen elítélendő. Ennek köszönhette ezután plébánosunk azt, hogy midőn őt két évvel ezelőtt a szt.-István társulat irodalmi osztálya Rómába küldötte, hogy ott a vatikáni levéltárban a magyar történelemre vonatkozó adatok után kutasson, akkor az egész község sajnálkozott, hogy olyan bosszú ideig lesz kénytelen nélkülözni a szeretett férfiút; ebben a humánus gondolkozásban leli magyarázatát az, hogy midőn félévi távoliét után községünkbe visszaérkezett, az egész lakosság sziv- vel-lélekkel kiáltotta feléje : Isten hozott ! . . . Most újra elmegy közülünk. De — sajnos! — nem nehány hónapra, hanem ngy lehet örökre . . . Szeretnek a zentaiak választását megmásítani, szeretnénk nekik azt mondani: válasszatok magatoknak mást, hagyjátok Érdújhelyi Menyhértet nekünk, kik őt annyira szeretjük ! De a zentaiak bizonyára jól tudják, kit nyernek ő benne s azért nem is mondanának le róla .... Mi Érdújhelyi Menyhért részére megtiszteltetést látunk a zentaiak választásában s azért — bár fájó szívvel — kénytelenek vagyunk tőle megválni. Búcsút mondunk hát neki s hozzátartozóinak s kérjük : tartson meg bennünket, körösieket jó emlékében úgy, mint a hogy mi is mindig szive- vesen fogunk reá visszaemlékezni. Isten áldja ! Isten tartsa meg soká ! Visszhangok. A pestmegyei tanitógylilés alkalmával Halason volt tanitók részint helyi lapjaikban oly elismeréssel nyilatkoznak Halasról, hogy köteleségllnknek tartjuk azokból néhányat bemutatni. Az „U j p e st i Közlöny“ . . . A tárgysorozatot Fazekas József egyesületi elnök és halasi tanitó 40 éves tanítói működésének megünneplése előzte meg, Halas város jegyzője Babó Mihály dr. a képviselő testület és városi hatóság élén megjelenvén a gyűlés termében, elsőben, mint a város felvirágzásának fáradhatlan, érdemdús munkását és tantigyeinek lellkes bajnokát, azután mint volt szeretett tanítóját üdvözölte a jubilánst hosszabb remek beszédben és végül egy ezüst tintatartót arany tollal nyújtott át neki emlékül. — A jubiláló nesztort ezután még több testület is üdvözölte, melyekre az öreg pedagógus meghatva, könybe lábbadó szemekkel válaszolt ..............E gyűlés után lukullusi közebéd volt a nagy vendéglőben melyet Halas város gavallér közönsége adott, vendégeinek tekintvén a gyűlésen részt vett tanítókat. Halas városa felfogta és megértette a tanitók azon első rendű, fontos kulturhiva- tását, azok működésének horderejét, melynek súlya az ifjúság nevelésére, erkölcsének nemesítésére, egész társadalmuknak átalakítására kihat. A tanítók ez érdemének, állásuk emissziójának szólt ez ünnep, s midőn a jövő évben az egyesület ülését Újpesten fogja tartani, büszkén mutatnak Halas város előkelő felfogására, igazi tőrőlmetszett magyaros vendégszeretetére, melylyel felkarolta a tanitók ügyét, és követendő példát statuált. Mielőtt e beszámolóinkat befejeznők, még egyszer köszönetünket fejezzük ki, Halas városa derék elöljáróságának, köszönetünket a város derék polgárságának. A „Népnevelők Lapja“ szerint .... Halas város közönsége ezúttal is igaz magyar vendégszeretettel fogadta a vármegye minden részéből összesereglő tanítókat. A város lakomája a nagyvendéglőben volt, melyre Vári Szabó István polgármester hívta meg a tanítókat; lakoma után kirándultak Gyenizse Antal ügyvéd, Kovács Imre nyug. tanitó vendégszerető tanyáira, hol a szabadban főtt bogrács gulyáshússal vendégelték meg a 100 főnél több vendégsereget innen többen átrandultak Tóth G. Imre tanyájára, annak minta méhészetét megtekinteni. Halas város közönsége tehát látszik, mily kiváló értékkel bir a kulturális ügyek iránt. A bicikli rendszabályozása. A m. kir. belügyminiszter körrendeleti- leg közli a törvényhatóságokkal a biciklire vonatkozó rendszabályokat, melyeket e hó 1 én léptetett életbe. E rendszabályok közül közöljük azokat, a melyek különösen a mi viszonyainkra vannak szabva. 1. §• A kerékpár különböző alakjaiban és szerkezeteiben könnyű járműnek tekintetik s a kocsi közlekedésre nézve közutakon, utakon és tereken követendő általános szabályok a dolog természetéből folyó eltérésekkel, a kerékpárokra is alkalmazandók. 2. §■ A kerékpárral való közlekedés általában csakis kocsiutakon engedtetik meg. A mennyiben a kocsiút rosszasága a kerékpárral való haladást lehetetlenné tenné, úgy a helyi hatóság kivételesen megengedheti a gyalogúinak e célra való felhasználását, de csakis a lépésben menő ember haladását fe lül nem múló sebességgel. A törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsú városokban a rendőrhatóságok, vmegyék más területein pedig az illető járás főszolga birái feljogositvák, hogy bizonyos közutakon vagy tereken a kerékpárral való közlekedést rendeletileg egészen vagy részben, vagy a napnak csak bizonyos meghatározott időszakára eltilthassák: e tilalom az illető ut két végén láthatólag jelezendő. B. §. Minden kerékpár v. ehhez hasonló szerkezetű gép irányitó, fékező és legalább 30 méternyi távolságra hallható csöngő készülékkel, valamint elöl lámpással legyen ellátva, mely a sötétség beálltával meggyujtandó. A lámpás üvege szines nem lehet. Világitó anyagul gyertya, olaj vagy kisebb fokú villanyfény alkalmazandó. 4- §. Minden kerékpáros köteles gépét kellő elővigyázattal kezelni és vezetni. A városok és községek belterületén kerékpárral túlságos gyorsasággal, vagyis a kétfogatu könnyű kocsik rendes sebességeinél gyorsabban előhaladni, versenyt futni, közlekedési eszközöket, embereket és állatokat körülkeringeni s ál tálában bárhol olyasmit elkövetni, mi a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, a közlekedést akadályozhatná, vagy lovakat és egyéb állatokat megriaszthatna, tilos. Kapukon át egyik utcából a másikba való be- fordulásnál, utca keresztezéseknél közutakkal határos telkekről kifutás, vagy ilyenekbe befutásnál s mindenütt a hol a kocsi, lovas vagy gyalogközlekedés a rendesnél fokozottabb mérvű, csakis lassan va yis a gyalogos rendes sebességével szabad kerékpározni; sőt esetleg köteles a kerékpáros a szükséghez képest vagy a rendőri közeg figyelmeztetésére gépéről leszállva, ezt mindaddig kézen vezetni, mig az úttest ismét szabaddá nem lesz. 5. §. A haladás irányában álldogáló, vagy járó kelő közönség a kerékpár vagy ebhez hasonló gép közeledtére hangos csöngetéssel, kellő időben és jól hallhatóan figyelmeztetendő. A városok és községek belterületén, utca-kereszteződéseknél az óvjelzés mindenkor megadandó. 6. §. A kerékpáros gépén, hacsak helyi akadályok nincsenek, mindig útpályája baloldalán haladjon s az ellenkező oldalra, ameny- nyibcn ott kíván megáliani, mindaddig nem fordulhat, mig céljához közel nem ért. Egyik utcából a másikba kanyarodás jobbra hosszú, balra rövid ívben teendő meg. Szembejövő kocsiknak, kerékpárosoknak, lovasoknak, nagyobb csoportoknak stb. a kerékpáros kellő időben és módon balra térjen ki. Ha ezt a helyi vagy egyéb körülmények meg nem engednék, mindaddig megállapodni, eselleg le- szállani tartozik, mig apálya ismét szabaddá lesz. Hogy a kerékpárosnak megkönnyittessék szükség esetében a szembejövő kocsik, lovasok stb. lehető lassan haladjanak s ezek is kötelesek a szembejövő kerékpárosoknak kellő mérvben kitérni. 7- §• Kocsik, lovasok stb. megelőzése jobbra, gyorsított menetsebességgel történjék. A kocsi, adott figyelmeztető jelre szükség esetén any- nyira köteles balra kitérni, hogy a kerékpáros veszély nélkül elmehessen mellette. Az utak szögletein és keresztezéseken, hidakon, kapualjakban, alagutakban s mindenütt, ahol az úttest kocsik s más jármüvek közlekedése miatt szűknek bizonyul, — tilos a megelőzés. 8. §. Ha a kerékpáros észreveszi, hogy a ló a kerékpár láttára megbokrosodik, vagy ha egyébként a kerékpárral való elhaladás az emberek testi biztonságát veszélyeztethetné, tartozik gépéről leszállni. 9. §. Zárt sorokban menetelő katonaságnak, temetéseknek, nyilvános felvonulásoknak, udvari hintáknak, posta fogatoknak, szereikkel mentésre siető tűzoltóságnak és mentőknek, valamint a közutak föllocsolását végező jármüveknek, úgy az előrehaladó, mint a szembejövő kerékpáros, gépével kitérni köteles. Ha ezt a helyi viszonyok meg nem engednék, tartozik azok elvonulásáig megáliani.
