Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-04 / 27. szám
koldusokot és a város területéről kitiltottakat. 21., Engedélyeket ad a házalásra az idevonatkozó szabályrendelet korlátái között, valamint közerkölcsökbe nem ütköző nyilvános mulatságok, tánczvigalmak, és hangversenyek tartására, rendőri felügyeletet gyakorol a színi és egyébb nyilvános előadások felett, végül őrködik a felett, hogy a közerkölcsi- séget sértő képek ne áruitassanak s a szemérmet sértő fürdés a szabadban meggátoltassák. 23., Teljesiti bűntények elkövetésénél az előnyomozást, gondoskodik a letartóztatott egyének nyilvántartásáról, élelmezéséről és arról, hogy a toloncz szobák és rendőrzárkák jókarban és tisztán tartassanak, — bírói megkeresésre vagy ha szükséges annélkül is az elővezetéseket foganatosítja, 24., Nyilvántartja az italmérési engedélyeket. 25., Nyilvántartja és a városi orvosok közbenjöttével felügyel a törvénytelen és daj- kaságba adott gyermekekre. 26., Nyilvántartja az egyleteket, felügyel a gyülekezésekre, népgyülésekre s az azok tárgyában kiadott rendeleteket foganatosítja, s a rendnek fentartásáról gondoskodik. 27., Az ide vonatkozó szabályrendelet figyelembe vétele mellett országos és heti vá. sárok alkalmával az áruló helyeket kijelöli s a piaezi árakról nyilvántartást vezet. 28., A városi rendőrszemélyzet felett a felügyeletet és figyelmet gyakorolja, az éjjeli és nappali szolgálat kiosztását ellenőrzi, gondoskodik, hogy a vasúti indóháznál, piaczon, utczákon, népes egybejöveteleknéj, bálokban, színházban s más nyilvános összejöveteleknél elégséges rendőrszemélyzet alkalmaztassák. 29., Intézkedik a dobszó írtján való közhírré tételek iránt. 30., A beszedett pénzbüntetéseket és pénzbírságokat, jelesül azokat, melyek a kir. adóhivatalba, vagy megyei, pénztárba szálli- tandók, az ide vonatkozó rendeletek szerint kezeli, azokat gedig, melyek a város felügyelete alatt álló alapokat illetik félévenként a város pénztárába szolgáltatja. 31., Nyilvántartja a városba érkező külföldieket és belföldi idegeneket. 32., Kezeli a vásári és piaezi rendészetet. 33., Vaspályákoni közlekedéssel szemben a rendőri felügyeletet gyakorolja, 34., A hidak feletti felügyeletet gyako rolja. 35., Felügyel arra, hogy a kéményseprés az ide vonatkozó szabályrendelet értelmében történjék. 36., Tüzesetekből kifolyólag, a város belterületén saját közegei, külterületen pedig a csendőrség után, a tűz keletkezésének meg- állapithatása czéljából, a nyomozást és helyszíni vizsgálatot teljesiti, és kiállítja az ártatlansági bizonyítványokat. (Folyt, köv.) Közgazdaság. A trieszti általános biztositó-társasság (Assi- curazioni Generali) f. évi április hó 12-én tartott 6b-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1896. évi mérlegek. Az előttünk fekvő igen terjedelmes zárszámadás 60 oldalra terjedés mint minden évben úgy az idén is számos rendkívül érdekes statisztikai adatokat tartalmaz. Ezen jelentésből látjuk, hogy a központi igazgatáság a napirend előtt szomorú kütelességuok feleit meg, midőn elhunyt, felejthetlek érdemdús Magyarország képviselőjéről Rótt Józsefről következő- képen emlékezett meg kegyeletteljesen : — Rótt József budapesti képviselőségünk főnöke, legelőkelőbb munkatársunk, ki kora ifjúsága óta felülmulbatlan buzgalommal szentelte teljes tevékenységét és szellemének kiváló adományait a társaság érdekeinek, a múlt év végén súlyos betegségnek esett áldozatul. Rótt József, elhunyt kartársunk emlékét mindig tiszteletben fogjuk tartani és Önök bizonyosan csatlakoznak mély gyászunkhoz és ennek iinnepies kifejezést is fognak adni. Az évi jelentésből látjuk, hogy az élet biztosítási osztály dijtartaléka 1896. évi december 31-én 3.682.783 frt 61 krral 48914.760 frt 37 krra emelkedett. Az ugyanakkor érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 189,549.380 frt 95 krt tettek ki, mig az év folyamán bevett dijak 7,887.183 frt 57 krra rúgtak. A tűz és szállítmány-biztosítási ágakban a dij- és illeték-bevétel 11,660.231 frt 19 kr. volt; miből, 4,694.768 frt 19 kr. viszontbiztosításra fordittatott ; úgy, hogy о tiszta díjbevétel 6,085.463 írtra rúgott, mely íisz- szégből 3,315.061 frt 29 kr. mint dij tarlék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé való dij- kötelezmények összege 31,896.255 frt 27 krra emelkedett. Károkért 1896-ban 9,890.288 frt 74 krt folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 291,247.887 frt 35 krnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártéri téri tési összegből hazánkra 54,452.685 frt 37 kr. esik, mely összeget a társaság 166.000 káresetben fizetett ki,. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 6,554.105 frt 64 krra rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabályszerinti nyereségtartalék, mely 2,625.000 irtot tesz ki az értékpapírok árfolyamingadozása és fedezetére alakított tartalék, mely dacára annak, hogy e célra egy 600.000 frtos külön tartalék áll fenn az évi nyereségből kihasított 280.000 írttal 3.849.104 frt 64 krra emeltetett fel és továbbá a 800.000 írtra rugó kétes követelések tartaléka. — Ezeken kívül fennáll még egy 120.000 irtot kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékben vannak elhelyezve az ide átutalások folytán 61,051.211 frt 83 krról 66,174,010 frt 30 krra emelkedtek, Ezen értékből több mint 18 miliő magyar értékre esik. О szitsenek a földnek, az útszéli gyep zöldjét sárga sziu váltotta fel s egy-egy visszamaradt madárka csicseregte csak bánatteli kedves dalát a kopaszodó fákon. Minden az enyészet képét mutatta. Végre írtam neki, lefestettem kétségbeejtő helyzetemet, feltártam előtte ismét lángoló érzelmeimet, de választ nem kaptam. Nem indította meg szomorú sorsom ; csak azt, csak azt irta volna meg: remélhetek ? Nem irt semmit sem, tehát látszólag megnyugodtam a sors akaratában, elhagytam barátaimat, kik azt mondták, hogy : „az érzelmet erőszakolni nem lohet“ s magamra maradtam vigasz, jó tanács nélkül. Október 18. Azt mondják, van az emberi szívnek, a csüggedő léleknek két, egymással ellentétes, de mégis nagyon féltet és sokra becsült kincse : a remény s az emlékezet. Ez bűvös hatalmával visszavisz a múlt világba; amaz a jövőbe ragad és édes. behízelgő hangjával türelemre buzdít s hogy emez a csüggedt léleknek múltba vágyódását, amaz a jövőbe vetett hitét, bizodalmát jelképezi. S melyik embert nevezzük azután boldognak '? Azt-e, a ki a múltban keres vigaszt, vagy a ki a jövőben ? Én az utóbbit tartom annak. Mert miért bolygassuk a multat, hisz annak örömei ügy sem térnek soha többé vissza, keserveit szenvedéseit pedig bizonyára senki sem óhajtja újból átélni '? Miért elevenítenénk tel elmúlt fájdalmainkat, midőn azok rég, a feledés homályába merültek ? Tekintsünk a jövőbe, helyezzük reményeinket ennek titkába, mert igy lelkűnknek vigaszt, s megnyugvást szerezünk. — Remény 1 ? ! . . . mily édes táp is ez az emberiség kőzdő osztályára, mily lélekemelő hatása van a csüggedő kedélyre, mily magasztos érzet a sajgó szívre! Mindezt nagyon jól tudom, mindkettőnek jelentőségét fel tudom fogni, de az önmagával meghasonlott lélek talál-e vigaszt bármelyikben is ? Lehet-e ez olyan szívnek, léleknek az emlékezet kedves, reménye óhajtott, kinek múltja szenvedésekkel, küzdésekkel teljes, elégedetlenséggel tarkázva; kinek a jelene kínos bizonytalanság, mely lélekölőbb bármily nagy fájdalomnál s a kinek a jövőbe vetett reményei előtt óriási gáfok állanak'? A jövő, a maga titokszerti fátylával sok ember sorsát eltakarja, de én átlátok rajta. Látom, hogy ottan is szenvedések keserű csalódások várnak reárn ; talán nagyobbak, talán érzékeny keblemet mélyebben sértők a mostaniaknál vagy az elmúltaknál- S ha mindezeken kívül megingott valakinek embertársaiba vetett erős Írté, bizodalma, ha látja ezek részéről a szívtelenséget, a közönyt, melyet ő éppen jószívűségével, s fáradalmat nem ismerő munkájával érdemelt ki, bizony mondom : világ-gyűlölő lesz abból, ki nem találja helyét sehol a földön, ki felsőbb régiókban keres menedéket az őt kisérő prózai szemek elől, kinek terhére van az élet s minden ...........minden. így vagyok én s mindezeknek ő az oka! S mi jó is azután az ily léleknek, ha magára hagyják, ha nem üldözik újabb s újabb rágalmakkal, ha elkerülik azok is, kik egykoron jóakarattal voltak, mert a múltra való emlékezés jobban fájna neki bárminél. S ennek is ő az oka ! Február 15. Ma kaptam meg eljegyzésének hírét: ma lett vége szenvedéseimnek is. Ezután nem érzek, nem eszmélek; darab kő leszek: hideg közönyös minden iránt s hiszem, hogy a keblemben rágódó kin nemsokára leörli éltemet. Mily édes lesz is a sírban pihenni ! S ennek is ő lesz az oka ! % * * Eddig tart a naplólevél, eddig tartott szegény barátom élete is, mert az ő élete azután már nem volt élet. Többet nein irt. Jövendölése beteljesedett. A szív, mely oly nemesen dobogott, a lélek, mely rokoniélek után sóhajtozott, ma már nincs többé. Emlékét csak néhányan őrizzük, példát véve róla, mint kell egv hiú, kacér teremtésben bízni ; mint kell az ilyenre pazarolni legszentebb érzelmeinket. Paulovics István.
